Bolti tolvajok (értékelés és nyereményjáték)
Koreeda Hirokazu különleges hangulatú regényében egy nem mindennapi családdal ismerkedhetünk meg, melynek tagjai sajátos sorsokon keresztül kapcsolódnak egymáshoz. A szerző igen komoly kérdéseket vet fel ebben a rövidke kötetben, leginkább azt, hogy vajon a vér szerinti kötelékek erősebbek, vagy azok, amiket mi magunk választunk? Mi tesz igazán családdá egy családot? Ha kíváncsiak vagytok a történetre, tartsatok négy bloggerünkkel, és nyerjétek meg a Partvonal Könyvkiadó által felajánlott példányt!
Kiadó: Partvonal, 2020
Oldalszám: 236 oldal
ISBN: 9786155783944
Eredeti cím: Manbiki Kazoku
Fordító: Nikolényi Gergely
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Sibata Oszamu és a fia, Sóta számára a munka egyet jelent a lopással. Szupermarketekbe, trafikokba járnak portyázni, hogy beszerezzék az alapvető léthez szükséges dolgokat. Egy nap hazafelé menet figyelmük megakad a kicsi Jurin, az ötéves kislányon, akit a szülei kizártak a lakásukból. Oszamu képtelen tétlenül nézni, hogy a gyermek a hideg éjszakában fagyoskodik, ezért hirtelen ötlettel úgy dönt, hazaviszi a családjához. Felesége, Nobujo kezdetben elutasítóan viselkedik az új jövevénnyel szemben, később azonban szoros kötelék alakul ki kettejük között. Az arakavai ház többi lakója, a havi nyugdíjából tengődő Hacue, valamint Nobujo 23 éves húga, Aki szintén a hányatott sorsú kislány befogadása mellett voksol, akinek egyúttal új nevet adnak: Rin. A hatfős család boldogan éli az életét, amíg egy váratlan esemény következtében titkaik napvilágra nem kerülnek.
Véleményem:
Azért szerettem volna elolvasni Koreeda Hirokazu könyvét, mert érdekel minden olyan történet, ami a normálistól eltérő, diszfunkcionálisan működő családokról szól, és hát itt bizony már a címválasztás is azt sugallja, hogy valami hasonlóval lesz dolgunk. Ráadásul a japán kortárs irodalom terén jelentős elmaradásaim vannak, így direkt kapóra jött, hogy ebben a kategóriában olvashatok. Bár a Bolti tolvajokkal nem indult könnyen a kapcsolatom, az olvasás első egyharmada kicsit akadozva ment, egyszer csak ráéreztem az ízére, és rengeteg apró mozzanatot és gondolatot találtam benne, amelyek érdemesek a továbbgondolásra.
A regény középpontjában egy különleges család áll. Először megismerkedünk az apával, Oszamuval és a fiával, Sótával, akik éppen szokásos munkájukat végzik. Számukra ugyanis a bolti lopás, kisebb-nagyobb értéktárgyak és élelmiszerek eltulajdonítása nem egyszerű szokás vagy kényszerűség, hanem egyenesen hivatás, amit igyekeznek minél magasabb szinten űzni. Szép lassan megismerkedünk családjuk többi tagjával is, az anya szerepben funkcionáló Nobujoval, a nagymamával, Hacueval, és az unokahúggal, Akival. Eleinte nem igazán van ez kerek perec kimondva, de azért érezzük a kezdetektől, hogy ezek az emberek nem feltétlenül állnak vérrokonságban egymással, inkább egyfajta színjáték a részükről, hogy szegény, de boldog családként éljenek, ugyanakkor a sorsuk váratlan alakulása mégis arra készteti őket, hogy folyamatosan felülvizsgálják ezt a színjátékot, és reflektáljanak arra, hogy vajon a játék mennyiben vált valósággá.
