Életed üzlete (értékelés és nyereményjáték)
Az idei karácsonyi időszakra újabb kötettel bővül a hazai
Backman-rajongók könyvespolca: az Életed üzlete által ráadásul olyan ünnepi
történettel gazdagodhatunk, mely egyszerre csal az arcunkra mosolyt és
könnyeket. Úgy érezzük, a szerző korábbi műveihez híven ez is sok olvasó
szívébe utat talál majd, így amennyiben szeretnétek Ti is részesei lenni a
csodának, tartsatok velünk blogturnénk négy állomásán, s nyerjétek meg az
Animus Kiadó által felajánlott egy ajándékpéldányt!
Kiadó: Animus, 2018
Oldalszám: 88 oldal
ISBN: 9789633246085
Eredeti cím: Ditt livs affär
Eredeti cím: Ditt livs affär
Fordító: Bándi Eszter
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
„Azon az éjszakán, amikor ezt írtam, arra gondoltam, mi történik velünk, mikor családot alapítunk, és megszűnünk a legfontosabb személynek lenni a saját életünkben. Azon merengtem, mi lenne igazán önzetlen cselekedet. Mérlegeltem, kiért lennék kész meghalni, és kiért adnám oda az egész életemet. És hogy valójában mi is a kettő között a különbség.”
„Azon az éjszakán, amikor ezt írtam, arra gondoltam, mi történik velünk, mikor családot alapítunk, és megszűnünk a legfontosabb személynek lenni a saját életünkben. Azon merengtem, mi lenne igazán önzetlen cselekedet. Mérlegeltem, kiért lennék kész meghalni, és kiért adnám oda az egész életemet. És hogy valójában mi is a kettő között a különbség.”
Véleményem:
A legutóbbi alkalommal, amikor értékelést írtam Fredrik Backman egyik könyvéről, azt mondtam, hogy ha kiadná a bevásárlólistáját, azt is szemrebbenés nélkül megvenném. Aki ismeri a szerző munkásságát, nyilván érti, mire gondolok, igazából csak azt szerettem volna kifejezni vele, hogy teljesen mindegy, milyen rövid terjedelemben fogalmaz meg dolgokat, annak akkor is olyan tartalma, mélysége és súlya van, ami irrelevánssá teszi az oldalszámot. Az új kötet kapcsán többekben felmerülhet a kérdés, hogy egy ilyen vékonyka kötetre megéri-e pénzt kiadni, éppen ezért fontosnak tartom ezzel nyitni: igen, igen, igen.
Annak idején azért szerettem meg nagyon a svéd írót, mert a látszólag könnyed, humoros történeteiben végtelen bölcsesség, szeretet és mély mondanivaló lakozik. Figurái annyira élők, hogy szinte lelépnek a lapokról, és tökéletesen kidolgozottak az utolsó mellékszereplőig. Ehhez jön még hozzá a skandináv hangulat és stílus, amit nehéz konkrétumok szintjén megfogni, mégis felismeri az ember, ha keserédes sorait olvassa. Egy szó, mint száz, Backman örökre bevéste magát a szívembe, nagyon kíváncsi voltam, hogy az új kötete, melyet karácsonyi ajándékként szánt olvasóinak, milyen hatással lesz majd rám.
Idáig még nem lenne semmi különös a történetben, hiszen olvashattunk, láthattunk már hasonlót. Ami azonban számomra rendkívül egyedivé tette ezt a könyvet, az az elbeszélés stílusa. A férfi (merthogy neve nincsen senkinek ebben a történetben, leszámítva Szi-t, a plüssnyulat) látja saját hibáit, objektíven képes felmérni, mi vezetett a jelenlegi helyzethez, de vallomásában mégsem mentegetőzik és nem kér feloldozást. Talán azért, mert tudja, hogy ezeket a dolgokat sosem lehet jóvátenni, vagy egyszerűen azért, mert elfogadja, hogy ő ilyen ember, és ha akarna sem tudna más lenni. Ez a kicsit rideg hozzáállás fantasztikus kontrasztot alkotott azzal a szeretettel és önzetlenséggel, ami végül mégis megnyilvánul a döntéseiben.
A történet alapvetően realista világába finoman kúszik be valami több, misztikusabb, ennek legfőbb megtestesítője a mappás nő, aki szürke pulóverében mindig felbukkan, ha valaki végleg eltávozik...Nagyon érdekesnek találtam az ő karakterét is, a rövidke terjedelem ellenére az író képes volt igazán összetett vonásokkal felruházni. Aztán ott van még a kislány a kórházban, akinek egyre fogy az ideje, és aki plüss nyuszijával a hóna alatt, színes zsírkrétáival képes áttörni a férfi áthatolhatatlannak tűnő, közönyös burkán. Backman gyerekképe nagyon közel áll hozzám, regényeiben rendszeresen megnyilvánul, hogy sokszor éppen a legkisebbeket tartja a bölcsesség legfőbb birtokosainak. Itt sincs ez másként, hiszen a kislány ártatlan mondatai néha akkorát ütnek, mint a kalapács, és emlékeztetnek arra, hogy mi, felnőttek, mennyire el tudjuk felejteni az igazán fontos dolgokat.
Érdemes néhány szót szólni a szöveget kiegészítő illusztrációkról, melyek Ella Laytham munkái. Első látásra ezek főleg csak kisebb szösszenetek, egy szék, egy fülbevaló vagy egy fonálgombolyag, ugyanakkor éppen azokat a szimbólumokat emelték ki a kötetben, amik a legnagyobb súllyal játszanak szerepet a történetben. Emellett találunk néhány egész oldalt betöltő, gyönyörű képet is, melyek tovább fokozzák a kötet sajátos hangulatát.
Bár egy óra alatt bőven el lehet olvasni a történetet, még ennyire rövid idő alatt is képes volt teljesen magába szippantani, a végére jóformán potyogtak a könnyeim. Talán kicsit sejtelmesen fogalmaztam a cselekményt illetően, de nem szerettem volna ennél több konkrétumot leírni, hiszen a teljes kép, hogy mi is történik itt valójában, csak a könyv végére áll össze az olvasó számára. Backman nem egy harsány, zenélő, giccses ajándékkal készült nekünk, hanem valamivel, ami csendes, mint a lehulló hó, ugyanakkor mély, mint a karácsonyi égbolt. Nagyon remélem, hogy ezt az ajándékot minél többen el fogják tőle fogadni.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki egy rövid, de annál esszenciálisabb üzenetre vágyik az ünnepek alatt, amit érdemes többször is elővenni vagy megosztani másokkal.
A legutóbbi alkalommal, amikor értékelést írtam Fredrik Backman egyik könyvéről, azt mondtam, hogy ha kiadná a bevásárlólistáját, azt is szemrebbenés nélkül megvenném. Aki ismeri a szerző munkásságát, nyilván érti, mire gondolok, igazából csak azt szerettem volna kifejezni vele, hogy teljesen mindegy, milyen rövid terjedelemben fogalmaz meg dolgokat, annak akkor is olyan tartalma, mélysége és súlya van, ami irrelevánssá teszi az oldalszámot. Az új kötet kapcsán többekben felmerülhet a kérdés, hogy egy ilyen vékonyka kötetre megéri-e pénzt kiadni, éppen ezért fontosnak tartom ezzel nyitni: igen, igen, igen.
Annak idején azért szerettem meg nagyon a svéd írót, mert a látszólag könnyed, humoros történeteiben végtelen bölcsesség, szeretet és mély mondanivaló lakozik. Figurái annyira élők, hogy szinte lelépnek a lapokról, és tökéletesen kidolgozottak az utolsó mellékszereplőig. Ehhez jön még hozzá a skandináv hangulat és stílus, amit nehéz konkrétumok szintjén megfogni, mégis felismeri az ember, ha keserédes sorait olvassa. Egy szó, mint száz, Backman örökre bevéste magát a szívembe, nagyon kíváncsi voltam, hogy az új kötete, melyet karácsonyi ajándékként szánt olvasóinak, milyen hatással lesz majd rám.
"Ez a történet arról szól, hogy mire lennél kész azért, hogy megments egy életet. Arról, hogy mi lenne, ha nemcsak a jövődet kéne feláldoznod érte, hanem a múltadat is. Nemcsak a helyeket, ahol még nem jártál, hanem az összes lábnyomot is, amit magad mögött hagytál. Ha mindent oda kéne adnod, az egész lényedet, kiért mondanál le róla?"Amint a könyv nyitósoraiból is láthatjuk, ezúttal egy kicsit komolyabb témához nyúlt a szerző, ahol elengedhetetlen, hogy mi is magunkba nézzünk, és bevilágítsunk a lelkünk legmélyebb zugaiba is. A történetet talán egy képzeletbeli levélhez lehetne hasonlítani, amit egy édesapa írt fiának. Egy középkorú férfi, aki egyáltalán nem volt jó apa, törődés és igazi odafigyelés helyett csak a munkájának élt és a pénzt hajszolta. Nem volt ott, amikor szükség volt rá, és nem tudta értékelni azokat a dolgokat, amiket a családja nyújtott a számára. Azonban egy kórházi szobában üldögélve kénytelen átértékelni a dolgokat és számot vetni a saját életével. Folyamatosan elemzi magát, szinte leltár-szerűen veszi sorba az életében meghozott fontosabb döntéseket. Közben ugrálunk kicsit ide-oda térben és időben, finoman, ahogy az ember gondolatai cikáznak, így jobban megértjük, mik lehettek azok az apróságok, melyek a férfi személyiségét alakították.
