Szatmári Ferenc: Főzelékbiblia - A borsó meg a héja

 

Kiadó: 21. Század Kiadó, 2024

Oldalszám: 208 oldal

ISBN: 9789635685745

A könyvet ITT tudod megrendelni!

Fülszöveg:

Talán ​nincs még egy olyan szakácskönyvszerző, akinek a neve ennyire összeforrott volna a rajongása tárgyával, mint Szatmári „Főzelékes” Ferié. Ennek a tőről metszett magyar ételfajtának ő a nem hivatalos, de jól ismert nagykövete. Évtizedes munkásságának összefoglalója ez a kötet, amely klasszikus fogásai mellett vadonatúj ételeket is tartalmaz, a teljességre törekvés igényével.

A Főzelékbiblia akárcsak a Biblia maga, két fő egységből áll. Az „ószövetségi” részben a nagymama konyhájából vagy a napköziből jól ismert fogásokhoz – a zöldborsófőzeléktől kezdve a spenóton át a tökfőzelékig – kapunk minőségi recepteket megszívlelendő jótanácsokkal, hogy a hagyományok tovább öröklődhessenek a családban. A második, mondhatni „újszövetségi” részben pedig valóságos ízkavalkáddal találkozhatunk, hiszen Feri lenyűgöző kreativitással képes ötvözni a magyar gasztronómiai hagyományokat izgalmas, a só-bors-paprika hármasán túlmutató fűszerekkel és főzelékben korábban ritkán látott zöldségekkel, hogy ne csak tápláló és egészséges, de ínycsiklandó ételek is szülessenek a jól ismert alapokon. Így olyan finomságok is a tányérunkra kerülhetnek, mint az ajváros zöldbabfőzelék, az édesköményes-narancsos lencsefőzelék vagy éppen a padlizsános-paradicsomos csicseriborsó-főzelék. És mivel nincsen főzelék feltét nélkül, ehhez is kapunk jó pár használható tippet; bizony babpogácsa, borsófasírt, skót tojás, sőt zöldséges rizsgolyó is megkoronázhatja mostantól kedvenceinket.

Véleményem:

Először is, most azonnal tegye fel a kezét, akinek már kicsit elege van a töltött káposztából, a húsokból vagy a süteményekből! Ha valaki erre a kérdésre nemmel válaszolt esetleg, azért még ne zárja be az oldalt, hiszen attól még, hogy szeretünk finom és kissé nehezebb ételeket is enni, jólesik néha valami frissebb, könnyedebb fogás. Bevallom, én nagyon szeretem a főzelékeket, ugyanakkor tény, hogy az elmúlt években nagyjából ugyanarra a 6-7 fogásra szűkült a repertoárom, ezek azok az ételek, amiket szüleim, nagyszüleim is főztek, és ez így is van rendjén. Ugyanakkor pont a szűkösebb kínálat miatt kaptam fel a fejem Szatmári "Főzelékes" Ferenc kötetére, aki azt ígérte, hogy teljesen új alapokra helyezi gyűjteményében ezeket az ételeket. Kíváncsian vágtam hát bele, és erre nem is találtam volna jobb alkalmat, mint a karácsony utáni állapotokat, amikor a gyomrom már egyenesen zokogott valami könnyebb eledel után. 

A Főzelékbibliát fellapozva a tartalomjegyzék után először egy rövid előszót olvashatunk Saly Noémitől, aki kitér a főzelékekkel való alapvető viszonyunkra. Mert hát lássuk be, főzeléket enni egyáltalán nem magától értetődő a világ asztalainál, ráadásul hazánkban azért is különleges ez az étel, mert lehet kiválóan, és pocsékul is készíteni (gondoljunk csak a menzai kosztokra, bár mondjuk a tökfőzeléket ott pont jobban szerettem, mint itthon). Ezután Feri beköszöntőjét olvashatjuk, aki beszél kicsit arról, hogyan indult az életében a főzelékek iránti rajongás, illetve arról is, hogyan, milyen koncepció mentén épül fel ez a kötet. 

