A tündérkapu titka (értékelés és nyereményjáték)
Lovranits Júlia Villő szépséges és érzékeny mesekönyvében titkos világba kalauzol bennünket, ahol még léteznek tündérek, sárkányok, átkok és varázslat. A Blogturné Klub öt bloggere felkerekedett, hogy a főhősökkel, Borókával és Mirkóval együtt a rejtélyek nyomába eredjenek, és megtalálják a rég elveszett és elfelejtett tündért. Tarts velünk a turné hét állomásán át, hogy tiéd legyen a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott példány!
Kiadó: Könyvmolyképző, 2017
Oldalszám: 72 oldal
ISBN: 9789634572589
Illusztrálta: Szimonidesz Hajnalka
Illusztrálta: Szimonidesz Hajnalka
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Meseidő!
Mikor a nyolcéves Boróka aznap lefeküdt az ágyába, egyáltalán nem számított rá, hogy az éjszaka közepén egy apró, szárnyas lény fogja ébreszteni. A kis tündér különleges küldetést tartogat a számára, ugyanis Boróka az egyetlen, aki segíthet az elátkozott tündérhercegnőnek visszajutnia az otthonába.
A kislány és új barátai, az apró tündér, a néma sárkány, és a mesékben élő kisfiú mindent elkövetnek, hogy megmentsék a hercegnőt, és megoldják a tündérkapu rejtélyét.
Van-e visszaút Tündérországba, ha egy tündér egyszer elveszik onnan? Tud rajta segíteni egy csendes, örökké álmodozó kislány?
Boróka megpróbálja, és közben az emberi és a tündérvilág közvetítőjévé válik. A tündérek nem mind jóindulatúak, de a szeretet nemcsak a gonoszt segít legyőzni, hanem a saját félelmeinket is.
„Boróka a maga részéről egyáltalán nem gondolta úgy, hogy egy sárkány jelentéktelen apróság volna, amiről csak úgy meg lehet feledkezni. Vajon mióta ül egy osztályban vele?"
Igazi, jó, ágyba bújós mesék.
Olvassátok! Legyen tündéri álmuk a gyerekeknek!
Véleményem:
Legnagyobb örömömre már egész szép gyűjteményem van klassz mesekönyvekből, na de ettől függetlenül mindig jó az, ha ezt a gyűjteményt újabb darabokkal lehet bővíteni. Bár nagyon szeretem a modernebb, merészebb alkotásokat is, melyek reagálnak a mai kor gyermekeinek mindennapjaira, azért a szívemhez a legközelebb mégis a klasszikus tündérmesék állnak, ahol a varázslatos lények mellett a természet szeretetének és tiszteletének is fontos szerepe van. Lovranits Júlia Villőtől eddig még nem olvastam, ugyanakkor figyelve a megnyilvánulásait könyves felületeken, olyan ember benyomását keltette bennem, akihez életmód és szemlélet szintjén nagyon közel állnak ezek a témák. Így egyértelmű volt számomra, hogy próbát teszek a könyvével, amit szerencsére egyetlen pillanatra sem kellett megbánnom.
Történetünk főhőse a kisiskolás Boróka, egy nagyon érzékeny és szelíd kislány, aki szeret a természetben járni és rácsodálkozni az apró csodákra. Különösen kedveli a Kaput, az ősöreg, ódon építmény maradványát, mely egy régi pályaudvar kapuja lehetett valaha. Kalandjai akkor kezdődnek, amikor egy különös, szép kavicsot talál itt, majd nem sokkal később egy magányos, síró asszonyt, aki egyre csak azt hajtogatja, hogy segítsen neki megtalálni valakit, aki elveszett. Ha ez még önmagában nem lenne elég különös, Borókának éjszaka furcsa látogatója érkezik, egy apró tündér, Gombóc személyében, aki arra kéri a kislányt, segítsen megtalálni a rég elveszett tündérhercegnőt. Mivel hősnőnk nem csak bátor, de nagyon önzetlen is, egyből elvállalja a feladatot, amit szerencsére nem is kell teljesen egyedül elvégeznie, Mirkó, az iskolatársa és a szelíd sárkány, Gilice is a segítségére sietnek. Persze ahogy egy mesében lennie kell, itt is akad negatív főhős, a tündérkirálynő testvérének személyében, aki nem akarja, hogy megtalálják és újra emlékezzenek az eltűnt hercegnőre.
Bár maga a könyv elég rövid a maga 72 oldalával, mégis kellőképpen eseménydús, és szerkezetileg jól felépített. A nyelvezete, stílusa nagyon szép és olvasmányos, a betűtípusnak és a szélesebb sorközöknek köszönhetően tökéletesen alkalmas arra, hogy egy kisiskolás már egyedül olvassa. Engem nagyon megfogott a szereplők karaktere, személyisége, jó volt olyan történetet olvasni, amiben ennyi kedvesség, szépség és szeretet lakozik (utoljára talán Janits-Szabó Virág Látó meséje volt rám ilyen hatással). Ötletes volt a történetnek azon része, mely a tündérek sajátosságaival foglalkozott, illetve azzal, hogyan kerülhetnek át az emberek világába és törlődhetnek ki szép fokozatosan a többi tündér emlékezetéből. Emellett is rengeteg apró pozitívum volt, ami miatt nagyon jó volt olvasni ezt a mesét. Borzasztóan tetszett például, amikor a gonosz szereplő azt a "büntetést" kapta, hogy változzon gyermekké, és tanuljon meg szeretni. Ez lehet, hogy jelentéktelen részletnek tűnik, de egy gyerekkönyvben nagyon fontos, milyen tanulság és szemlélet fogalmazódik meg, és számomra hatalmas plusz pont, hogy a szimpla retorzió helyett a jóvátétel szerepét hangsúlyozza.
Külön boldogság volt számomra, hogy újra olyan mesekönyvet olvashattam, amit Szimonidesz Hajnalka illusztrált. Elképesztően gyönyörű és szeretni való képei vannak, melyek csodásan illeszkedtek ehhez az érzékeny történethez. A végeredmény egy olyan kötet lett, ami kívül és belül is nagyon értékes, és kiválóan alkalmas arra, hogy új színt vigyen az esti mesék palettájára. Biztos, hogy többször elő fogom még venni, mert felnőtt fejjel is nagyon jól esett olvasni, a rohanós mindennapokban egy kis megállást, szemlélődést és szépséget hozott. Ezek után biztos, hogy az írónő többi könyvére is sort fogok keríteni.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Óvodás kortól gyakorlatilag bárkinek, aki szeret a tündérek világában kalandozni, és aki egy szépséges, lélekmelengető mesére vágyik.
Legnagyobb örömömre már egész szép gyűjteményem van klassz mesekönyvekből, na de ettől függetlenül mindig jó az, ha ezt a gyűjteményt újabb darabokkal lehet bővíteni. Bár nagyon szeretem a modernebb, merészebb alkotásokat is, melyek reagálnak a mai kor gyermekeinek mindennapjaira, azért a szívemhez a legközelebb mégis a klasszikus tündérmesék állnak, ahol a varázslatos lények mellett a természet szeretetének és tiszteletének is fontos szerepe van. Lovranits Júlia Villőtől eddig még nem olvastam, ugyanakkor figyelve a megnyilvánulásait könyves felületeken, olyan ember benyomását keltette bennem, akihez életmód és szemlélet szintjén nagyon közel állnak ezek a témák. Így egyértelmű volt számomra, hogy próbát teszek a könyvével, amit szerencsére egyetlen pillanatra sem kellett megbánnom.
Történetünk főhőse a kisiskolás Boróka, egy nagyon érzékeny és szelíd kislány, aki szeret a természetben járni és rácsodálkozni az apró csodákra. Különösen kedveli a Kaput, az ősöreg, ódon építmény maradványát, mely egy régi pályaudvar kapuja lehetett valaha. Kalandjai akkor kezdődnek, amikor egy különös, szép kavicsot talál itt, majd nem sokkal később egy magányos, síró asszonyt, aki egyre csak azt hajtogatja, hogy segítsen neki megtalálni valakit, aki elveszett. Ha ez még önmagában nem lenne elég különös, Borókának éjszaka furcsa látogatója érkezik, egy apró tündér, Gombóc személyében, aki arra kéri a kislányt, segítsen megtalálni a rég elveszett tündérhercegnőt. Mivel hősnőnk nem csak bátor, de nagyon önzetlen is, egyből elvállalja a feladatot, amit szerencsére nem is kell teljesen egyedül elvégeznie, Mirkó, az iskolatársa és a szelíd sárkány, Gilice is a segítségére sietnek. Persze ahogy egy mesében lennie kell, itt is akad negatív főhős, a tündérkirálynő testvérének személyében, aki nem akarja, hogy megtalálják és újra emlékezzenek az eltűnt hercegnőre.
Bár maga a könyv elég rövid a maga 72 oldalával, mégis kellőképpen eseménydús, és szerkezetileg jól felépített. A nyelvezete, stílusa nagyon szép és olvasmányos, a betűtípusnak és a szélesebb sorközöknek köszönhetően tökéletesen alkalmas arra, hogy egy kisiskolás már egyedül olvassa. Engem nagyon megfogott a szereplők karaktere, személyisége, jó volt olyan történetet olvasni, amiben ennyi kedvesség, szépség és szeretet lakozik (utoljára talán Janits-Szabó Virág Látó meséje volt rám ilyen hatással). Ötletes volt a történetnek azon része, mely a tündérek sajátosságaival foglalkozott, illetve azzal, hogyan kerülhetnek át az emberek világába és törlődhetnek ki szép fokozatosan a többi tündér emlékezetéből. Emellett is rengeteg apró pozitívum volt, ami miatt nagyon jó volt olvasni ezt a mesét. Borzasztóan tetszett például, amikor a gonosz szereplő azt a "büntetést" kapta, hogy változzon gyermekké, és tanuljon meg szeretni. Ez lehet, hogy jelentéktelen részletnek tűnik, de egy gyerekkönyvben nagyon fontos, milyen tanulság és szemlélet fogalmazódik meg, és számomra hatalmas plusz pont, hogy a szimpla retorzió helyett a jóvátétel szerepét hangsúlyozza.
Külön boldogság volt számomra, hogy újra olyan mesekönyvet olvashattam, amit Szimonidesz Hajnalka illusztrált. Elképesztően gyönyörű és szeretni való képei vannak, melyek csodásan illeszkedtek ehhez az érzékeny történethez. A végeredmény egy olyan kötet lett, ami kívül és belül is nagyon értékes, és kiválóan alkalmas arra, hogy új színt vigyen az esti mesék palettájára. Biztos, hogy többször elő fogom még venni, mert felnőtt fejjel is nagyon jól esett olvasni, a rohanós mindennapokban egy kis megállást, szemlélődést és szépséget hozott. Ezek után biztos, hogy az írónő többi könyvére is sort fogok keríteni.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Óvodás kortól gyakorlatilag bárkinek, aki szeret a tündérek világában kalandozni, és aki egy szépséges, lélekmelengető mesére vágyik.
Nyereményjáték:
A történet témájához alkalmazkodva egy olyan játékkal készültünk nektek, ahol a tündéreké a főszerep. Minden egyes állomáson találtok egy borítórészletet egy olyan könyvből, amelyben központi szerepük van ezeknek a varázslatos lényeknek. A ti feladatotok, hogy kitaláljátok a könyv SZERZŐJÉT, és beírjátok nevét a rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Állomáslista:
09.30. Könyv és más
10.02. Sorok Között
10.04. Hagyjatok! Olvasok! (EXTRA)
10.06. Spirit Bliss Sárga könyves út
10.08. Könyvvilág
10.10. Spirit Bliss Sárga könyves út (EXTRA)
10.12. Hagyjatok! Olvasok!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése