Kámforkór - Nevermoor 3. (értékelés és nyereményjáték)
A Kolibri Kiadó jóvoltából nemrég megjelent a bloggereink által imádott Nevermoor harmadik része! Ha szeretnétek megtudni, hogy mit gondolnak bloggereink Morrigan Crow kalandjainak folytatásáról, tartsatok velük! Ráadásul, ha ügyesek vagytok, a blogturné végén lehetőségetek lesz megnyerni a Kolibri Kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!
Kiadó: Kolibri Kiadó, 2021
Oldalszám: 528 oldal
ISBN: 9789634370260
Eredeti cím: Hollowpox
Fordító: Pék Zoltán
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Lélegzetelállító és lebilincselő sorozat egy elátkozott lányról, Morrigan Crow-ról, aki a halál torkából megmenekülve egy varázslatos és szabad világban, Nevermoorban találja magát. Morrigan és barátai sikeresen túlélték az első tanévet (ami nem kis szó!), és immár büszke tagjai a Csudálatos Társaságnak. Bizonyították a 919-es egység iránti lojalitásukat és komoly részt vállaltak a Rémséges piac felszámolásában. Most Morriganre új kaland vár: igazi Csudamívessé kell válnia, méghozzá egy meglehetősen szokatlan tanulási módszerrel. Mindeközben egy furcsa és ijesztő betegség üti fel a fejét Nevermoorban. A békés csudállatok egyik pillanatról a másikra vérengző fenevadakká válnak. Ahogy nő az áldozatok száma, úgy nő az elégedetlenség és a pánik. Morrigan pedig azzal szembesül, hogy egyedül rajta áll, meg tudja-e fékezni a kámforkórt, akár annak árán is, hogy magát eddig sohasem látott veszélybe sodorja…
Véleményem:
Tűkön ülve vártam a Nevermoor-sorozat következő részét, Jessica Townsend már az első két kötettel megnyert magának, és elérte, hogy hasonló izgatottsággal ugorjak neki az olvasásnak, mint annak idején a frissen megjelent Harry Potter-könyvek esetében. Persze az ember ilyenkor mindig aggódik egy kicsit, hogy vajon nem fog-e alábbhagyni a sorozat lendülete, tudja-e hozni a megszokott színvonalat, de szerencsére ezzel kapcsolatban mindenkit megnyugtathatok: a Kámforkór legalább olyan jó, mint az elődei (itt olvashatjátok az értékelésem az első és a második részről), sőt, szerintem valamivel még jobb is, ugyanis most már határozottan lehet látni a történet ívét és Morrigan fejlődésének mérföldköveit.
Történetünkben Morrigan már a második tanévét tapossa a Csudálatos Társaság képzésén, és szerencsére már a múlté, hogy társai gyanakvással és ellenségesen fogadják: a 919-es egység tagjai szinte már ugyanannyira a családjának számítanak, mint a Deukalión Hotel lakói. Eljött az idő, hogy a lány végre elkezdjen speciális oktatásban részt venni, melynek keretében megtanulhatja uralni a Csudát, és elsajátítani a csudamívesekre jellemző képességeket. Csakhogy rajta kívül egyetlen elérhető csudamíves sincs, akitől tanulhatna, így az iskola titkos alagsorában egy még titkosabb társaság különleges eszközökhöz és segítséghez nyúl annak érdekében, hogy Morrigan fejlődhessen. Ezzel párhuzamosan a cselekmény ebben a kötetben is hamar komor színezetet ölt: egyre több olyan eset történik ugyanis, amikor a Nevermoorban élő csudállatok teljesen kifordulnak magukból és veszélyessé válnak önmagukra és másokra nézve is. Főhősünk szeretné kideríteni, mi áll a baljós események mögött, ugyanakkor az is meglehetősen felemészti az energiáit, hogy minél jobban behozza lemaradását és megtanulja használni az erejét és a képességeit. Ráadásként pedig a csudállatokkal kapcsolatos kényes helyzet olyan társadalmi feszültségeket és ellentéteket vált ki a politikai színtér szereplői és az emberek között, ami egyre súlyosabb következményekkel fenyeget, és kérdés, hogy kis csapatunk megtalálja-e a titkos kórság ellenszerét még azelőtt, hogy túl késő lenne.
A kötet eleje nagyon szépen hozza azt a bizonyos "varázslóiskolás" hangulatot, amit már más regényeknél is megszerethettünk. Ahogy szereplőink lelkesen vizsgálják az órarendjüket és igyekeznek kitanulni a csudálatos világ különféle tudományait, mi is átérezzük lelkes izgatottságukat és tudásszomjukat. Ugyanakkor az írónő hamar behoz olyan témákat és kérdéseket, amik igazán értékessé, komollyá és tartalmassá teszik a történetet. Ez most leginkább a csudállatok rejtélyes betegsége kapcsán mutatkozott meg. Jessica Townsend nagyszerűen levezette, milyen következményekkel jár a pánik és az ismeretlentől való félelem, ahogyan azt is, hogy az emberek milyen hamar találnak bűnbakot egy kisebb csoport képében. Néha elkeserítő, néha pedig dühítő volt arról olvasni, ahogyan egyes szereplők kezelik a problémát, és teljesen átéreztem azt a vadul dolgozó igazságérzetet, ami Morrigant és barátait hajtotta.
A másik fontos aspektus, ami rám nagy hatással volt, Morrigan személyiségének alakulása. Bár még mindig úgy gondolom, hogy a gyerekszereplők kicsit koravének a regénybeli korukhoz képest (Morrigan most éppen tizenhárom éves), az ettől függetlenül tetszett, hogy valahogy most jobban megértettem Morrigan kétségeit és gondolatait, azokat a sérelmeket és fájdalmakat, amiket korábban szenvedett el és azóta hurcol magában, ahogyan azt is, hogy egyszerre vonzza és taszítja az a hatalom, amire talán ő is szert tehet, de ami egyszer már majdnem Nevermoor pusztulását okozta. Mindehhez kapunk egy igazán változatos és izgalmas cselekményt, újabb rétegek mutatkoznak meg előttünk a Csudálatos Társaság világából, jobban megismerjük mind az iskola működését, mind azokat a politikai mechanizmusokat, amik a társaságot irányítják. És ami igazán szuper, hogy mindezt olyan stílusban és formában, ami a felnőtt olvasót is abszolút lebilincseli, de a fiatalabb korosztály számára is érthető és emészthető.
Továbbra is imádom az írónő stílusát és humorát, ami kicsit fanyarkás, de pont emiatt rettentő szórakoztató, és persze azokat a szereplőket is, akik ezt a leginkább képviselik (igen, még mindig Fenestra a kedvencem). Nagyszerű arányban keveredik egymással a könnyedség és a fajsúlyosabb mondanivaló, a vicces és a megható jelenetek, az akció és a lélektani mélység. Borzasztóan kíváncsi vagyok, hogy a történet milyen irányt fog venni a későbbiekben, mindenesetre most egy olyan befejezést kaptam, ami után legszívesebben azonnal olvasnám a folytatást, de arra sajnos még várnunk kell egy darabig. Összességében úgy gondolom, hogy a Nevermoor-sorozat - és vele együtt a Kámforkór - igazi kincsesbánya, aminek egyetlen sorát sem untam, és ami egyre mélyebb rétegeket mutat a megálmodott világról és szereplőkről. Ezzel a harmadik résszel már végérvényesen bebetonozta magát a kedvenceim közé, ahonnan hat csudmamuttal sem lehetne elvontatni.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Magát a sorozatot (fontos az első résszel kezdeni!) mindenkinek, aki szeretné a Harry Potter-könyvek után hagyott űrt betölteni egy sok szempontból hasonló, mégis eredeti történet segítségével.
Nyereményjáték:
Nyereményjáték:
A Nevermoor sorozatban sok szerethető és kevésbé szerethető, ám mindenképpen érdekes karakter található, akik bizony néha nagyon jókat mondanak! Mostani feladatunkban ki kell találnotok, hogy kinek a szövegét idéztük az egyes állomásokon!
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Feladvány:
“nézd: a dáma kint a parkban sétáltatta a kutyáját, a káró alsót. Találkozott a kőr királlyal, és egymásba szerettek. Hat héttel később összeházasodtak, és lett három gyerekük, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. – Diadalmasan vigyorgott. – Póker.”
Állomáslista:
23 - Csak olvass!
25 - Flora the Sweaterist
27 - Könyv és más
29 - Hagyjatok! Olvasok!
31 - Spirit Bliss Sárga könyves út
2 - Booktastic Boglinc
Megjegyzések
Megjegyzés küldése