Szülői varázslat 2.- A csodák időszaka (értékelés és nyereményjáték)
Folytatódik Hedvig Montgomery Szülői varázslat című sorozata, mely a Partvonal Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A norvég pszichológus, családterapeuta és édesanya ezúttal egy különleges korszakot, a gyermekek első két évét veszi górcső alá, szemléletmódjával és tanácsival pedig segíti az olvasókat abban, hogyan tehetik boldoggá ezt az időszakot mind a maguk, mind gyermekeik számára. Tartsatok három bloggerünkkel, és nyerjétek meg a Kiadó által felajánlott példányt!
Kiadó: Partvonal, 2020
Oldalszám: 208 oldal
ISBN: 9786155783937
Fordító: Veress Kata
A könyvet ITT tudod megrendelni
Fülszöveg:
Kincsek tárháza minden kisgyermekes szülőnek
Az ember életének első két éve maga a csoda: 24 hónap alatt a védtelen, tehetetlen csecsemőből önállóan járó, beszélő és mindenre kíváncsi kisgyerek lesz. Ebben a korban alapozzuk meg gyerekeink biztonságérzetét és önbizalmát, hogy később magabiztosan vegyék a különböző akadályokat.
A Szülői varázslat című sorozat második kötete a 0-2 éves korosztályról szól. Kifejezetten csecsemőkre szabva kerül elő a bevezető kézikönyvből már ismerős hét lépés, valamint szó esik arról, hogyan kerülhetők el a leggyakoribb szülői hibák. A szerző igyekszik választ adni azokra a kérdésekre is, amelyeket minden újdonsült anya és apa feltesz az alvással, játékkal, etetéssel és beszédtanulással kapcsolatban.
Hedvig Montgomery (sz. 1968) az Oslói Egyetemen szerzett pszichológusi végzettséget, magánpraxisát 1999 óta vezeti. Család- és párterápiára szakosodott. A norvégiai FamLab szülőket segítő egyesület szervezésében szemináriumokat vezet, valamint gyerekekkel és a gyerekek fejlődésével kapcsolatos tanfolyamokat és előadásokat tart.
Véleményem:
Az elmúlt tíz év során rengeteg pedagógiával, gyerekneveléssel kapcsolatos könyvet olvastam, legfőképp azért, mert szükségem volt rájuk a tanulmányaim vagy a munkám miatt, így ezek döntően szárazabb szakkönyvek voltak. Hedvig Montgomery Szülői varázslat című, bevezető kötete (értékelés ITT) pont azért tetszett annyira tavaly, mert abszolút olvasmányos, mindenki számára érthető módon foglal össze tudományosan tökéletesen helytálló ismereteket, gyermeknevelési praktikákat, mindezt megfűszerezve egy csöppnyi skandináv életérzéssel és azzal a szemlélettel, hogy nem tökéletes szülőnek kell lennünk, hanem olyannak, aki mindent megtesz azért, hogy a saját gyermekének éppen jó legyen, odafigyelve a kicsik szükségleteire és személyiségére. Már akkor kiderült a könyvből, hogy a szerző sorozatot tervez, és a folytatásokban a különböző korszakokat vizsgálja meg részletesebben a bevezető kötetben megismert szempontok alapján. Az első ilyen könyv A csodák időszaka, mely az első 24 hónapról nyújt átfogó ismereteket.
Bár nekem nincs még saját gyermekem, nagyon is el tudom képzelni, hogy az első két év a legkülönlegesebb sok szempontból. A baba teljes mértékben ránk van utalva, eleinte anélkül, hogy szavakba tudná önteni a szükségleteit, a szülők számára pedig sokminden félelmetes lehet amellett, hogy ez tényleg a csodák időszaka. Az első dolog, ami szerintem nagyon hangsúlyos ebben a könyvben, az a végtelenül empatikus hozzáállás, annak folyamatos erősítése, hogy bármit is érzünk, az teljesen normális, és higgyük el, hogy ugyanezek a kérdések és kételyek gyötrik a szülőket a világ minden pontján. Az empátia mellett pedig Montgomery mindenekelőtt nyugalmat és tárgyilagosságot képvisel, azt, hogy minden helyzetre van megoldás, és mindig képesek vagyunk tanulni és fejlődni, ha elköteleződünk amellett, hogy minél jobb szülők szeretnénk lenni. A családot szerves egységként kezeli, melynek ugyanolyan kulcsfontosságú eleme a párunkkal való kapcsolat, és olyan működő rendszer kialakításához ad tanácsokat, amiben minden egyes tag jól tudja magát érezni.
A könyv ugyanazokkal a témakörökkel foglalkozik, mint a bevezető kötet, csak most nem általánosan, hanem speciálisan erre az időszakra koncentrálva. Beszél a szülők és gyermekek közti kötelék kialakulásáról, a határokról és következményekről, a párkapcsolat megtartásáról, és természetesen a heves érzelmek és problémák kezeléséről is. Személy szerint a kedvenc fejezetem az, ahol a saját mintáink szerepéről ír. Mivel mi is voltunk egyszer gyerekek, saját tapasztalataink meghatározzák, hogy mit gondolunk a megfelelő szülői magatartásról (vagy azért, mert nekünk az a nevelési stílus éppen megfelelt, amit kaptunk, vagy épp ellenkezőleg, úgy érezzük, jobb lett volna valami teljesen más) és arról, hogy egy-egy helyzetet hogyan érdemes kezelni. A régi sebek, megoldatlan konfliktusok hatással vannak a saját szülői szerepünkre és kapcsolatainkra, így szerintem nagyon fontos, hogy ezeket minél inkább tudatosítsuk magunkban. A szerző egyébként is folyamatos önreflexióra buzdít, úgy véli, ha már tudatosan gondolkodunk arról, mit miért csinálunk, az biztosan megfelel-e a gyermekünknek, és ha nem, hogyan tudnánk változtatni, nos, akkor már nagyon sokat tettünk a családunk boldogságáért.Természetesen szempontként itt is megjelenik, hogy minden olyan esetben, amikor úgy érezzük, a kihívás túlnő rajtunk, érdemes szakember segítségét igénybe venni.
Sorra kerülnek a csecsemőkorban nagyon aktuális kérdések is, mint amilyen az alvás, az evés vagy a beszéd kialakulása, és van néhány olyan témakör, ami napjaink életmódja miatt fontos igazán, ilyen például a közösségi média és a telefonhasználat. Nagyon örülök, hogy ezek a dolgok felmerültek, szerintem fontos legalább elgondolkodni azon, mit és milyen mennyiségben osszunk meg kisgyermekünkről az interneten, és egyáltalán annak a pszichológiáján, hogy ez nekünk miért olyan fontos. Az is nagyon tetszett fejlesztőpedagógusként, hogy ha röviden is, de a szerző beszél arról, mi a helyzet akkor, ha sérült vagy beteg gyermekünk születik, és mik lehetnek azok a támpontok vagy gondolatok, amik legalább egy kicsit segíthetnek abban, hogy legjobb tudásunk szerint kezeljük ezt.
Összességében én nagyon megkedveltem ezt a sorozatot, szeretem Hedvig Montgomery szeretetteljes, elfogadó, mégis ésszerű hozzáállását. Bár nekem még kevésbé aktuális ez a korszak, attól függetlenül pedagógusként és leendő szülőként is jó volt egy ilyen rövid, mégis tartalmas összefoglalót olvasni az első 24 hónapról, és jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki szeretne tudatosan készülni a szülői szerepre, vagy csak megerősítést kapni abban, hogy nem kell tökéletesnek lennie, csak elég jónak.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Gyakorló szülőknek, családalapítást tervezőknek és pedagógusoknak egyaránt.
Az elmúlt tíz év során rengeteg pedagógiával, gyerekneveléssel kapcsolatos könyvet olvastam, legfőképp azért, mert szükségem volt rájuk a tanulmányaim vagy a munkám miatt, így ezek döntően szárazabb szakkönyvek voltak. Hedvig Montgomery Szülői varázslat című, bevezető kötete (értékelés ITT) pont azért tetszett annyira tavaly, mert abszolút olvasmányos, mindenki számára érthető módon foglal össze tudományosan tökéletesen helytálló ismereteket, gyermeknevelési praktikákat, mindezt megfűszerezve egy csöppnyi skandináv életérzéssel és azzal a szemlélettel, hogy nem tökéletes szülőnek kell lennünk, hanem olyannak, aki mindent megtesz azért, hogy a saját gyermekének éppen jó legyen, odafigyelve a kicsik szükségleteire és személyiségére. Már akkor kiderült a könyvből, hogy a szerző sorozatot tervez, és a folytatásokban a különböző korszakokat vizsgálja meg részletesebben a bevezető kötetben megismert szempontok alapján. Az első ilyen könyv A csodák időszaka, mely az első 24 hónapról nyújt átfogó ismereteket.
Bár nekem nincs még saját gyermekem, nagyon is el tudom képzelni, hogy az első két év a legkülönlegesebb sok szempontból. A baba teljes mértékben ránk van utalva, eleinte anélkül, hogy szavakba tudná önteni a szükségleteit, a szülők számára pedig sokminden félelmetes lehet amellett, hogy ez tényleg a csodák időszaka. Az első dolog, ami szerintem nagyon hangsúlyos ebben a könyvben, az a végtelenül empatikus hozzáállás, annak folyamatos erősítése, hogy bármit is érzünk, az teljesen normális, és higgyük el, hogy ugyanezek a kérdések és kételyek gyötrik a szülőket a világ minden pontján. Az empátia mellett pedig Montgomery mindenekelőtt nyugalmat és tárgyilagosságot képvisel, azt, hogy minden helyzetre van megoldás, és mindig képesek vagyunk tanulni és fejlődni, ha elköteleződünk amellett, hogy minél jobb szülők szeretnénk lenni. A családot szerves egységként kezeli, melynek ugyanolyan kulcsfontosságú eleme a párunkkal való kapcsolat, és olyan működő rendszer kialakításához ad tanácsokat, amiben minden egyes tag jól tudja magát érezni.
A könyv ugyanazokkal a témakörökkel foglalkozik, mint a bevezető kötet, csak most nem általánosan, hanem speciálisan erre az időszakra koncentrálva. Beszél a szülők és gyermekek közti kötelék kialakulásáról, a határokról és következményekről, a párkapcsolat megtartásáról, és természetesen a heves érzelmek és problémák kezeléséről is. Személy szerint a kedvenc fejezetem az, ahol a saját mintáink szerepéről ír. Mivel mi is voltunk egyszer gyerekek, saját tapasztalataink meghatározzák, hogy mit gondolunk a megfelelő szülői magatartásról (vagy azért, mert nekünk az a nevelési stílus éppen megfelelt, amit kaptunk, vagy épp ellenkezőleg, úgy érezzük, jobb lett volna valami teljesen más) és arról, hogy egy-egy helyzetet hogyan érdemes kezelni. A régi sebek, megoldatlan konfliktusok hatással vannak a saját szülői szerepünkre és kapcsolatainkra, így szerintem nagyon fontos, hogy ezeket minél inkább tudatosítsuk magunkban. A szerző egyébként is folyamatos önreflexióra buzdít, úgy véli, ha már tudatosan gondolkodunk arról, mit miért csinálunk, az biztosan megfelel-e a gyermekünknek, és ha nem, hogyan tudnánk változtatni, nos, akkor már nagyon sokat tettünk a családunk boldogságáért.Természetesen szempontként itt is megjelenik, hogy minden olyan esetben, amikor úgy érezzük, a kihívás túlnő rajtunk, érdemes szakember segítségét igénybe venni.
Sorra kerülnek a csecsemőkorban nagyon aktuális kérdések is, mint amilyen az alvás, az evés vagy a beszéd kialakulása, és van néhány olyan témakör, ami napjaink életmódja miatt fontos igazán, ilyen például a közösségi média és a telefonhasználat. Nagyon örülök, hogy ezek a dolgok felmerültek, szerintem fontos legalább elgondolkodni azon, mit és milyen mennyiségben osszunk meg kisgyermekünkről az interneten, és egyáltalán annak a pszichológiáján, hogy ez nekünk miért olyan fontos. Az is nagyon tetszett fejlesztőpedagógusként, hogy ha röviden is, de a szerző beszél arról, mi a helyzet akkor, ha sérült vagy beteg gyermekünk születik, és mik lehetnek azok a támpontok vagy gondolatok, amik legalább egy kicsit segíthetnek abban, hogy legjobb tudásunk szerint kezeljük ezt.
Összességében én nagyon megkedveltem ezt a sorozatot, szeretem Hedvig Montgomery szeretetteljes, elfogadó, mégis ésszerű hozzáállását. Bár nekem még kevésbé aktuális ez a korszak, attól függetlenül pedagógusként és leendő szülőként is jó volt egy ilyen rövid, mégis tartalmas összefoglalót olvasni az első 24 hónapról, és jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki szeretne tudatosan készülni a szülői szerepre, vagy csak megerősítést kapni abban, hogy nem kell tökéletesnek lennie, csak elég jónak.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Gyakorló szülőknek, családalapítást tervezőknek és pedagógusoknak egyaránt.
Nyereményjáték:
Az emberi fejlődést már sok pszichológus igyekezett a történelem során szakaszokra osztani, más-más megközelítést vagy szempontot kiemelve. Aktuális játékunkban ilyen pszichológusok nyomába eredünk. Minden állomáson megtaláljátok egy ilyen fejlődési szakasz elnevezését, mely az első két év időszakára tehető, a ti feladatotok pedig, hogy a hozzá kapcsolódó pszichológus nevét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
orális szakasz
Állomáslista:
04.23. Könyv és más
04.25. Olvasónapló
04.27. Flora the Sweaterist
Megjegyzések
Megjegyzés küldése