Egy macska története (értékelés és
Ismerkedjetek meg a Helikon kiadó által nemrég megjelentetett Egy macska történetével! Ebben a gazdagon illusztrált könyvben Laura Agustí élettörténetét ismerhetitek meg, aki gyermekkorától kezdve állatokkal vette körül magát, aztán magához vette Hékást. Tartsatok bloggereinkkel ezen a macskarajongóknak szóló turnén, és játsszatok, hogy megnyerhessétek a kiadó által felajánlott nyereménypéldányt!
Oldalszám: 156 oldal
ISBN: 9789636200114
Eredeti cím: Historia de un gato
Fordította: Eőry Zsófia
Illusztrálta: Laura Agustí
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
„Állítólag az állatok érzékelik, ha nem vagyunk jól, ilyenkor ösztönösen a nyomunkban maradnak, hogy megvédjenek minket, és ez a macskákra hatványozottan igaz. Ahányszor csak megbetegedtem, Hékás nem mozdult mellőlem. Ha pedig szomorú voltam és kicsordult a könnyem, Hékás sietve lenyalogatta az arcomról a bánatot, mert tudta: rózsaszín, érdes nyelve elég ahhoz, hogy egy pillanatra megfeledkezzem a világról.”
Vajon mi teszi olyan különlegessé a macskákat? Miért nyűgöz le annyi embert eleganciájuk, közömbösségük és gőgös viselkedésük? És hogyan képesek segíteni nekünk, embereknek megküzdeni a szorongással, a magánnyal és a szomorúsággal?
Laura Agustí spanyol grafikus meseszép illusztrációkkal teli könyvében saját élettörténetét mondja el, amelyben gyermekkorától kezdve kitüntetett szerep jutott az állatoknak – különösen a macskáknak. Laura Barcelonába költözve vette magához Hékást, a nehéz természetű sziámi macskát, akivel tizennyolc éven át osztotta meg az életét. S miközben különleges és érzelmes kapcsolatukról mesél, Laura elénk tárja a macskákról szerzett gazdag tudását is: kiderül, miért ihlettek meg annyi művészt az ókori Egyiptomtól kezdve a modern festészetig, hasznos tanácsokkal szolgál a macskatartásról, és azt is megtudhatjuk, miként dolgozható fel szeretett állatunk elvesztése.
Kötelező olvasmány a macskák szerelmeseinek.
Véleményem:
Gyerekkorom óta rajongok a macskákért, és mivel kertes házban nőttem fel, nincs is nagyon olyan emlékem, amikor ne lett volna legalább egy cicánk. Éppen ezért igyekszem minél több macskás könyvet elolvasni, legyenek azok regények, mesekönyvek, vagy akár ismeretterjesztő kötetek. Laura Agustí frissen megjelent könyve műfaji szempontból sajátos ötvözete az életrajznak, az ismeretterjesztő kötetnek és az albumnak, az eredetileg illusztrátorként dolgozó szerző saját rajzainak köszönhetően álomszép darabra sikeredett az Egy macska története, aminek garantáltan ott a helye minden cica-rajongó polcán.
Ahogy mondtam, a könyv nagyrészt életrajzi elemekkel van tele, leginkább arról szól, hogy a szerző kapcsolata hogyan alakult az állatokkal, kiemelten a macskákkal, illetve sokat ír saját cicájáról, a Hékás nevezetű sziámiról, akivel tizennyolc esztendőt töltöttek együtt. A lapokon kezdetben megelevenednek előttünk a szülőhazáját jelentő spanyol falucska utcái és épületei, majd mesél nekünk arról, hogy gyerekkorában milyen állatok és személyek népesítették be életét. Amikor kicsi voltam, imádtam, amikor a nagymamám történeteket mesélt a régi kutyáiról, ezek voltak a kedvenc meséim - bár sosem ismertem őket személyesen, mégis valahogy a családi legendárium részei lettek. Pontosan ezt éreztem a könyv olvasása során is, hihetetlen erős nosztalgikus hangulat fogott el, és könnyedén átadtam magam a szerző gyermekkorát belengő meghittségnek.
Nagyon tetszik, hogy a személyes életút és történetek mellett a könyvben ismeretterjesztést szolgáló oldalakat is találunk. Olvashatunk például arról, hogy a macskák milyen szerepet töltöttek be az emberiség történelmében, melyik korszakok és birodalmak hogyan viszonyultak hozzájuk, vagy éppen hogyan ihlették meg a képzőművészeket. Néhány hasznos tippet is olvashatunk arra vonatkozóan, hogyan érdemes egy kismacskát nevelnünk otthon, vagy mi a teendő, ha egy másik állatot is be szeretnénk fogadni kedvencünk mellé.
A könyvet gazdagító illusztrációk egészen különlegesek, szinte műalkotások, amitől olyan lesz az élmény, mintha egy nagyon értékes, régi albumot lapozgatnánk. A oldalakról végig átsüt Laura Agustí rajongása az állatok iránt, ahogy az az üzenet is, hogy lehet ugyan állatok nélkül élni, de az is biztos, hogy ha megosztjuk velük az otthonunkat és az életünket, akkor sokkal tartalmasabb és gazdagabb lehet mindkettő. Pontosan átéreztem azt az ürességet és fájdalmat is, amit Hékás elvesztése okozott az írónőnek, ahogy azt a lépést is, amikor az ember végre a gyászon túl eljut oda, hogy újra megnyitja a szívét és esélyt ad egy új jövevénynek. Laura Agustí egyébként többnyire mentett macskákkal és kutyákkal népesítette be az otthonát, ami szerintem nagyon jó dolog, hiszen rengeteg jószág várja sanyarú körülmények között, hogy valaki befogadja és igazán szeresse őket.
Maga a szöveg nem hosszú, egy délután alatt kényelmesen végig lehet olvasni a könyvet, de jellegéből adódóan olyasmi, amit biztos, hogy több alkalommal elő fogok még venni. A kötés, a papír és az egész kialakítás nagyon magas minőséget képvisel, az értékes tartalommal együtt tényleg egy olyan kötet, ami a polcunk éke lehet. Én úgy gondolom, hogy minden állatbarát számára nagyszerű ajándék vagy olvasnivaló lehet, és nagyon remélem, hogy a jövőben még valamilyen formában találkozni dogok Laura Agustí munkáival.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a macskákat és a különlegesen kivitelezett, gyönyörűséges könyveket.
Nyereményjáték:
Minden állomáson találtok egy kérdést, amely Laura Agustí könyvéhez kapcsolódik. Keressétek meg a válaszokat, és írjátok be a rafflecopter megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Mennyi ideig osztotta meg Laura az életét Hékással?
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése