Vadászparti (értékelés és nyereményjáték)
A 21. Század Kiadónak köszönhetően Magyarországon is megjelent Lucy Foley Vadászparti című regénye. A borzongató pszichológiai thrillert most három blogturnés tagunk véleményezi, akik lélekben Skóciába utaztak a könyvben szereplő baráti társasággal, hogy olvasás közben rájöjjenek, ki lehet az áldozat, és ki a gyilkos. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
Kiadó: 21. Század Kiadó, 2020
Oldalszám: 336 oldal
ISBN: 9786156122322
Eredeti cím: The Hunting Party
Fordító: Illés Róbert
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Sunday Times No.1 bestseller
MINDENKIT MEGHÍVTAK.
MINDENKI GYANÚS.
ÉS MINDENKI ERRŐL BESZÉL.
„Zsibbasztó, letaglózó” – A. J. Finn
„Csalafinta, csavaros és hullajó” – Daily Mail
„Letehetetlen” – John Boyne
„Foley felülmúlhatatlan” – The Times
„Kiráz tőle a hideg” – Adele Parks
„Eszelős, agyafúrt” – Dinah Jefferies
Az isten háta mögötti vadászlakban, Skócia erdőségeinek mélyén összegyűlnek a régi barátok egy fergeteges szilveszteri partira.
A szépség.
A tökéletes pár.
A rapszodikus alkat.
Az újdonsült szülők.
A hallgatag.
A belvárosi srác.
A kívülálló.
Az áldozat.
Nem baleset volt – gyilkosság történt… barátok között.
Lucy Foley írt már három regényt, amelyeket tizenhat nyelvre fordítottak le, de ez az első thrillere, és A vadászparti sikere minden képzeletet felülmúlt – világszerte több mint negyven kiadásban kapható, és hosszú időre kibérelte magának az eladási listák csúcsát. Foley Londonban él.
Véleményem:
Lucy Foley neve eddig nem csengett ismerősen a számomra, ami érthető is, hiszen eddig inkább a romantikus műfajban alkotott, és hazánkban is csak egy regénye jelent meg eddig. A Vadászparti az első kötet, ahol az írónő kipróbálhatta magát a krimi műfajában, én pedig kíváncsi voltam nagyon, mert az erős hangulatot árasztó borító, a frappáns cím és az izgalmas fülszöveg felért egy ígérettel, hogy egy letehetetlen, feszültségekben gazdag thrillert fogok olvasni. Sajnos az elvárásaim kicsit magasabbak voltak, mint az élmény, amit kaptam, nem mondom, hogy nagyon csalódott vagyok, viszont az egy kicsit fáj, hogy szerintem sokkal több lehetőség volt ebben a történetben, mint amennyit sikerült kihozni belőle. Na de lássuk, miről is szól a regény.
Néhány jól szituált, a harmincas évei elején járó barát éppen arra készül, hogy közösen elutazzanak megünnepelni a szilvesztert. A skóciai vadonban bérelt luxusszállás nagyon ígéretesnek tűnik ahhoz, hogy néhány felejthetetlen napot töltsenek ott együtt, és felelevenítsék barátságuk szép pillanatait. A társaság elég színesnek mondható. Itt van a mindig középpontban álló Miranda, akinek az élete csupa csillogás, és aki soha nem éri be a tökéletesnél kevesebbel, amit jól mutat jóképű és sikeres férje, Julian is. Egy másik pár, Mark és Emma, bár jól megvannak egymással, azért csak halvány másolatai a sztárpárnak, ráadásul Emma folyamatosan kínosan próbálkozik, hogy minél jobban hasonlítson Mirandára. Bo és Nick szintén egy párt alkotnak, ahogy Samira és Giles is, akik az utazásra magukkal hozták pár hónapos kislányukat is, és ebből kifolyólag már sokkal visszafogottabban buliznak, mint a többiek. És végül itt a kakukktojás Katie, aki páratlanul érkezik, és aki már régóta kívülállónak érzi magát a társaságon belül. A kilenc baráton kívül megismerjük még a birtokon dolgozó Heathert is, aki a múltjában sötét titkot rejteget, és egy hallgatag vadőrt, akinek szintén van némi takargatnivalója. Ja, és persze egyszer csak lesz egy holttestünk, hiszen egy thrillerről beszélünk. A regény innentől kezdve a különféle szereplők visszaemlékezéseinek sorozata, és a múltból a jelen felé haladva fokozatosan kiderül, mi történt ebben a pár napban, ami a végzetes tragédiához - vagy gyilkossághoz - vezetett.