Idáig még nem lenne semmi különös a történetben, hiszen olvashattunk, láthattunk már hasonlót. Ami azonban számomra rendkívül egyedivé tette ezt a könyvet, az az elbeszélés stílusa. A férfi (merthogy neve nincsen senkinek ebben a történetben, leszámítva Szi-t, a plüssnyulat) látja saját hibáit, objektíven képes felmérni, mi vezetett a jelenlegi helyzethez, de vallomásában mégsem mentegetőzik és nem kér feloldozást. Talán azért, mert tudja, hogy ezeket a dolgokat sosem lehet jóvátenni, vagy egyszerűen azért, mert elfogadja, hogy ő ilyen ember, és ha akarna sem tudna más lenni. Ez a kicsit rideg hozzáállás fantasztikus kontrasztot alkotott azzal a szeretettel és önzetlenséggel, ami végül mégis megnyilvánul a döntéseiben.
"Történt valami, mikor megszülettél. Olyan hangosan sírtál, hogy valami rendkívüli dolog esett meg velem: először éreztem fájdalmat valaki más helyett. Nem maradhattam egy ember mellett, aki ilyen hatalommal bír felettem."
A történet alapvetően realista világába finoman kúszik be valami több, misztikusabb, ennek legfőbb megtestesítője a mappás nő, aki szürke pulóverében mindig felbukkan, ha valaki végleg eltávozik...Nagyon érdekesnek találtam az ő karakterét is, a rövidke terjedelem ellenére az író képes volt igazán összetett vonásokkal felruházni. Aztán ott van még a kislány a kórházban, akinek egyre fogy az ideje, és aki plüss nyuszijával a hóna alatt, színes zsírkrétáival képes áttörni a férfi áthatolhatatlannak tűnő, közönyös burkán. Backman gyerekképe nagyon közel áll hozzám, regényeiben rendszeresen megnyilvánul, hogy sokszor éppen a legkisebbeket tartja a bölcsesség legfőbb birtokosainak. Itt sincs ez másként, hiszen a kislány ártatlan mondatai néha akkorát ütnek, mint a kalapács, és emlékeztetnek arra, hogy mi, felnőttek, mennyire el tudjuk felejteni az igazán fontos dolgokat.
Érdemes néhány szót szólni a szöveget kiegészítő illusztrációkról, melyek Ella Laytham munkái. Első látásra ezek főleg csak kisebb szösszenetek, egy szék, egy fülbevaló vagy egy fonálgombolyag, ugyanakkor éppen azokat a szimbólumokat emelték ki a kötetben, amik a legnagyobb súllyal játszanak szerepet a történetben. Emellett találunk néhány egész oldalt betöltő, gyönyörű képet is, melyek tovább fokozzák a kötet sajátos hangulatát.
Bár egy óra alatt bőven el lehet olvasni a történetet, még ennyire rövid idő alatt is képes volt teljesen magába szippantani, a végére jóformán potyogtak a könnyeim. Talán kicsit sejtelmesen fogalmaztam a cselekményt illetően, de nem szerettem volna ennél több konkrétumot leírni, hiszen a teljes kép, hogy mi is történik itt valójában, csak a könyv végére áll össze az olvasó számára. Backman nem egy harsány, zenélő, giccses ajándékkal készült nekünk, hanem valamivel, ami csendes, mint a lehulló hó, ugyanakkor mély, mint a karácsonyi égbolt. Nagyon remélem, hogy ezt az ajándékot minél többen el fogják tőle fogadni.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki egy rövid, de annál esszenciálisabb üzenetre vágyik az ünnepek alatt, amit érdemes többször is elővenni vagy megosztani másokkal.
Nyereményjáték:
Az Életed üzlete apró terjedelme ellenére igen komoly és
fontos üzeneteket rejt, így mostani nyereményjátékunk feladatát is ehhez
igazítottuk. A turné minden állomása rejt egy szót, melynek fontos szerepe van
a történetben – a Ti feladatotok az lenne, hogy találjátok meg a kiemelt
betűket, majd azt a szót melyet az összeolvasásukkor kaptok, írjátok be a
Rafflecopter doboz megfelelő részébe! A helyes megoldásokat beküldők között a
kötet egy példánya kerül kisorsolásra.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban
javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben
értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb
nyertest sorsolunk.
Állomáslista:
12.19. Never Let Me Go
12.20. Könyv és Más
12.21. Szembetűnő
12.22. Nem félünk a könyvektől!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése