Kéksötét (értékelés és nyereményjáték)
A közelmúltban elhunyt neves képzőművész Vanessa Chapman egyik szobráról kiderül, hogy emberi csontot is tartalmaz. A kiállító úgy dönt, kiemeli a gyűjteményből a darabot addig, amíg ki nem derül, hogy a művész véletlenül választotta azt a csontot, vagy esetleg szándékosan került oda. Paula Hawkins új regényében, a Kéksötétben ezt a kérdést – és még néhány másikat – feszegetjük.
Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk a Magnólia Kiadó újdonságáról!
Kiadó: Magnólia Kiadó, 2024
Oldalszám: 352 oldal
Eredeti cím: The Blue Hour
Fordította: Török Krisztina
ISBN: 9789635983209
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Amikor egy világhírű képzőművész egyik alkotásáról kiderül, hogy emberi csontot is tartalmaz, három ember élete végzetesen összefonódik a titkok és hazugságok hálójában.
Eris aprócska szigetén egyetlen ház áll, benne egyetlen lakóval. A szigetre egyetlen úton lehet be- és kimenni, ám a dagály érkezte mindennap tizenkét órára elvágja a skót szárazföldtől.
Ezt a parányi szigetet vette meg, és itt alkotott valaha Vanessa, a híres művész. A lenyűgöző, páratlan tehetségű Vanessa, akinek hírhedten csalfa férje húsz évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt.
A ház most Grace otthona. Egy magányos, idős nőé, aki az árapályra hangolta életét, és a világtól háborítatlanul szeretne élni.
Most azonban egy váratlan látogató tart felé, kinek érkeztével nem csak Eris titkai bukhatnak a felszínre, hanem valami sokkal borzalmasabb is.
Paula Hawkins új regénye a hatalom és művészet összefüggéseit feszegeti lassan adagolt, egyre növekvő feszültségben. Kifinomult stílusával és erőteljes megoldásaival a Kéksötét napjaink egyik legemlékezetesebb thrillere.
Véleményem:
Paula Hawkins nevét sokakhoz hasonlóan én is A lány a vonaton című regényén keresztül ismertem meg, akkoriban talán még nem voltak olyan elterjedtek a "női pszichothriller" kategóriába sorolt kötetek és eléggé az újdonság erejével hatott rám a történet. Később még sorra kerítettem az írónő Lassan izzó tűz című regényét is, ami szintén kellemes élményt nyújtott, így több éves kihagyás után bátran és kíváncsian vágtam bele legújabb kötetébe, a Kéksötétbe, igazából anélkül, hogy bármit is tudtam volna a cselekményről. Igazság szerint szerintem Hawkinsnak és nekem is jót tett ez a pár év távolság, mert úgy éreztem, egyrészt ő is sokat fejlődött íróként, másrészt így én is ugyanazzal a friss szemmel tudtam nézni a művére, mint régen.
A regényünk kiindulópontja egy híres festőnő, Vanessa Chapman hagyatéka. A néhány évvel ezelőtt betegségben elhunyt művész annak idején magányosan és visszavonultan élt saját kis skót szigetén az ahhoz tartozó házban, halála után pedig minden alkotását egy alapítványra hagyta. Az alapítvány egyik munkatársa éppen egy, az alkotásokból rendezett kiállítással kapcsolatban kap nyugtalanító visszajelzést: egy látogató ugyanis észrevette, hogy a Vanessa installációjában szereplő csont emberi testből származik. A kiállított darabot természetesen azonnal visszahívják, és annak érdekében, hogy ne kelljen olyan vizsgálatoknak alávetni, melyek kárt tennének benne, az alapítvány alkalmazásában álló Becker igyekszik maga utánajárni a dolgoknak, és kideríteni, miféle csontról van szó és miért használta fel Chapman az alkotásában.
