Amíg élünk (értékelés és nyereményjáték)
Mit tennél, ha kiderülne, hogy egy hónap múlva elpusztul a Föld, és rajta minden élet? Mats Strandberg új regénye, az Amíg élünk épp ezzel a kérdéssel foglalkozik, ugyanis főszereplői a világvégével kénytelenek szembenézni, és közben azon igyekeznek, hogy megoldják a függőben lévő ügyeiket, még mielőtt túl késő lenne. A svéd szerző különleges hangulatú regényét az Animus kiadó hozta el magyarul, és ha bloggereinkkel tartasz, te is megnyerheted a könyv egy példányát!
Kiadó: Animus, 2020
Oldalszám: 408 oldal
ISBN: 9789633247402
Eredeti cím: Slutet
Fordító: Dobosi Beáta
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
A felnőttkor küszöbén állsz, ragyogó nyár van, és látszólag minden olyan, mint máskor. De tudod, hogy közeledik a katasztrófa. Négy hét és öt nap múlva egy üstökös csapódik a Földbe, amit senki sem fog túlélni. Elvégezték az utolsó számításokat, nem maradt semmi kétség.
Mihez kezdesz a hátralévő időddel? Kivel szeretnéd tölteni az utolsó pillanatokat? Milyen érzés percre pontosan tudni, hogy mikor halsz meg? Mennyit ér egy emberélet ilyen körülmények között?
Az Amíg élünk története egy olyan világban játszódik, amelynek meg vannak számlálva a napjai. A főszereplője két magányos tinédzser, akiket egy tragédia hoz össze. De vajon választ kapnak a kérdéseikre, mielőtt elfehéredik az ég, és elpárolognak a tengerek?
Mihez kezdesz a hátralévő időddel? Kivel szeretnéd tölteni az utolsó pillanatokat? Milyen érzés percre pontosan tudni, hogy mikor halsz meg? Mennyit ér egy emberélet ilyen körülmények között?
Az Amíg élünk története egy olyan világban játszódik, amelynek meg vannak számlálva a napjai. A főszereplője két magányos tinédzser, akiket egy tragédia hoz össze. De vajon választ kapnak a kérdéseikre, mielőtt elfehéredik az ég, és elpárolognak a tengerek?
Véleményem:
Mats Strandbergnek régóta rajongója vagyok, annak idején az Engelsfors-trilógia hatalmas kedvencem volt, és a mai napig úgy gondolok rá, mint az egyik legjobban sikerült ifjúsági fantasy-sorozatra. A skandináv stílus és a borongósabb atmoszféra szerintem kiemelkedővé tette ebben a műfajban, én pedig már jó pár éve várom, hogy a szerzőpáros valamelyik tagja új regénnyel rukkoljon elő. Ez már önmagában elég lett volna ahhoz, hogy elolvassam az Amíg élünk című könyvet, viszont ráadásként a világvége-témaválasztás is megerősítette a döntésemet. Csalódnom pedig egy percig sem kellett, ugyanis ez az elképesztően erős hangulatú, nagyon sok műfaji elemet keverő regény azonnal levett a lábamról, és szerintem még hosszú ideig nem fogok szabadulni az érzésektől, amiket kiváltott belőlem.
A regény alapsztorija nem tekinthető túlságosan egyedinek, hiszen mind a filmvásznon, mind az irodalomban akadtak már olyan darabok, amik egy közelgő világvégét dolgoznak fel. Az érzésem szerint napjainkban, vagy a nem túl távoli jövőben játszódó történet kiindulópontja, hogy a tudósok észrevesznek egy Föld felé száguldó üstököst, és mivel már túlságosan közel van, késő ahhoz, hogy bármit is megpróbáljanak tenni ellene. Nem tudom egyébként, hogy egy ilyen eseménynek mennyi a valószínűsége, akár kicsi, akár nagy, nekem nem esett nehezemre elképzelni, hogy egy ilyen váratlan történés egyik napról a másikra bekövetkezhet, semmibe véve minden tervet és célt, amit az emberiség kitűzött maga elé. A bolygó életében már csak 4 hónap van hátra, a regény pedig ezen belül is az utolsó egy hónapra fókuszál. Külön személyessé teszi az elbeszélést, hogy az eseményeket két tinédzser tolmácsolásában követhetjük végig, akik egy harmadik személy által kapcsolódnak egymáshoz. Az egyikük Simon, a kicsit zárkózott fiú, aki a katasztrófa bejelentése előtt éppen élete első nagy szerelmét kezdte megélni barátnőjével, Tildával. A másikuk Lucinda, aki gyerekként Tilda úszótársa és legjobb barátnője volt, de aki eltávolodott mindenkitől, miután leukémiás lett. Az ő váltakozó fejezeteikből rengeteg különféle aspektust ismerhetünk meg: látjuk, hogy a közelgő világvége milyen hatással van az emberekre és a társadalomra, illetve olvashatunk a saját családjaikban és baráti társaságukban bekövetkező változásokról. És természetesen a saját személyükön keresztül megismerünk két fiatalt, akik nem tudnak mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy a felnőtté válás és célkeresés nehézkes útja egyszeriben értelmetlenné válik, sem azzal, hogy saját magukon kívül minden más létező is elpusztul a Földön.
Bár ahogy korábban is említettem, sok mű feldolgozta már ezt a témát (zömében amerikai akció- és kalandfilmek), én még nem találkoztam olyan alkotással, ami az emberiség végső pusztulásának gondolatát, illetve az ebből fakadó szorongató, nyomasztó érzéseket ennyire hitelesen át tudta volna adni. A történetben kellő hangsúlyt kap rengeteg ehhez kapcsolódó filozófiai, vallási vagy morális kérdés, illetve az azon való elmélkedés, hogy vajon mennyiben más érzés a saját, egyéni halálunkat várni, mint a Földön élő összes élőlényét. Remekül bemutatja, hányféleképpen érezhetnek az emberek egy ilyen helyzetben: van, aki számára vigasztaló, hogy a halál nem magányos út lesz, hanem olyasmi, amit a szeretteivel együtt élhet át, viszont olyanok is akadnak, akik számára pont az a rettenetesen nyomasztó, hogy nem marad utánuk senki, aki emlékezne rájuk, vagy aki elmesélhetné a történetüket. Ezek a gondolatok és érzések húsba vágóak, és különösen erőteljesek attól, hogy kamaszokban fogalmazódnak meg, akiknek egyébként is meg kell birkózniuk az identitáskereséssel, felnőtté válással járó nehézségekkel - még akkor is, ha tudják, hogy már soha nem lesznek felnőttek.
Olyan szempontból is nagyon érdekes ez a történet, hogy elgondolkodtat arról, vajon az emberiség vagy az egyének hogyan viselkednének egy ilyen helyzetben. A regényben akadnak, akik kétségbeesetten igyekszenek mindent megvalósítani és kipróbálni, amire korábban nem volt lehetőségük, vannak, akikből előtörnek a korábban elfojtott, agresszív ösztönök, és vannak, akik csak a szeretteikkel akarnak lenni. Szekták alakulnak, csoportos öngyilkosságokat követnek el, és persze akadnak, akik az üstökös létezését is tagadják, és a tudományos bizonyítékokat is egy nagyszabású összeesküvés részének tekintik. Válaszokat nem tudhatunk, hogy így történne-e (és ne is kelljen soha megtudnunk), de azt gondolom, ezek bármelyike reális lehetne egy ilyen helyzetben. Nagyon tetszett, hogy ezeken kívül az író bedobott még egy csomó kisebb, de nagyon is fontos kérdést, ami felmerülhetne a közelgő világvége előtt (egy példa a sok közül: mi történjen a börtönben lévő emberekkel? Ha úgyis vége mindennek, nem tölthetnék ők is szabadon az utolsó napjaikat?) Komoly morális dilemmák ezek, és egy részükben az a zseniális, hogy könnyedén átültethetők a világvége-mentes valóságunkba is. A történet rendelkezik még egy krimi szállal is, ami egészen különlegesen fűszerezi ezt az apokaliptikus ifjúsági regényt. Erről a vonalról nem szeretnék semmilyen konkrétumot elárulni, csupán annyit, hogy izgalmas, egyáltalán nem könnyen kikövetkeztethető és fordulatokban gazdag. A háttérben zajló visszaszámlálás pedig sajátos töltetet is ad a nyomozásnak. Érdemes még kideríteni az igazságot, amikor úgyis hamarosan vége mindennek? Simon és Lucinda mindketten belekeverednek ebbe a szálba, és szép lassan a külön ki narratívájuk összekapcsolódik egymással, hogy milyen formában, az kiderül az olvasás során.
Már most biztosan tudom, hogy ez a regény helyet fog kapni 2020 kedvencei között a képzeletbeli polcomon, mert mind a szereplők, mind a történetvezetés nagy hatással volt rám. Nagyon tetszett, hogy a világvégét nem cselekményként, hanem háttérként használta a szerző, ami remekül felerősítette azokat a gondolatokat és érzéseket, amik minden ember sajátjai, legyenek főhőseinkhez hasonló kamaszok vagy sokkal idősebbek. Nagyon remélem, hogy a nem túl távoli jövőben olvashatunk még Strandbergtől, mert ennyi nem volt elég.
Mats Strandbergnek régóta rajongója vagyok, annak idején az Engelsfors-trilógia hatalmas kedvencem volt, és a mai napig úgy gondolok rá, mint az egyik legjobban sikerült ifjúsági fantasy-sorozatra. A skandináv stílus és a borongósabb atmoszféra szerintem kiemelkedővé tette ebben a műfajban, én pedig már jó pár éve várom, hogy a szerzőpáros valamelyik tagja új regénnyel rukkoljon elő. Ez már önmagában elég lett volna ahhoz, hogy elolvassam az Amíg élünk című könyvet, viszont ráadásként a világvége-témaválasztás is megerősítette a döntésemet. Csalódnom pedig egy percig sem kellett, ugyanis ez az elképesztően erős hangulatú, nagyon sok műfaji elemet keverő regény azonnal levett a lábamról, és szerintem még hosszú ideig nem fogok szabadulni az érzésektől, amiket kiváltott belőlem.
A regény alapsztorija nem tekinthető túlságosan egyedinek, hiszen mind a filmvásznon, mind az irodalomban akadtak már olyan darabok, amik egy közelgő világvégét dolgoznak fel. Az érzésem szerint napjainkban, vagy a nem túl távoli jövőben játszódó történet kiindulópontja, hogy a tudósok észrevesznek egy Föld felé száguldó üstököst, és mivel már túlságosan közel van, késő ahhoz, hogy bármit is megpróbáljanak tenni ellene. Nem tudom egyébként, hogy egy ilyen eseménynek mennyi a valószínűsége, akár kicsi, akár nagy, nekem nem esett nehezemre elképzelni, hogy egy ilyen váratlan történés egyik napról a másikra bekövetkezhet, semmibe véve minden tervet és célt, amit az emberiség kitűzött maga elé. A bolygó életében már csak 4 hónap van hátra, a regény pedig ezen belül is az utolsó egy hónapra fókuszál. Külön személyessé teszi az elbeszélést, hogy az eseményeket két tinédzser tolmácsolásában követhetjük végig, akik egy harmadik személy által kapcsolódnak egymáshoz. Az egyikük Simon, a kicsit zárkózott fiú, aki a katasztrófa bejelentése előtt éppen élete első nagy szerelmét kezdte megélni barátnőjével, Tildával. A másikuk Lucinda, aki gyerekként Tilda úszótársa és legjobb barátnője volt, de aki eltávolodott mindenkitől, miután leukémiás lett. Az ő váltakozó fejezeteikből rengeteg különféle aspektust ismerhetünk meg: látjuk, hogy a közelgő világvége milyen hatással van az emberekre és a társadalomra, illetve olvashatunk a saját családjaikban és baráti társaságukban bekövetkező változásokról. És természetesen a saját személyükön keresztül megismerünk két fiatalt, akik nem tudnak mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy a felnőtté válás és célkeresés nehézkes útja egyszeriben értelmetlenné válik, sem azzal, hogy saját magukon kívül minden más létező is elpusztul a Földön.
Bár ahogy korábban is említettem, sok mű feldolgozta már ezt a témát (zömében amerikai akció- és kalandfilmek), én még nem találkoztam olyan alkotással, ami az emberiség végső pusztulásának gondolatát, illetve az ebből fakadó szorongató, nyomasztó érzéseket ennyire hitelesen át tudta volna adni. A történetben kellő hangsúlyt kap rengeteg ehhez kapcsolódó filozófiai, vallási vagy morális kérdés, illetve az azon való elmélkedés, hogy vajon mennyiben más érzés a saját, egyéni halálunkat várni, mint a Földön élő összes élőlényét. Remekül bemutatja, hányféleképpen érezhetnek az emberek egy ilyen helyzetben: van, aki számára vigasztaló, hogy a halál nem magányos út lesz, hanem olyasmi, amit a szeretteivel együtt élhet át, viszont olyanok is akadnak, akik számára pont az a rettenetesen nyomasztó, hogy nem marad utánuk senki, aki emlékezne rájuk, vagy aki elmesélhetné a történetüket. Ezek a gondolatok és érzések húsba vágóak, és különösen erőteljesek attól, hogy kamaszokban fogalmazódnak meg, akiknek egyébként is meg kell birkózniuk az identitáskereséssel, felnőtté válással járó nehézségekkel - még akkor is, ha tudják, hogy már soha nem lesznek felnőttek.
Olyan szempontból is nagyon érdekes ez a történet, hogy elgondolkodtat arról, vajon az emberiség vagy az egyének hogyan viselkednének egy ilyen helyzetben. A regényben akadnak, akik kétségbeesetten igyekszenek mindent megvalósítani és kipróbálni, amire korábban nem volt lehetőségük, vannak, akikből előtörnek a korábban elfojtott, agresszív ösztönök, és vannak, akik csak a szeretteikkel akarnak lenni. Szekták alakulnak, csoportos öngyilkosságokat követnek el, és persze akadnak, akik az üstökös létezését is tagadják, és a tudományos bizonyítékokat is egy nagyszabású összeesküvés részének tekintik. Válaszokat nem tudhatunk, hogy így történne-e (és ne is kelljen soha megtudnunk), de azt gondolom, ezek bármelyike reális lehetne egy ilyen helyzetben. Nagyon tetszett, hogy ezeken kívül az író bedobott még egy csomó kisebb, de nagyon is fontos kérdést, ami felmerülhetne a közelgő világvége előtt (egy példa a sok közül: mi történjen a börtönben lévő emberekkel? Ha úgyis vége mindennek, nem tölthetnék ők is szabadon az utolsó napjaikat?) Komoly morális dilemmák ezek, és egy részükben az a zseniális, hogy könnyedén átültethetők a világvége-mentes valóságunkba is. A történet rendelkezik még egy krimi szállal is, ami egészen különlegesen fűszerezi ezt az apokaliptikus ifjúsági regényt. Erről a vonalról nem szeretnék semmilyen konkrétumot elárulni, csupán annyit, hogy izgalmas, egyáltalán nem könnyen kikövetkeztethető és fordulatokban gazdag. A háttérben zajló visszaszámlálás pedig sajátos töltetet is ad a nyomozásnak. Érdemes még kideríteni az igazságot, amikor úgyis hamarosan vége mindennek? Simon és Lucinda mindketten belekeverednek ebbe a szálba, és szép lassan a külön ki narratívájuk összekapcsolódik egymással, hogy milyen formában, az kiderül az olvasás során.
Már most biztosan tudom, hogy ez a regény helyet fog kapni 2020 kedvencei között a képzeletbeli polcomon, mert mind a szereplők, mind a történetvezetés nagy hatással volt rám. Nagyon tetszett, hogy a világvégét nem cselekményként, hanem háttérként használta a szerző, ami remekül felerősítette azokat a gondolatokat és érzéseket, amik minden ember sajátjai, legyenek főhőseinkhez hasonló kamaszok vagy sokkal idősebbek. Nagyon remélem, hogy a nem túl távoli jövőben olvashatunk még Strandbergtől, mert ennyi nem volt elég.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szeretne egy olyan egyedi történetet olvasni, amiben a romantika, az apokaliptikus hangulat, az ifjúsági regények útkeresése és a krimi elemei egyaránt megtalálhatók.
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szeretne egy olyan egyedi történetet olvasni, amiben a romantika, az apokaliptikus hangulat, az ifjúsági regények útkeresése és a krimi elemei egyaránt megtalálhatók.
Nyereményjáték:
Mind könyvekben, mind filmekben számtalanszor láthattuk már, ahogy elpusztul a világ, ezért a mostani játékunkban olyan könyveket kell felismerned, melyek témája a világvége, és bár más módon, de mindegyikben komoly veszély fenyegeti a bolygónkat. Minden állomáson találni fogsz egy rövid leírást, és a feladatod az lesz, hogy kitaláld, melyik regényre gondoltunk, majd a megoldást írd be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Az orosz író nagyszabású regényében egy olyan világba csöppenünk, melyet csaknem elpusztított az atomháború, a sugárzás miatt a túlélőknek a föld alá kell húzódniuk, miközben nemcsak a kívülről jövő szörnyek, de a belső ellenségeskedés is fenyegeti őket. Így kezdődik a történet, melynek főhőse azon fáradozik, hogy megmentse otthonát, de ehhez alagutak és ellenséges városok tucatjain kell átjutnia, sőt, talán még a felszínre is ki kell merészkednie.
Állomáslista:
Blogturné Klub
08.04. Utószó
08.06. Flora the Sweaterist
08.08. Hagyjatok! Olvasok!
08.10. Könyv és más
Megjegyzések
Megjegyzés küldése