Ezerszer Júlia (értékelés és nyereményjáték)
A regényes életű Szendrey Júliára vetül a figyelem Miklya Luzsányi Mónika legújabb regényében. Mi rejtőzik a feleségek felesége, a honvéd özvegye, Petőfi mátkája és Andersen meséinek első fordítója álarca mögött? Az Athenaeum Kiadó gondozásában megjelent könyvet a Blogturné Klub három bloggere mutatja be. S a turnéval tartva, Ti is megnyerhetitek a könyv egy példányát.
Kiadó: Athenaeum Kiadó, 2024
Oldalszám: 288 oldal
ISBN: 9789635433971
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Szendrey Júlia alakja Petőfi özvegyeként él emlékezetünkben, aki eldobta az özvegyi fátylat, és hűtlenül más asszonya lett. Pedig jóval több volt, mint feleség.
A korabeli dokumentumokra épülő életrajzi regény egy szenvedélyes, merész és különleges nő életét meséli el Petőfivel való megismerkedésétől a Horvát Árpáddal kötött második házasságán át haláláig, az életutat, amelynek során a forradalom szimbólumából, a nemzet özvegyéből megvetéssel sújtott, megtört asszony lett.
Miklya Luzsányi Mónika pedagógus, író, szerkesztő, több életrajzi regény szerzője. Az Időutazó-sorozatban megjelent Mohács özvegye című könyve Mária királyné életét dolgozza fel.
Részlet a könyvből:
„Minden ízében más volt ez az esküvő, mint amiről kislányként álmodozott, mégis úgy érezte, az örömét nem tudja elvenni semmi. Sándor felesége lesz, az ő asszonya. Élete legboldogabb napja előtt áll, hát miért ne örülhetne?
De akármennyire örült, a viharfelhők már ott gyülekeztek az égen. Az ég elborult, és elborult Júlia kedve is, amikor a kápolnában szembesült vele, hogy az apja még csak meg se jelenik a ceremónián. A kápolna fölött, a dolgozószobában hallották döngő lépteit. Ám elég volt csak ránéznie Sándorra, már a mennyországban érezte magát, Isten engem úgy segéljen, Boldog Asszony, minden szentek, hogy e tisztes fiszemélyt szeretem, szeretvén hozzámegyek házastársul, Istennek rendelése szerint, én őtet el nem hagyom, hótomiglan, hótáiglan, semminémű nyavalyában, Isten engem úgy segéljen.
A stóla összekötötte a kezeiket, a házasság az életüket, immár örökre.
Az esküvő után a kocsi a kapubolt alatt várta őket. Alig néhány ládát pakoltak fel rá a ruháival. Ennyi minden hozománya. Az apja már ott állt a kocsinál. A karjában a lendület, hogy megölelje a lányát. De képtelen volt megmozdulni.
Júlia is várt, aztán csak annyit mondott:
– Isten áldja, édesatyám.
Szendrey nem válaszolt. Nem tudott. A torkát szorongatta valami. Petőfi lépett oda hozzá. Az öreg tudta, hogy most kibékülhetnének. Ha kezet adna… Ha megölelné… De nem tudta megtenni. Úgy érezte, ez a fekete férfi erőszakkal ragadja el, és a halálba sodorja a lányát.
Sándor egy percig várt. Aztán felkapta a fejét, és ahogy szokott, gúnyosan felnevetett. Aztán fellépett a kocsira.
– Indulj! – adta ki a parancsot. – Meg se állj Koltóig!
A kocsis a lovak közé csapott, ám alig is ért ki a szatmári útra, leszakadt az ég. Dörgött, villámlott és úgy esett, mintha dézsából öntenék.
– No, ez is jól kezdődik! – fortyant fel a kocsiban Petőfi. – Viharos utazásunk lesz.
– Mit vártál? – nevetett Júlia. – Viharos volt a jegyességünk, viharos lesz a nászutunk is – és szájon csókolta a Sándort. Most már tehette, hiszen a hites felesége volt.”
Véleményem:
A leggyakoribb motivációm arra, hogy elolvassak egy könyvet, az, ha érdekel a témája, illetve a fülszövege alapján azt várom tőle, hogy számomra valami komfortos, szórakoztató élményt nyújtson. De olykor előfordul az is, hogy az olvasással valamilyen hiányosságomat akarom pótolni, vagy éppen közelebb szeretnék kerülni akár egy olyan személyhez, akár egy olyan történelmi korszakhoz, akivel/amivel szemben fenntartásaim vannak. Miklya Luzsányi Mónika Ezerszer Júlia című kötete inkább az utóbbi kategóriába esett. Petőfi Sándor nevét már az óvodában ismeri mindenki, hazánk egyik legnagyobb költőjeként tartjuk számon, én azonban nem igazán tudtam soha közel kerülni a műveihez. Valamiért azt gondoltam, hogy ha jobban megismerhetem felesége és múzsája, Szendrey Júlia életét, akkor azáltal a költő életműve is hitelesebb kontextusba kerül a számomra, ráadásul mindig nyitott vagyok a női sorsokat bemutató történetekre. Bár ez a könyv semmilyen szempontból nem minősült könnyű olvasmánynak, úgy érzem, érdemes volt megismerni, mert a fenti céljaim egy része teljesült általa.
Szendrey Júliával kapcsolatban az általános emlékezet szerintem finoman szólva is hiányos. Az iskolai tanulmányaim során nagyjából annyit tudtam meg róla, hogy Petőfi Sándor nagy szerelme és felesége volt, akihez sok híres versét is írta. Az már csak későbbi olvasmányaim során derült ki számomra, hogy ő maga is írt és alkotott (például ő fordította magyar nyelvre az Andersen-mesék egy részét), és hogy valószínűleg sokkal jelentősebb életet élt annál, mint hogy csupán mellékszereplőnek tekintsük valaki sorsában. Miklya Luzsányi Mónika ennek a jelentős életnek próbál emléket állítani, amellett, hogy igyekszik rehabilitálni a Júliával kapcsolatos korabeli és későbbi pletykákat és rosszmájú teóriákat. A könyvet olvasva egy nagyon érdekes női sors bontakozik ki előttünk, mely tele van szenvedéllyel, érzelemmel, és sajnos rengeteg fájdalommal is.
A Júlia életével kapcsolatos eseményeket 1846-tól mutatja be számunkra az írónő. Képet kapunk arról, hogy Károlyi gróf inspektorának leányaként milyen körülmények között nevelkedett, majd hogyan vált belőle művelt, eleven és határozott fiatal nő. A könyv ezután az első nagyobb egységben szinte teljes egészében a Petőfi Sándorral való kapcsolatát helyezi a középpontba. Követhetjük megismerkedésüket a nagykárolyi megyebálon, majd tanúi lehetünk a félreértésekkel és kölcsönös sértődésekkel sűrűn tűzdelt udvarlás évének. Júlia és Sándor végül 1847-ben házasodtak össze, nem élvezve a lány apjának támogatását, aki jobbat kívánt gyermekének, mint, hogy egy nincstelen poéta felesége legyen, hőseink mégis boldogok, hiszen szerelmük és egymás iránti rajongásuk mindennél erősebb. Természetesen ott vagyunk velük a forradalom napjaiban is, majd később is, amikor megszületik közös gyermekük, vagy amikor Petőfi végleg eltűnik a segesvári csatában. Mégsem a gazdag életesemények voltak azok, amik hatással voltak rám, hanem egy párkapcsolat és házasság hiteles, és néhol fájdalmas bemutatása.
A könyv második nagyobb egységében már az özvegyi évek kerülnek a középpontba, illetve Júlia második házassága Horváth Árpáddal. Annak idején nagy felháborodást váltott ki, hogy a nemzet özvegye még a gyászév letelte előtt újraházasodott, azt akkoriban senki sem tudta, milyen körülmények vezették az asszonyt ehhez a döntéshez, aki csak boldogulni akart és megtalálni férjét, akinek halálhírét nem tudta elfogadni. A második házasság bemutatása enyhén fogalmazva is nyomasztó és dühítő, a könyvből egy végtelenül erőszakos férfi képe bontakozik ki előttünk, aki egyre kegyetlenebbül bánt a feleségével. A megaláztatás hosszú évei után szinte megváltásnak érződik Júlia tragikusan korai halála, aki még a halálos ágyán sem feledte a férfit, akit igazán szeretett.
A fentiek alapján mindez lehetne egy romantikus történet is történelmi keretek között, azonban szerintem sokkal több annál. Annak ellenére, hogy Sándor és Júlia szerelme forró és szenvedélyes volt, modernebb szavainkkal lehet, hogy ma már rásütnénk a bántalmazó kapcsolat címkéjét. Bár Petőfi gyengéden bánt feleségével, lobbanékony természetével és önfejűségével szép lassan szinte minden barátjukat és rokonukat elmarta maguk mellől, Júlia boldogsága pedig emiatt sosem lehetett igazán teljes. Nagyon összetett és nehéz dolog lehet egy ilyen személyiség mellett létezni, pláne, ha akkoriban nőként valaki maga is művészi ambíciókat dédelget, és bár Szendrey Júlia munkássága nem múlt el nyom nélkül, bennem folyamatosan felmerült a kérdés, mi lehetett volna belőle, ha valamelyik házasságában tényleg ki tudott volna teljesedni és megvalósítani önmagát.
Amint korábban írtam, nem volt egy könnyű olvasmány, egyrészt a régies nyelvezet, másrészt a nagyon sűrű szöveg miatt. A gyakori lábjegyzetek azért segítettek eligazodni a kifejezések, személyek, helyszínek között, ráadásul az írónő szövegei mellett sokszor olvashatunk eredeti naplóbejegyzéseket, leveleket vagy verseket. Hatalmas kutatómunka állhat emögött a kötet mögött, ami mindenképpen dicséretre méltó, ahogyan az is, ahogy egy félreértett élettörténetet igyekszik a szerző méltóképpen bemutatni. Ha Petőfi nem is került közelebb hozzám, Szendrey Júlia mindenképpen, és ezért már önmagában megérte elolvasni ezt a kötetet.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szeretne jobban megismerni egy különleges női sorsot, vagy érdekli Petőfi Sándor és Szendrey Júlia házassága.
Nyereményjáték:
A kötethez kapcsolódóan is Szendrey Júlia életének járunk utána. Minden állomáson találtok egy kérdést a naplóíró, műfordító Júlia életéhez kapcsolódóan, a Rafflecopter megfelelő sorába pedig várjuk a helyes megfejtéseket.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Hogy hívták Szendrey Júlia lánygyermekeit?
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése