Meg ne fulladj egy pohár vízben (értékelés és nyereményjáték)
Vajon milyen nehézségekkel kell megküzdenie egy egyedülálló anyának, aki bevándorlóként érkezik New York-ba? Erre a kérdésre keresi a választ Angie Cruz Meg ne fulladj egy pohár vízben című regényében. Ismerjétek meg Cara Romero történetét, kinek sorsa a szociális munkásával folytatott beszélgetéseken keresztül bontakozik ki előttünk, tartsatok velünk a nyereményjáték állomásain, és nyerjétek meg a Libri Kiadó által felajánlott példányt!
Kiadó: Libri Kiadó, 2024
Oldalszám: 220 oldal
Eredeti cím: How Not to Drown in a Glass of Water
Fordította: Mesterházi Mónika
ISBN: 9789636041939
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
„A nevem Cara Romero, és azért jöttem ebbe az országba, mert a férjem meg akart ölni.”
Így kezdődik Cara története, aki évtizedekkel ezelőtt egyedülálló anyaként, a kisfiával érkezett New York latin-amerikai bevándorlók által lakott negyedébe. Azt hitte, élete végéig a helyi lámpagyárban fog dolgozni, ám ötvenes éveinek közepén váratlanul elveszíti az állását, ami végzetes lehet számára, hiszen tartalékai nincsenek, a munkanélküli segély véges, szerény lakásának bérleti díját pedig fizetnie kell.
Állást kellene találnia mielőbb, és ebben hivatott segíteni őt az a kormányprogram, amelynek keretében Cara heti rendszerességgel találkozik egy szociális munkással. A találkozók során Cara, ez a melegszívű, életvidám asszony csak mesél és mesél: küzdelmekkel teli életéről, a barátairól, a családjáról, a bevándorlók apró-cseprőnek tűnő, mégis egész világokat romba dönteni képes ügyeiről, örömökről és bánatokról, arról, milyen az, ha valaki napról napra a társadalom peremén kénytelen egyensúlyozni.
Cara áradó mesélőkedve, szeretnivalóan esendő személyisége valósággal magával ragadja az olvasót, aki végig azon izgul, hogy Cara élete és sorsa egyenesbe jöjjön. Angie Cruz elképesztően fontos regényt írt, amelynek minden sora empátiára és emberségre tanít.
„Lulú adott egy doboz papír zsebkendőt. Bekapcsolta a rádiót. Bekapcsolta a tűzhelyet is, hogy vacsorát főzzön nekem, és azt mondta, addig maradok, ameddig szeretnék, para desahogarme. Sosem hallotta ezt a szót? Azt mondta, dominicana. Nem ért spanyolul? Ó, csak egy kicsit. Oké. Desahogar: kiszakadni, addig sírni, hogy már egyáltalán ne kelljen sírni.
Mindenesetre amikor Fernando elment, Lulú olyasmit tett értem, amit még a húgom, Ángela sem tenne. Amikor Ángela látta, hogy sírok, azt mondta, Bolhából csinálsz elefántot. Megmondom magának, Ángela hideg. De milyen hideg! Pfft! Nem érez irántam semmit. Lulú más. Ő megértette, hogy sírnom kellett, amíg ki nem szakadt, ami bennem volt.
Látom, hogy jegyzetel. Mennyi jegyzet. Igaz, írhat rólam könyvet, mert amit én megéltem, annak száz fejezete van.”
Véleményem:
Szeretem az olyan történeteket, amelyek a társadalom egy speciális helyzetű rétegével, vagy valamilyen szempontból peremhelyzetbe került emberekkel foglalkoznak. Angie Cruz Meg ne fulladj egy pohár vízben című regénye elsősorban a címével vonta magára a figyelmemet, de amikor láttam, miről fog szólni, akkor már biztos voltam benne, hogy el szeretném olvasni. Kicsit mást kaptam ettől a kötettől, mint amire eredetileg számítottam, és voltak benne olyan dolgok, amik sajnos zavartak, ettől függetlenül egy nagyon fontos témát dolgoz fel, meglehetősen érzékeny és személyes narratívából elmesélve.
A történetünk főszereplője az ötvenes éveiben járó Cara Romero, aki annak idején kétéves kisfiával, egyedülálló anyaként érkezett New Yorkba a Dominikai Köztársaságból, hogy erőszakos férje elől menekülve tiszta lappal kezdhessen új életet. Sokáig sikerült is talpon maradnia, évtizedekig dolgozott egy helyi gyárban, a 2008-as gazdasági világválság azonban őt sem kímélte, amikor munkahelye bezárt. Mi ebben az élethelyzetben kapcsolódunk be a sorsába, ugyanakkor egy sajátos formai megvalósításban. Cara egy munkaerőpiaci elhelyezkedést segítő kormányprogram keretén belül kerül egy szociális munkáshoz, akivel tizenkét ülésen keresztül beszélgetnek. Mi ezeket a beszélgetéseket követhetjük nyomon, pontosabban az asszony monológjait, aki, bár állás miatt jelentkezett, végül nem csupán képességeiről és céljairól, hanem egész életéről és megpróbáltatásairól beszél nekünk.
A konkrét cselekmény szintjén éppen emiatt a sajátos forma miatt nem történik túlságosan sok dolog, főleg, mivel Cara beszámolói nagyrészt visszaemlékezések. Ezekből tudhatjuk meg, hogy az asszony milyen körülmények között érkezett az országba, kikkel él együtt a bevándorlók által lakott társasházban, milyen a viszonya a családtagjaival, mivel tölti az idejét, amióta nem dolgozik. A kezdeti, felületesebb témák után, ahogy haladunk előre az üléseken, Cara egyre mélyebb dolgokba avat be minket az életével kapcsolatban, így derül fény arra is, miért nem áll vele szóba a saját fia, vagy hogy milyen hatások érték gyerekkorában, amik miatt nehezen kezel bizonyos kapcsolatokat. Nagyon tetszett, ahogy a felszínes, laza, néhol poénkodós stílusból eljutottunk az igazán kemény önismereti kérdésekig, bár hullámzó volt, ahogy Carához viszonyultam, a könyv végére sikerült őt jobban megismernem, és megérteni azt, hogy az esetleges hibás döntései mögött milyen élmények, traumák álltak.
Ami sajnos már kevésbé tetszett, az az, hogy rengeteg spanyol szó, kifejezés van a könyvben, fordítás vagy lábjegyzet nélkül. Van olyan, amikor egy regényben be-becsúszik egy-egy ilyen, és helye is van (egyébként itt is egyértelműen van irodalmi jelentősége a dolognak), viszont szerintem nagyon jó lett volna, ha ezekhez kapunk fordítást. Persze, meg lehet tenni, hogy az ember gyorsan kiszótárazgatja ezeket, de engem ez kizökkentett az olvasásból, ahogyan az is, amikor egy mondatot emiatt nem értettem teljes egészében. Ezt leszámítva nem volt problémám, tényleg csak Cara személye volt sokáig zavaró számomra (még olyan pont is volt a kötet felénél, amikor egyszerűen azt éreztem, kész, nem tudok vele azonosulni sehogy sem), de nagyon szépen megoldotta az írónő, hogy a végére megértsem a motivációit és az érzelmeit.
Bár nem egy hosszú könyvről beszélünk, mégis tartalmas volt abból a szempontból, hogy nagyon őszintén, húsbavágó természetességgel mutat be égetően súlyos társadalmi problémákat. Egyrészt képet kapunk arról, mennyire nehéz a bevándorlók helyzete, amikor egy olyan országban kell boldogulniuk, ami nyelvi és kulturális szempontból is különbözik attól, amiben felnőttek. Másrészt ezen belül is kiemelten koncentrálunk a dominikai nők sorsára, akik számára természetes, hogy gondoskodnak férjükről és gyermekeikről, akár a saját boldogulásuk feláldozása árán is, éppen ezért olyan szembetűnő azoknak a szereplőknek a bátorsága, akik szembe mertek menni ezekkel az elvárásokkal vagy sablonokkal, és megpróbálták a saját életüket élni. Bár Cara karaktere fiktív, rengeteg hozzá hasonló nő létezik, aki a legjobb tudása szerint igyekszik boldogulni, és szerencsésnek mondhatja magát, ha ehhez bármiféle szakmai segítséget kap a családján vagy a közvetlen környezetén kívül. Sok elgondolkodtató kérdés és szempont merült fel ebben a történetben házasságról, családról, öröklött mintákról és traumákról, újrakezdésről és identitásról. A fent említett problémáim ellenére örülök, hogy elolvastam ezt a történetet, hiszen mindig csak nyerhetünk belőle, ha minél jobban megismerjük más emberek, csoportok életét, sorsát, küzdelmeit.
Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szívesen olvas különböző emberi sorsokról és fontos társadalmi kérdésekről.
Nyereményjáték:
Mostani nyereményjátékunkban olyan regények nyomába eredünk, melyekben szintén központi téma a bevándorlók helyzete. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a rafflecopter-doboz megfelelő helyére beírjátok a könyv címét!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
"Mindig van valaki a csoportban, aki bátrabb, mint a többiek. Bátornak kell lenni, hogy az ember felkiáltson, hogy kiöntse a szívét."
Állomáslista:
04.26. Könyv és más
04.28. Pandalány olvas
04.30. Spirit Bliss Sárga könyves út
05.02. KönyvParfé
05.04. Szembetűnő
Megjegyzések
Megjegyzés küldése