Nem ​hagylak itt - Bonobó 1. (értékelés és nyereményjáték)

 

Nemrég megjelent Kalapos Éva Veronika új Young Adult regénye, a Nem hagylak itt, ami egy Magyarországon játszódó disztópia, amiben pár fiatal próbál fellázadni a maga módján a rendszer ellen.

Ismerd meg Te is ezt a magával ragadó történetet a Blogturné Klub bejegyzései által, és ha szerencséd van, a könyv egy példányát meg is nyerheted.

Kiadó: Lampion Könyvek, 2024

Oldalszám: 344 oldal

ISBN: 9789636141264

A könyvet ITT tudod megrendelni!

Fülszöveg:

Öt fiatal a 21. század első negyedében. A múltjukat kiradírozták, a jelenük megfoghatatlan, a jövőről fogalmuk sincs.

A tizennyolc éves Rami és barátai hazájában egy láthatatlan állami szerv irányít mindent: a Hivatal. Az állampolgárok hármas, karszalagokkal jelzett kasztrendszerben élnek, de végül is ez nem olyan vészes, igaz? A suliban legalább nem kell megfeszülni (naná, mert csak propagandaterjesztő népiskolák működnek), bármilyen szakmát választhat az ember (kivéve, ha valami kreatívra vágyik), a párkapcsolatokat pedig kimondottan támogatják (már ameddig a családalapítás a céljuk). Szóval igen, mégiscsak nagyon vészes a helyzet, és Ramiéknak elegük lesz ebből a kilátástalanságból, meg hogy nem dönthetnek szabadon a jövőjükről. Elhatározzák, hogy a maguk módján lázadnak fel az elnyomás ellen, akkor is, ha ezzel kockáztatják a saját, a szerelmük és a családjuk biztonságát.

Véleményem:

Kalapos Éva Veronikától még évekkel ezelőtt olvastam Massza című regényét, ami nagy hatással volt rám. Borzasztó fontosnak tartom az olyan ifjúsági regényeket, amik tudnak és mernek komoly témákkal foglalkozni, olyan módon, ami ténylegesen képes segítséget nyújtani azoknak a fiataloknak, akik úgy érzik, elakadtak egy problémával és nem találják a megoldást. Az írónő Nem hagylak itt című, új, sorozatindító kötete hasonló élményt ígért a fülszövege alapján, ráadásul a disztópia címke miatt kifejezetten érdekelt, hogy hazai környezetben mit lehet kihozni a műfajból. Arra viszont magam sem számítottam, hogy az év egyik (számomra legalábbis mindenképpen) legfontosabb könyvét fogom olvasni. 

A történetünk egy alternatív Magyarországon játszódik, időben nagyjából a jelen korban, esetleg egy kicsivel később. Nagyjából egy évtizede a Hivatal nevű állami szerv vette át a korlátlan irányítást az emberek felett, mely igazságos, kiszámítható és biztonságos életet ígér lakóinak. Ebben a világban nem kell gondolkodni azon, kik vagyunk és hová tartozunk, hiszen a Hivatal születésünkkor besorol minket a három társadalmi kategória egyikébe - stílszerűen a pirosba, fehérbe vagy zöldbe -, az iskolában megtanítják a gyerekeknek a legszükségesebb, a közösség érdekeit szolgáló ismereteket és készségeket, később pedig a pályaorientációs tesztek alapján kínálják fel azt a néhány álláslehetőséget, amiből választani lehet. A fiatalok számára az állam ismerkedő esteket szervez, ahol esélyük van megismerni leendő párjukat, akivel természetesen hamarosan összekötik az életüket és családot alapítanak. Ha ez még önmagában nem lenne elég hátborzongató vagy baljós, ott van az állandó tudat, hogy senkiben sem lehet maximálisan megbízni, hiszen a Hivatal keze mindenhová elér, a szeme mindent lát, így nem tudhatjuk, ki fog jelentést tenni arról, ha valami szokatlant teszünk vagy mondunk. 