Becker az Eris-szigetre utazik, hogy meglátogassa az idős nőt, Grace-t, az egyetlent, aki, mivel annak idején rengeteg időt töltött Vanessával, talán tudhat valamit a csont eredetéről. Ráadásul látogatása kettős célt is szolgál, ugyanis az alapítvány vezetője meg van győződve arról, hogy az asszony fontos dokumentumokat és műalkotásokat tart vissza a hagyatékból. Az ő anyagias szemléletükkel szemben Beckert viszont főleg Vanessa személye motiválja, pontosabban az, hogy többet megtudjon a művészetéről és a képei keletkezésének körülményeiről. Nyomozása során, melynek keretében egyre mélyebb betekintést nyer Vanessa múltjába és lelkébe, egyre világosabbá válik, hogy a sziget sokkal több titkot rejt, mint elsőre gondolta volna, és talán arra is rájön, hogy hogyan tűnt el hosszú évekkel korábban Vanessa férje.
Bár ez a regény a thriller műfajába tartozik, tulajdonképpen emlékeztetnem kellett magam olvasás közben, hogy miféle könyvet tartok a kezemben. Ennek oka, hogy nem az erőszakos jelenetek vagy a literszám kiloccsant vér adják a cselekmény lényegét, sokkal inkább a finom lélektani árnyalatok és a karakterek személyes drámája. Az Eris-sziget nagyszerű helyszín egy hasonló kötetnek, erre a helyre kizárólag apály idején lehet eljutni, aminek korlátozottak az órái egy nap folyamán, minden más esetben teljesen el van zárva a külvilág elől. Ez önmagában ad egy nagyon baljós atmoszférát a regénynek, a bezártság érzése pedig folyamatosan szinten tartja a feszültséget. A fejezeteket olvasva egyszerre követhetjük a jelen és a múlt eseményeit, utóbbiakat számtalan naplóbejegyzés formájában, melyek segítségével előttünk is kibontakozik Vanessa alakja, illetve a hozzá közel álló emberekkel való kapcsolata. Bár nagy volumenű események nem történnek, mégis végig érezzük, hogy valamiféle titok és sötétség lappang a felszín alatt, amit lehet, hogy jobb lenne nem megbolygatni.
Nekem összességében nagyon tetszett a regény stílusa, a lassan hömpölygő, mégis szépen megfogalmazott és olvasmányos oldalak. Kimondottan szerettem, hogy a történet ennyire középpontba állítja a művészetet és az alkotás folyamatát, ahogy azt is, hogy mindez milyen összefüggésben áll önmagunk megvalósításával, vagy éppen elvesztésével. A regényben szereplő karakterek érdekesek és izgalmasak voltak, főleg a különös barátnő, Grace figurája sikerült jól, de ugyanígy tetszett Vanessa alakja is, aki ténylegesen nem is szerepel a regényben, mégis kulcsfigurája a történéseknek. Becker, ha nem is volt egy túl erős karakter, azért tudtam vele szimpatizálni, főleg amiatt, hogy nem a puszta anyagi haszon motiválta a hagyaték teljes feltérképezésében, hanem az, hogy érteni akarta a művészet mögött álló embert. A befejezés nem teljesen olyan volt, amire számítottam, de tulajdonképpen elégedett voltam vele, illett a könyv általános hangulatához és rejtélyességéhez. Ha nem is mondanám kiemelkedő olvasmányélménynek, ami felkerül a kedvencek közé, semmiképpen sem bánom, hogy megismertem, mert nagyon mást adott, sokkal több líraiságot és szépséget, mint a krimi/thriller regények szoktak. Azt meg csak zárójelben jegyzem meg, hogy szerintem ez a történet is megérne egy filmadaptációt.
Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a lassan kibontakozó, inkább lélektani aspektusokat előtérbe helyező thrillereket.
Nyereményjáték:
Játékunkban olyan könyvekből hozunk idézeteket, amelyek ugyancsak a festészetet, képzőművészetet emelik a középpontban. A Rafflecopter megfelelő sorába a szerzőt és a címet kérjük írni.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
"Sose házasodj meg, öregem. Várd meg, amíg halálod után jutsz a pokolba."
a Rafflecopter giveaway
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése