Tűzijáték a rókának (értékelés és nyereményjáték)
Sven Nordqvist neve bizonyára sokak számára lehet ismerős, hiszen kedves meséi Pettson bácsiról és Finduszról, a kandúrról világszerte számos olvasó szívét hódították meg. A General Press Kiadó idén tavasszal sokak örömére három Pettson és Findusz történetet is újra a polcokra varázsol. Az újramegjelenések alkalmából a Blogturné Klub bloggerei mesélnek ezekről az aranyos történetekről. Tartsatok velünk, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott egy-egy példány egyikét!
Kiadó: General Press, 2020
Oldalszám: 24 oldal
ISBN: 9789634520214
Eredeti cím: Rävjakten
Fordító:
Illusztrálta: Sven Nordqvist
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Pettson és a kandúrja, Findusz békésen éldegélnek vidéki házukban. Ám egy nap híre megy, hogy róka ólálkodik a tyúkólak körül. Az öreg és a macska mindent latba vetnek, hogy feltartóztassák a betolakodót: áltyúkot készítenek, tűzijátékot rendeznek, szellemesdit játszanak… De vajon mit szól ehhez a ravaszdi?
Pettson és a kandúrja, Findusz békésen éldegélnek vidéki házukban. Ám egy nap híre megy, hogy róka ólálkodik a tyúkólak körül. Az öreg és a macska mindent latba vetnek, hogy feltartóztassák a betolakodót: áltyúkot készítenek, tűzijátékot rendeznek, szellemesdit játszanak… De vajon mit szól ehhez a ravaszdi?
Véleményem:
Életem első Pettson és Findusz könyve, amit szintén e turné keretében olvastam, szerelem volt első látásra, így már alig vártam, hogy folytathassam a kalandokat a mókás öregúrral és kíváncsi macskájával. A soron következő kötet a Tűzijáték a rókának címet viseli, ami ugyan az eredeti megjelenéseket tekintve nem a második a sorban, de szerencsére ez egyáltalán nem jelent problémát, a könyvek egymástól függetlenül is olvashatók. Míg az előző kötetben kicsit érzelmesebb húrokat pengetett a szerző, ez a történet sokkal kalandosabb és akciódúsabb, hőseinkkel rókavadászatra indulunk és csapdát állítunk a titokzatos tyúktolvaj számára.
A cselekmény ott kezdődik, amikor Pettsonék egyik szomszédja figyelmezteti őket egy, a környéken garázdálkodó rókára, aki sorra lopja el a tyúkokat, és akire már jó ideje vadászik. Ezen a ponton egy picit meg is ijedtem, egy gyerekkönyvben már csak nem fognak lepuffantani egy rókát (jó, én is olvastam a Vuk-ot, de akkor is), szerencsére Findusz hamar pontot tesz a kérdésre, amikor azt javasolja, inkább állítsanak csapdát a rókának, amitől elmegy a kedve a tyúkok zaklatásáról. Ez a felvetés Pettsonnak is igen megtetszik, nagy buzgalommal neki is látnak, hogy kieszeljék a terv részleteit. Nem kell félteni őket attól, hogy kreativitás híján maradnak, a borssal töltött lufi-tyúktól kezdve a kötélpályás műkísértetig mindenféle ötletet bevetnek. Sok humoros jelenet származott ebből a folyamatból, én azon mosolyogtam sokat, hogy Pettson mindig keres valamit, sosem tudja, hová tette el pontosan a holmijait, és mindig szeretett macskája emlékezteti, mit hol talál meg. Annak is örültem, hogy ebben a mesében kicsit nagyobb szerepet kapnak Pettson tyúkjai, szerettem, ahogy ezek a mókás szárnyasok a lakás legkülönfélébb pontjain bukkannak fel.
Végre elérkezik a nagy nap (vagyis éjszaka), amikor hőseink elkészülnek a csapdával, Pettsonnal és Findusszal együtt mi is izgatottan várjuk, hogy fog elsülni az egész. Fel is bukkan a róka, azonban a továbbiak egy kicsit máshogyan alakulnak, mint ahogy barátaink eltervezték...mindez szórakoztató, ötletes és humoros formában, olyan befejezéssel, ami mindenki számára megnyugtató lesz.
Életem első Pettson és Findusz könyve, amit szintén e turné keretében olvastam, szerelem volt első látásra, így már alig vártam, hogy folytathassam a kalandokat a mókás öregúrral és kíváncsi macskájával. A soron következő kötet a Tűzijáték a rókának címet viseli, ami ugyan az eredeti megjelenéseket tekintve nem a második a sorban, de szerencsére ez egyáltalán nem jelent problémát, a könyvek egymástól függetlenül is olvashatók. Míg az előző kötetben kicsit érzelmesebb húrokat pengetett a szerző, ez a történet sokkal kalandosabb és akciódúsabb, hőseinkkel rókavadászatra indulunk és csapdát állítunk a titokzatos tyúktolvaj számára.
A cselekmény ott kezdődik, amikor Pettsonék egyik szomszédja figyelmezteti őket egy, a környéken garázdálkodó rókára, aki sorra lopja el a tyúkokat, és akire már jó ideje vadászik. Ezen a ponton egy picit meg is ijedtem, egy gyerekkönyvben már csak nem fognak lepuffantani egy rókát (jó, én is olvastam a Vuk-ot, de akkor is), szerencsére Findusz hamar pontot tesz a kérdésre, amikor azt javasolja, inkább állítsanak csapdát a rókának, amitől elmegy a kedve a tyúkok zaklatásáról. Ez a felvetés Pettsonnak is igen megtetszik, nagy buzgalommal neki is látnak, hogy kieszeljék a terv részleteit. Nem kell félteni őket attól, hogy kreativitás híján maradnak, a borssal töltött lufi-tyúktól kezdve a kötélpályás műkísértetig mindenféle ötletet bevetnek. Sok humoros jelenet származott ebből a folyamatból, én azon mosolyogtam sokat, hogy Pettson mindig keres valamit, sosem tudja, hová tette el pontosan a holmijait, és mindig szeretett macskája emlékezteti, mit hol talál meg. Annak is örültem, hogy ebben a mesében kicsit nagyobb szerepet kapnak Pettson tyúkjai, szerettem, ahogy ezek a mókás szárnyasok a lakás legkülönfélébb pontjain bukkannak fel.
Végre elérkezik a nagy nap (vagyis éjszaka), amikor hőseink elkészülnek a csapdával, Pettsonnal és Findusszal együtt mi is izgatottan várjuk, hogy fog elsülni az egész. Fel is bukkan a róka, azonban a továbbiak egy kicsit máshogyan alakulnak, mint ahogy barátaink eltervezték...mindez szórakoztató, ötletes és humoros formában, olyan befejezéssel, ami mindenki számára megnyugtató lesz.
Összességében tehát ebben a kötetben sem kellett csalódnom, tetszett, hogy más volt a hangulata kicsit, mint az előzőnek, és új oldaláról ismerhettem meg hőseinket. Mint más hasonló esetekben, itt is nagyon érződik, hogy a szerző, Sven Nordqvist maga illusztrálta a történeteit, a szöveg és a képek szerves egységet alkotnak, a figurák pedig szinte leugranak a lapokról. Bár nem gondoltam volna, de még a négyéves kis olvasótársamat is lekötötte a mese (olyannyira, hogy utána többször el is kellett játszanunk, hogy ő Findusz, aki beöltözik kísértetnek, én meg a róka), úgyhogy ha nem is értenek meg belőle mindent, bátran lehet lapozni az ovis korosztálynak is. Én pedig már alig várom a következő kötetet. :)
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Kicsiknek és nagyoknak, fiúknak és lányoknak, kutyásoknak és macskásoknak, egyszóval mindenkinek. :)
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Kicsiknek és nagyoknak, fiúknak és lányoknak, kutyásoknak és macskásoknak, egyszóval mindenkinek. :)
Nyereményjáték:
Mostani játékunk során az állomásokon egy-egy Pettson és Findusz könyvből találhattok idézeteket. A feladat az, hogy a rafflecopter doboz megfelelő helyére beírjátok, hogy az adott állomáson melyik Sven Nordqvist történetből idéztünk. Ez alkalommal három szerencsés olvasónk nyerhet majd véletlenszerűen egy-egy példányt a könyvekből.
(Figyelem! A sorsolás során véletlenszerűen kerülnek kisorsolásra a címek, amelyen nem áll módunkban változtatni. A megfejtések beküldése után már nincs lehetőség javításra. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
“Pettson futni kezdett, a tyúkok meg rohantak utána. Andersson néni épp a kertjében dolgozott, és onnan figyelte, mi történik.– Nem kell félni a tyúkoktól, Pettson – kiáltotta –, nem olyan veszélyesek, mint amilyennek látszanak!”
Állomáslista:
04/14 Flora the Sweaterist
04/16 Könyv és más
04/18 Veronika’s Reader Feeder
04/20 Flora the Sweaterist
04/22 Veronika’s Reader Feeder
04/24 Könyv és más
04/26 Flora the Sweaterist
04/28 Könyv és más
Megjegyzések
Megjegyzés küldése