A valóság helyreállítása (értékelés és nyereményjáték)
Öt év után végre új novelláskötetet olvashatunk Veres Attilától, melynek címe A valóság helyreállítása. A hazai horror és weird irodalom kiemelkedő képviselője ezúttal a valóság különféle, sokszor széttöredezett, torz vagy éppen álomszerű arcait mutatja meg az olvasóknak, önállóan is értékelhető, bizonyos szempontból mégis összefüggő novellák formájában. Tartsatok három bloggerünkkel erre a különleges utazásra, válaszoljátok meg az állomásokon található kérdéseket, és nyerjétek meg az Agave Könyvek által felajánlott példányt!
Oldalszám: 408 oldal
ISBN: 9789635980727
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Ugyanaz a város, mégsem ugyanaz a világ. Egymás mellett létezünk benne, de más és más valóságokban.
Veres Attila, a horror és a weird irodalom hazai mestere és nemzetközileg is elismert szerzője egy új novelláskötettel tér vissza majdnem öt évvel a kultikussá vált Éjféli iskolák után. Ezekben a történetekben a démoni megszállottság járvány; a szerelem kutyaharapás; a komédia iszonyat – a valóság pedig csak hit kérdése.
A valóság helyreállítása a széthullás állapotairól szól. Szétesnek benne életek és közösségek, hitek és világok. Mi, akárcsak a szereplők, keressük a helyünket ebben a szétszakadó világban, és ha nem találjuk, akkor eltűnünk a semmiben.
A kötet tizennégy írásában Veres korunk legsürgetőbb kérdéseire keres választ a világ értelmezésével kapcsolatban. A történetek azonban rólunk szólnak és az országról, amelyben élünk – vagy sokszor csak létezünk. A lapokon elmosódik a határ az eksztázis és az iszonyat, a valóság és a fikció, a regény és a novelláskötet, a horror és a szépirodalom között.
Véleményem:
Korábban már olvastam novellákat Veres Attilától, de A valóság helyreállítása volt az első könyve, amit teljes egészében elolvastam. Nagyon kíváncsi voltam, hogy rám milyen hatással lesz és mennyire fog tetszeni, csak az volt biztos, hogy olyan emberek szerették, akiknek megbízom az ízlésében, illetve az, hogy a horror és weird műfaja egyébként is közel áll hozzám. Először is gyorsan leszögezem, hogy borzasztóan tetszett a kötet, de tény az is, hogy nagyon ritkán esik ennyire nehezemre értelmes értékelést írni egy könyvről. Mindenesetre megpróbálom összefoglalni, mire is számíthat, aki belevág.
A kötetben összesen tizennégy novellát találunk. Én hajlamos vagyok az ilyen gyűjteményeket össze-vissza olvasni, aszerint, hogy éppen melyiknek tetszik meg a címe, de ebben az esetben voltak előzetes információim arról, hogy a könyvben található történetek nem csupán random kerültek egymás mellé, hanem alapos és megfontolt szerkesztés eredményeképpen. Igazából nem is beszélhetünk a szó szoros értelmében önálló történetekről, ugyanakkor teljes összefüggésről vagy folytatólagosságról sem. Kicsit hibrid a műfaj ebből a szempontból, de az biztos, hogy a novellákat érdemes sorrendben elolvasni.
A fülszöveg olyan történeteket ígért, melyek a széthullásról, a valóság párhuzamosságáról vagy éppen illúziójáról, illetve az abban keresett helyünkről szól. Mindezt az érzést már rögtön az első novellától, a ’fogakkal teli verem’-től megkaptam, melynek középpontjában egy reménybeli író áll, akinek egy novelláját megvásárolja és kiadja egy ismeretlen nyelvet használó vevő. Főhősünk ezután egyre inkább megszállottja lesz a dolognak, úgy érzi, novellája fordítása, bár nem tudja elolvasni, mégsem ugyanaz a történet, amit ő írt meg. A valóság és a fikció egyre jobban összemosódik, hogy végül egyfajta borzalmas katarzisban egyesüljenek. A kötet ezután a Megharapni egy kutyát című darabbal folytatódik, melyben egy fiatal párt ismerhetünk meg, akik éppen elkezdik közös, boldognak remélt életüket. Csakhogy a lány különös szokás rabja lesz, éjszakánként az utcákat járja, hogy kutyákat harapjon meg. A fiúnak előbb-utóbb meg kell hoznia a döntést, hogy vajon képes-e teljes valójában, lénye legsötétebb részével együtt elfogadni szerelmét. Az ezt követő Láss engem úgy, ahogy vagyok! még magasabbra tette a lécet: ebben a történetben a démoni megszállás vírusként terjed az országban, és bár elméletileg van gyógyulás, mindenki tudja, akinek a szerettével hasonló történik, már soha nem lesz olyan, mint régen.
Egy-két novellát követve már határozottan érezhető volt, hogy a különböző történetek szerves egységet alkotnak. Van, aminek konkrét folytatását olvashatjuk, de a legtöbbször inkább finomabb utalásokat találunk, ahogy a különböző, széttöredezett valóságok kapcsolódnak egymáshoz. Számomra nem volt egyértelmű, hogy is kell elképzelni a hátteret, hány párhuzamos valóságról beszélhetünk az alternatív Magyarországon, de azt gondolom, nem is ez volt a lényeg, sokkal inkább érzések, hangulatok átadása, és talán valami többé, valami sürgetőnek és fontosnak a közvetítése, ami mindannyiunknak viszket a bőre alatt, mégis nagyon nehéz szavakba önteni. Döbbenetes volt egyébként az is, hogy bár elvileg fikciós irodalmat olvastam, mégis néha kísérteties volt a párhuzam. És nem csupán amiatt, hogy mi is átéltünk egy pusztító vírust, vagy éppen mindennap tapasztaljuk, hogy a gyűlölet hogyan rekeszt ki másokat, hanem azért is, mert az ember tényleg egyre gyakrabban érzi, hogy mással már nem tud magyarázni abszurd dolgokat vagy megnyilvánulásokat, mint hogy egész egyszerűen nem ugyanazt a valóságot tapasztaljuk.
Nehéz a kötetből kedvencet kiemelnem, de a legnagyobb hatással a Tranzisztor és Gestalt című novellák voltam rám (ó, és persze a végén a beszélgetés a szerzővel, ami tökéletes befejezést adott a kötetnek). Az olvasás élménye sokszor volt kényelmetlen, zavarba ejtő vagy éppen fájdalmas, pont amiatt, mert nagyon valóságos félelmekre mutatnak rá a történetek, amik napjainkban nem is lehetnének aktuálisabbak. A nyomasztó hangulatot többnyire feloldja a lezárás, bár ez sem mondható teljesnek - sokszor inkább csak a valamiben, vagy éppen a semmiben való feloldódás, szabadulás jelenti hőseink számára a kiutat. Az biztos, hogy még sokáig velem fognak maradni a novellák, többet pedig tervezek is újraolvasni, mert szerintem úgy még több apró összefüggésre-összemosódásra leszek figyelmes. Annak pedig nagyon örülök, hogy a hazai irodalom ilyen íróval büszkélkedhet, aki képes arra, hogy új világokat nyisson meg számunkra- vagy éppen önmagunkban.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szeretne minőségi irodalmat olvasni a műfajban, vagy csak nyitott a bizarr, mégis rengeteg rejtett mondanivalót tartalmazó novellákra.
Nyereményjáték:
Mostani nyereményjátékunkban Veres Attila korábban megjelent novelláskötetének történetei állnak a középpontban. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, nektek pedig az adott novella címét kell beírni a rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
“Álmomban egy gigászi gödör mellett álltam, melyet csaknem a pereméig városok romjai töltöttek meg, az emberi civilizáció röhejes maradványai. A romok között kísértetek sugdolóztak, akik azt hitték, városaik még állnak, én pedig csak lapátoltam, lapátoltam a földet a romokra, és sikoltottam, sikoltottam…”
Állomáslista:
01.07. Könyv és más
01.09. Hagyjatok! Olvasok!
01.11. Szaffi polca
Megjegyzések
Megjegyzés küldése