Tajtékzó világ (értékelés és nyereményjáték)
Manapság egyre több regény foglalkozik a talán legsürgetőbb globális problémával, a klímaváltozás kérdésével. Kassandra Montag első magyarul megjelent könyvében, a jelenhez képest 100 év múlva a tenger elönti a szárazföldet, és az emberiségnek többnyire hajókon kell boldogulnia. Tarts velünk, ha érdekel, mit gondolunk a könyvről!
Kiadó: Maxim, 2021
Oldalszám: 400 oldal
ISBN: 9789634992790
Eredeti cím: After the Flood
Fordító: Béresi Csilla
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Alig egy évszázaddal a jelenkor után teljesen átalakul a világ. Az emelkedő tengervíz lassú emelkedését követően elárasztja előbb Amerika parti városait, majd a szárazföld belsejének zömét. Mindössze a magaslatok maradnak szárazon, kis szigetcsoportokat alkotva. Ide települnek a tengeri kereskedelemből élő csereállomások, telephelyek. Az önfejű, függetlenségét őrző Myra és hétéves kislánya Madár nevű vitorlásukkal vízi életre adják a fejüket, s csak a kifogott halakat becserélni kötnek ki időnként. Hét éve Myra férje magával vitte idősebbik lányukat, Row-t egy nebraskai gátszakadás idején. Mikor egy idegen erőszakoskodik az asszonnyal, az leszúrja. Előtte azonban a férfi leírásából Myra ráismer Row-ra, akivel áldozata a Sarkkör táján találkozott. Fejébe veszi, hogy feljut Grönland nehezen hajózható környékére, hogy még idejében megmentse Row-t egy esetleges tenyészhajóra kerüléstől. Az egyre sokasodó kalóztársaságok ezekre a hajókra gyűjtik ugyanis a fiatal lányokat. Noha Myra minden újat kizár az életéből, felvesz a hajójára egy fuldokló navigátort, Danielt, majd a Madár zátonyra futásakor hármasban utaznak tovább a nagyobb Sednával. Myra minden ravaszságát beveti, hogy észak felé csábítsa a hajó legénységét, akiknek legfőbb célja biztonságos közösséget építeni a szárazföldön. A biztonság azonban ritka kincs ebben a világban. Kalózok veszik üldözőbe a Sednát, és Myra bánni kezdi, hogy fiatalabb lánya életét kockára tette Row megmentéséért. E szomorú világ és a jellemek ábrázolása olyan hiteles, hogy menten magával ragadja azt, aki lapjait forgatja. A legsötétebb kétségbeesés mélyén is fölcsillan és erőt ad a remény – tanítja.
Véleményem:
Lehet, hogy ez más olvasóknak nem jelent akkora újdonságot, de én személy szerint csak most tudtam meg, hogy létezik olyan önálló műfaj, hogy cli-fi. Ez a gyűjtőfogalom olyan köteteket foglal magába, melyek valamilyen módon a klímaváltozással, illetve annak következményeivel foglalkoznak. Nos, ha nem is tudtam, hogy külön neve van, már több, hasonló regényt olvastam, amik nagyon tetszettek, így mindenképpen szerettem volna egy próbát tenni Kassandra Montag Tajtékzó világ című könyvével. Eleinte leginkább egy ifjúsági disztópiára számítottam, később azonban bebizonyosodott, hogy ez a történet mélyebb és összetettebb annál, mint amit elsőre gondoltam róla.
A felépített világ nagyjából száz évvel később játszódik a mostani jelenünknél, egy olyan Amerikában, amire ma rá sem ismernénk. A folyamatos olvadások és szökőárak, illetve az óceánok alatti vízgyűjtő helyek kiáradása miatt a tengerszint olyannyira megemelkedett, hogy kezdetben csak a partvidékeket, később azonban a kontinens belső részeit is elárasztotta. Szárazföldet egyedül az egykori hegyvidékek jelentenek, melyekért azonban ádáz küzdelem zajlik a különféle túlélők, fosztogatók, kalózok és tenyésztelepek között. Ebben a világban él főhősünk, Myra, kinek karaktere már önmagában is szokatlan egy ifjúsági regényhez képest. Bár akkor, amikor a katasztrófa leginkább sújtani kezdte az otthonát, még ő maga is tinédzser volt, azóta felnőtt, és két lánynak is életet adott. Csakhogy idősebb lányát, Row-t évekkel ezelőtt magával vitte az apja, Myra pedig azóta is reménykedik benne, hogy egy nap a nyomára bukkan. Kisebbik lányával, Pearl-lel embert próbáló körülmények között igyekeznek boldogulni, saját kis hajójukon élve, ahol főként halászattal foglalkoznak, hogy a friss húst elcserélve jussanak a legszükségesebb javakhoz. Egy nap Myra megtudja egy idegen férfitól, hogy nagyobbik lánya életben van ugyan, hamarosan viszont valószínűleg egy tenyészhajóra viszik, amikor is már esélye sem lesz, hogy megtalálja és megmentse. Ezzel nagyjából egy időben a fiatal anya megismerkedik egy Daniel nevű, titokzatos férfival is, aki melléjük szegődik, és megígéri, hogy segít megtalálni Row-t.
Később frissen összeszokott csapatunk egy nagyobb hajóra kerül, melynek tagjai egy igazi közösség reményében keresnek olyan szárazföldet, ahol letelepedhetnek. Myra nehéz döntés elé kerül, ugyanis mindenképpen szeretne lánya nyomára bukkanni, viszont tudja, hogy a legénység csak akkor segít neki, ha nem árulja el valódi szándékait, sem pedig azt, hogy mit tud arról a helyről, ami a régi Grönland helyén áll, és ahol utoljára látták Row-t. Hamarosan azonban más veszélyek is leselkednek rájuk, az asszonynak pedig előbb-utóbb muszáj lesz állást foglalnia, kiben bízik, és kivel hajlandó megosztani a valódi céljait. Közben pedig folyamatosan két tűz között őrlődik, hiszen azáltal, hogy idősebb lányát kutatja, azt a biztonságot adja fel, amit a kisebbikkel éppen, hogy csak kialakítottak, ezzel veszélyeztetve Pearl életét. A regény zseniálisan átadja ezekkel az anyai vívódással kapcsolatos érzéseket, amellett, hogy a cselekmény is folyamatosan drámai, izgalmas és feszült.
Ami a leginkább tetszett ebben a történetben, az a lélektani és pszichológiai mélység volt. Amellett, hogy egy teljesen elképzelhető, disztopikus jövőképet festett le a szerző, amiben semmi sincs túlságosan elrugaszkodva a valóságtól, a Tajtékzó világ legalább annyira egy család, azon belül is egy édesanya kálváriája és drámája. Myra kemény, határozott nő, aki teljes egészében a túlélésre rendezkedett be, ugyanakkor gyöngéd is tud lenni, különösen azokkal, akik fontosak neki. Borzasztó nehéz lehet olyan helyzetbe kerülni, amikor jóformán választani kell a két gyermekünk között, márpedig valamilyen szinten itt erről van szó, amikor a nő kockáztatja saját és kisebbik lánya életét egy halvány reménysugárért. Az ezzel kapcsolatos dilemmák, bűntudat és önostorozás mind megjelenik a regényben, anélkül, hogy túl lenne tolva, szóval szerintem Myra személye és sorsa abszolút elvitte a hátán a történetet.
De szerencsére még ezek mellett is akadt rengeteg pozitívum. A hangulat, ami ezt a világot jellemzi, nagyon erős, a mindent elborító víz, a hajókon és a kies partokon megjelenő, zord és könyörtelen élet, az örökös bizalmatlanság, ami az embereket jellemzi, mind nagyon átérezhető, ahogy a néha fel-felcsillanó remény is, ami nem hagyja, hogy akár az olvasó, akár a szereplők túlzottan elmerüljenek a nyomasztó pesszimizmusban. A cselekményben szinte mindig történik valami, ami fenntartja az érdeklődést, nagyon gyorsan lehet haladni az olvasással, ugyanakkor a szöveg is szépen megfogalmazott, igényes. Az egyetlen hiányérzetem abból fakadt, hogy szívesebben olvastam volna többet azokról az időkről, amikor már lehetett látni a bajt, de még állt a régi világrend, tudom, ez nem a könyv hibája, de én szeretem látni a folyamatot, hogyan jutott el az emberiség egy adott pontba.
Összességében tehát nagyon kellemes meglepetés volt ez a könyv, kicsit más, mint amire előzetesen számítottam, és abszolút a jó értelemben. Érdekes, mert mostanában örülni szoktam annak, ha egy író egykötetes történetet tervez, nem pedig sorozatot, itt mégis azt éreztem, hogy szívesen visszalátogatnék valamikor ebbe a világba, hogy megtudjam, hogyan alakul hőseink további sorsa. Ki tudja, talán majd egyszer. :)
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretik a kicsit mélyebb, lélektani szempontból is összetettebb disztópiákat (vagy a cli-fiket).
Nyereményjáték:
Nyereményjáték:
A klímaváltozás hatásaival foglalkozó könyvek kategorizálására egy új műfajt is kitaláltak: cli-fi (climate fiction). A játékunkban most ebbe a zsánerbe tartozó könyvcímeket kell keresnetek a megadott idézetek alapján.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Feladvány:
“Ám a virágok méhek nélkül csak virágok maradnak, nem lesz belőlük áfonya, kenyér, megélhetés. “
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése