Örülök, hogy meghalt az anyám (értékelés és nyereményjáték)
Jennette McCurdy élete kívülről csillogónak tűnhet, ám a valóság ettől nem is állhatna messzebb. Egy szomorú példáját láthatjuk annak, ha a szülő a gyermekén keresztül akarja megélni az álmait, és eközben a gyermek igénye a teljes elnyomás alá kerül. Jennette humorral igyekszik elvenni a mondandójának az élét, de ez sem szelídít az általa átélt mélységeken. Ha kíváncsi vagy Janette felkavaró önéletrajzi vallomására, mindenképp érdemes velünk tartani a turné során, és ha szerencsés vagy, megnyerheted a könyv egy példányát is.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, 2024
Oldalszám: 368 oldal
Eredeti cím: I'm Glad My Mom Died
Fordította: Rácz Kata
ISBN: 9789635976805
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Szívfacsaró és szellemes memoár az iCarly és a Sam és Cat sztárjától.
Jennette McCurdy hatéves korában járt először szereplőválogatáson. Az anyja álma az volt, hogy sztárt faragjon az egyetlen lányából, Jennette pedig bármit megtett volna azért, hogy boldoggá tegye az anyukáját. Úgyhogy belevágott az anyja által „kalóriamegvonásnak” nevezett módszerbe, alig evett, és naponta ötször állt mérlegre. Tűrte az átfogó otthoni szépítkezéseket, miközben anyja korholta, miszerint „Láthatatlan a szempillád, érted? Szerinted Dakota Fanning nem festi az övét?”. Jennette-et egészen tizenhat éves koráig az anyja fürdette, eközben osztozott vele a naplóján, az e-mail-fiókján és a lány összes bevételén is.
Jennette rendíthetetlen részletességgel meséli el mindezt – ahogy arról
is beszámol, hogy mi történik, amikor egy álom végre valóra válik, és a nyakába szakad a hírnév. Bár az anyja a fellegekben jár, fan club moderátorokkal e-mailezget, és a keresztnevükön szólítja a paparazzókat („Helló, Gale!”), Jennette-et felemészti a szorongás, a szégyen és az önutálat, ami étkezési zavarokban, függőségben és egy sornyi egészségtelen kapcsolatban mutatkozik meg. Ezek a problémák csak súlyosbodnak, amikor nemsokkal azután, hogy megkapja az újabb főszerepet, az anyja meghal rákban. Végül Jennette a gyógyulás útját választja, és úgy dönt, életében először azt fogja tenni, amit valóban akar.
Ez a kötet jóleső elfogulatlanságával és sötét humorával inspiráló történet az alkalmazkodóképességről, a függetlenségről és annak öröméről, amikor az ember saját maga samponozhatja be a haját.
Megrendítően humoros és sokkolóan őszinte vallomás.
Ismerd meg az év legsikeresebb életrajzát!
Véleményem:
Az Örülök, hogy meghalt az anyám kimondottan a provokatív, figyelemfelkeltő címe miatt került fel annak idején a radaromra, később pedig az ismerőseim elismerő szavai is meggyőztek arról, hogy mindenképpen el kell olvasnom. Jennette McCurdy neve számomra nem mondott semmit, mert nem néztem azokat a műsorokat, amikben szerepelt, de igazából ez semmit nem vont le a kötet értékéből, hiszen olyan jelenségeket és diszfunkcionális családi működéseket mutat meg, melyek bárkivel megtörténhetnek, így ilyen szempontból csupán extra, ha valaki egyébként is ismeri az írónő munkásságát. Most, az olvasás után úgy érzem, nagyon jó döntést hoztam, mert ha nehéz, fájdalmas és dühítő élmény is volt, egyértelműen bekerült 2024 legfontosabb olvasmányai közé.
Jennette McCurdy Kaliforniában nőtt fel egy mormon családban, három fiútestvér mellett egyedüli lányként. Talán ez is lehetett az oka, hogy édesanyja, Debra már kislány korában is azt sulykolta belé, hogy ők ketten szorosabban összetartoznak, mint bárki más a családban, és a kis Net az első számú felelőse az asszony boldogságának. Mindezt tovább terhelte a tény, hogy Debrát rákkal kezelték, és bár Jennette gyerekkorában jó ideig tünetmentes volt, mindig ott lebegett a háttérben a halál árnyéka, ami miatt a kislány még inkább úgy érezte, hogy tennie kell azért, hogy anyját boldoggá és elégedetté tegye. Nem is váratott magára sokáig a mód, amivel megfelelhet ezeknek az elvárásoknak, Deb ugyanis lánya hatéves korában a fejébe vette, hogy színésznőt csinál Netből, és életüket innentől kezdve a meghallgatások, próbafelvételek és színjátszás órák határozták meg.
