Folyó a sötétben (értékelés és nyereményjáték)
A Folyó a sötétben egy olyan férfi önéletrajza, akinek sikerült megszöknie a kegyetlen észak-koreai rezsimből. Az idén a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában megjelent könyvben Isikava Maszadzsi megrázó, szívszorító, ugyanakkor lebilincselő módon számol be a diktatúrában leélt éveiről, és arról, mi mindennel nézett szembe a szabadságért vívott küzdelmében. Tartsatok velünk a turné során, és játsszatok a nyereménykönyvért is!
Kiadó: Könyvmolyképző, 2020
Oldalszám: 184 oldal
ISBN: 9789634578086
Fordító: Nagy Boldizsár
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Szívbe markoló igaz történet egy férfiról, aki megszökött Észak-Koreából, hogy hazatérhessen.
Félig koreai, félig japán emberként Isikava Maszadzsi egész életében úgy érezte, egyik országhoz sem tartozik. Ez az érzés akkor mélyült el benne igazán, mikor egy megtévesztés hatására a családja Japánból Észak-Koreába költözött, és az akkor tizenhárom éves Isikava a legalsó társadalmi kaszt tagjaként találta magát.
Ebben az életrajzi könyvben őszintén beszámol viharos gyermekkoráról, az elnyomó, totalitárius rezsimben eltöltött harminchat kegyetlen évről és arról, milyen nehézségekkel kellett szembenéznie, hogy visszatérhessen szülőhazájába, Japánba, miután sikerült megszöknie Észak-Koreából.
A Folyó a sötétben nemcsak az országban zajló élet részletes rajza, hanem az emberi lélek megingathatatlanságának és a méltóság megőrzésének testamentuma is.
„Kétségkívül ez a legjobb személyesen elbeszélt észak-koreai történet; ráadásul magával ragadó és kitűnően megírt kötet.” – Lo, goodreads.com
Ismerd meg egy zárt világ titkait!
Véleményem:
Viszonylag következetesen el szoktam olvasni a kezem ügyébe kerülő, Észak-Koreával kapcsolatos könyveket, így nem volt kérdés, hogy elolvassam a Folyó a sötétben című regényt. Arra viszont magam sem számítottam, hogy az egyik leghatásosabb és leginformatívabb, a témában készült szubjektív beszámolót olvashatom majd, ami rövid terjedelme ellenére teljesen beszippantja az olvasót, és fájdalmasan hitelesen adja át az ebben az országban megélt szenvedéseket. Masaji Ishikawa életrajzi alapú regénye rendkívül megindító, és amellett, hogy bemutatja ennek a nagyon zárt világnak a működését több évtized viszonylatában, egyben egy nagyon erős személyes és családi történet is.
A történet elbeszélője és egyben főhőse a félig koreai, félig japán származású Maszadzsi, aki szüleivel és három kishúgával él Japánban gyerekkorában. Az édesapjuk rendkívül erőszakos, iszákos alak, aki koreaiként nem találja a helyét ebben az országban, így különösen könnyen lehet manipulálni azzal a propagandával, miszerint az Észak-Koreába visszatelepülő honfitársak számára Kim Ir Szen tejjel-mézzel folyó Kánaánt, modern egészségügyi ellátást, lakhatást és ingyenes oktatást fog biztosítani. Az apa döntésére a család a hatvanas évek elején belevág a nagy utazásba, és bár sem az édesanya, sem a gyerekek nem lelkesednek a gondolatért, mégis megérkeznek Észak-Koreába. Csakhogy ami ott fogadja őket, az köszönő viszonyban sincs a korábban felvázolt álomképpel, a családnak pedig szembe kell néznie azzal, hogy az eddigi szerény életkörülményeiket a totális szegénységre cserélték le. Maszadzsi apja még egy ideig lelkesedik régi-új hazája iránt, sőt, még pozitív irányba is változik, többé nem erőszakoskodik a családjával és igyekszik jó színben látni a dolgokat, de a végtelenségig ő sem tudja megtagadni a rideg valóságot, ami pedig egyenlő a nélkülözéssel, állandó rettegéssel, éhezéssel és kilátástalansággal.
A könyv egy jelentős része a család szenvedéseit, küzdelemmel teli mindennapjait mutatja be. Nem öncélú módon, csak hitelesen és kíméletlenül őszintén meséli el a szerző, hogy mennyire nehéz volt azokban az évtizedekben (egészen a 90-es évekig, amikor sikerült végül megszöknie) boldogulni a vidéki falvakban, ahol nem volt normális közmű-ellátás, esetleges és kevés volt az élelmiszer-ellátmány, a munkalehetőségek pedig a leghitványabbak voltak azok számára, akiket a kormány ellenségesnek minősített. Márpedig a Japánból visszatelepült családot szinte mindenhol ellenségesen fogadták, a gyerekek úgy nőttek fel, hogy folyamatosan "japán korcsnak" hívták őket a társaik, és mindenhol éreztették velük, hogy nem egyenrangúak a többi koreaival. Érdekes volt, hogy ez a történet egy olyan oldalát mutatta meg az észak-koreai diktatúrának, ami kevésbé szokott hangsúlyos lenni az elbeszélésekben: itt nem a terror, a cenzúra vagy a folyamatos ellenőrzés-besúgás volt a középpontban, inkább arra hívta fel a kötet a figyelmet, hogy milyen elképesztő mértékű szegénység volt ebben az országban évtizedeken keresztül, ahol az éhhalál teljesen mindennapi jelenség volt, különösen vidéken, ahol a mezőgazdaság is silányan működött a hozzá nem értésből, a szervezetlenségből és a korrupcióból kifolyólag.
Ami számomra nagyon erős vonal volt a könyvben, az Maszadzsi folyamatos önreflexiója. A visszaemlékezéseiből kiderül, hogy egész életében próbált valamiféle értelmet találni az őt ért szörnyűségekben. Tudatosan és érzékenyen gondolkodik például apja erőszakos természetéről, próbálja megfejteni, hogy vajon mik lehettek azok a hatások és mérföldkövek, amelyek ilyen irányba torzították el a személyiségét. Emellett pedig szívszaggató volt folyamatosan arról olvasni - különösen, amikor már Maszadzsi is felnőtt és a saját gyerekeiről kellene gondoskodnia -, hogy milyen kétségbeejtő és elkeserítő napról napra úgy élni, hogy az ember, a családfenntartó képtelen megadni szeretteinek a minimális feltételeket is a túléléshez, még akkor is, ha látástól vakulásig dolgozik. Ez a fajta kilátástalanság, bár földrajzilag és időben távol van tőlünk, számunkra is aktuális és létező probléma, és szerintem nagyon fontos felhívni a figyelmet arra, hogy mit él meg egy olyan család, akiknek minden nap ilyen problémákkal kell szembenézniük.
A könyv vége felé már Maszadzsi szökéséről olvashatunk (ez nyilván nem spoiler, hiszen tudjuk, ha nem szökött volna meg, esélye sem lenne elmesélni a történetét), aminek hiába tudjuk, mi lesz a vége, mégsem nyújt számunkra megnyugvást egy pillanatra sem. A férfi azért akar megszökni és hazatérni Japánba, hogy a családján is segíteni tudjon, de nyilvánvaló módon ez nem tud azonnal megtörténni. Én személy szerint fel se tudom fogni, milyen rettenetes lehet úgy létezni, hogy a szeretteimet hátrahagyom egy ilyen iszonyú helyen, úgy, hogy senki sem tudja, mikor láthatom őket újra vagy életben maradnak-e egyáltalán addig. Úgy éreztem, a szerző nagyon közel engedett magához, bepillantást nyerhettem a legféltettebb érzéseibe és gondolataiba is, ráadásul maga a történet nagyon szépen, olvasmányosan és érzékletesen lett megírva.
Szerintem ez egy nagyon fontos és jól sikerült könyv, és nem csupán azoknak érdemes olvasnia, akiket érdekel Észak-Korea, hanem bárkinek, aki érzékeny a társadalmi jelenségekre, problémákra. A rövid terjedelem pedig senkit ne tévesszen meg, mert így is egy nagyon értékes, tartalmas és komoly visszaemlékezést kapunk.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, akit érdekel Észak-Korea vagy csak általában a történelem, és egy nagyon személyes történeten keresztülszeretne közelebb kerülni a témához.
Nyereményjáték:
Ahhoz, hogy megnyerhessétek a Folyó a sötétben egy példányát, nincs más dolgotok, mint rájönni, melyik Észak-Koreáról, illetve az onnan való sikeres megmenekülésről szóló könyvekből származnak az idézetek.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
A szabadság – az igazi szabadság, amikor az ember maga alakítja az életét, maga hozza a döntéseit – olykor kifejezetten rémisztő.
Állomáslista:
10.21. Readinspo
10.22. Könyv és más
10.24. Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)
10.26. Spirit Bliss Sárga könyves út
10.28. Csak olvass!
10.30. Sorok Között
Megjegyzések
Megjegyzés küldése