Pettson ​horgászni megy (értékelés és nyereményjáték)

Sven Nordqvist neve bizonyára sokak számára lehet ismerős, hiszen kedves meséi Pettson bácsiról és Finduszról, a kandúrról világszerte számos olvasó szívét hódították meg. A General Press Kiadó idén tavasszal sokak örömére három Pettson és Findusz történetet is újra a polcokra varázsol. Az újramegjelenések alkalmából a Blogturné Klub bloggerei mesélnek ezekről az aranyos történetekről. Tartsatok velünk, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott egy-egy példány egyikét!

Kiadó: General Press, 2020

Oldalszám: 24 oldal
ISBN: 9789639598515
Eredeti cím: Stackars Pettson
Fordító:  Csépányi Zsuzsanna

Illusztrálta: Sven Nordqvist
A könyvet ITT tudod megrendelni!



Fülszöveg:

Rosszkedvem van és nyugalmat szeretnék! – fakad ki egy őszi reggelen Pettson. Findusz rögtön azon kezd morfondírozni, mivel is vidíthatná fel morcos gazdáját. Elmehetnénk horgászni – javasolja végül –, attól biztos jókedved lesz. Pettson azonban nem akar kimozdulni. Kint minden hideg és nyirkos, pedig fel kéne ásni a krumpliföldet, és a tüzelő is elfogyott. Ám a kandúrt nem akármilyen fából faragták: kitalálja, mitől múlik el az öreg rosszkedve, sőt talán még arra is sikerül rávennie, hogy munka helyett vele játsszon…

Véleményem:

Az előző két kötet után már régi ismerősökként köszöntöttem Pettsont és csalafinta macskáját, Finduszt. Nagyon kíváncsi voltam, hogy ezúttal milyen kalandokba keverednek hőseink, illetve arra is, hogy hangulatában milyen jellegű lesz a történet, hiszen az előző két rész, amit olvastam, szerintem nagyon sok szempontból különbözik egymástól. A Pettson horgászni megy különleges darabra sikeredett, elvégre cselekményét tekintve nem rejt többet magában, mint amit a cím is sugall, mégis hatalmas mélységek és mondanivaló van benne a felszín alatt.



A mese kiindulópontja, amikor egy őszi napon Pettson szomorkásan ül az ablak előtt otthon. Semmihez sincs kedve, legszívesebben egész nap csak ücsörögne és sajnálná magát, még a teendőivel sem képes haladni. Findusz persze nem igazán érzi át a hangulatát, unatkozik és játszani szeretne, próbálja felhívni magára barátja figyelmét, de csak morcos szavakat kap válaszul. A ravasz kis macska azért nem adja fel a próbálkozást, a fejébe veszi, hogy elcsábítja Pettsont horgászni, hiszen attól mindig jobb kedvre derül. Mindenféle cselt és furfangot bevet, hogy terve sikerüljön, sok mókás jelenet is származik a próbálkozásaiból, Pettson pedig végül beadja a derekát. Természetesen az is beigazolódik, hogy Findusznak igaza volt, barátja valóban felvidul a friss levegőtől és a pecázástól, így minden jó, ha jó a vége.


Nos, első ránézésre talán nem tűnik túlságosan összetettnek ez a cselekmény, de szerintem nem is ebben áll az erőssége, hanem az érzelmek nagyon gazdag és sokrétű ábrázolásán. A legtöbb mesekönyvben általában karakteres és nagyívű érzésekkel találkozunk, egy szereplő lehet mérges vagy bánatos, de amit Pettson átél, az sokkal árnyaltabb ennél. Szomorúságának vagy rosszkedvének nincsen kifejezett kiváltó oka, egyszerűen képtelen bármibe belekezdeni, kedvetlen és motiválatlan, és nem veszi jó néven, hogy valaki ki akarja mozdítani ebből az állapotból. A történet kapcsán gazdagíthatjuk a gyermekek érzelmi intelligenciáját, beszélhetünk arról, hogy van, amikor az embernek minden különösebb ok nélkül rossz a kedve, és arról is, hogyan viselkedjünk egy ilyen hangulatban lévő személlyel. Esetleg példákat is kereshetünk arra, mi mikor éreztük így magunkat utoljára, mi volt az, ami segített, stb. Talán belemagyarázásnak tűnik, nem tudom, hogy a szerző részéről mekkora tudatosság vagy szándékosság volt emögött, mindenesetre szerintem nagyon tanulságos lett ez a mese. Tetszett az is, hogy a cselekmény által bebizonyosodik, van, hogy eleinte nem fűlik a fogunk valamihez, de ha kicsit megerőltetjük magunkat és belekezdünk, szinte biztos, hogy menet közben megjön hozzá a kedvünk is- én legalábbis sokat tapasztalom ezt saját magamon, és ez is olyasmi, amiről érdemes beszélgetni a kisebbekkel. 


Ahogy azt már a korábbi kötetekben megszokhattam, egészen lenyűgöző a történet illusztrációja, most különösen tetszett, hogy sokat járunk a természetben, Sven Nordqvist nagyon jól visszaadta a képeivel a komor, őszi hangulatot. Finduszt még mindig imádom, a kelekótyasága ellenére nagyon bölcs és jóságos megnyilvánulásai vannak, egyszóval pont olyan, amilyennek egy macskának lennie kell. :) Nagyon megszerettem ezt a történetet is, és bízom benne, hogy szép lassan az összes Pettson és Findusz mesét sikerül majd beszereznem. 

Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Azoknak, akik olyan mesét keresnek, ami jól fejleszti az érzelmi intelligenciát, és csodaszép kivitelezésű. 

Nyereményjáték:

Mostani játékunk során az állomásokon egy-egy Pettson és Findusz könyvből találhattok idézeteket. A feladat az, hogy a rafflecopter doboz megfelelő helyére beírjátok, hogy az adott állomáson melyik Sven Nordqvist történetből idéztünk. Ez alkalommal három szerencsés olvasónk nyerhet majd véletlenszerűen egy-egy példányt a könyvekből. 
(Figyelem! A sorsolás során véletlenszerűen kerülnek kisorsolásra a címek, amelyen nem áll módunkban változtatni. A megfejtések beküldése után már nincs lehetőség javításra. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:

“– Megyek, és lefekszem. Ti csak maradjatok, ha mertek – mondta Pettson. – De ígérjétek meg, hogy nem lesz több kapirgálás!
– Majd meglátjuk – mondta Prillan –, lehet, hogy megígérjük, de nem biztos.”
a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:
04/14 Flora the Sweaterist
04/16 Könyv és más
04/18 Veronika’s Reader Feeder
04/20 Flora the Sweaterist
04/22 Veronika’s Reader Feeder
04/24 Könyv és más
04/26 Flora the Sweaterist
04/28 Könyv és más

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések