Fellegszálló (értékelés és nyereményjáték)


Hamarosan magyarul is megjelenik a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából Kerstin Gier legújabb fantasy young adult regénye, a Fellegszálló! A patinás szálloda izgalmas titkokat rejt, és az olvasó a 17 éves Fanny oldalán vághat bele a kalandba, aki a szállodában dolgozik. Kövessétek bloggereinket a svájci hegyekbe, és a turné végén megnyerhetitek a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét!




Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, 2018

Oldalszám: 352 oldal
ISBN: 9789634575160
Eredeti cím: Wolkenschloss
Fordító: Németh Odette



A könyvet ITT tudod megrendelni!




Fülszöveg:

Magasan ​fent a svájci hegyekben áll büszkén a Fellegszálló, egy patinás nagyszálló, melynek fénykora már rég letűnt. De mikor az év vége közeledtével a világ minden tájáról megérkeznek a vendégek a híres szilveszteri bálra, az épület úszik a gyönyörű csillárok fényében, a tágas folyosók pedig izgatott zsongással telnek meg.

A tizenhét éves Fanny Bennel, a szállodatulajdonos fiával és a személyzet többi tagjával együtt azonban ki sem lát a munkából, hogy előkészíthesse a vendégek fényűző kikapcsolódását, de nem kerüli el a figyelmét, hogy sokan valójában nem azok, mint aminek mutatják magukat. Milyen titkos tervek kovácsolódnak a hímzett bársonyfüggönyök mögött? Az orosz oligarcha felesége tényleg birtokában van a legendás Nadjeschda-gyémántnak? És miért a homlokzaton mászik fel inkább a jóképű Tristan Brown a 201-es szobából ahelyett, hogy a lépcsőt használná?

Mialatt Fanny megpróbálja Ben segítségével kibogozni a szálakat, még nem sejti, hogy hamarosan egy életveszélyes kaland kellős közepében találja, és nem csak az állása forog kockán, hanem a szíve is.

Véleményem:

Kerstin Gier regényeivel eddig viszonylag vegyes tapasztalataim voltak. Az Időtlen szerelem-trilógiát egyenesen imádtam annak idején, a kedvenc ifjúsági sorozataim közé tartozik. Aztán később elolvastam a Silber-trilógia első részét is, amire nem mondom, hogy rossz lett volna, de valahogy nem érintett meg annyira, hogy mindenáron folytatni akarjam a történetet. Úgyhogy azt hiszem, szerettem volna végre eldönteni, merrefelé billen a mérleg, az meg külön szimpatikus volt, hogy most egy önálló, egyrészes darabbal jelentkezik az írónő. Nem mellesleg, szerintem gyönyörű ez a borító, szóval már önmagában ezzel is felhívta volna magára a figyelmemet.

Bár például a molyos címkék között szerepel a fantasy is, senkit ne tévesszen meg a dolog: ez egy egyszerű, valóságos, hétköznapi történet (na jó, nem teljesen hétköznapi, mert azért vannak benne apró rejtélyek és persze sok-sok akció), ahol nincsen szerepük természetfeletti lényeknek vagy erőknek. A főhősünk, Fanny, egy belevaló, független tizenhét éves lány, aki úgy döntött, nem folytatja a tanulmányait, hanem elmegy dolgozni. Így köt ki végül a svájci hegyekben megbújó, nívós szállodában, a Fellegszállóban. Pozícióját tekintve gyakornok, vagyis a szobalányi teendőktől kezdve a gyermekfelügyeletig bezáróan mindenféle munkakörbe belekóstol, és közben igyekszik kerülni a galibákat, amivel szemet szúrna a szigorú szállodatulajdonosnak, vagy a pedáns gondnoknőnek. Ez pedig nem mindig egyszerű, ugyanis a gyerekek között van jó néhány megveszekedett rosszcsont, akik minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy Fanny ne unatkozzon (különösen a kicsit koravén, különc Don volt a kedvencem, nagyon jókat kacarásztam a beszélgetéseiken). 
„Bármit mondott is, az még csak megközelítően sem hangzott úgy, mintha egy kilencéves gyerek szájából hangzana. Ez annál is inkább zavarba ejtő volt, mivel magas gyerekhangja volt, cuki, svájci kiejtéssel beszélt, és kicsit selypített, szintén nagyon aranyosan. Volt valami különösen fenyegető abban a fura szokásában, hogy az embereket elvből mindig vezetéknevükkel együtt szólította meg, amit néha még megtoldott az életkorukkal, származási helyükkel és egyéb tulajdonságaikkal is.
– Fut a harisnyád, Fanny Funke, tizenhét éves lány a Bréma melletti Achimból. – Akár egy maffiafilmben, amikor valaki azt suttogja, tudom, hol laksz, hogy aztán alkalomadtán egy levágott lófejet tegyen az ajtó elé. Már ha elég szerencsés vagy.” 

 A történet "díszlete", vagyis maga a szállodai környezet szerintem nagyon jópofa ötlet, és az írónőnek sikerült is úgy bemutatnia az ott zajló mindennapokat, hogy szinte mi is érezzük az állandó sürgés-forgást, illetve megismerjük a dolgozókat és a vendégeket, ha csak felületesen is. Egyébként ebben sokat segít a kötet végén található névmutató, ami indokolt is a több, mint 60 szereplőt felvonultató történetben. Ugyan a többségük tényleg csak felszínesen, amolyan háttér-figuraként van ábrázolva, de szerencsére van köztük jó néhány igen kidolgozott karakter, nagyon változatos háttérrel és személyiséggel. A korábban már említett Donon kívül nagyon kedveltem Monsieur Rocher-t, a jóságos idős recepcióst, vagy  a mosókonyha komolyzene-kedvelő urát, Pavelt. Ja, és persze ne feledkezzünk meg a Tiltott Macskáról sem, akit a személyzet igyekszik elrejteni az örökké bosszankodó szállodatulajdonos elől.



Persze nem lenne igazi ifjúsági regény, ha valamilyen módon nem jelenne meg egy (vagy több ) romantikus szál, vagy legalább néhány potenciális lovag-jelölt, akikkel Fanny perlekedhet. Az egyik ilyen figura Ben, a szállodatulajdonos fia, a másik pedig a rejtélyes Tristan, aki nagyapjával együtt érkezett a szállodába, és előszeretettel bukkan fel váratlan helyeken. Nagyon tetszett, hogy Fanny nem az a fajta lány, aki szenved jobbra-balra, hogy melyik fiú tetszik neki jobban, vagy hogyan kellene magába bolondítania őket, egyszerűen csak önmaga, aki szép lassan ismeri csak fel a saját érzéseit is. 

A regény nagy részében igazából egész nyugisan folynak a dolgok (a kisebb-nagyobb galibáktól eltekintve, amikbe azért csak sikerül Fanny-nak belefutnia), kérdeztem is magamban, hogy oké, de mikor jön már az akció vagy az izgalom? Igazából nagyon szépen és fokozatosan van felépítve ez a szál, korábban is vannak már finom utalások arra, hogy néhány szereplő rosszban sántikál, de igazán csak az utolsó egyharmadra áll össze az egész, és kezdődik el a tényleges akció némi bűncselekmény és rosszfiúk elől való menekülés formájában (ennél jobban nem akarom lelőni a poént). Szerintem ez is egész ötletes volt, akadt, akire gyanakodtam, de volt, ami teljesen meglepett, szóval összességében elégedett voltam a megoldással és a lezárással. Nyilván nem igyekszik ez a történet egy krimi szerepében tetszelegni, de az ifjúsági műfajon belül egy teljesen korrekt, izgalmas kis cselekményt rakott össze Gier. És szerencsére a humort sem kellett nélkülözni, ami egyébként az írónő egyik legnagyobb erőssége szerintem, a karakteres főhős-ábrázoláson kívül. Fanny Funke igazán egyedi és belevaló csaj, akivel könnyű azonosulni, és akinek a boldogságáért szívesen izgulunk.




"Ha még hosszabban gondolkodtam volna, biztosan fel tudok még idézni jó pár pillanatot, ami nem sikerült igazán tökéletesre, de nem is erről volt szó. Nem kell tökéletesnek lennie egy napnak ahhoz, hogy jó szívvel emlékezzünk rá."
Zárásként pedig kapcsolódnék a fenti idézethez. Azt nem mondanám, hogy ez volt a legjobb könyv, amit életemben olvastam. De pontosan úgy éreztem, hogy nem is kell tökéletesnek lennie ahhoz, hogy jó szívvel emlékezzek majd rá, így is nagyon szerethető volt.

Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Azoknak, akik könnyed, de mégis izgalmas ifjúsági regényt keresnek, ami ugyan nem fantasy, de nem nélkülözi az akciódús jeleneteket. 

Nyereményjáték:

Mivel az írónőnek hatalmas rajongótábora van Magyarországon, úgy döntöttünk, hogy mostani játékunk a korábban megjelent regényeihez fog kapcsolódni! A feladatotok nem más, mint kitalálni, hogy melyik Kerstin Gier regényből idéztünk, és a helyes címet beírni a dobozba.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:
“Mrs. Honeycutt bólintott, és ismét a kezébe vette a kötését.
– Muriel és én már gyerekkorunkban is szerettünk kötni. – Miközben a kötőtűk csattogni kezdtek, elmosolyodott. – Muriel imádta, ha mindenre és mindenkire köthetett valami ráillőt. Szépítésnek nevezte. A tengerimalacunk, a vécépapír-gurigák, a telefonok, a kilincsek, Alfred… senki és semmi nem volt biztonságban tőle. Egyszer, akkor már harmincöt éves volt, még a porszívójának is kötött egy pulóvert.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

12.12. - Sorok Között
12.15. - Könyv és más
12.19. - Könyvvilág
12.21. - Kelly & Lupi olvas
12.23. - Deszy könyvajánlója

Megjegyzések