Semmi pánik! (értékelés és nyereményjáték)
Király Anikó, a Strand, papucs, szerelem és a Csak barátok? szerzője új regénnyel örvendeztette meg rajongóit. Szálljatok fel velünk Ti is a Diósvámhatárra tartó vonatra, ismerjétek meg Kókuszt és a balszerencsés babákat! Csak semmi pánik! Tartsatok bloggereinkkel és ha Nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.
Kiadó: Menő Könyvek, 2020
Oldalszám: 344 oldal
ISBN: 9789634037927
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Leának az is nehezére esik, hogy hot-dogot kérjen magának az iskolai büfében, mégis őt kérik fel, hogy beszédet tartson az egész iskola előtt. Andris rájön, hogy sosem lesz belőle sportcsillag. Gabi mindenkinek hazudik a jövőjével kapcsolatban, Dani pedig elszánt harcot vív mostohaapja ellen, miközben szeretne találkozni a biológiai apjával. Ők Diósvámhatár balszerencsés babái, akik éppen akkor születtek, mikor meghalt a falu babonás polgármestere, és meg vannak róla győződve, hogy katasztrófa az életük. Aztán felbukkan a rejtélyes Kókusz, akinek nem csak hogy kókuszillata és furcsa figurákkal telerajzolt farmerdzsekije van, de különös tehetsége is ahhoz, hogy megváltoztassa mind a négyük életét.
Király Anikó, a Strand, papucs, szerelem és a Csak barátok? szerzője újra letehetetlen, szívfacsaró és vicces regényt írt, nemcsak vonaton ingázóknak.
Király Anikó, a Strand, papucs, szerelem és a Csak barátok? szerzője újra letehetetlen, szívfacsaró és vicces regényt írt, nemcsak vonaton ingázóknak.
Véleményem:
Király Anikó eddig megjelent könyvei közül korábban csak a Strand, papucs, szerelemhez volt szerencsém (értékelés ITT), az viszont anno olyan pozitív és vidám élményként maradt meg bennem, hogy biztos voltam benne, el szeretném olvasni az új regényét is. Nem is kellett csalódnom, hiszen az írónő megint egy olyan, tipikus magyar életérzésbe ágyazott ifjúsági kötetet hozott el nekünk (csak itt most a balatoni nyár helyett a főváros és a vidék közötti ingázás van a középpontban), amivel nagyon könnyű azonosulni, még akkor is, ha már jócskán túlhaladtuk az eredeti célközönség átlagéletkorát.
A Semmi pánik! egy baljós, múltbéli eseménnyel vezeti be a cselekményt, nevezetesen egy olyan balszerencsés nappal, amikor Diósvámhatár polgármestere, aki rettegett mindenféle babonától és szerencsétlenségtől, elhunyt egy tragikus balesetben (ó igen, természetesen péntek 13-án). Ezen a napon azonban új élet is született, ráadásul mindjárt négy csöppség formájában, akiket a helyi népnyelv el is keresztelt balszerencsés babáknak. Ezután a felvezető után ugrunk fejest a jelenbe, ahol a négy fiatal már tizenhét éves kamaszként éli az ingázók mindennapjait, mi pedig mindannyiuk életébe bepillanthatunk, és azt is láthatjuk, hogy a gondokban igencsak gazdag életükbe hogyan robban be a Kókusz nevezetű fura srác, aki zavarba ejtő megjelenése és viselkedése ellenére mindannyiuknak segíteni próbál kilábalni a borús helyzetekből.
Lea, Andris, Gabi és Dani mindannyian különböző karakterek, és mindannyian küzdenek valamilyen magánéleti, családi problémával. Legyen szó identitás-keresésről, pályaválasztásról, kóros lámpalázról vagy a szülőkkel való kapcsolatról, Király Anikó hitelesen jeleníti meg azokat a tinédzser-kríziseket, amelyek a legtöbb olvasó számára ismerősek lehetnek. Ráadásul a balszerencsés babák még a születésük körülményeinek köszönhető stigmát is magukon viselik, így problémáik kicsit önbeteljesítő jóslatként is működnek: persze, hogy zűrös az életük, hiszen már születésük óta kíséri őket a balszerencse. A regény tehát, ha nem is nagyon direkt módon, de beszél arról is, hogy milyen következményei lehetnek a születésünk körülményeinek, és innen már nem is nehéz továbbgondolni a kérdést és kilyukadni az előítéletek működéséhez. Plusz fűszer a cselekményben, hogy a négy fiatal mindegyike egy faluban él, napi szinten ingáznak a fővárosba, és bizony ehhez is kapcsolódik egy sor életérzés, sajátosság vagy nehézség. Én ugyan mindig Budapesten laktam, viszont egy kollégiumban dolgozom, így pontosan tudom, hogy ez a fajta kétlakiság milyen lelki és fizikai terhekkel vagy éppen előnyökkel jár egy középiskolás számára. Azzal, hogy az írónő ilyen sok szempontot hozott be karakterei ábrázolásába, gondoskodott arról, hogy a megjelenített életek tényleg realisztikusak legyenek.
Tetszett, hogy minden szereplő kapott egy nagyobb fejezetet a könyvben, az pedig még jobban, hogy a cselekmény nagy része a vonatutak alatt játszódik. A négy főszereplőben pedig nem csak az a közös, hogy mindannyian a Budapest-Diósvámhatár-vonalon közlekednek, hanem az is, hogy mindannyian kapcsolatba kerülnek egy fura ruhákat viselő, erősen kókuszillatú fiúval. Van, aki kedvesebben fogadja, van, aki elutasítóbban, mindenesetre Kókuszt senki sem tudja lerázni magáról, a vidám és bohém fiú pedig szép lassan elnyeri a balszerencsés tinik bizalmát és megpróbálja őket abba az irányba terelni, amivel meg tudják oldani magánéleti gondjaikat. Kókusz karaktere szerintem egyébként is zseniális, nagyon sokáig nem tudtam eldönteni, egyáltalán létező személy-e, és nagyon örültem annak, hogy egy plusz fejezet erejéig őt is megismerhetjük egy kicsit jobban, és megtudhatjuk, hogy az ő viselkedése mögött milyen motivációk és érzelmek húzódnak.
A négy főszereplőt hamar a szívembe zártam (talán Gabit a legjobban, gimiben én is Gótika voltam:)), és nagy örömmel fogadtam, hogy a történet nem csupán megjeleníti a srácok problémáit, hanem Kókusz karakterén keresztül tanácsokat és megoldási lehetőségeket is kínál. Mindezt ráadásul nagyon jó stílussal és rengeteg humorral teszi, aminek köszönhetően a komolyabb mondanivaló mellett is könnyed, szórakoztató marad a regény. A falusi élet sajátosságait úgy jeleníti meg, hogy az a viccesebb jelenetek ellenére se legyen gúnyos vagy lekezelő, ráadásul a humorosabb aspektusok mellett legalább akkora hangsúlyt fektet az értékekre is. Összességében nekem nagyon jólesett, és biztos vagyok benne, hogy tökéletes választás bárki számára, aki vonatozás közben egy könyv mögé szeretne temetkezni, nehogy fura alakok próbáljanak beszédbe elegyedni vele. :)
Király Anikó eddig megjelent könyvei közül korábban csak a Strand, papucs, szerelemhez volt szerencsém (értékelés ITT), az viszont anno olyan pozitív és vidám élményként maradt meg bennem, hogy biztos voltam benne, el szeretném olvasni az új regényét is. Nem is kellett csalódnom, hiszen az írónő megint egy olyan, tipikus magyar életérzésbe ágyazott ifjúsági kötetet hozott el nekünk (csak itt most a balatoni nyár helyett a főváros és a vidék közötti ingázás van a középpontban), amivel nagyon könnyű azonosulni, még akkor is, ha már jócskán túlhaladtuk az eredeti célközönség átlagéletkorát.
A Semmi pánik! egy baljós, múltbéli eseménnyel vezeti be a cselekményt, nevezetesen egy olyan balszerencsés nappal, amikor Diósvámhatár polgármestere, aki rettegett mindenféle babonától és szerencsétlenségtől, elhunyt egy tragikus balesetben (ó igen, természetesen péntek 13-án). Ezen a napon azonban új élet is született, ráadásul mindjárt négy csöppség formájában, akiket a helyi népnyelv el is keresztelt balszerencsés babáknak. Ezután a felvezető után ugrunk fejest a jelenbe, ahol a négy fiatal már tizenhét éves kamaszként éli az ingázók mindennapjait, mi pedig mindannyiuk életébe bepillanthatunk, és azt is láthatjuk, hogy a gondokban igencsak gazdag életükbe hogyan robban be a Kókusz nevezetű fura srác, aki zavarba ejtő megjelenése és viselkedése ellenére mindannyiuknak segíteni próbál kilábalni a borús helyzetekből.
Lea, Andris, Gabi és Dani mindannyian különböző karakterek, és mindannyian küzdenek valamilyen magánéleti, családi problémával. Legyen szó identitás-keresésről, pályaválasztásról, kóros lámpalázról vagy a szülőkkel való kapcsolatról, Király Anikó hitelesen jeleníti meg azokat a tinédzser-kríziseket, amelyek a legtöbb olvasó számára ismerősek lehetnek. Ráadásul a balszerencsés babák még a születésük körülményeinek köszönhető stigmát is magukon viselik, így problémáik kicsit önbeteljesítő jóslatként is működnek: persze, hogy zűrös az életük, hiszen már születésük óta kíséri őket a balszerencse. A regény tehát, ha nem is nagyon direkt módon, de beszél arról is, hogy milyen következményei lehetnek a születésünk körülményeinek, és innen már nem is nehéz továbbgondolni a kérdést és kilyukadni az előítéletek működéséhez. Plusz fűszer a cselekményben, hogy a négy fiatal mindegyike egy faluban él, napi szinten ingáznak a fővárosba, és bizony ehhez is kapcsolódik egy sor életérzés, sajátosság vagy nehézség. Én ugyan mindig Budapesten laktam, viszont egy kollégiumban dolgozom, így pontosan tudom, hogy ez a fajta kétlakiság milyen lelki és fizikai terhekkel vagy éppen előnyökkel jár egy középiskolás számára. Azzal, hogy az írónő ilyen sok szempontot hozott be karakterei ábrázolásába, gondoskodott arról, hogy a megjelenített életek tényleg realisztikusak legyenek.
Tetszett, hogy minden szereplő kapott egy nagyobb fejezetet a könyvben, az pedig még jobban, hogy a cselekmény nagy része a vonatutak alatt játszódik. A négy főszereplőben pedig nem csak az a közös, hogy mindannyian a Budapest-Diósvámhatár-vonalon közlekednek, hanem az is, hogy mindannyian kapcsolatba kerülnek egy fura ruhákat viselő, erősen kókuszillatú fiúval. Van, aki kedvesebben fogadja, van, aki elutasítóbban, mindenesetre Kókuszt senki sem tudja lerázni magáról, a vidám és bohém fiú pedig szép lassan elnyeri a balszerencsés tinik bizalmát és megpróbálja őket abba az irányba terelni, amivel meg tudják oldani magánéleti gondjaikat. Kókusz karaktere szerintem egyébként is zseniális, nagyon sokáig nem tudtam eldönteni, egyáltalán létező személy-e, és nagyon örültem annak, hogy egy plusz fejezet erejéig őt is megismerhetjük egy kicsit jobban, és megtudhatjuk, hogy az ő viselkedése mögött milyen motivációk és érzelmek húzódnak.
A négy főszereplőt hamar a szívembe zártam (talán Gabit a legjobban, gimiben én is Gótika voltam:)), és nagy örömmel fogadtam, hogy a történet nem csupán megjeleníti a srácok problémáit, hanem Kókusz karakterén keresztül tanácsokat és megoldási lehetőségeket is kínál. Mindezt ráadásul nagyon jó stílussal és rengeteg humorral teszi, aminek köszönhetően a komolyabb mondanivaló mellett is könnyed, szórakoztató marad a regény. A falusi élet sajátosságait úgy jeleníti meg, hogy az a viccesebb jelenetek ellenére se legyen gúnyos vagy lekezelő, ráadásul a humorosabb aspektusok mellett legalább akkora hangsúlyt fektet az értékekre is. Összességében nekem nagyon jólesett, és biztos vagyok benne, hogy tökéletes választás bárki számára, aki vonatozás közben egy könyv mögé szeretne temetkezni, nehogy fura alakok próbáljanak beszédbe elegyedni vele. :)
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Tiniknek és idősebbeknek, fővárosiaknak és vidékieknek, meg amúgy mindenkinek, aki szeretne egy őszinte, humoros, mégis komoly kérdésekkel foglalkozó könyvet olvasni.
Kinek ajánlom? Tiniknek és idősebbeknek, fővárosiaknak és vidékieknek, meg amúgy mindenkinek, aki szeretne egy őszinte, humoros, mégis komoly kérdésekkel foglalkozó könyvet olvasni.
Nyereményjáték:
Mivel a regény nagy része vonaton játszódik, így a mostani játékunk is ehhez kapcsolódik. Ahhoz, hogy valaki eljuthasson Diósvámhatárra és találkozhasson Kókusszal, vagy a balszerencsés babákkal ismernie kell a menetrendet. Nincs más dolgotok, mint belépni a MÁV oldalára és kikeresni onnan a helyes válaszokat.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
a Rafflecopter giveaway
Legkevesebb mennyi átszállással lehet eljutni Fehérgyarmatról Szegedre vonattal?
Állomáslista:
08.14.: Könyvvilág
08.16.: Csak olvass!
08.18.: Könyv és más
08.20.: Csak olvass! extra
Megjegyzések
Megjegyzés küldése