Az első dolog, amivel problémám volt, a karakterek mennyisége és minősége. Én nagyon vallom, hogy a kevesebb néha több, éppen ezért, ha valaki tizenegy szereplővel dolgozik, annak szerintem mérlegelnie kell. Nyilván nem lehet minden egyes karaktert nagyon mélyen bemutatni a terjedelmi korlátok miatt, viszont több szereplő esetében úgy éreztem, hogy teljesen fölöslegesen szerepeltek a könyvben, és semmilyen funkciót nem töltöttek be. Akiket jobban megismertünk, azok sem lettek éppen szimpatikusak, bár ez a része nem zavart, igazából még élvezem is, ha egy regényben nincs kimondottan pozitív figura. Ráadásul itt a regény egyik fő célja az volt, hogy megmutassa, a barátság csillogó felszíne alatt mennyi mocsok és titok hever. Mert hát természetesen, ahogy telik az idő, a barátok között egyre több lesz a feszültség, szépen a felszínre buknak olyan dolgok, amikre kínos emlékezni, mi pedig egyre inkább úgy érezzük, hogy a kapcsolatok mögött sokkal több az önző érdek, irigység és neheztelés, mint az igazi szeretet és bajtársiasság.
A regénynek az a része kifejezetten tetszett, hogy szép fokozatosan akarta adagolni az igazságot és lerántani a leplet a rózsaszín felszínről, viszont ez is csak a könyv feléig működött igazán jól. Ezután következett egy viszonylag hosszabb üresjárat, amikor nem nagyon haladt előre a történet, esetleg csak annyiban, hogy további, nem túl hízelgő jellemvonásokat tudhattunk meg szereplőinkről. Az utolsó egyharmad némileg kiküszöbölte a csorbát, itt azért már bőven akad dolgunk akcióval és feszültséggel, és tulajdonképpen a befejezést sem éreztem annyira kiszámíthatónak vagy erőltetettnek. Nekem inkább a dráma és az igazi sötétség hiányzott, úgy érzem, az írónő nagyon jó helyen tapogatózott, csak még nem mert elég mélyre merülni az emberi lélek bugyraiba (vagy nem akart, lehet, hogy csak az én perverzióm, hogy ennél sötétebb dolgokra, jellemekre, titkokra vágytam:)). Alapvetően olvasmányos volt, és a váltott szemszögeknek köszönhetően vitt előre a történet, de sajnos az a fajta katarzis nálam elmaradt, amit egy igazán jó thrillertől várok.
Talán úgy tűnik, hogy túl szigorú voltam, szerintem ez most annak köszönhető, hogy nagyon szerettem volna szeretni ezt a könyvet, és az ötlet maga kellően izgalmas volt ahhoz, hogy jogosan számítsak valami hatalmas durranásra. Így, hogy ez elmaradt, még mindig azt mondom, hogy érdemes próbát tenni vele, mert azért bőven akadnak olyan pozitívumok benne, amik alkalmassá teszik arra, hogy megszerettessék a műfajt azokkal, akik nem egy véres és brutális, hanem inkább egy titkokat és lélektani folyamatokat középpontba helyező (de azokban nem túlságosan elmélyedő) darabot keresnek. Az biztos, hogy oda fogok figyelni Lucy Foley nevére, mert ha ez most nem is volt tökéletes élmény, azért meggyőzött arról, hogy az írónőnek jó ötletei vannak, ügyesen tud felépíteni egy történetet, és remélhetőleg a következő regényére azokat a dolgokat is tovább csiszolja, amik nekem most picit gyengébbre sikeredtek.
Értékelésem: 5/3,5
Kinek ajánlom? Azoknak, akik kifejezetten egy könnyedebb, sem történéseiben, sem gondolataiban nem túl megrázó könyvet keresnek, ami azért hozza a krimik izgalmát.
Nyereményjáték:
Mostani nyereményjátékunkban olyan könyveket keresünk, amelyek baráti társaságokról szólnak. A turné állomásain idézeteket találhattok, a ti feladatotok pedig az, hogy kitaláljátok, mely könyvből valók. A könyvek magyar címét írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő helyére! (Ha sorozatról van szó, az első rész címét kell megadni!)
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
“De attól, hogy valaki szereti a könyveket, még nem feltétlenül jó ember. Ne téveszd össze a közös érdeklődési kört a közös erkölcsi normákkal!”
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése