HiSztorik- Izolde Johannsen: Megölni a királyt!

Izolde Johannsen: Megölni a királyt! (La Fayette 1.)

Szenzár, 2018.

 ISBN: 9789634791270

Fülszöveg:

XVI. Lajos francia király tilalma ellenére Los Pasajes kikötőjében már indulásra készen ringatózik a La Victoire nevű brigg. Fedélzetén álnéven több mint egy tucat fiatal, becsvágytól fűtött francia nemes rejtőzik fegyverekkel, szolgákkal – köztük Gilbert La Fayette, korának egyik legvagyonosabb katonatisztje. Az angolokat tiszta szívből gyűlölő, alig tizenkilenc éves márki a rejtélyes Jasonnel, a titkos tervet rejtegető mesterlövésszel Amerikába készül. Az elfogásukra küldött katonai osztag már úton van, hogy megakadályozza a példátlan küldetést. Eközben az óceán túlpartján függetlenségi háború dúl Anglia és a fellázadt gyarmatok között…

Izolde Johannsen tengeri kalandokkal átszőtt történelmi regénye egyedülállóan, a franciák szemszögéből mutatja be az amerikai függetlenségi háborút, majd La Fayette márki politikai életútját a királya és a nemesség ellen fordult francia nép borzalmakkal teli, forradalmi éveiben.

Előszóként:

Gilbert La Fayette egyike kedvenc történelmi alakjaimnak, így nagyon megörültem, mikor láttam, hogy az életét feldolgozó regénysorozat indul, ráadásul magyar szerző tollából. Sem a kor eseményei, sem a márki személye nem volt ismeretlen számomra, számos meghatározó élményt jelentő könyvet olvastam már a témában, ezért kíváncsi voltam arra is, mi újat, különlegeset tud Izolde Johannsen nyújtani ezzel a kötettel. Ugyan ez volt az első regényem az írónőtől, de más írásaival kapcsolatosan sok pozitív értékelést olvastam már, így nagy lelkesedéssel vetettem magam a sorok közé.

Gilbert du Motier Marquis de Lafayette. Kép forrása: Wikipedia

Értékelésem:

Általában minden értékelésemet egy néhány soros összegzéssel szoktam kezdeni, amiben összefoglalom az adott regény, történet legfontosabb jellemzőit. Most is így próbáltam hozzáfogni ennek a recenziónak: egy igazán szórakoztató, lendületes, a történelmi hűséget száz százalékig szem előtt tartó... és akkor itt megakadtam, mert nem igazán tudtam eldönteni, hogy a kötet inkább életrajzi, vagy történelmi regénynek íródott. Most mondhatnánk, hogy kit érdekel? Nem kell folyton mindent kategorizálni. Ráadásul a két műfaj önmagában nem zárja ki egymást, sőt! Sajátosságaik kellő arányban és megfelelő homogenitást biztosítva ragyogóan kiegészíthetik, erősíthetik a másikat. Jelen esetben azonban ez a műfajjal kapcsolatos ambivalencia kicsit zavaró volt a számomra, ezáltal befolyásolta a kötethez való viszonyomat is. Úgy éreztem, a  regény egységessége, dramaturgiai íve némileg csorbát szenvedett.

A fent említett kettősségből adódóan a történet is két jól lehatárolható részre bontható. A kötet első felében inkább az életrajzi elemek dominálnak. A cselekmény ugyan két szálon indul meg, de az események középpontjában – mint az várható volt – egyértelműen Gilbert La Fayette áll. A könyv különlegessége a korábbi olvasmányaimhoz képest, hogy a történet kitér a márki ifjúkorára, az amerikai függetlenségi háborúra, és az abban játszott szerepére is. Megismerjük La Fayette családi hátterét, világképét, érzéseit, viszonyulását a korához és az eszmékhez. A regény másik főszereplője, a titokzatos mesterlövész, Jason itt csak epizódszerepet kap, és ugyan a két szál viszonylag hamar egyesül, személye tulajdonképpen arra korlátozódik, hogy általa megteremtse az írónő a jelenlétet a későbbiekre.

De kanyarodjunk vissza még egy kicsit La Fayette márkihoz. Kinek a képe is rajzolódik ki a szemünk előtt? Egy idealista, végtelenül szimpatikus fiatalemberé, aki szenvedélyes lelkesedéssel viseltetik az amerikaiak ügyéért. Egy szerető ifjú férjé, aki bensőséges hangvételű levelezést folytat imádott feleségével. Egy bátor férfié, aki minden veszélyt vállalva áthajózza az óceánt, hogy ott katonaként harcoljon az angolok ellen a tizenhárom gyarmat függetlenségéért. Egy összetört szívű árváé, aki George Washington személyében példaképre, második apára talál. Végigkísérjük a felnőtté válás útján, miközben egy minden elemében kidolgozott, árnyalt személyiség bontakozik ki a sorok között. Ez a zseniális karakterábrázolás a regény egyik fő erénye.

La Fayette és George Washington Mount Vernonban (1784). Kép forrása: Wikipedia

Talán a teljességre törekvő személyiségábrázolás és az életrajzi elemek túlsúlya miatt, de úgy éreztem, a regény ezen első felében a történelmi háttér ábrázolása sajnos kicsit a háttérbe szorult. A rövid leíró részek kicsit szárazra sikerültek, olykor olyan érzésem volt, mintha egy tankönyvet olvasnék. Ez igaz volt akkor is, amikor párbeszédek formájában hangzott el egy időszak eseményeinek összefoglalója. Nagyon a részletekre koncentrált és kevesebb hangsúlyt fektetett a mélyebb összefüggésekre. Az írónő rengeteg nevet és eseményt vonultat fel, de mélyrehatóbb történelmi háttérismeretek nélkül nehezen voltak feldolgozhatók. Ráadásul ezek jelentős részének a történet szempontjából nem is volt jelentősége, legfeljebb a tudományos igényeket kielégítendő. Ugyanakkor többször is hiányérzetem maradt, például a függetlenségi háborúról többet is olvastam volna.

A mérleg nyelve körülbelül a könyv felénél billen át a történelmi regény irányába, onnantól kezdve már egyértelműen a francia forradalomé a főszerep. La Fayette átadja a stafétabotot Jasonnek, aki először a Bastille őreként, majd pártfogója ajánlására a királyi testőrség tagjaként az események sűrűjében találja magát. Először kicsit bosszús lettem, hogy a történet ennyire elszakad a márkitól, aki a könyv második felében már csak hellyel-közzel bukkan fel, de aztán magával ragadott a regény sodró lendülete. Az írónő annak ellenére le tudta kötni a figyelmemet, hogy tisztában voltam az ábrázolt történelmi tényekkel, ismertem az események sorozatát. Ezt pedig leginkább Jason titkával, személyével, jellemének fejlődésével érte el, bár a királyi család szökésekor tőle is el kellett szakadnunk egy kis időre. La Fayette mellett még egy rendkívüli karakterábrázolásnak lehettem tanúja.

Le Barbier: Az emberi és a polgári jogok nyilatkozata 1789-ben. Kép forrása: Wikipedia

A műfajjal kapcsolatos zűrzavart leszámítva egyértelműen pozitív élménnyel búcsúztam a kötettől, így azt a szokásos 10-es skálán 8 pontra értékelem. Köszönöm a Szenzár Könyveknek, hogy lehetővé tették a megjelenés előtti olvasást. Ajánlom mindenkinek, akit érdekel a kor, maga La Fayette márki személye, vagy kedveli a mozgalmas történelmi kalandregényeket. Búcsúzóul viszont még némi kritikával kell illetnem a könyv fülszövegét. Egy egészen más regényt kaptam, mint azt annak elolvasása után várni lehetett. Hatásvadász módon emel ki olyan elemeket a regényből, amik a cselekményben elhanyagolható szerepet kapnak. Ezen kívül nagyon hiányoltam a történelmi jegyzeteket. Kíváncsi lettem volna például a könyvben szereplő levelezések forrására (valódi, fennmaradt levelezésről vagy csak az írói fantázia termékéről van szó), illetve Lord Milner alakjának eredetére. Persze ezektől függetlenül nagyon várom a következő kötetet.

Jehuka