Amikor Findusz kicsi volt és eltűnt (értékelés és nyereményjáték)
Sven Nordqvist neve bizonyára sokak számára lehet ismerős, hiszen kedves meséi Pettson bácsiról és Finduszról, a kandúrról világszerte számos olvasó szívét hódították meg. A General Press Kiadó idén tavasszal sokak örömére három Pettson és Findusz történetet is újra a polcokra varázsol. Az újramegjelenések alkalmából a Blogturné Klub bloggerei mesélnek ezekről az aranyos történetekről. Tartsatok velünk, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott egy-egy példány egyikét!
Oldalszám: 24 oldal
ISBN: 9789634522119
Eredeti cím: När Findus var liten och försvann
Fordító: Csépányi Zsuzsanna
Illusztrálta: Sven Nordqvist
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Az öreg Pettson magányosan éldegélt kis vidéki házában. A tyúkjain kívül más társasága nem volt, így néha bizony nagyon egyedül érezte magát.
Egyik nap a szomszédja, Andersson néni állított be hozzá, s egy kartondobozt nyújtott át neki, amire nagy betűkkel az volt ráírva, hogy Findusz zöldborsó.
Amikor azonban az öreg kinyitotta a dobozt, borsó helyett egy apró kiscicát talált benne. Azonnal a szívébe zárta az apró jószágot, és innentől kezdve a
tanyán teljesen megváltozott az élet...
Véleményem:
Egészen különös dolog, hogy eddigi életem során még nem találkoztam közelebbről Sven Nordqvist könyveivel, holott skandináv, mese, van benne cica meg morgós bácsi, egyszóval adott a tökéletes recept ahhoz, hogy imádjam. Hallani hallottam régebben is Findusz nevét, de valahogy sose ütötte meg az ingerküszöbömet, nem néztem utána, így ki se derült mostanáig, hogy mennyire nekem való olvasmány ez. Nagyon megörültem hát, hogy a General Press új kiadásai révén lehetőségem volt elolvasni három könyvet, melyből az első az Amikor Findusz kicsi volt és eltűnt című kötet. A számos könyvből álló sorozat első részében az alapoktól kezdhetjük a történetet, megismerjük két főhősünket, Pettsont és Finduszt, megtudjuk, miként találtak egymásra és hogyan alakult közös életük első szakasza.
A mese emberi főhőse Pettson, egy vidéki házikóban éldegélő idősebb férfi, aki már önmagában végtelenül szerethető karakter. Zsémbesnek éppen nem mondanám, de kicsit magának való, ebből adódóan már letett arról, hogy feleséget szerezzen vagy megossza valakivel az életét. Ugyanakkor egyre többször érzi magát magányosnak vagy lehangoltnak, jó lenne, ha tudna valakihez szólni napközben. Egyszer aztán egy szomszédja javasolja neki, hogy szerezhetne egy háziállatot, és miután Pettsonnak is tetszik az ötlet, meg is lepi az öregurat egy macskával- aki, mivel egy Findusz zöldborsós dobozban érkezik, a Findusz nevet kapja. Két hősünk ezután elválaszthatatlan lesz, Pettson pedig egyre boldogabb, hogy végre nem kell egyedül lennie.
Az első kötet fő cselekményszála ezen felül egy kisebb kaland, amikor is Findusz felfedezőútra indul az asztalosműhelybe. A csavargás után összetalálkozik egy borzzal, akitől úgy megijed, hogy haza sem mer menni, de szerencsére Pettson így is megtalálja, és kisegíti szorult helyzetéből. Felbukkan a történetben még néhány mókás szereplő, ezek nem mások, mint a muklák, azok az egérszerű teremtmények, akik a vidéki ház környékén élnek és szeretnek belekotnyeleskedni mások dolgába. Igaz, a cselekmény maga nem tűnik olyan eget rengetően akciódúsnak, de nem is ez a könyv igazi értéke. Sokkal inkább a hangulat, a csodaszép illusztrációk, melyek a szerző saját kezétől származnak, és az a folyamat, ahogy két lélek egymásra talál. Nagyon szépen volt ábrázolva ugyanis, ahogy a kedvetlen bácsi egyre vidámabb lesz kis barátja hatására, és ahogy megosztja vele a mindennapok apró kis történéseit, megannyi jelentéktelen dolgot, amik mégis felértékelődnek attól, hogy valakivel együtt vehetünk részt bennük. Számomra ez nagyon szívmelengető volt, és már az első kötet hatására örök rajongója lettem a két főszereplőnek.
Mivel a könyvben nagyon sok az illusztráció (és amit imádok bennük, hogy rendkívül részletgazdagok), és ezekhez arányosan nem olyan sok a szöveg, már kisebb, akár óvodás gyerekeknek is olvashatunk belőle, szeretni fogják a mozgalmas képeket és a minden lében kanál, bájos cicát. Szerintem érezhető egy picit a skandináv hangulat, akár abból a szempontból, hogy negatív érzelmeket is nevén mer nevezni, akár a lassan hömpölygő cselekményből. A nyelvezet szép, mégis könnyen emészthető, és ha óriási, szájba rágós tanulságok nincsenek is benne, mégis rengeteg érték megjelenik- és valahogy én az ilyen típusú meséket sokkal jobban szeretem. Nagyon kíváncsi vagyok a sorozat többi kötetére is, Sven Nordqvist számomra hatalmas érzékenységről és tehetségről tett tanúbizonyságot. Findusz pedig, nem meglepő módon belépett kedvenc könyves cicáim sorába. :)
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, akik szeretnének egy csodaszép és szívmelengető történetet olvasni.
Nyereményjáték:
Mostani játékunk során az állomásokon egy-egy Pettson és Findusz könyvből találhattok idézeteket. A feladat az, hogy a rafflecopter doboz megfelelő helyére beírjátok, hogy az adott állomáson melyik Sven Nordqvist történetből idéztünk. Ez alkalommal három szerencsés olvasónk nyerhet majd véletlenszerűen egy-egy példányt a könyvekből.
(Figyelem! A sorsolás során véletlenszerűen kerülnek kisorsolásra a címek, amelyen nem áll módunkban változtatni. A megfejtések beküldése után már nincs lehetőség javításra. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
“– Te aztán mindenkivel összebarátkozol.
– Igen… – mondta a kandúr és elgondolkodott. – De azért te vagy a legjobb barátom.”
Állomáslista:
04/14 Flora the Sweaterist
04/16 Könyv és más
04/18 Veronika’s Reader Feeder
04/20 Flora the Sweaterist
04/22 Veronika’s Reader Feeder
04/24 Könyv és más
04/26 Flora the Sweaterist
04/28 Könyv és más
Megjegyzések
Megjegyzés küldése