Kim Dzsongun- Az észak-koreai diktátor felemelkedése és uralma (értékelés és nyereményjáték)
Anna Fifield, a The Washington Post újságírója igen különleges témakört választott első könyvéhez. Az idén a Libri kiadó jóvoltából nálunk is megjelent Kim Dzsongun – Az észak-koreai diktátor felemelkedése és uralma című munkája a kegyetlen és szürreális rezsim tényeit és tévhiteit veszi számba, igyekezve közben lefesteni egy részletes portrét a vezetőről. Tartsatok a turné bloggereivel, és nyerjetek egy példányt a kötetből!
Kiadó: Libri, 2020
Oldalszám: 360 oldal
ISBN: 9789634336167
Fordító: Tábori László
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Termetes toka, ízléstelen frizura és furcsa öltözék – a nyugati híradásokban úgy jelenik meg Kim Dzsongun, mintha önmaga paródiája lenne. Kim Dzsongun azonban nem egy vicc, hanem egy, a világpolitikában megkerülhetetlen, nem mellesleg nukleáris fegyverekkel rendelkező diktatúra kiszámíthatatlan vezetője.
Miközben a világ nagyhatalmai kénytelenek nagyon is komolyan venni az észak-koreai diktátort, a hírszerző szolgálatok és a közvélemény szinte semmit nem tudnak róla. Az információhiány pedig a legjobb táptalaja a képtelen találgatásoknak: tényleg odadobta a nagybátyját egy falka kiéheztetett kutyának, hogy azok falják fel? Valóban kivégeztette az exbarátnőjét?
Nem. Ugyanakkor az ezekhez hasonló kompilációk miatt is itt az ideje, hogy összegyűjtsük a megbízható információkat, és áttekintsük, mit tudunk valójában Kim Dzsongunról. Ki ez a hivalkodó luxusban felcseperedő, a legnevesebb svájci magániskolát kiváló eredménnyel elvégző diktátor, akinek legfőbb példaképe Clint Eastwood, Jackie Chan és Michael Jordan, és aki habozás nélkül végezteti ki alkalmatlannak talált vezetőit? Hogyan tudta az apja által az összeomlás szélére sodródott, népét pusztító éhínségbe taszító rezsimet rövid idő alatt kivezetni a krízisből, miközben a rendszer, amit kiépített, súlyos ellentmondásokkal és félelemmel terhes?
Anne Fifield könyve az észak-koreai mindennapok borzalmain túl egyedülállóan részletes portrét fest Kim Dzsongunról, és betekintést nyújt egy egyedülálló uralkodói dinasztia groteszk világába.
Miközben a világ nagyhatalmai kénytelenek nagyon is komolyan venni az észak-koreai diktátort, a hírszerző szolgálatok és a közvélemény szinte semmit nem tudnak róla. Az információhiány pedig a legjobb táptalaja a képtelen találgatásoknak: tényleg odadobta a nagybátyját egy falka kiéheztetett kutyának, hogy azok falják fel? Valóban kivégeztette az exbarátnőjét?
Nem. Ugyanakkor az ezekhez hasonló kompilációk miatt is itt az ideje, hogy összegyűjtsük a megbízható információkat, és áttekintsük, mit tudunk valójában Kim Dzsongunról. Ki ez a hivalkodó luxusban felcseperedő, a legnevesebb svájci magániskolát kiváló eredménnyel elvégző diktátor, akinek legfőbb példaképe Clint Eastwood, Jackie Chan és Michael Jordan, és aki habozás nélkül végezteti ki alkalmatlannak talált vezetőit? Hogyan tudta az apja által az összeomlás szélére sodródott, népét pusztító éhínségbe taszító rezsimet rövid idő alatt kivezetni a krízisből, miközben a rendszer, amit kiépített, súlyos ellentmondásokkal és félelemmel terhes?
Anne Fifield könyve az észak-koreai mindennapok borzalmain túl egyedülállóan részletes portrét fest Kim Dzsongunról, és betekintést nyújt egy egyedülálló uralkodói dinasztia groteszk világába.
Véleményem:
Vannak bizonyos témák, amikkel kapcsolatban az érdeklődésem kicsit mazochista jellegű (olyan ez, mint horror filmet nézni: tudom, hogy ötpercenként rám jön majd a frász, mégis leülök elé), mert ugyan egyszerre elrettentő, bosszantó vagy felkavaró olvasni róla, mégis szomjazom az információra, és dolgozik bennem az ember alapvető igénye a megértés iránt. Észak-Korea tipikusan ilyen téma. Eddig főleg olyan személyek beszámolóit (illetve az abból készült regényeket) olvastam, akik valamilyen úton-módon sikeresen elhagyták az országot, és így egyáltalán lehetőségük nyílt betekintést nyújtani ebbe a nagyon zárt, kegyetlen, megdönthetetlennek tűnő diktatúrába. Ezek a beszámolók természetesen nem voltak túl vidámak, és folyamatosan azt a kérdést erősítették bennem, hogy egy olyan rendszer, ami ennyi embernek okoz mindennapos szenvedést, és ahol a szabadság csupán elvont, értelmezhetetlen fogalom, az hogy képes ennyi időn keresztül, már a harmadik generáción keresztül fennmaradni? Anna Fifield rendkívül részletes és szinte mindenre kiterjedő kötete jó apropónak tűnt arra, hogy a kérdésemre választ kaphassak, vagy legalábbis szempontokat, amik mentén jobban tudom értelmezni az eddig olvasottakat. A Kim Dzsongun életét és politikáját bemutató kötet elképesztően aprólékosra sikeredett, és bár nem vagyok politológus, hogy ezt jól megítéljem, de az az érzésem, hogy az amerikai újságírónő minden létező morzsát és elérhető forrást felkutatott annak érdekében, hogy a lehető leghitelesebb képet fesse le erről a titokzatos vezetőről és államáról.
Bár a könyv középpontjában a jelenlegi észak-koreai vezető, Kim Dzsongun áll, igényes ismeretterjesztő kötethez méltó módon Fifield bemutatja az uralkodásához vezető utat, azt a kontextust és történelmi hátteret, amely megalapozta nagyapja és apja, Kim Ir Szen és Kim Dzsongil uralmát is. Számomra az ezzel kapcsolatos fejezetek nagyon informatívak voltak, hiszen ez a történelem azon szelete, amit az iskolában nem tanítottak, a szubjektív beszámolókból pedig viszonylag kevéssé tudtam pontosan összerakni magamban. Miután alaposan képbe kerülünk azzal kapcsolatban, hogy a dinasztia hogyan alapozta meg teljhatalmát és milyen ideológia mentén alakította ki ezt a nagyon szigorúan ellenőrzött, zárt államot, a szerző rátér arra, hogy milyen tényezők határozták meg Kim Dzsongun utódlását, holott nem ő volt Kim Dzsongil elsőszülött fia. Ezután már ténylegesen a fiatal diktátoré a főszerep: olvashatunk gyermekkoráról, a hatalomátvétel utáni időszakról, illetve minden olyan gazdasági vagy politikai intézkedésről, amely meghatározó az uralkodásában, akár amiatt, mert sziklaszilárdan demonstrálta általuk a brutalitását és erejét, akár azért, mert teljesen eltérőek vagy akár modernebbek is elődjei intézkedéseinél.
Kim Dzsongun személyisége, akár emberi, akár politikai megközelítésben már csak azért is érdekes, mert rettentő kevés hiteles információ jut el vele kapcsolatban a nyugati világba. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy még a pontos születési dátumában sem vagyunk biztosak, vagy hogy hetek telhetnek el úgy, hogy a külföldi sajtó csak találgatja, életben van-e egyáltalán. Fifield igyekezett rengeteg olyan embert megkeresni a könyvhöz való adatgyűjtés során, akik valaha kapcsolatban álltak az észak-koreai elittel vagy magával a diktátorral, de még ő is megemlíti, hogy ezek mellett rengeteg visszautasítást is kapott. Még ha valaki szerencsésen ki is jutott az országból, lehet, hogy még mindig élnek szerettei Észak-Koreában, így nem kockáztathatja meg, hogy egy őszinte interjúval bajba sodorja őket. A könyv ezen kívül is sok aspektusból bemutatja, hogy ez az ország milyen nagy mértékben épül a félelemre. Szóval, bár kevés a hiteles információ, az újságírónő igyekezett minden követ megmozgatni, hogy a lehető legobjektívebb képet nyújtsa a vezetőről. Legyen szó az elzárt luxusban töltött, magányos gyerekkorról, a svájci iskolaévekről vagy az elmúlt években folytatott külpolitikai sakkjátszmákról, nagyon széleskörű információk birtokába juthatunk - ha pedig van olyan terület, amiről csak spekulációk vagy feltételezések állnak rendelkezésre, ott azt is korrektül jelzi Fifield.
Bevallom, nekem ez a fajta részletesség sokszor túl sok volt, de ez teljesen szubjektív dolog. Ha valaki komolyabban érdeklődik a politológia, vagy konkrétan Észak-Korea iránt, az nagy valószínűséggel értékelni fogja a nagyon aprólékos és sok szempontra kiterjedő fejezeteket, én sem mondom, hogy kifejezetten zavartak volna, ugyanakkor még az ismeretterjesztő irodalmon belül is jobban kedvelem a kicsit olvasmányosabb darabokat. Persze ahhoz, hogy ne csupán kiragadott kockákat kaphassunk, hanem átfogó képet egy teljes rendszerről vagy ideológiáról, elengedhetetlen ez a fajta aprólékosság és a néhol szárazabb részletek, de így, hogy viszonylag rövid idő alatt olvastam ki a könyvet, nekem tömény volt. Jobb lett volna kisebb dózisban, fejezetenként olvasni, és rendesen hagyni időt magamnak az olvasottak megemésztésére, így mindenképpen erre buzdítom azokat, akik a kezükbe veszik. Ha megadjuk magunknak a kellő ülepedési időt, akkor tényleg nagyon informatív és érdekes kötetben lesz részünk, ami után már valószínűleg teljesen máshogy fogunk tekinteni magára Kim Dzsongunra is (a magam részéről semmivel sem több szimpátiával, de nagyobb megértéssel).
Összességében tehát a pont levonás csak a szubjektív élményemnek szól, és fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ismeretterjesztő irodalomként ez egy nagyon igényes könyv lett, ami alkalmas arra, hogy néhány összefüggést megvilágítson ezzel a zárt és titokzatos állammal kapcsolatban. Ha valaki érdeklődik a diktatúrák működése és természete, az ázsiai történelem és aktuálpolitika vagy csak általában egy nagyon ellentmondásos és hírhedt államfő iránt, akkor mindenképpen érdemes elolvasni. Én örülök, hogy megtettem, és biztos, hogy ezután is fent fog maradni a témával kapcsolatos érdeklődésem, na meg a reményem is azzal kapcsolatban, hogy talán majd egyszer ez a nép is megéli a teljes szabadságot.
Vannak bizonyos témák, amikkel kapcsolatban az érdeklődésem kicsit mazochista jellegű (olyan ez, mint horror filmet nézni: tudom, hogy ötpercenként rám jön majd a frász, mégis leülök elé), mert ugyan egyszerre elrettentő, bosszantó vagy felkavaró olvasni róla, mégis szomjazom az információra, és dolgozik bennem az ember alapvető igénye a megértés iránt. Észak-Korea tipikusan ilyen téma. Eddig főleg olyan személyek beszámolóit (illetve az abból készült regényeket) olvastam, akik valamilyen úton-módon sikeresen elhagyták az országot, és így egyáltalán lehetőségük nyílt betekintést nyújtani ebbe a nagyon zárt, kegyetlen, megdönthetetlennek tűnő diktatúrába. Ezek a beszámolók természetesen nem voltak túl vidámak, és folyamatosan azt a kérdést erősítették bennem, hogy egy olyan rendszer, ami ennyi embernek okoz mindennapos szenvedést, és ahol a szabadság csupán elvont, értelmezhetetlen fogalom, az hogy képes ennyi időn keresztül, már a harmadik generáción keresztül fennmaradni? Anna Fifield rendkívül részletes és szinte mindenre kiterjedő kötete jó apropónak tűnt arra, hogy a kérdésemre választ kaphassak, vagy legalábbis szempontokat, amik mentén jobban tudom értelmezni az eddig olvasottakat. A Kim Dzsongun életét és politikáját bemutató kötet elképesztően aprólékosra sikeredett, és bár nem vagyok politológus, hogy ezt jól megítéljem, de az az érzésem, hogy az amerikai újságírónő minden létező morzsát és elérhető forrást felkutatott annak érdekében, hogy a lehető leghitelesebb képet fesse le erről a titokzatos vezetőről és államáról.
Bár a könyv középpontjában a jelenlegi észak-koreai vezető, Kim Dzsongun áll, igényes ismeretterjesztő kötethez méltó módon Fifield bemutatja az uralkodásához vezető utat, azt a kontextust és történelmi hátteret, amely megalapozta nagyapja és apja, Kim Ir Szen és Kim Dzsongil uralmát is. Számomra az ezzel kapcsolatos fejezetek nagyon informatívak voltak, hiszen ez a történelem azon szelete, amit az iskolában nem tanítottak, a szubjektív beszámolókból pedig viszonylag kevéssé tudtam pontosan összerakni magamban. Miután alaposan képbe kerülünk azzal kapcsolatban, hogy a dinasztia hogyan alapozta meg teljhatalmát és milyen ideológia mentén alakította ki ezt a nagyon szigorúan ellenőrzött, zárt államot, a szerző rátér arra, hogy milyen tényezők határozták meg Kim Dzsongun utódlását, holott nem ő volt Kim Dzsongil elsőszülött fia. Ezután már ténylegesen a fiatal diktátoré a főszerep: olvashatunk gyermekkoráról, a hatalomátvétel utáni időszakról, illetve minden olyan gazdasági vagy politikai intézkedésről, amely meghatározó az uralkodásában, akár amiatt, mert sziklaszilárdan demonstrálta általuk a brutalitását és erejét, akár azért, mert teljesen eltérőek vagy akár modernebbek is elődjei intézkedéseinél.
Kim Dzsongun személyisége, akár emberi, akár politikai megközelítésben már csak azért is érdekes, mert rettentő kevés hiteles információ jut el vele kapcsolatban a nyugati világba. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy még a pontos születési dátumában sem vagyunk biztosak, vagy hogy hetek telhetnek el úgy, hogy a külföldi sajtó csak találgatja, életben van-e egyáltalán. Fifield igyekezett rengeteg olyan embert megkeresni a könyvhöz való adatgyűjtés során, akik valaha kapcsolatban álltak az észak-koreai elittel vagy magával a diktátorral, de még ő is megemlíti, hogy ezek mellett rengeteg visszautasítást is kapott. Még ha valaki szerencsésen ki is jutott az országból, lehet, hogy még mindig élnek szerettei Észak-Koreában, így nem kockáztathatja meg, hogy egy őszinte interjúval bajba sodorja őket. A könyv ezen kívül is sok aspektusból bemutatja, hogy ez az ország milyen nagy mértékben épül a félelemre. Szóval, bár kevés a hiteles információ, az újságírónő igyekezett minden követ megmozgatni, hogy a lehető legobjektívebb képet nyújtsa a vezetőről. Legyen szó az elzárt luxusban töltött, magányos gyerekkorról, a svájci iskolaévekről vagy az elmúlt években folytatott külpolitikai sakkjátszmákról, nagyon széleskörű információk birtokába juthatunk - ha pedig van olyan terület, amiről csak spekulációk vagy feltételezések állnak rendelkezésre, ott azt is korrektül jelzi Fifield.
Kép forrása: Wikipeda
Bevallom, nekem ez a fajta részletesség sokszor túl sok volt, de ez teljesen szubjektív dolog. Ha valaki komolyabban érdeklődik a politológia, vagy konkrétan Észak-Korea iránt, az nagy valószínűséggel értékelni fogja a nagyon aprólékos és sok szempontra kiterjedő fejezeteket, én sem mondom, hogy kifejezetten zavartak volna, ugyanakkor még az ismeretterjesztő irodalmon belül is jobban kedvelem a kicsit olvasmányosabb darabokat. Persze ahhoz, hogy ne csupán kiragadott kockákat kaphassunk, hanem átfogó képet egy teljes rendszerről vagy ideológiáról, elengedhetetlen ez a fajta aprólékosság és a néhol szárazabb részletek, de így, hogy viszonylag rövid idő alatt olvastam ki a könyvet, nekem tömény volt. Jobb lett volna kisebb dózisban, fejezetenként olvasni, és rendesen hagyni időt magamnak az olvasottak megemésztésére, így mindenképpen erre buzdítom azokat, akik a kezükbe veszik. Ha megadjuk magunknak a kellő ülepedési időt, akkor tényleg nagyon informatív és érdekes kötetben lesz részünk, ami után már valószínűleg teljesen máshogy fogunk tekinteni magára Kim Dzsongunra is (a magam részéről semmivel sem több szimpátiával, de nagyobb megértéssel).
Összességében tehát a pont levonás csak a szubjektív élményemnek szól, és fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ismeretterjesztő irodalomként ez egy nagyon igényes könyv lett, ami alkalmas arra, hogy néhány összefüggést megvilágítson ezzel a zárt és titokzatos állammal kapcsolatban. Ha valaki érdeklődik a diktatúrák működése és természete, az ázsiai történelem és aktuálpolitika vagy csak általában egy nagyon ellentmondásos és hírhedt államfő iránt, akkor mindenképpen érdemes elolvasni. Én örülök, hogy megtettem, és biztos, hogy ezután is fent fog maradni a témával kapcsolatos érdeklődésem, na meg a reményem is azzal kapcsolatban, hogy talán majd egyszer ez a nép is megéli a teljes szabadságot.
Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Azoknak, akiket érdekel Észak-Korea történelme és jelenlegi helyzete, és nem riadnak vissza a részletgazdag, aprólékos ismeretterjesztő művektől.
Kinek ajánlom? Azoknak, akiket érdekel Észak-Korea történelme és jelenlegi helyzete, és nem riadnak vissza a részletgazdag, aprólékos ismeretterjesztő művektől.
Nyereményjáték:
A turné során nem lesz más feladatotok, mint megkeresni a helyes választ az alább található, Kim Dzsongunnal és Észak-Koreával kapcsolatos kérdésre.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
a Rafflecopter giveaway
Írj egyet Kim Dzsongun számos megszólítása vagy tisztsége közül!
Állomáslista:
Blogturné Klub
07.28. Könyvvilág
07.29. Readinspo
07.31. A Szofisztikált Macska
08.02. Könyv és más
Megjegyzések
Megjegyzés küldése