A Farm (értékelés és nyereményjáték)
Joanne Ramos debütáló regénye a Park Kiadó gondozásában jelent meg. A történet középpontjában olyan nők állnak, akik egy jobb élet reményében vállalják, hogy teherbe esnek és gyermeket szülnek a minden kényelemmel és luxussal felszerelt létesítményben- csak éppen nem saját maguk, hanem gazdag és befolyásos emberek számára. A könyv érdekes társadalmi és erkölcsi kérdéseket vet fel, melyekre ha ti is kíváncsiak vagytok, tartsatok kilenc bloggerünkkel, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott három példány egyikét!
Kiadó: Park, 2020
Oldalszám: 436 oldal
ISBN: 9789633554975
Eredeti cím: The Farm
Fordító: Csonka Ágnes
A könyvet ITT tudod megrendelni
Fülszöveg:
„Az élet jövedelmező biznisz, amíg betartod a szabályokat.”
A New York állambeli Hudson-völgyben egy minden létező kényelemmel felszerelt luxuswellnessközpont bújik meg: bioétrend, személyi edzők, napi masszázs – mindez ingyen. Mi több, komoly pénzt kap, aki itt tölti az idejét – többet, mint amiről valaha is álmodott.
Hogy mi benne a csapda?
A vendég kilenc hónapon át nem hagyhatja el a létesítményt, minden lépését felügyelik, el van zárva a külvilágtól és korábbi életétől erre az időre, amíg ő mindent annak rendel alá, hogy megszülje a tökéletes kisbabát. Valaki másnak.
A Farm sodró lendületű, provokatív, szívszorító olvasmány, a végletekig viszi az anyaságról, pénzről, értékrendekről való gondolkodást, és alapvető kérdéseket tesz fel arról, mekkora áldozatra hajlandók a nők azért, hogy jobb jövőt biztosítsanak maguknak és szeretteiknek.
Véleményem:
Nagyon hamar meggyőzött ez a regény a disztópia címkével, a borítóval és a provokatív tartalom ígéretével, így még ha nem is hittem abban, hogy ténylegesen valami, A szolgálólány meséjéhez hasonló alkotást fogok kapni (egyébként nem is gondolom, hogy a könyveknek ilyen szempontból hasonlítaniuk kell egymásra), azt gondoltam, hogy egy határokat feszegető, aktuális és húsbavágó kötetet olvashatok majd. Most, jócskán túl az olvasáson, még mindig nagyon zavarban vagyok, talán még sosem gondolkodtam ennyit azon, hogy egy könyvre hány pontot adjak végül az értékelésnél. Mert egyrészt teljesen biztos, hogy Joanne Ramos témafelvetése nagyon fontos, és íróként is bizonyította, hogy van tehetsége az igényes stílusú történetmeséléshez, én mégis azt érzem, jó nagy lendülettel szaladt neki a szakadéknak, de az utolsó pillanatban megtorpant és nem mert átugrani felette.
Az első dolog, amit szerintem fontos tisztázni, miszerint ez a regény nem igazán disztópia, csak nyomokban. Vélhetően a nem túl távoli jövőben játszódik, ahol a béranyaság intézménye kapcsán néhány élelmes üzletember- vagy éppen üzletasszony- meglátja a nagy lehetőséget. Egy óriási luxuskomplexum létrehozásával minden feltételt biztosítanak ahhoz, hogy a programba felvételt nyert nők a lehető legexkluzívabb körülmények között éljenek ott a terhességük alatt, egészen addig, míg meg nem szülik a kisbabát a gazdag ügyfél számára. Ha csak idáig nézzük a történetet, akkor persze mondhatjuk, hogy az intézményesített béranyaság nagyon is disztópikus elképzelés, de ezt leszámítva a problémák és etikai kérdések, amiket felvet, nagyon is aktuálisak, és a jelen társadalomban is abszolút értelmezhetőek. Mindegy is, önmagában ezzel nem lett volna semmilyen problémám, hiszen disztópia vagy sem, szeretem az olyan történeteket, ahol valamilyen morális dilemma, társadalmi vagy gender-kérdés kerül a középpontba, főleg, ha a bemutatott kép nem fekete-fehér, hanem összetett és sok szempontot felvonultató. A gondom inkább az volt, hogy rengeteg kiaknázatlan lehetőséget éreztem ebben a regényben.
A történet több szereplő váltott szemszögéből kerül elmondásra, az egyikük Jane, aki- sok más asszonyhoz hasonlóan- a Fülöp-szigetekről érkezett Amerikába egy jobb élet reményében. Egyedülálló anyaként igyekszik valamilyen munkát találni, hogy a közös munkásszállás helyett élhetőbb körülményeket biztosíthasson gyermekének. Rokona, az idősebb asszony, Ate, segít neki munkát találni egy gazdag család babysittereként, azonban sajnos nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy kellene, és Jane egyre kilátástalanabb helyzetbe kerül. Ekkor találkozik a Golden Oaks nevű céggel, akik a nő számára felfoghatatlanul sok pénzt ígérnek azért cserébe, ha vállalja a béranyaságot, és a terhesség idejére a bevonulást a komplexumba. Jane számára ez igazi dilemma, hiszen a pénz nagyon csábító, ugyanakkor kislányát hosszú időre a rokonokra kell bíznia, ha részt vesz a programban. Ezzel el is érkeztünk az egyik legfőbb témához, nevezetesen, hogy mit vagyunk képesek feláldozni azért, hogy a szeretteink számára jobb életet biztosítsunk. A Golden Oaks-ban játszódó fejezetek során megismerünk egy másik, a programban résztvevő hölgyet, Reagant, illetve megismerhetjük az intézmény egyik fő munkatársának a szemszögét is.
Aki arra számít, hogy a regény főleg arról fog szólni, hogy a Golden Oaks-ban milyen szörnyűségek várnak a résztvevő nőkre, csalódni fog. Igaz, a szerző ügyesen ábrázolta azt a szemléletet, miszerint a születendő gyermek érdeke áll mindenek felett, szinte bármi áron, azonban attól eltekintve, hogy a résztvevők napirendje nagyon szorosan be van osztva, a testmozgásuk, táplálkozásuk, kimenőik pedig szabályozva, nem mondhatnánk, hogy kifejezetten embertelen a bánásmód. Sőt, ami azt illeti, a legtöbb itt lévő- zömmel bevándorló- béranya számára mindez olyan luxus, amit korábban el se tudott volna képzelni. Érzem a szándékot, hogy a szerző éppen ezt szerette volna kontrasztba hozni, érzékeltetni, hogy ezek a nők milyen kiszolgáltatott helyzetben vannak, és hogy cserealap gyanánt csak annyit tehetnek, hogy legdrágább kincsüket, születendő gyereküket ajánlják fel. A problémám az volt, hogy a szándékon kívül semmi mást nem éreztem: sem drámát, sem feszültséget, sem semmi mást, ami annak súlyát mutatta volna, mit ér egy ilyen áldozat egy ember számára. Ha már A szolgálólány meséje, akkor fel tudnám hozni példának, hogy ott azért nagyon jól árnyalta Atwood, milyen viharos érzéseket vált ki valakiből, ha kilenc hónapig hord a szíve alatt egy gyermeket, aki végül nem lehet az övé. Persze nem ugyanaz a szituáció, hiszen ott kényszerről/erőszakról, itt meg papíron szabad döntésről beszélünk, de szerintem a szerző is pont arra szeretett volna rávilágítani, hogy ilyen mélyszegénységből, kilátástalan helyzetből érkező nők esetében nem beszélhetünk érdemben szabad akaratról. Lényeg a lényeg, hiányoltam az érzéseket, a fájdalmat, a bizonytalanságot, bármit, amitől emberibb és hitelesebb lett volna a dolog.
Minden más felvetett téma és kérdés kapcsán hasonlóak voltak a benyomásaim. Érintőlegesen sok minden felszínre került, akár a bevándorlók nehéz helyzete, vagy a nőkkel kapcsolatos társadalmi elvárások, a karrier kontra anyaság kérdése, de nekem hiányzott, hogy az írónő mélyebbre ásson ezekben. Sok kérdés kapcsán úgy éreztem, nem akar nyíltan állást foglalni, ami szerintem nem is baj, viszont a különböző nézőpontokat jobban ki lehetett volna domborítani. Ott volt például Reagan karaktere, aki ugyan nem szegény, de anyagilag édesapjától függ, és a programban való részvétel egyfajta lázadás a részéről- nagyon jó lehetőség lett volna arra, hogy a szerző megmutassa, hányféleképpen lehetünk a helyzetünk rabjai, és hogy a nőket érintő problémák státusztól, kortól függetlenek, de mivel az ő figurája is csak vázlatosra sikeredett, ez a cél csak részben teljesült szerintem. Hiányoltam továbbá valamiféle dramaturgiát, a feszültség folyamatos növekedését és végül kicsúcsosodását, de egy kisebb konfliktustól eltekintve ilyesmi nincs a történetben.
Tudom, most szigorúbb vagyok, mint szoktam lenni, de azért azt is látni kell, hogy mi ennek az oka. Ha A Farm egy rossz könyv lenne, fele ennyire se hoznának indulatba a hiányosságai, egyszerűen elkönyvelném egy kellemetlen tapasztalatnak. Viszont itt nem erről van szó, hiszen Ramos nagyon jól és olvasmányosan ír, ráadásul érzékeny a társadalmi problémákra és jelenségekre. Pont amiatt vagyok ennyire nehéz helyzetben, mert a témafelvetései és a stílusa magas elvárásokat generáltak bennem, és úgy éreztem, ebből az alapötletből egy tökéletes regényt is ki lehetett volna hozni, ha mind a karakterek, mind a helyzetek szintjén egy kicsit jobban belemegy a részletekbe, engem pedig, mint olvasót, sokkal határozottabban kényszerít az erkölcsi állásfoglalásra. Mindettől függetlenül én senkit nem tántorítanék el a könyv olvasásától, már csak azért sem, mert az eddigi olvasói visszajelzések nagyon pozitívak, szóval az is benne van a pakliban, hogy csak engem talált meg rosszkor, vagy a beharangozók miatt nem voltak reálisak az elvárásaim. Mindenesetre Ramos nevét meg fogom jegyezni, és biztos adok még neki esélyt, ha más mű jelenik meg tőle.
Értékelésem: 5/3,5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a női sors-jellegű történeteket és az érdekes társadalmi kérdéseket.
A történet több szereplő váltott szemszögéből kerül elmondásra, az egyikük Jane, aki- sok más asszonyhoz hasonlóan- a Fülöp-szigetekről érkezett Amerikába egy jobb élet reményében. Egyedülálló anyaként igyekszik valamilyen munkát találni, hogy a közös munkásszállás helyett élhetőbb körülményeket biztosíthasson gyermekének. Rokona, az idősebb asszony, Ate, segít neki munkát találni egy gazdag család babysittereként, azonban sajnos nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy kellene, és Jane egyre kilátástalanabb helyzetbe kerül. Ekkor találkozik a Golden Oaks nevű céggel, akik a nő számára felfoghatatlanul sok pénzt ígérnek azért cserébe, ha vállalja a béranyaságot, és a terhesség idejére a bevonulást a komplexumba. Jane számára ez igazi dilemma, hiszen a pénz nagyon csábító, ugyanakkor kislányát hosszú időre a rokonokra kell bíznia, ha részt vesz a programban. Ezzel el is érkeztünk az egyik legfőbb témához, nevezetesen, hogy mit vagyunk képesek feláldozni azért, hogy a szeretteink számára jobb életet biztosítsunk. A Golden Oaks-ban játszódó fejezetek során megismerünk egy másik, a programban résztvevő hölgyet, Reagant, illetve megismerhetjük az intézmény egyik fő munkatársának a szemszögét is.
Aki arra számít, hogy a regény főleg arról fog szólni, hogy a Golden Oaks-ban milyen szörnyűségek várnak a résztvevő nőkre, csalódni fog. Igaz, a szerző ügyesen ábrázolta azt a szemléletet, miszerint a születendő gyermek érdeke áll mindenek felett, szinte bármi áron, azonban attól eltekintve, hogy a résztvevők napirendje nagyon szorosan be van osztva, a testmozgásuk, táplálkozásuk, kimenőik pedig szabályozva, nem mondhatnánk, hogy kifejezetten embertelen a bánásmód. Sőt, ami azt illeti, a legtöbb itt lévő- zömmel bevándorló- béranya számára mindez olyan luxus, amit korábban el se tudott volna képzelni. Érzem a szándékot, hogy a szerző éppen ezt szerette volna kontrasztba hozni, érzékeltetni, hogy ezek a nők milyen kiszolgáltatott helyzetben vannak, és hogy cserealap gyanánt csak annyit tehetnek, hogy legdrágább kincsüket, születendő gyereküket ajánlják fel. A problémám az volt, hogy a szándékon kívül semmi mást nem éreztem: sem drámát, sem feszültséget, sem semmi mást, ami annak súlyát mutatta volna, mit ér egy ilyen áldozat egy ember számára. Ha már A szolgálólány meséje, akkor fel tudnám hozni példának, hogy ott azért nagyon jól árnyalta Atwood, milyen viharos érzéseket vált ki valakiből, ha kilenc hónapig hord a szíve alatt egy gyermeket, aki végül nem lehet az övé. Persze nem ugyanaz a szituáció, hiszen ott kényszerről/erőszakról, itt meg papíron szabad döntésről beszélünk, de szerintem a szerző is pont arra szeretett volna rávilágítani, hogy ilyen mélyszegénységből, kilátástalan helyzetből érkező nők esetében nem beszélhetünk érdemben szabad akaratról. Lényeg a lényeg, hiányoltam az érzéseket, a fájdalmat, a bizonytalanságot, bármit, amitől emberibb és hitelesebb lett volna a dolog.
Minden más felvetett téma és kérdés kapcsán hasonlóak voltak a benyomásaim. Érintőlegesen sok minden felszínre került, akár a bevándorlók nehéz helyzete, vagy a nőkkel kapcsolatos társadalmi elvárások, a karrier kontra anyaság kérdése, de nekem hiányzott, hogy az írónő mélyebbre ásson ezekben. Sok kérdés kapcsán úgy éreztem, nem akar nyíltan állást foglalni, ami szerintem nem is baj, viszont a különböző nézőpontokat jobban ki lehetett volna domborítani. Ott volt például Reagan karaktere, aki ugyan nem szegény, de anyagilag édesapjától függ, és a programban való részvétel egyfajta lázadás a részéről- nagyon jó lehetőség lett volna arra, hogy a szerző megmutassa, hányféleképpen lehetünk a helyzetünk rabjai, és hogy a nőket érintő problémák státusztól, kortól függetlenek, de mivel az ő figurája is csak vázlatosra sikeredett, ez a cél csak részben teljesült szerintem. Hiányoltam továbbá valamiféle dramaturgiát, a feszültség folyamatos növekedését és végül kicsúcsosodását, de egy kisebb konfliktustól eltekintve ilyesmi nincs a történetben.
Tudom, most szigorúbb vagyok, mint szoktam lenni, de azért azt is látni kell, hogy mi ennek az oka. Ha A Farm egy rossz könyv lenne, fele ennyire se hoznának indulatba a hiányosságai, egyszerűen elkönyvelném egy kellemetlen tapasztalatnak. Viszont itt nem erről van szó, hiszen Ramos nagyon jól és olvasmányosan ír, ráadásul érzékeny a társadalmi problémákra és jelenségekre. Pont amiatt vagyok ennyire nehéz helyzetben, mert a témafelvetései és a stílusa magas elvárásokat generáltak bennem, és úgy éreztem, ebből az alapötletből egy tökéletes regényt is ki lehetett volna hozni, ha mind a karakterek, mind a helyzetek szintjén egy kicsit jobban belemegy a részletekbe, engem pedig, mint olvasót, sokkal határozottabban kényszerít az erkölcsi állásfoglalásra. Mindettől függetlenül én senkit nem tántorítanék el a könyv olvasásától, már csak azért sem, mert az eddigi olvasói visszajelzések nagyon pozitívak, szóval az is benne van a pakliban, hogy csak engem talált meg rosszkor, vagy a beharangozók miatt nem voltak reálisak az elvárásaim. Mindenesetre Ramos nevét meg fogom jegyezni, és biztos adok még neki esélyt, ha más mű jelenik meg tőle.
Értékelésem: 5/3,5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a női sors-jellegű történeteket és az érdekes társadalmi kérdéseket.
Nyereményjáték:
A béranyaság intézménye nem ismeretlen a valóságban sem, sokan élnek ezzel a lehetőséggel, akiknek más körülmények között nem születhetne saját gyermeke. Mostani nyereményjátékunkban minden állomáson találtok egy fotót egy olyan hírességről, akinek gyermeke béranya segítségével született meg, a ti feladatotok pedig, hogy az illető nevét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Állomáslista:
03.15. Könyv és más
03.17. A Szofisztikált Macska
03.19. Flora the Sweaterist
03.21. Utószó
03.23. Csak olvass!
03.25. Booktastic Boglinc
03.27. Zakkant olvas
03.29. Spirit Bliss Sárga könyves út
03.31. Never let me go
Megjegyzések
Megjegyzés küldése