Jennette visszaemlékezéséből megtudjuk, hogy a kislánynak egyáltalán nem szerepelt az álmai között, hogy színésznő lehessen, ez sokkal inkább Deb soha be nem teljesült vágya volt. Mégis, mivel Net számára már ennyire fiatalon is fontos volt a családi béke és az anyagi biztonság, szó nélkül teljesítette az elvárásokat, hogy boldoggá tegye édesanyját. A kitartásnak és a sokszor erőszakos próbálkozásoknak meglett az eredménye, a kislány először kisebb háttérszerepeket kapott, majd megjött a nagy áttörés az iCarly című sorozat egy fontos szerepével. Viszont ahogy Jennette szép fokozatosan átlépett a tinédzser korba, a mérgező gyerekkor hatásai is egyre több testi-lelki tünetben mutatkoztak meg. Tizenegy évesen például édesanyja kezdeményezésére kezdett kalóriaszámlálásba annak érdekében, hogy tovább megőrizhesse gyermeki alakját, innen egyenes út vezetett az anorexiához, később pedig a bulimiához. Az egészségtelen kontroll (Deb még tizenhat évesen sem engedte például, hogy lánya egyedül fürödjön) pedig egyre inkább kihatással lett a lány kapcsolataira is, majd felnőttkori párválasztásaira. Bár Deb betegségének kiújulása és későbbi halála tulajdonképpen egyfajta szabadságot adott Jennette-nek, mégis ezután legalább akkora munka kellett ahhoz, hogy a gyerekkori élményeit feldolgozza, amihez sok bátorságra és szakember segítségére volt szüksége.
Bár úgy tűnik, hogy Jennette McCurdy végül megküzdött a démonaival és megtalálta azt a pályát, amit ténylegesen ő választott, biztos vagyok benne, hogy ennyi trauma nem múlhat el nyom nélkül egy emberben. Lehet, hogy Deb nem verte és nem hanyagolta el, de a bántalmazásnak ez a formája legalább annyira káros és súlyos következményeket von maga után. A kötet lapjain a nárcisztikus anya viselkedése mellett bepillanthatunk abba is, hogy a 2000-es évek elején hogyan működött a gyerekszínész-ipar, amivel kapcsolatban belőlem további indulatokat váltott ki a gyerekek folyamatos kihasználása és végletekig hajszolása. Szeretném hinni, hogy azóta valamelyest javultak a körülmények, de azért nincsenek túl derűs illúzióim ezzel kapcsolatban.
Összességében szerintem ez egy hihetetlenül bátor és fontos könyv, nagyon nehéz lehetett leírni ezeket a személyes emlékeket és híres emberként ennyire kitárulkozni az olvasók előtt. Ugyanakkor ebből a történetből nagyon sokat lehet tanulni, és talán ezt olvasva valaki más is bátorságot érez majd ahhoz, hogy kiálljon saját magáért vagy merje megélni a saját érzéseit és szükségleteit. A kötet lapjain kíméletlenül őszinte betekintést nyerhetünk egy mérgező anya-gyerek kapcsolatba és abba, milyen mentális betegségekhez és egészségkárosító szokásokhoz vezethet a túlzott kontroll vagy az, ha valaki ráerőlteti a saját álmait a gyermekére. Nem volt könnyű olvasmány, de nagyon örülök, hogy elolvastam, és mindenkinek ajánlom, akit bármelyik résztéma megszólított a felsoroltak közül.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, akit érdekelnek a megrázó, komolyabb témával foglalkozó történetek vagy a mentális betegségek kialakulásának gyerekkori háttere.
Nyereményjáték:
A játék során nincs más feladat, mint a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában megjelent életrajzi könyveket felismerni az idézetek alapján, és a könyv címét beírni a Rafflecopter megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
“Végül is ezért játszunk – mondta Williams. – Nem csak azért, hogy emlékezzenek ránk, hanem azért is, hogy arra inspiráljunk másokat, hogy játszani akarjanak, de nem olyan jól, mint mi, hanem jobban. Hogy jobbak legyenek nálam.”
Állomáslista:
12.14. - Milyen könyvet olvassak?
12.16. - Olvasónapló
12.18. - Könyv és más
12.20. - Spirit Bliss Sárga könyves út
Megjegyzések
Megjegyzés küldése