Főszereplőnk egy öt fős baráti társaság egyik tagja, a tizennyolc éves Rami, aki társaival együtt éppen az érettségi és a munkavállalás közötti egy "szabad" évét tölti. Hedviggel, Tomóval, Baldvinnal és Aldával rendszeresen összejárnak, és persze a tinédzserekre jellemző módon szidják a rendszert, ugyanakkor érdemben tenni nem tudnak ellene. Nehéz is lenne, hiszen évek óta látják a felnőtteken, saját szüleiken, ahogy lassanként belefásultak minden küzdelembe, és hogy mennyivel kényelmesebb szépen belesimulni a rendszerbe és lemondani az álmaikról, mint örökösen elégedetlenkedni. A változást mégis elhozza egy apró szikra, ami Rami kisöccséhez, pontosabban ahhoz köthető, mennyire elkeserítő, hogy a legifjabb nemzedéknek már fogalma sem lesz a régi világról, a tudásról, kultúráról, arról, milyen volt szabadon élni és gondolkodni. A kis baráti társaság merész ötletet vesz a fejébe, és egy illegális iskolát alapítanak, ahol igyekeznek a maguk módján átadni mindazt, amire még emlékeznek, és amit fontosnak tartanak. Csakhogy a félelem és a lebukás veszélye örökösen a fejük felett lebeg, és folyamatos a feszültség amiatt, hogy vajon egy rosszakaró vagy bátortalanabb résztvevő mikor fogja elárulni őket. 

Az az igazság, hogy szerintem egy disztópia mindig akkor üt a legnagyobbat, ha nem is olyan nehéz elképzelni, hogy egy nap valósággá válnak azok a dolgok, amiket megjelenít. Az írónő a regényében nem nyúl nagyon elrugaszkodott ötletekhez, hiszen a Hivatal számos eleme, működésmódja cseng egybe olyan dolgokkal, amik valaha már megtörténtek, vagy éppen olyanokkal, amik jelenleg is történnek vagy ami felé haladunk. Számomra elképesztően hiteles volt, hogyan lehet apró lépésekkel kialakítani egy olyan diktatúrát, ami látszólagos békét és jólétet ígér, valójában viszont abszolút a megfélemlítésen, folyamatos ellenségkép-generáláson és hamis propagandán alapul. Ha nem is volt túl részletesen kidolgozva a háttér, ahhoz éppen eléggé, hogy tökéletesen belehelyezkedjek a történetbe, és átérezzem a nyomasztó, fullasztó atmoszférát. 

A főszereplő, Rami nagyon szimpatikus volt, ahogyan a barátai is, akik mind különböző karakterek, mégis hasonlítanak abban, hogy nem képesek szó nélkül beletörődni ebbe az elnyomó rendszerbe. Az pedig, hogy éppen egy iskolában látják a lázadás lehetőségét, felemelő volt a pedagógus énem számára, hiszen jól tudom, hogy a tudás és az oktatás a legcélravezetőbb útja annak, hogy szabaddá és erőssé tegyünk valakit. Az írónő nagyon szépen rámutat arra, hogy minden elnyomó vagy rosszul működő rendszerben a fiatalok jelentik az egyetlen reménységet, akik talán egyszer képesek lesznek kitörni azokból a generációkon át cipelt mintákból, amikből a felnőttek képtelenek voltak. A regény stílusa szerintem nagyon jó, a szöveg olvasmányos, illeszkedik a fiatalok nyelvezetéhez, mégis igényes, és még a komorabb pillanatokban is áthatja egyfajta fanyar, szerethető humor. A feszültség adagolása nagyszerű volt, a vége felé már gyakorlatilag le sem tudtam tenni a könyvet, annyira izgultam, mi fog történni a hőseinkkel. Bár a befejezés nem olyan kínzó függővég, most mégis azt érzem, hogy ha holnap kapnám kézbe a sorozat következő részét, az is késő lenne. Nagyon-nagyon szeretném, ha ez a történet minél több fiatalhoz eljutna, mert őszintén azt gondolom, hogy rengeteget lehet tanulni belőle politikáról, elnyomásról, hűségről, barátságról és bátorságról. És azt hiszem, nekünk, felnőtteknek sem árt, ha időnként emlékeztetnek arra, hogy mi vagyunk azok, akiknek ezekből az értékekből példát kell mutatnunk, ha nem szeretnénk egy napon egy hasonló világban ébredni. 

Értékelésem: 5/5

Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki egy igényes, elgondolkodtató ifjúsági disztópiát szeretne olvasni. 

Nyereményjáték:

A Nem hagylak itt a Lampion Könyveknél jelent meg, ahol egyre több szuper YA és middle grade kötetet olvashatunk el. A mostani játékunk során a Lampion kiadványaiból találtok idézetet, a feladatotok pedig az, hogy a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok az adott könyv címét.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány: 

"A legnagyobb kívánságom az emberiség számára nem a béke, a kényelem vagy az öröm. Hanem az, hogy mind haljunk meg egy kicsit belül minden alkalommal, amikor mások halálát látjuk. Mivel egyedül az együttérzés fájdalma tesz minket emberekké. Nem létezik olyan isten, aki segíthet rajtunk, ha ezt elveszítjük."

 

Állomáslista:

11.16. - Sorok Között

11.17. - Spirit Bliss Sárga könyves út

11.19. - Kelly & Lupi olvas

11.20. - Könyv és más