Szégyen (értékelés és nyereményjáték)
Linda Castillo új regényében egy tragikus gyilkosság és egy gyermekrablás ügyében folytatott nyomozásba csöppenünk. Kate Burkholdernek, az amish közösségben felnövő, de azt elhagyó rendőrnőnek ebben a nagyon zárt világban kell megtalálnia a nyomokat az igazsághoz, ha nem akar kifutni az időből. Ha kíváncsiak vagytok erre az izgalmas történetre, tartsatok három bloggerünkkel, és nyerjétek meg a General Press Kiadó által felajánlott példányt!
Kiadó: General Press, 2020
Oldalszám: 300 oldal
ISBN: 9789634524052
Eredeti cím: Shamed
Fordító: Beke Cz. Zsolt
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Egy amish nagymamát meggyilkolnak egy elhagyott gazdaságban, a hétéves unokáját pedig elrabolják. Kate Burkholder minden figyelmét az ügynek szenteli, hiszen egy gyermek eltűnésekor a nyomozók az idővel futnak versenyt. Tudja, hogy minél később sikerül a kislány nyomára akadniuk, annál nagyobb valószínűséggel végződik tragédiával a nyomozás. Kate csakhamar rájön, az eltűnt lány családja szörnyű titkokat őriz…
Véleményem:
Mostanság kezdem felfedezni magamnak a General Press Kiadó krimisorozatait, az utóbbi hónapokban jó néhány gyöngyszemre bukkantam. Éppen ezért felkaptam a fejem Linda Castillo sorozatára is, és miután meggyőződtem arról, hogy bár ugyanazon főszereplő kalandjait mesélik el a kötetek, ezek nem épülnek szorosan egymásra, gondoltam, próbát teszek a Szégyen című regénnyel. Kifejezetten szeretem, amikor egy bűnügyi nyomozásról szóló történetet egy szimpatikus rendőr-karakter nézőpontjából követhetek végig, Kate Burkholder figurája pedig egyből belopta magát a szívembe belevaló, határozott, mégis empatikus személyiségével. Apró, mégis különleges fűszer a sorozatban - és ebben a regényben is -, hogy a cselekmények erősen kötődnek az amish közösséghez, ahová a történet szerint Kate is tartozott valamikor. Lényeg a lényeg, kíváncsian kezdtem bele a könyvbe, és egy igazán szórakoztató, végig mozgalmas és feszült krimit kaptam.
A cselekmény szinte azonnal berobban a lapokon, hiszen indításként mindjárt egy brutális gyilkosságról olvashatunk. Egy amish nagymamát, aki a közösség megbecsült tagja, hidegvérrel megölnek, az unokáját, Elsie-t pedig elrabolják. Az ügyet Kate Burkholder kapja, akit amish gyökerei miatt különösen érzékenyen érint a bűncselekmény, és mivel van kapcsolódása a valláshoz, talán könnyebben szót ért ezzel a nagyon zárkózott közösséggel. Kate azonban eleinte mindenhol csak falakba ütközik, a helyi lakosok, a kislány családja és a püspök is csak azt hangoztatja, hogy fogalmuk sincs, ki követhetett el ellenük ilyen szörnyűséget, ami teljesen szokatlan az ő biztonságos világukban. De ahogy az már csak lenni szokott egy jó kriminél, előbb-utóbb kipotyog néhány csontváz a szekrényből, és a múltból előkerülnek olyan alakok és események, amelyek talán magyarázattal szolgálhatnak a tragédiára. Kate számára szinte személyes üggyé válik a nyomozás, mindent megtesz annak érdekében, hogy biztonságban hazajuttassa a kis Elsie-t, az idő azonban nem nekik dolgozik. Vajon sikerül megtalálni a kislányt és elfogni a tettest? Mindez kiderül a regényből.
Számomra ez az a fajta krimi volt, ami ugyan nem váltja meg a világot vagy alapjaiban magát a műfajt, viszont megbízhatóan és egyenletesen hozza azt a színvonalat, amit elvárunk egy ilyen regénytől. Először is Kate karaktere nagyon szimpatikus, rendőrfőnökként remekül bánik a kollégáival, szakmailag precíz, jók a megérzései, és emellett emberi, érzékeny és empatikus. A fejezetekben néhol közelebb kerülünk a múltjához és az érzéseihez, különösen olyankor, amikor az amish emberekkel való beszélgetés kapcsán eszébe jutnak a saját emlékei, fiatalkori sebei. A hivatásában maximalista, és minden követ megmozgat azért, hogy megoldja a rejtélyt és megtalálja az elrabolt kislányt. Lényeg a lényeg, szerethető főhős, akivel könnyű azonosulni, és akinek végig drukkolunk az események során. A másik aspektus, ami miatt igazán érdekes lesz ez az olvasmány, az amish közösség bemutatása. Az nem derült ki számomra, hogy az írónőnek pontosan milyen kötődése van ehhez a vallási közösséghez, mindenesetre a legtöbb regényében foglalkozik velük, és azt gondolom, hogy ezt kellő tisztelettel és objektivitással teszi. Regényében egyaránt láthatunk példát arra, milyen nehézségeket okozhat a nyomozásban, hogy a közösség tagjai maguk között akarják megoldani a gondokat anélkül, hogy bevonnák a kívülállókat, de arra is, hogy milyen erényekkel rendelkeznek. Az összetartás, a megbocsátás képessége, a gyengék vagy elesettek támogatása egyaránt jellemző erre a közösségre, és bár Kate nem tudott annak idején megfelelni a rengeteg vallási és viselkedési szabálynak, mégis sok mindent csodál és értékel bennük. Összességében tehát informatív és vélhetően hiteles képet kapunk egy olyan vallásról és életmódról, amiről egyébként viszonylag szegényes a tudásunk.
Maga a krimi szál szerintem teljesen korrektre sikeredett. A nyomozás lépéről lépésre halad előre, egyre több mozaikdarabkát illesztve a helyére, hogy aztán a végén összeálljon a teljes kép. Tetszett, hogy a nyomozati munka leírása részletes (néha még talán túl szájbarágósnak is tűnhet), mert itt nem az történik, hogy kettőt telefonálnak a megfelelő embernek és hopp, megvan a megoldás, hanem látjuk azt a szerteágazó munkát és az esetleges bürokratikus vagy hatáskörökkel kapcsolatos nehézségeket, amik miatt az ügy felderítése hosszú időt vesz igénybe. Gyakorlatilag folyamatosan történik valami, ami fenntartja az olvasó figyelmét, így igen pörgősen lehet haladni vele. Összességében nekem elnyerte a tetszésemet, tökéletes választás, ha valaki a nyaralásra egy izgalmas és egyben érdekes krimit szeretne magával vinni. Ezek után biztos vagyok benne, hogy szép lassan elolvasom a Kate Burkholder-sorozat többi darabját is, jó lesz újra együtt nyomozni a belevaló rendőrnővel.
Mostanság kezdem felfedezni magamnak a General Press Kiadó krimisorozatait, az utóbbi hónapokban jó néhány gyöngyszemre bukkantam. Éppen ezért felkaptam a fejem Linda Castillo sorozatára is, és miután meggyőződtem arról, hogy bár ugyanazon főszereplő kalandjait mesélik el a kötetek, ezek nem épülnek szorosan egymásra, gondoltam, próbát teszek a Szégyen című regénnyel. Kifejezetten szeretem, amikor egy bűnügyi nyomozásról szóló történetet egy szimpatikus rendőr-karakter nézőpontjából követhetek végig, Kate Burkholder figurája pedig egyből belopta magát a szívembe belevaló, határozott, mégis empatikus személyiségével. Apró, mégis különleges fűszer a sorozatban - és ebben a regényben is -, hogy a cselekmények erősen kötődnek az amish közösséghez, ahová a történet szerint Kate is tartozott valamikor. Lényeg a lényeg, kíváncsian kezdtem bele a könyvbe, és egy igazán szórakoztató, végig mozgalmas és feszült krimit kaptam.
A cselekmény szinte azonnal berobban a lapokon, hiszen indításként mindjárt egy brutális gyilkosságról olvashatunk. Egy amish nagymamát, aki a közösség megbecsült tagja, hidegvérrel megölnek, az unokáját, Elsie-t pedig elrabolják. Az ügyet Kate Burkholder kapja, akit amish gyökerei miatt különösen érzékenyen érint a bűncselekmény, és mivel van kapcsolódása a valláshoz, talán könnyebben szót ért ezzel a nagyon zárkózott közösséggel. Kate azonban eleinte mindenhol csak falakba ütközik, a helyi lakosok, a kislány családja és a püspök is csak azt hangoztatja, hogy fogalmuk sincs, ki követhetett el ellenük ilyen szörnyűséget, ami teljesen szokatlan az ő biztonságos világukban. De ahogy az már csak lenni szokott egy jó kriminél, előbb-utóbb kipotyog néhány csontváz a szekrényből, és a múltból előkerülnek olyan alakok és események, amelyek talán magyarázattal szolgálhatnak a tragédiára. Kate számára szinte személyes üggyé válik a nyomozás, mindent megtesz annak érdekében, hogy biztonságban hazajuttassa a kis Elsie-t, az idő azonban nem nekik dolgozik. Vajon sikerül megtalálni a kislányt és elfogni a tettest? Mindez kiderül a regényből.
Számomra ez az a fajta krimi volt, ami ugyan nem váltja meg a világot vagy alapjaiban magát a műfajt, viszont megbízhatóan és egyenletesen hozza azt a színvonalat, amit elvárunk egy ilyen regénytől. Először is Kate karaktere nagyon szimpatikus, rendőrfőnökként remekül bánik a kollégáival, szakmailag precíz, jók a megérzései, és emellett emberi, érzékeny és empatikus. A fejezetekben néhol közelebb kerülünk a múltjához és az érzéseihez, különösen olyankor, amikor az amish emberekkel való beszélgetés kapcsán eszébe jutnak a saját emlékei, fiatalkori sebei. A hivatásában maximalista, és minden követ megmozgat azért, hogy megoldja a rejtélyt és megtalálja az elrabolt kislányt. Lényeg a lényeg, szerethető főhős, akivel könnyű azonosulni, és akinek végig drukkolunk az események során. A másik aspektus, ami miatt igazán érdekes lesz ez az olvasmány, az amish közösség bemutatása. Az nem derült ki számomra, hogy az írónőnek pontosan milyen kötődése van ehhez a vallási közösséghez, mindenesetre a legtöbb regényében foglalkozik velük, és azt gondolom, hogy ezt kellő tisztelettel és objektivitással teszi. Regényében egyaránt láthatunk példát arra, milyen nehézségeket okozhat a nyomozásban, hogy a közösség tagjai maguk között akarják megoldani a gondokat anélkül, hogy bevonnák a kívülállókat, de arra is, hogy milyen erényekkel rendelkeznek. Az összetartás, a megbocsátás képessége, a gyengék vagy elesettek támogatása egyaránt jellemző erre a közösségre, és bár Kate nem tudott annak idején megfelelni a rengeteg vallási és viselkedési szabálynak, mégis sok mindent csodál és értékel bennük. Összességében tehát informatív és vélhetően hiteles képet kapunk egy olyan vallásról és életmódról, amiről egyébként viszonylag szegényes a tudásunk.
Maga a krimi szál szerintem teljesen korrektre sikeredett. A nyomozás lépéről lépésre halad előre, egyre több mozaikdarabkát illesztve a helyére, hogy aztán a végén összeálljon a teljes kép. Tetszett, hogy a nyomozati munka leírása részletes (néha még talán túl szájbarágósnak is tűnhet), mert itt nem az történik, hogy kettőt telefonálnak a megfelelő embernek és hopp, megvan a megoldás, hanem látjuk azt a szerteágazó munkát és az esetleges bürokratikus vagy hatáskörökkel kapcsolatos nehézségeket, amik miatt az ügy felderítése hosszú időt vesz igénybe. Gyakorlatilag folyamatosan történik valami, ami fenntartja az olvasó figyelmét, így igen pörgősen lehet haladni vele. Összességében nekem elnyerte a tetszésemet, tökéletes választás, ha valaki a nyaralásra egy izgalmas és egyben érdekes krimit szeretne magával vinni. Ezek után biztos vagyok benne, hogy szép lassan elolvasom a Kate Burkholder-sorozat többi darabját is, jó lesz újra együtt nyomozni a belevaló rendőrnővel.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Azoknak, akik egy izgalmas krimire vágynak, ahol a fókusz a nyomozás folyamatán és a főhős karakterén van, illetve mindenkinek, akit érdekel az amish vallás és kultúra.
Kinek ajánlom? Azoknak, akik egy izgalmas krimire vágynak, ahol a fókusz a nyomozás folyamatán és a főhős karakterén van, illetve mindenkinek, akit érdekel az amish vallás és kultúra.
Nyereményjáték:
Linda Castillonak már több regénye is megjelent a kiadó gondozásában, melyek főszereplője szintén Kate Burkholder rendőrfőnök. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a regény címét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
a Rafflecopter giveaway
“Megérinteni meg tudlak, de nem érek el hozzád.”
Állomáslista:
Blogturné Klub
08.11. Könyv és más
08.14. Utószó
08.17. Kelly és Lupi olvas
Megjegyzések
Megjegyzés küldése