A leszálló éj napja (értékelés és nyereményjáték)
Kevesebb mint egy évvel azután, hogy magyarul is megjelent Samantha Shannon monumentális fantasy regénye, A Narancsfa-kolostor, a Next21 Kiadó elhozta a történet előzményéül szolgáló kötetet is, A leszálló éj napját. Pillants be te is ennek a lenyűgöző világnak a történelmébe, és tarts bloggereinkkel, hiszen ha követed az állomásainkat, valamint játszol velünk, akkor a tiéd lehet a könyv egy példánya is!
Kiadó: Next21 Kiadó 2024
Oldalszám: 968 oldal
Eredeti cím: A Day Of Fallen Night
Fordította: Tamás Gábor, Kleinheincz Csilla
ISBN: 9786156606990
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Négy nő tettei nemzedékeken át meghatározták a történelem menetét
A Narancsfa-kolostor előzménykötete
Tunuva Melim nővér a kolostorban. Ötven éven át tanulta, hogyan mészárolja le a férgeket, de a Névtelen felbukkanása óta egy se jött – ezért az ifjabb nemzedék kezdi megkérdőjelezni a kolostor létjogosultságát.
Északon, az Inysi Királynőség birodalmában Becsvágyó Sabran hozzáment Hróth királyához, és ezzel kevés híján, de sikerült elkerülnie mindkét birodalom pusztulását. Lányuk, Glorian, az árnyékukban időzik – ő pont ott érzi jól magát.
A Kelet sárkányai már évszázadok óta szunnyadnak. Dumai egy hegyi templomban élt Szeíkiben, próbálta felkelteni az isteneket hosszú álmukból. Most azonban felbukkan valaki az édesanyja múltjából, hogy mindent felforgasson.
Amikor a Rém-hegy kitör, a rettegés és az erőszak korszaka következik el, és ezeknek a nőknek minden erejüket össze kell szedniük, hogy megvédjék az emberiséget a rájuk leselkedő fenyegetéstől.
Véleményem:
Arról sokszor beszél az ember, hogy az adott évében melyik volt a kedvenc könyve, milyen olvasmányok voltak nagy hatással rá. Én idén úgy érzem, hogy számomra 2024 legnagyobb felfedezettje maga Samantha Shannon írónő, akitől most már volt szerencsém elolvasni minden magyarul megjelent regényét. Februárban A Narancsfa-kolostorral kezdtem az ismerkedést (értékelésem ITT), ami aztán minden szempontból letaglózó élmény volt (igen, fizikailag is:)). Váratlanul ért, hogy még rá lehet lelni ilyen aprólékosan kidolgozott, ennyi különböző szálon futó, igényesen felépített fantasy-monstrumra, ami ha nem is dolgozik újszerű témákkal, a megvalósítás módját tekintve mégis eredeti és különleges. Bevallom, azért kicsit izgultam, hogy az előzménykötetnek tekinthető A leszálló éj napja mennyire fog csúszni a maga közel 1000 oldalával, de erősen bizakodtam is, pláne ennyi pozitív tapasztalat után, hogy ismét egy különleges élményben lesz részem.
A történetünk 500 évvel korábban játszódik, mint A Narancsfa-kolostor. Ekkor már rég túl vagyunk a Névtelen legyőzésén, ugyanakkor az emberek nem felejtették még el, miféle fenyegetés leselkedett rájuk, és a különböző területeken más-más módon igyekeznek felkészülni arra, hogy ilyen szörnyűséggel többé ne kelljen szembenézni - vagy ha éppen igen, akkor kellőképpen fel legyenek rá készülve. Ahogy az írónő más könyveiben is megszokhattuk, itt is térképekkel találkozunk először, amikor fellapozzuk a kötetet, melyek segítenek eligazítani minket a különböző égtájak és királyságok között. Ezek az égtájak lesznek aztán a fejezetek rendező elvei is, a váltakozó nézőpontból elmesélt történések során az egész birodalmat bejárhatjuk, hogy néhány különleges -zömmel női- karakter sorsán keresztül szemléljük az eseményeket. Ezekben az időkben Nyugaton éppen VI. Sabran, a Berethnet-ház tizenkilencedik királynője uralkodik, aki labilisabb elődei után mindennél fontosabbnak tartja, hogy megszilárdítsa az erényességet követő országok, és benne saját királynősége hatalmát. Az északi Hróth-ból választ magának férjet, ezzel megerősítve a szövetségeket, és később lányát, Gloriant is arra neveli, hogy egy nap továbbvigye a hagyományt, hiszen hitük szerint az ő vérük és uralkodásuk az egyetlen dolog, ami megakadályozza Névtelent abban, hogy újra feltámadjon.
Nyugaton is ismerős helyszínek fogadtak a Narancsfa-kolostor képében, ahol már az előzmények idején is harcosokat neveltek, akik védelmezik az emberek birodalmát. Az itt élő közösségben megismerünk néhány erős női karaktert, de közülük is kiemelkedik Tunuva Melim, a kripták őrzője. Ezen a szálon a legfőbb konfliktust az okozza, hogy a fiatalabb nemzedék tagjai közül egyre többen kérdőjelezik meg a kolostor létjogosultságát, hiszen az elmúlt évszázadokban semmi nem utalt arra, hogy a Névtelen visszatérne. Végezetül ott vannak a keleti területek, amik már A Narancsfa-kolostor című kötetben is arról voltak híresek, hogy egészen máshogy gondolkodnak a sárkányokról, istenekként tisztelik őket, és a legnagyobb dicsőségnek tekintik, ha valaki kapcsolatot tud velük teremteni. Dumai még csecsemő korában került Kviriki Nagytemplomába, hogy istendalnokká váljon, de egy nap fény derül valódi származására. A császári udvarba kerülve komoly kihívás elé áll, és kérdés, hogy képes lesz-e azzá válni, akire a családjának és a birodalomnak szüksége van. És ha már itt tartunk, tulajdonképpen minden fontosabb szereplőnk számára ez lesz a legfőbb kérdés. A Rém-hegy kitörése után egyre több baljós esemény történik, titokzatos járványok és szörnyetegek pusztítanak az emberek világában, hőseink pedig mind igyekeznek a maguk módján megtenni mindent annak érdekében, hogy ezt megakadályozzák. Szálaik szépen, fokozatosan érnek össze, ezt a fajta lassú építkezést már megszokhattuk az írónőtől, ahogy azt is, hogy nem fukarkodik az oldalakkal, ha karaktereit kell alaposan felépíteni és bemutatni.
Az első fejezetek olvasása közben még eléggé meg voltam illetődve, nehezen rázódtam vissza ebbe a komplex és szerteágazó világba, elég sűrűn kellett lapozgatnom a kötet végén található jegyzetekhez. Aztán valahol a 150. oldal környékén jött a nagy áttörés, amikor már úgy éreztem, képben vagyok minden szereplővel és helységgel kapcsolatban, és nagyjából azt is értem, kit milyen szándékok vezérelnek. A nehézséget ezután az okozta, hogy bár Shannon nagyszerűen ír és a fejezetek is változatosak a sokféle nézőpontnak köszönhetően, azért jó sokáig nem történik különösebb akció a lassú építkezésen kívül. Párhuzamként én a Trónok harcát tudnám felhozni, utoljára ott találkoztam ennyire részletes világépítéssel és gazdag szereplőgárdával, de ott azért segítette a nagy terjedelem fogyasztását, hogy viszonylag sűrűn történt valamilyen nagyobb horderejű esemény, váratlan fordulat. Persze egy idő után itt is beindulnak a dolgok, de így sem tudok elmenni amellett, hogy egy egész kicsit meg lehetett volna húzni a terjedelmet.
Persze attól még, hogy ez a kritika megfogalmazódik bennem, nem lehet eltagadni, milyen rendkívülit alkotott az írónő ezzel az egész világgal. Felépített egy komplett, több száz éves történelmet, végiggondolva minden apró részletet, és elképesztő mennyiségű karakterrel dolgozik úgy, hogy azoknak nem csupán személyiségét, hanem fejlődését is bemutatja. Én nagyon szerettem még ebben a regényben, mennyire mások a különböző területek, királyságok, hogyan alakult az emberek vallása, viszonyulása a sárkányokhoz vagy a varázslathoz, vagy akár hogyan lehetséges, hogy ugyanazt a történelmi eseményt teljesen máshogy mesélik a különböző területeken. Tetszik, ahogy megjelenik benne a sokszínűség, legyen szó szerelemről, családról vagy éppen a női karakterekről, akik mind nagyon különbözőek, mégis erősek és egyedik. És hogy a férfiakról is essen szó, nagyon megszerettem Wulf figuráját, aki Glorian gyerekkori barátjából válik egy, az események láncolatában kulcsszerepet betöltő szereplővé.
Összességében hasonló élményem volt, mint A Narancsfa-kolostornál, alapvetően lubickoltam abban, hogy ennyire igényesen megrajzolt világban járhatok, de egy kicsivel több akciót, néhol akár brutalitást is elviseltem volna annak érdekében, hogy könnyebben emészthető legyen az élmény. Ha valaki most kezdene bele a sorozatba, én mindenképpen azt javasolnám, hogy A Narancsfa kolostorral kezdve haladjon és ne hagyjon nagy szünetet a két kötet között, nekem azért idő volt, mire ennél a regénynél gatyába rázódtam, viszont éreztem, hogy a megértést segíti, hogy az első részben jobban megismerhettem az egész univerzumot. És végezetül muszáj kiemelnem, hogy így, hogy már a Csontszüret című sorozatba is belekóstoltam, elképesztőnek tartom, hogy egy fiatal író ennyire különböző történeteket tudjon letenni az asztalra ilyen magas színvonalon. Innentől kezdve tulajdonképpen cseppet sem érdekel, hogy néha nyafogtam a hosszúság miatt, mert mondjuk ki, így kell jó fantasyt írni, ami tényleg alkalmas arra, hogy elrepítsen egy teljesen más világba. Nagyon hálás vagyok a 21. Század Kiadónak, amiért ilyen csodálatos kiadásban hozta el nekünk ezt a kötet is, remélem, hogy már nem kell sokáig várni, hogy az írónő egy újabb regényét tudhassuk a polcon.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szeretne egy komplex, nagyszerűen felépített világban játszódó, karakter-központú fantasy regényt olvasni, akár akkor is, ha még nem olvasta A Narancsfa-kolostort (bár én inkább azzal kezdenék).
Nyereményjáték:
A leszálló éj napjának fontos szereplői a sárkányok, legyenek a víz, vagy a föld szülöttei. Ezért a mostani játékunkban híres sárkányokat keresünk: minden állomáson egy sárkányt találtok, a ti feladatotok pedig az, hogy megmondjátok a sárkány nevét, és a film vagy sorozat címét, amelyben feltűnt.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése