Égető ​kérdések (értékelés és nyereményjáték)

 


A Jelenkor kiadónak köszönhetően ezúttal egy esszékötetet olvashatunk Margaret Atwoodtól, A szolgálólány meséje és a MaddAddam-sorozat zseniális írójától. Vagyis betekinthetünk abba, miként látja a világot, más írókat, és olyan komoly témákról is megosztja a gondolatait velünk, mint a diktatúrák, a halál és a globális felmelegedés. Ezúttal három bloggerünk mondja el a véleményét a könyvről, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.



Kiadó: Jelenkor Kiadó, 2022
Oldalszám: 604 oldal
ISBN: 9789635182169
Eredeti cím: Burning Questions
Fordította: Csonka Ágnes


A könyvet ITT tudod megrendelni!


Fülszöveg:

“Amikor ​az 1960-as években először tartottam kérdezz-felelek típusú találkozókat az olvasókkal, azt kérdezték tőlem: maga mikor lesz öngyilkos?. Költőnő voltam, és azokban a Sylvia Plath szelleme által kísértett időkben az öngyilkosság elvárás volt. A nőmozgalom kezdeti időszakában arról érdeklődtek, gyűlölöm-e a férfiakat. Az 1980-as években aztán az írás folyamatáról kezdtek kérdezősködni. 1985 után A Szolgálólány meséjéről akartak beszélni, ahogy most is: úgy tűnik, a női testek állami irányítása tekintetében túlságosan is közel jártam az igazsághoz. De mostanában azt kérdezik: van remény?. A válaszom az: mindig van remény. A remény beépített tulajdonságunk. És ragadós is: a remény újabb reményeket gerjeszt, mert ha az emberek reménykednek, összeszedik magukat. Ez az, amire a jövőben mindannyiunknak szüksége van." Miért mesélnek az emberek minden kultúrában történeteket? Mennyit adhatunk oda magunkból, anélkül hogy eltűnnénk? Hogyan élhetünk ezen a bolygón? Mi az igaz? Mi igazságos? Mi köze a zombiknak a tekintélyelvűséghez? Margaret Atwood bámulatos éleslátással, meggyőző őszinteséggel és pajkos humorral közelíti meg világunk egyre sürgetőbbé váló problémáit. A technológia, a klímaválság és a politika kérdései mellett a szerző a populáris és a „magas” irodalom változatos tájain is végigkalauzolja olvasóját: Stephen King zsenialitásától és a horrorirodalom szörnyeinek tipológiájától számos klasszikus és kortárs női író munkásságán át Shakespeare-ig, Kafkáig és persze saját műhelyének titkaiig. De személyesebb témák is helyet kapnak a kötetben – például mikor adjanak tanácsot az öregek a fiataloknak (csak ha kérik), vagy hogy is néz ki egy író hete (kaotikusabb, mint gondolnánk). Közelmúltunk, az a viharos időszak, melyben a kötet írásai születtek, meglepő politikai fordulatokat, gazdasági válságot és világjárványt hozott. Egyre többen aggódnak a bolygó és civilizációnk jövőjéért, értetlenül állva az újabb és újabb, disztópiába illő események előtt. Atwood nem kínál hamis megnyugvást vagy könnyű menekülőutat, de törhetetlen derűje, következetesen képviselt értékrendje és az emberiség teljes történelmét átfogó perspektívája segít abban, hogy megtaláljuk saját válaszainkat az égető kérdésekre.

Véleményem:

Akad jó néhány kortárs író, akiknek annyira kedvelem a stílusát, világnézetét és érzékenységét, hogy igyekszem minden fellelhető kötetet elolvasni tőlük. Margaret Atwood is közéjük tartozik, akit csodálatos, intelligens, lényeglátó (és ráadásként gyönyörű) írónőnek tartok, és amióta öt évvel ezelőtt elolvastam tőle A szolgálólány meséjét, azóta igyekszem minden friss megjelenésén átrágni magam. A nemrég megjelent Égető kérdések rendhagyó abból a szempontból, hogy az olvasók most nem egy regényt tarthatnak a kezükben, hanem egy esszégyűjteményt. Atwood már korábban is jelentetett meg hasonló könyvet, magyar kiadásban viszont ez az első, a vaskos kötetben 2004 és 2021 közötti írásokat találunk meglehetősen vegyes műfajban. Akadnak itt cikkek, recenziók, előadások, saját, személyes történetek, melyekből nem csak azt érthetjük meg jobban, hogyan gondolkodik Atwood a világról, hanem azt is, kik voltak rá nagy hatással, vagy éppen hogyan működik nála a regényírás folyamata.


A szerző öt nagyobb szakaszba tagolja műveit, a bevezetőben ki is fejti, milyen rendező elv alapján. A meghatározott korszakok nagyobb történelmi/politikai eseményekhez kötődnek, mint például az iraki háború kezdete, Obama elnöksége, vagy éppen a Covid-járvány. Én mondjuk nem éreztem a tartalmi egységek között lényegi válaszfalat, esetleg csak abból a szempontból, hogy az írások egy része óhatatlanul reflektál az adott időszak relevánsabb problémáira, társadalmi vagy politikai kérdéseire. A 600 oldalas könyvben több, mint hatvan különböző írást találunk, most utólag már határozottan azt gondolom, hogy nem érdemes egy szuszra átrágni magunkat rajtuk. A könyv hihetetlenül tömény, viszont nem a szó negatív értelmében: egyszerűen olyan sűrű és tartalmas minden írás, hogy egy idő után nehéz befogadni és megemészteni kellő pihenő nélkül, holott abszolút érdemes.

Tényleg rengeteg különböző témával találkozunk a kötetben, legfőbb tág témakörként talán a művészet, a környezetvédelem és a politikai-társadalmi kérdések emelhetők ki. De ezt sem csupán légüres térben kell elképzelni, hanem olyan módon, hogy az írásokban mindez sorosan összefonódik Atwood saját életével és sorsával, illetve a legtöbb kérdésben határozottan állást is foglal, érveket sorakoztat fel és további kérdéseket vet fel. Legyen szó zombiapokalipszisről, a női szépségről, adósságokról vagy a bolygó jövőjéről, valahogy minden érdekes és jelentőségteljes lesz a kötetben, hogy egy kerek, kiforrott, egy életen át alakított és borzasztó sok tudással alátámasztott világnézetben álljon össze.

Több esszében olvashatunk olyan írókról, akik nagy hatással voltak Atwoodra, ezek közül több olyan is akadt, akiknek a munkásságát nem ismerem, de kíváncsi lettem rájuk (pl. Alice Munro esetében). De nagyon tetszett az is, amikor általam is ismert és szeretett írók műveit vette Atwood górcső alá, akár recenzió, akár egy karakter elemzésének formájában (az egyik kedvenc fejezetem az volt, amikor Dickens híres szereplőjéről, Scrooge-ról olvashattam a fejtegetéseit, illetve arról, hogyan kapcsolódik ez a figura az író életművéhez). Szintén kedveltem az olyan esszéket, ahol bepillantást nyerhettem Atwood korábbi regényeinek "kulisszatitkaiba", például a MaddAddam-trilógiába vagy A szolgálólány meséjébe). Végezetül, amit külön kiemelnék, a környezetvédelemmel, fenntarthatósággal kapcsolatos írások voltak. Ebben a témában akkor olvasok valakitől szívesen, ha a szenvedélyesség és a józanság megfelelő arányban keveredik egymással, és úgy érzem, Atwoodra ez maximálisan igaz - jó lenne, ha a politikai vezetők is megfogadnák végre az e témában megfogalmazott tanácsait.

Nem tudnék erre a kötetre 5 pontnál kevesebbet adni, engem egészen elképeszt Atwood műveltsége, tájékozottsága, stílusa, és az, hogy kiáll számára fontos gondolatok, vélemények mellett. Ahogy mondtam, egyáltalán nem könnyű olvasmány, és szerintem érdemes az esszéket szépen beosztani magunknak, ha viszont sikerül a kellő időt és figyelmet szentelnünk az írásoknak, páratlan élményben, izgalmas gondolatokban les részünk, melyekből Margaret Atwood személyiségét is sokkal jobban megismerhetjük.


Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti az írónő könyveit, vagy csak szívesen olvasna színvonalas esszéket írásról, művészetről, kultúráról, társadalmi vagy környezeti kérdésekről- egyszóval a világ égető kérdéseiről.
Nyereményjáték:

Atwood az esszéiben rengeteg írót megemlít. A ti feladatotok, hogy a leírások alapján kitaláljátok, melyik íróról van szó, és a nevét beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő dobozába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:

Francia írónő, filozófus. A 20. század második felének egyik népszerű, meghatározó feminista, egzisztencialista gondolkodója. Nagy hatással volt a második világháború után megerősödött fogyasztói, jóléti társadalomban felnövő ifjúságára. Legismertebb könyve, A második nem (1949) részletes elemzése a nők elnyomásának, a feminizmus egyik alapműve, és a feminizmus második hullámának elindítója.


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:
01. 29. Readinspo
01. 30. Könyv és más

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések