Anne Frank naplója (értékelés és nyereményjáték)

Az Anne Frank naplója új köntösben jelent meg június 12-én - Anne születésének 91. évfordulóján - a Park Kiadó gondozásában, amely történet még mindig képes újat mutatni. Ez a kiadás attól igazán különleges, hogy kiegészül Heller Ágnes Aki a múltat jelenné változtatta beszédével. A naplóban megelevenednek az olvasó előtt annak a két évnek az eseményei, amelyet a Frank és a Pels család, illetve Fritz Pfeffer bujkálással töltött a náci megszállás alatt a Prinsengracht 263. Hátsó traktusában. Ha szeretnétek megnyerni a kiadó által felajánlott példányt, tartsatok a blogturné bloggereivel!

Kiadó: Park Kiadó, 2020

Oldalszám: 372 oldal
ISBN: 9789633554517
Eredeti cím: Het Achterhuis
Fordító: Bernáth István


A könyvet ITT tudod megrendelni!



Fülszöveg:

1942. június 12. – 1944. augusztus 1.
Jelen kiadás Heller Ágnes Aki a múltat jelenné változtatta című beszédével kiegészítve jelenik meg, amely 2019. június 12-én a frankfurti Paulskirchében hangzott el, Anne Frank születésének 90. évfordulója alkalmából.
„Az egész világ ismeri Annét. Hogy miért? Mert írt. Mert naplójában a múltat jelenné változtatta, a holtakat élőkké. A szavak csodája által. Az irodalom csodája által. Anne Frank naplója nemcsak a szenvedés, a zsidó sors dokumentuma, hanem egyben egy olyan gyereknek a története is, aki ebben a sorsban, ennek a sorsnak a következtében talál önmagára. Anne ez alatt a rövid idő alatt csinálta végig azt, amit Nietzsche így fogalmaz meg: »azzá lenni, amik vagyunk«. Anne fölfedezte önmagát, és kis világában fölfedezte a nagyvilágot. Megtanult szeretni, ítéletet alkotni, megbocsátani, kinevetni, megérteni – megtanulta, mi a félelem és az elégedettség, a szerencse és a szerencsétlenség –, és mindent regisztrált, amit szavakban átélt. Szenvedélye lett az írás, benső szükséglete, ennek köszönhető, hogy naplójából irodalom lett, nevéből pedig mindazoknak a jelképe, akiknek sorsában osztozott.” (Heller Ágnes)
Anne Frank 1942. június 12-e és 1944. augusztus 1-je között vezetett naplót: kezdetben csak magának írogatott, később, amikor megérett benne az elhatározás, hogy híres írónő lesz, elővette régi írásait, és módszeresen átírta, javítgatta őket. Az volt a terve, hogy naplója alapján könyvet ír a háborúról, és hű képet fest benne a német megszállás éveiről Hollandiában. Korai halála – nem sokkal tizenhatodik születésnapja előtt vesztette életét a bergen-belseni koncentrációs táborban – megakadályozta terve megvalósításában.
Naplóját a Frank családot bújtató Miep Gies találta meg és helyezte biztonságba azután, hogy a családot 1944. augusztus 8-án egy feljelentést követően elhurcolták, majd a háború után olvasatlanul átadta Anne édesapjának, Otto Franknak. A könyv 1947-ben jelent meg először, Otto Frank gondozásában, s azóta világszerte milliók olvasták. A csorbítatlan szövegű, teljes kiadás csak a kilencvenes évek elején látott napvilágot holland nyelven, Magyarországon először Bernáth István méltó fordításában jelent meg.
Anne Frank naplója örök érvényű olvasmány, egyaránt szól az övéihez hasonló gondokkal küszködő fiatalokhoz, az idősebbekhez, akik szeretnék jobban megérteni őket, és szól mindazokhoz, akik tudni akarják, mi történt a Prinsengracht 263. hátsó traktusában bujkáló családokkal a hitleri megszállás alatt álló Amszterdamban.

Véleményem:

Anne Frank naplóját egyszer már olvastam valamikor a tinédzser éveim vége felé, és bár akkoriban elég meghatározó olvasmány volt számomra, azért az eltelt évek alatt sokat felejtettem a tartalmát tekintve. Nagyon jó apropónak tűnt az emlékek felfrissítésére, hogy elolvassam a Park Kiadó legújabb kiadását, mely az eredeti szöveg mellett tartalmazza Heller Ágnes beszédét is, melyet Anne 90. születésnapjának alkalmából írt, és ami még megindítóbbá teszi a kötetet. Most, hogy túl vagyok az újraolvasáson, ugyanazt a megrendültséget és fájdalmat érzem, mint annak idején, amikor először szembesültem Anne túl fiatalon és értelmetlenül megélt, tragikus sorsával, ugyanakkor emellett több olyan rétegét is felfedeztem az írásnak, amiket korábban nem. 


Szerintem fontos, hogy egy ilyen különleges dokumentumot az ember nem az alapján értékel és ítél meg, mint más könyveket. Először is, az 1942. június 12-e és 1944. augusztus 1-je között vezetett napló egy rendkívül értékes történelmi emlék, ami hiteles képet nyújt a második világháborúról, azon belül is a Frank családnak otthont adó Hollandiáról. Bár Anne tizenéves lány létére (főleg eleinte) viszonylag kevéssé, és pláne nem tudatosan foglalkozik a politikával, ennek ellenére - vagy éppen emiatt - az apró részletekből, elejtett mondatokból érezzük, hogyan élte meg egy zsidó gyereklány a változásokat és az egyre kegyetlenebb körülményeket. Amikor már biztossá vált, hogy máshogy nem kerülhetik el a deportálást, a Frank család egy másik családdal, majd később egy fogorvossal együtt rejtőzködött az Anne által hátsó traktusként emlegetett búvóhelyen. A kezdetben kedélyes, biztonságot ígérő együttélés a hónapok, évek során egyre több feszültséget és konfliktust hozott maga után, a háborús helyzetnek köszönhetően pedig a rejtőzködők életkörülményei is egyre szegényesebbé váltak, mígnem már az éhezés határán küzdöttek a mindennapos túlélésért. Ezeket a belső folyamatokat és küzdelmeket örökíti meg Anne naplója, méghozzá úgy, hogy emellett legalább ilyen fontos szerepet játszik a tinédzser lány felnőtté válásának, identitáskeresésének, érzelmi szárnybontogatásának krónikája. Sajnos tudjuk, hogy az utolsó naplóbejegyzés után milyen sors várt a bujdosókra, Otto Frank kivételével senki sem élte túl a háborút. Anne így megmaradt örökké tizenéves lánynak, akinek, bár megbocsáthatatlanul rövid élet jutott, mégis teljesült egy kívánsága:
"Hát igen, én nem akarok csak úgy élni bele a világba, mint a legtöbb ember. Én szeretnék hasznára vagy örömére lenni a körülöttem élő embereknek, akik mit sem tudnak rólam, szeretném, ha halálommal nem halnék meg egészen!"
Furcsa lehet ilyet mondani, de ha eltekintünk a naplóírás körülményeitől (háború és rejtőzködés), akkor azt látjuk, hogy Anne gondolatai és érzései megfelelnek egy átlagos kamasz lelki világának, illetve ugyanazok a problémák és konfliktusok jelennek meg benne, melyek mindenki számára ismerősek lehetnek a saját serdülőkorából. Bár azt írtam, átlagos, azért bizonyos szempontból mégsem tekinthető annak Anne személyisége. Képzeletbeli barátnőjének címzett leveleiből megtudjuk, mennyire magányosnak érezte magát ezekben az években, mennyire ellentmondásos volt a kapcsolata a családjával, és azt is, hogy igen komoly önreflexióval és korához képest érett önismerettel rendelkezett, ami az idő előrehaladtával egyre inkább megmutatkozott. Természetesen egy tinédzser lány érdeklődéséből nem hiányozhat a szerelem sem, Anne az ezzel kapcsolatos első tapasztalatait is a hátsó traktusban szerzi meg, ami fájdalmas kontrasztot alkot a bombázásokkal és az örökös rettegéssel. 

Számomra a napló és Anne személyének egyik legérdekesebb aspektusa (az, amire korábban nem is figyeltem fel, vagy lehet, hogy a korábbi kiadás, amit olvastam, nem is tartalmazott minden ide vonatkozó bejegyzést) a szüleivel való kapcsolata volt. A gyakori lázadozásait, pimasz visszaszólásait és kicsit gőgös természetét először nem vettem komolyan, a serdülőkor sajátjának tekintettem. Ugyanakkor Anne bejegyzéseiben találhatunk olyan emlékeket is, amik alapján úgy érezzük, édesanyja sokszor volt vele szívtelen vagy kegyetlen, és aminek következtében Anne többször is kijelenti, hogy képtelen őt igazán szeretni. Azt gondolom, a hátsó traktusban eltöltött hosszú hónapok hét másik személlyel összezárva így is embert próbálóan nehezek lehettek, de különösen nehéz lehetett úgy, hogy Anne egyébként is gyakran volt magányos, és sokszor érezte úgy, hogy senki nem érti meg igazán. A rejtekhelyen eltöltött hónapok alatt egyre jobban megismerte önmagát és egyre világosabbá vált számára, hogy komolyan szeretne az írással foglalkozni - talán ebbe a legszomorúbb belegondolni, hogy ezek az álmok sosem válhattak valóra.


Összességében tényleg csak annyit mondhatok, hogy ez a könyv kihagyhatatlan mindazoknak, akik hiteles képet szeretnének kapni a történelemnek erről a szomorú és sötét szeletéről, egy olyan tehetséges, fiatal és szenvedélyes lány tolmácsolásában, aki még a legsötétebb napokon is meglátta a fényt, és aki minden nehézsége ellenére is reménykedett a boldogabb jövőben. Ahogy a bejegyzés elején is mondtam, ezt a naplót nem tudom a hagyományos szempontok alapján értékelni, hiszen nyilvánvalóan nem az irodalmi minősége vagy a fogalmazás módja, amitől különleges lesz (bár meglepően sok helyen amiatt is). Maximális pontszámra kell értékelnem, mert őszinte, hiteles és igaz, és mert nem lehet elég fontos, hogy megismerjük az Annéhez hasonló gyerekek, emberek történetét.

Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Nagyjából 13 éves kortól mindenkinek, mert ez a történelem olyan darabkája, amit meg kell ismerni, ráadásul egy fiatal, életigenlő, a hibái ellenére is szerethető tinédzser tolmácsolásában.

Nyereményjáték:

A mostani játékunk Anneról fog szólni. Minden állomáson találni fogtok egy kérdést Anne Frank életével kapcsolatban, a válaszokat pedig a Rafflecopter doboz megfelelő sorába várjuk!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:

A Frank és Pels család Otto cégének hátsó épületében bujkáltak 2 évig. Hogy nevezte ezt a helyet Anne a naplójában?

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:
Blogturné Klub
07.25. Könyvvilág
07.27. Pandalány olvas
07.29. Utószó
07.31. Readinspo
08.02. Readinspo extra
08.04. Könyv és más

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések