HiSztorik- Conn Iggulden: A spártai sólyom

Conn Iggulden: A spártai sólyom

GABO, Budapest, 2018.

 ISBN: 9789634067313

„Egy királynak nem lehet egyetlen fia, hiszen a halál olyan könnyen eljön: méregtől, romlott ételtől, láztól vagy az istenek akaratából. Ha a szerencsés elsőszülött megéri a felnőttkort, akkor a testvérek között kezdődnek el a különböző játszmák”

Előszóként:

Ez a recenzió annyiban rendhagyó a többi HiSztorik bejegyzéshez képest, hogy nem a könyv fülszövegével kezdődik. Úgy gondolom a történet – Kürosz herceg hadjárata, testvére Artaxerxész ellen és a cunaxai csata – nem igazán közismert, így a jelentős cselekményleírást tartalmazó ismertető élményrontó hatású azok számára, akik nem találkoztak még vele. A figyelem felkeltésére legyen elég a könyv címe, és a fenti idézet, mely a kötet hátoldaláról származik. Ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik az ókori világ iránt, vagy csak kedveli az eseménydús és izgalmas történelmi kalandregényeket. 

Értékelésem:

Hasonlóan a szerző korábbi műveihez (Az uralkodó, A hódító és A rózsák háborúja sorozatok) most is egy olvasmányos, izgalmas, fordulatokban gazdag, hamisítatlan történelmi kalandregényre számíthat, aki kezébe veszi a kötetet. Kr. e. 401-ben vagyunk az akkori világ legnagyobb birodalmában. Teljes a paletta: monumentális csaták, lázadás, árulás, embert próbáló megmérettetések, hősies küzdelem az elemekkel az életben maradásért egy kis szókratészi filozófiával fűszerezve. Már a bevezető is figyelemre méltó, igazi „In medias res”-élmény. Iggulden egy igen hatásos felütéssel kezd, mindjárt az első jelenettel meghökkentett. Egy párbeszéd hangzik el II. Dareiosz király és elsőszülött fia, Artaxerxész között, miszerint a halála után a fiúnak meg kell ölnie az öccsét, Kürosz herceget, hogy megelőzze a trónviszályt. A feszültség tehát az első oldalakon bekúszik a sorok közé, és makacsul ott is ragad mindvégig, letehetetlenné téve a regényt. Bevallom őszintén – úgy, hogy nem ismertem a történetet és nem olvastam a fülszöveget sem – többször is sokkolt a cselekmény alakulása.

Spártai „négyzet” (falanx). Forrás: https://warfarehistorynetwork.com

Iggulden a korábban már jól bevált módszerhez nyúlt ismét. Ahogy A Hódító sorozat esetében a Mongolok titkos történetét dolgozta regénnyé, most is egy már kész irodalmi alkotást, név szerint a görög hadvezér és történetíró, Xenophón Anabaszisz: A perzsa expedíció című munkáját vette alapul. Ez a körülmény meghatározza a kötet történelmi hűséghez való viszonyát. Eleve nehéz meghatározni, hogy az eredeti történetet interpretáló Xenophón – aki maga is részt vett Kürosz herceg hadjáratában, így saját tapasztalatait vetette papírra  – mennyire színezte ki az eseményeket. Ehhez jön még hozzá az Iggulden számára is rendelkezésre álló írói szabadság, hogy saját szája íze szerint formáljon történeti tényeket, karaktereket. Szerencsére a regény végén található egy hosszabb szerzői jegyzet, ami nagymértékben elősegíti a tájékozódást és egyértelművé teszi a tények és a fikció közötti határvonalat.

Kürosz herceg hadjárata, és a „Tízezrek” útja. Forrás: Wikipedia

A regény stílusát a „minimalista” jelzővel lehetne leginkább jellemezni. Kifejezetten illik a történethez, feszes tempóba kényszeríti és állandó mozgásban tartja a cselekményt. Szikár, hatékony és lényegre törő, akárcsak maguk a főhősök, a spártai katonák. Nincsenek szépirodalmi igényességgel megfogalmazott mondatok, nem szabdalják hosszas leíró részek a történetet, de ez nem is igazán hiányzott. Többek között ennek a fegyelmezett leírásmódnak köszönhető, hogy a hősiesség és a heroikus küzdelem nem válik érzelgőssé, csöpögőssé. Persze leíró részek nélkül sem maradunk híján az érdekes információknak, Iggulden a cselekményen, a főhősök tettein és a párbeszédeken keresztül ábrázolja mindazt, amit a korról, az akkori világról tudni érdemes. Részletesen foglalkozik többek között Athén és Spárta aktuális politikai viszonyaival, a hadviselés akkori formáival, a használt fegyverekkel és egy hadjárat logisztikájával is. Meglepő volt például, hogy micsoda különbségek voltak a görög zsoldosokból álló elit egységek és a monumentális, az akkori világ legnagyobb haderejét kiállítani képes, de lényegesen képzetlenebb és szervezetlenebb perzsa hadsereg között. Egyedül egy dolog zavart: néhány szó használatát (pl. császár) nem éreztem korhoz, helyhez illőnek. Azt nem tudom megítélni, hogy már az eredeti szövegben is így szerepeltek-e vagy csak a fordításból adódott ez a kis szépséghiba.

A cunaxai csata. Forrás: Wikipedia

Iggulden regényeinek mindig nagy erőssége, hogy remekül alkot harcos karaktereket, olyan hősöket, akik emberiek tudnak maradni, így gyorsan megkedveltetik magukat az olvasókkal. Nem igazán vannak főszereplők, a regény cselekményének előrehaladtával hol egyik, hol másik szereplő lép elő központi karakterré. Többségüket, mint például Kürosz herceget, Klearkhoszt, Proxenoszt, vagy éppen Kriszophoszt igen rövid idő alatt a szívembe zártam, és őszintén tudtam szorítani sorsuk alakulása miatt, fanyar harctéri humoruk pedig sokszor csalt mosolyt az arcomra. Aki mégis valamennyire kiemelkedik a szereplők sorából, az – talán nem meglepő módon az eredeti mű írója – Xenophon. Szokratész tanítványa, aki Athénban „Spártabarát” politikai tevékenysége miatt kegyvesztetté vált, ifjú katonaként csatlakozik Kürosz herceg seregéhez. Az pedig, hogy hogyan lett belőle sztratégosz, a Tízezrek vezetője, és hogyan vizsgázik emberségből jelesre? A regényből minden kiderül.

Xenophón. Forrás Wikipedia

Mindent egybevetve nagyon élvezetes olvasmány volt, a szokásos tízes skálán kiérdemeli az erős 9 pontot. Szeretném megköszönni a Gabo Kiadónak, hogy hozzásegítettek az élményhez.

Fülszöveg (Vigyázz, cselekményleírást tartalmaz!):

Kr.e. 401. Artaxerxész perzsa birodalma az Égei -tengertől Észak- Indiáig terjed. A világ legnagyobb urának legalább ötvenmillió alattvalója volt.

A spártai katonák egy csoportja, akiknek nagyapja még a görög-perzsa háborúban Thermopülainál harcolt, a fiatalabb perzsa herceg, Kürosz szolgálatába áll zsoldosként.

Kürosz meg akarja szerezni a koronát bátyjától, ehhez áll rendelkezésére a spártaiak elit serege. Ezt a harcot csak egyetlen csatában lehet megnyerni vagy elveszíteni – és Kürosz elesik.

Az életben maradt spártaiak egy kis csoportja elhatározza, hogy kijut az ellenséges birodalom szívéből. Felszerelésük hiányos, vizük, élelmük alig van. Xenophon, a fiatal athéni katona vezeti el a megmaradt túlélőket több száz kilométeren át a görög partokig Artaxerxész legendás perzsa harcosaitól üldözve.

Egy királynak nem lehet egyetlen fia, hiszen a halál olyan könnyen eljön: méregtől, romlott ételtől, láztól vagy az istenek akaratából. Ha a szerencsés elsőszülött megéri a felnőttkort, akkor a testvérek között kezdődnek el a különböző játszmák.

Jehuka