Királyok ​veszte- Sárkányok kórusa 1. (értékelés és nyereményjáték)

Az Agave Kiadónak köszönhetően Magyarországon is olvashatjuk már Jenn Lyons Királyok veszte című, jó vastag fantasyregényét, amelyben varázslók, alakváltók, sárkányok és démonok is felbukkannak. Most három bloggerünkkel követheted végig a főszereplő, Kihrin útját, és megtudhatod, mit gondolunk a regényről. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy saját példányt a könyvből.

Kiadó: Agave, 2019

Oldalszám: 720 oldal

ISBN: 9789634196457

Eredeti cím: The Ruin of Kings

Fordító: Sárpátki Ádám

A könyvet ITT tudod megrendelni

Fülszöveg:

Nincs ​mit tenni, ha hív a végzet…

Egy dalnok inasaként Kihrin legendás tettek meséin nőtt fel. Közben tolvajként azért küzd, hogy elég pénzt gyűjtsön, és kijusson a Főváros nyomornegyedéből. Egyszer azonban rossz házat foszt ki, felfigyel rá egy démon, és az élete gyökeresen megváltozik.

Kihrin szorult helyzete magára vonja az egyik uralkodóház figyelmét, akik azt állítják, hogy ő a züllött hercegük rég elveszett fia, és maguk közé fogadják. Az ifjú, akinek az élete ezzel korántsem vesz örömteli fordulatot, belekeveredik új családja kegyetlen törekvéseinek hálójába, és hamar rájön, hogy rég elveszett hercegnek lenni egyáltalán nem olyan, mint a mesékben.

A helyzet csak tovább romlik, amikor Kihrin megszökik kincsekkel teli börtönéből. Megtudja ugyanis, hogy ő áll egy ősi, rettenetes jóslat középpontjában, és az istenektől a démonokig, a sárkányoktól a mágusokig minden oldal a saját céljai érdekében akarja felhasználni őt. Kihrin kénytelen szembesülni azzal, hogy a gyerekkorában hallott régi mesék elég sok mindenről hazudtak. Főképp arról, hogy a történet végén mindig a hős győzedelmeskedik.

De Kihrin talán nem is hős, hiszen nem az a végzete, hogy megmentse a világot. Hanem az, hogy elpusztítsa.

Véleményem:

Jenn Lyons regénye már akkor a kívánságlistámon landolt, amikor először megláttam az Agave Kiadó friss megjelenései között. Bár nem mondanám magamról, hogy nagyon nagy ismerője vagyok a fantasy-irodalomnak (szeretem ugyan, de azért még nagyon nagy hézagok vannak az olvasottságomban az alapművek tekintetében), de már ki voltam éhezve egy igazi monstrumra, ami sokszáz oldalon keresztül beszippant egy fantasztikus világba, ahol mágusok, cselszövők, sárkányok és egyéb csodás és rettentő lények tanyáznak. Nem mondom, hogy könnyű románcunk volt a Királyok vesztével, mert sok ponton keményen meg kellett dolgoznom az élményért, de az biztos, hogy figyelemreméltó olvasmány, ami képes az olvasót teljesen a hatása alá vonni.

A történet in medias res, egy izgalmas jelenet kellős közepén kezdődik, ahol megismerjük főhősünket, Kihrint, aki éppen egy démon társaságában ül szorult helyzetében. Innentől kezdve az elbeszélés módja igen sajátos, ugyanis a fejezetek kettejük váltott narrációjában következnek, ráadásul két különböző idősíkon, melyben a múlt egy-egy szeletét tárják az olvasó elé. Szép lassan kibontakozik előttünk a szerző által felépített világ, ahol istenek és démonok járnak az emberek között, az uralkodó császár mellett különféle befolyásos családok mozgatják a hatalom szálait, és ahol a mágia természetes része a mindennapoknak. Kihrin, akit eleinte zsivány tolvajként, majd később potenciális főúri örökösként egyre jobban megismerünk, a kezdetektől központi figurája a történéseknek, szép fokozatosan pedig az is világossá válik, hogy az eleinte hatalmi játszmának vagy politikai csatározásnak tűnő események mögött sokkal nagyobb erők, különös jóslatok, lélekvándorlás és a régi világrend elpusztítására való törekvés is szerepet játszik. A fiatal fiúnak és az olvasónak egyaránt fel kell kötnie a gatyáját ahhoz, hogy a temérdek szereplő, uralkodócsalád, isten és démon között kiigazodjon, és megértse, mi is zajlik pontosan körülötte. 

Először is, azt nem lehet elvitatni, hogy Jenn Lyons az epic fantasy műfajához méltó világot álmodott meg, amiben nem pusztán azt kell átlátnunk, hogy ki kicsoda, kivel milyen kapcsolatban áll és mi a célja, hanem a mágia természetének köszönhetően azt is, hogy ki volt egy előző életében. Néha már-már brazil szappanoperákat megszégyenítő kuszasággal köti össze a családi szálakat, ahol jól megkever mindent, ha egy személy hosszú élete során testet cserélt valaki mással. Ez az ötlet nekem nagyon tetszett, és alapjaiban véve az is, hogy csak nagyon sokára állt össze minden- beleértve a kétféle elbeszélést és az azokat kiegészítő, harmadik szálnak tekinthető lábjegyzeteket- ettől függetlenül sokáig úgy éreztem, hogy vagy az én felfogásommal van a baj, vagy több dolog nem volt eléggé szájbarágósan kifejtve. Például egy Trónok harca esetében, ahol szintén igen kiterjedt világgal és szereplőgárdával van dolgunk, jobban fel tudtam venni a fonalat és átláttam, ki kicsoda, itt pedig sokszor voltak szürke foltok, amik csak a végére világosodtak meg nagyjából. Ez már teljesen szubjektív dolog, mert biztos vagyok benne, hogy valakinek kifejezetten az a vonzó, ha keményen meg kell dolgozni a teljes képért és az egész világ átlátásáért, nekem jól esett volna egy csipetnyivel több egyértelműség, és minden részlet tökéletes kidolgozása.

Ettől eltekintve a könyv olvasása abszolút jó élmény volt, végig lekötötte a figyelmemet, amihez sokat hozzátett az izgalmas, mozgalmas cselekmény és a főhősünk szerethető karaktere. Az egyéb szereplőket is elég érdekesnek tartottam, különösen Darzint, akit nagyon frankón lehetett utálni, és Tyentso-t, a boszorkányt. De a paletta tényleg nagyon színes, akad itt orgyilkos, rabszolga, sárkány, kígyóemberek, mágusok és kurtizánok, szóval sokan meg fogják valahol találni benne a számításaikat.  Jó volt a regény kiszámíthatatlansága abból a szempontból, hogy senkiről nem lehetett biztosan tudni, hogy az-e, akinek kiadja magát, ebből adódóan pedig az igazi céljait és motivációit sem. Volt azonban ezzel kapcsolatban egy gyenge pontja a könyvnek, nevezetesen a kötet hátulján található családfa. Az ember lánya természetesen egyből idelapoz, amikor próbálja a sok, logopédusokat is elrettentő nevet valahova tenni, azonban az ábra csúnya spoiler-eket tartalmaz, amiket jobb lett volna nem látni. Szóval ha valaki szeretne mindenen meglepődni, akkor ajánlom, hogy ezt az oldalt ne lapozza fel olvasás közben.

Összességében szerettem, mert még a kisebb problémáim ellenére is érdekesnek, újszerűnek és lendületesnek éreztem, tele remek ötletekkel és fordulatokkal. Akik inkább a politikai intrikák szerelmesei, azok sem maradnak teljesen hoppon, mert azért ez a szál is megjelenik a kötetben, amellett, hogy az egészet alapvetően beszövi a mágia, az istenek és démonok világa. Az biztos, hogy a folytatást is el fogom olvasni, nagyon kíváncsi leszek, hogyan tud majd megújulni és reményeim szerint továbbfejlődni ez a történet.

Értékelésem: 5/4,5

Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretnének egy igazi féltéglában elmerülni, ahol összetett, bonyolult viszonyok és szándékok keverednek a mágia világával. 

Nyereményjáték:

A királyok vesztében sokféle fantasyalak és -lény megjelenik. Minden állomáson találtok egy leírást, a feladatotok az lesz, hogy ez alapján az adott fantasyalak vagy -lény nevét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:

Olyan személy, aki képes használni a mágiát. Egyes regényekben, mint például a Harry Potter-sorozat is, a mágiabíró férfiakat nevezik így.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:
04. 11. Spirit Bliss Sárga könyves út
04. 14. Nem félünk a könyvektől – Extra
04. 17. Könyv és más
04. 20. Nem félünk a könyvektől