Mielőtt rátérnénk a konkrét receptekre, kapunk néhány jó tanácsot arra vonatkozóan, milyen alapanyagokat érdemes mindenképpen tartanunk otthon, ha ezzel a könyvvel szeretnénk kísérletezni. Nekem tetszett, hogy egy-két különlegesebb fűszeren és hozzávalón felül (pl. rizsliszt vagy kókusztej) semmilyen extra dolog nem szükséges, csak természetesen majd maguk a zöldségek, amikből lehetőség szerint érdemes mindig az idénynek megfelelő, frisset és hazait választani. Ugyanilyen logika mentén olvashatunk még néhány alap konyhai eszközről is, melyek megkönnyítik a dolgunkat, ezek legtöbbje azért meg is található az átlagos konyhákban, de ha valaki most rendezi be az otthonát vagy még járatlanabb a főzésben, akkor nagyon hasznos lehet ez a kis összefoglaló. 

Végre rátérhetünk a receptekre, és nekem borzasztóan tetszett az a koncepció, hogy Feri először a klasszikus főzelékeket mutatja be, úgy, ahogy azt a nagymamáink is készítették. Nem hiányozhat a spenót vagy a babfőzelék, a krumpli-, tök-, lencse- vagy éppen karalábéfőzelék sem. Ezután térünk rá a kötet legizgalmasabb részére, amivel kapcsolatban hatalmas reményeket tápláltam. Itt ugyanis újragondolt főzelékek receptjét találhatjuk, amiket a szerző kísérletezett ki az évek alatt, és amelyek vagy a fűszerezésük, vagy egy-két sajátos hozzávaló által forgatják fel gyökeresen az eredeti ízvilágot. Csak krumplifőzelékből találunk hétféle variációt, aminek nagyon örültem, mert ez az egyik kedvencem, de jó lenne kicsit megvariálni, hogy ne mindig ugyanazt az élményt adja. A recepteket olvasva kitűnik, hogy Feri kedveli a keletiesebb fűszereket, amivel én is így vagyok, így pláne azt érzem, hogy passzolni fognak a konyhámba ezek az ételek. A gyökérzöldségekből, k-betűsekből és hüvelyesekből készült főzelékek után találunk még pár szuper feltét-ötletet is, külön szimpatikus, hogy ezek közül több növényi alapú, mint például a babfasírt. És ha ez még mindig nem lenne elég, akad itt még pár savanyúság, pesto- és krémrecept is. 

Természetesen nem lenne az igazi egy szakácskönyvről írt értékelés, ha nem tettem volna magam is próbát az egyik főzelékkel. Egy extrémebb krumplifőzelékre esett a választásom, arra, amihez viszonylag könnyen be tudtam szerezni a hozzávalókat. Bevallom, kicsit szkeptikusan álltam a tormás, pirított retkes krumplifőzelékhez, el nem tudtam képzelni, hogyan fog működni, de közben végtelenül kíváncsi voltam. Az egyből kiderült, hogy maga a recept leírása abszolút érthető és felhasználóbarát (értsd: konkrét sómennyiséget ír például, semmi ízlés szerint, meg amennyit felvesz, amikkel a világból ki lehet kergetni). Az utolsó betűig betartva az utasításokat azt kell, hogy mondjam, hogy egy elképesztően izgalmas, finom és különleges főzeléket ebédelhettem, ami után mindannyian megnyaltuk a tíz ujjunkat. 

Összességében úgy gondolom, hogy ez egy szuper és hiánypótló receptgyűjtemény, amit érdemes beszereznie mindenkinek, aki egyrészt szeretne sokkal több zöldséget és növényt fogyasztani, másrészt pedig szívesen kísérletezne új, szokatlan ízekkel és kombinációkkal. Külön pozitívum, hogy a klasszikus recepteket is megtaláljuk a gyűjteményben, így meglesznek a biztos alapjaink a további kísérletezéshez. A szövegeket kiegészítő ételfotók gusztusosak és szépek, a kötet felépítése pedig logikus és harmonikus. Én biztos, hogy még rengeteg főzeléket ki fogok belőle próbálni, már meg is vannak a következő kiszemeltjeim. Szóval, ha esetleg másnak is megjött a kedve egy kis növénykotyvasztáshoz, csak annyit mondhatok: főzelékre fel!

Értékelésem: 5/5

Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szeretne több növényi alapú ételt készíteni, vagy csak feldobni kicsit a hagyományosabb főzelék-repertoárját.

A kötetet köszönöm szépen a 21. Század Kiadónak!