A váratlan esemény, ami megbolygatja az életüket, egy kislány felbukkanása, aki egy közeli lakás előtt kuporog, látszólag elhanyagoltan és szeretetlenül. A nem túl felelősségteljes, ugyanakkor a szíve mélyén mégis csak gondoskodó "házaspár" nem képes elnézni a szomorú kislányt, és magukkal viszik eddig is zsúfolt lakásukba. A gyermeket ezentúl Rinnek szólítják, és szép lassan ő is képes lesz bizalmába fogadni ezt a különös társaságot, persze a regényben lévő feszültség ezzel párhuzamosan folyamatosan növekszik, hiszen tudjuk, ez a cselekedetük alapvetően nem törvényes, és erkölcsi szempontból is megkérdőjelezhető. Ezen a ponton kezd belépni a mondanivaló szerepe, illetve azok a morális dilemmák, amelyek felmerülnek a családi kötelékekkel kapcsolatban. Egyre több titok derül ki, szép fokozatosan megtudjuk, hogy a család tagjai hogyan, milyen körülmények között ismerkedtek meg egymással, és azt is, hogy deviáns viselkedésük mögött milyen élettörténetek és tapasztalatok állnak.
Kép forrása: port.hu
Bár a regény igen rövid, a szerzőnek mégis sikerült rengeteg tartalmat és mélységet belecsempésznie. Erre a mélységre azért várni kellett türelemmel, ahogy írtam is, az első egyharmadát kicsit nyögvenyelősen olvastam el, nehezen hangolódtam rá erre a nagyon más atmoszférájú és stílusú történetre. Amikor viszont sikerült, akkor nagyon magába szippantott, megkedveltem ezeket a különc szereplőket, még azzal együtt is, hogy egyikük sem volt erkölcsi szempontból pozitív figura, de a hibáik és bűneik is valahogy emberinek tűntek. Bár direkt módon nem beszél a könyv társadalmi kérdésekről, azért a lapokat olvasva kirajzolódik előttünk egy olyan világ képe, ahol a szegények nem tudnak becsületes úton boldogulni, legalábbis úgy semmiképpen, ha már gyerekkoruktól kezdve ezeket a negatív életvezetési mintákat hozzák magukkal. A szülők szerepében tetszelgő Oszamu és Nobujo maguk sem tekinthetők sok szempontból felelősségteljes felnőtt embereknek, ugyanakkor, különösen a gyerekek hatására, a tőlük telhető módon igyekeznek megadni a családjuknak, amit csak tudnak, még úgy is, hogy ez sokszor törvénytelenségekbe ütközik. Szeretetük esetlen, ügyetlen, ugyanakkor mégis csak szeretet, amiben a család tagjainak korábban kevéssé volt részük. A cselekményen keresztül bepillantást nyerünk rengeteg egyéb társadalmi problémába, legyen szó szerencsejáték-függőségről, fiatalkori prostitúcióról, családon belüli erőszakról vagy korrupcióról, melyek valamilyen úton-módon mind kapcsolódnak a család tagjainak életéhez.
Összességében úgy gondolom, hogy ezt a regényt úgy célszerű elolvasni, ha rá tudjuk szánni a kellő időt és nyugalmat, nem az a fajta történet, amit rohanás közben vagy a buszon érdemes ledarálni. Ha eleinte nehéz is belerázódni, érdemes kitartani, mert szép és fontos üzenetek találhatók benne. Számomra leginkább a családról és a szeretet természetéről tanított sokat, illetve arról a folyamatról, hogy a szeretet által hogyan képesek változni az emberek még akkor is, ha alapvetően nagyon rossz mintákat hoznak magukkal. Külön plusz pont, amiért egy szemernyit sem lett giccses vagy érzelgős a történet csúcspontja és befejezése, így abszolút hiteles benyomást keltett bennem. Ezek után biztos, hogy meg fogom nézni a regény alapján készült 2018-as filmet is.
Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Olyan olvasóknak, akik szeretik a japán regényeket, illetve nem bánják, ha egy történet lassabban indul be, de cserébe tele van értékes gondolatokkal.
Nyereményjáték:
Mostani nyereményjátékunkban további japán szerzők könyveit gyűjtöttük össze nektek. Minden állomáson találtok egy-egy borítórészletet, a ti feladatotok pedig, hogy felismerjétel és az író nevét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Állomáslista:
10.20. Könyv és más
10.23. Spirit Bliss Sárga könyves út
10.24. Utószó
10.26. Csak olvass!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése