Cukormentes édességek (értékelés és nyereményjáték)
A BOOOK Kiadó jóvoltából megjelent Iklódi Dóra - a Wander. Food. Wonder bloggere - második receptkönyve, Cukormentes édességek címmel. Ennek örömére a Blogturné Klub hat tagja fakanalat ragadott, hogy kipróbálja az inzulinrezisztensek, cukorbetegek és egészséges életmódot folytatók számára összeállított gyűjteményt.
Tartsatok velünk és kényeztessétek magatokat édességekkel az egészségtudatosság jegyében!
Kiadó: Boook Kiadó, 2020
Oldalszám: 152 oldal
ISBN: 9786155417559
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Hogyan álmodjuk újra úgy 53 népszerű desszert receptjét, hogy azokat az inzulinrezisztenciával és cukorbetegséggel küzdők is bátran fogyaszthassák? Iklódi Dóri, a Wander. Food. Wonder bloggere és a Cukormentes örömök című sikerkönyv szerzője ezúttal nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy a piskótáktól kezdve a pitéken, tortákon, édes és sós aprósüteményeken át a krémekig és lekvárokig olyan finomságokat mutasson be legújabb könyvében, amelyek amellett, hogy a hétköznapokon és az ünnepnapokon is szépen megállják a helyüket, kellő nosztalgiával a nagyi jól bevált receptjeit is megidézik. Teszi mindezt a cukormentesség és az egészségtudatosság jegyében úgy, hogy a könnyen elkészíthető változatok mellett a komolyabb sütési tapasztalatokat igénylő nyalánkságokkal is bármikor meglephetjük édesszájú családtagjainkat, barátainkat. Mindegy, hogy a lekváros buktára, a hólabdára vagy a lúdláb tortára szavazunk, a szerző figyelt arra, hogy a hozzávalók könnyen beszerezhetők legyenek, a receptek leírását pedig Dóri extra tippjei színesítik. Aki elbizonytalanodna az alapanyag-használatban vagy a szénhidrátszámolásban, annak dietetikus szakértő tanácsai segítenek eligazodni a sütés előtt.
Véleményem:
Iklódi Dóra receptgyűjteménye két dolog miatt került fel a kívánságlistámra. Az egyik, hogy az én családomban is van cukorbeteg, aki számára jó lenne néha olyan finomságokat készíteni, amit kockázat nélkül fogyaszthat. A másik, hogy én magam rettenetesen édesszájú vagyok, ami fiatalabb koromban még nem jelentett túl nagy problémát- látszólag- azonban most már a harmadik x után próbálok figyelni arra, hogy csökkentsem a fölösleges szénhidrátbevitelt - nem csak az alakom, hanem az egészségem miatt is. Szóval én alapvetően jó néven veszek minden olyan ötletet, amely által csökkenteni lehet az édes élvezetek káros hatásait, és bár szerencsére nincs olyan érzékenységem vagy betegségem, ami miatt létszükséglet egy ilyen könyv, sokaknak van, és nagyon jó dolognak tartom, hogy egyre több kötet jelenik meg hasonló receptekkel. A továbbiakban a már megszokott szempontok szerint beszélek kicsit a könyvről, majd arról is, mit sikerült belőle kipróbálnom itthon.
Felépítés/külalak:
Bár a Cukormentes édességek puha borítós kötéssel jelent meg, elég strapabíró és masszív a papír, így most kevésbé zavart a kemény védőborító hiánya, mint általában szokott a szakácskönyvek esetében. A kötet stílusa letisztult, nagyon szép és igényes ételfotók díszítik, amik segítenek abban, hogy kedvet kapjunk egy-egy édesség kipróbálásához. A recepteket tematikus fejezetekben találjuk, ilyenek például a piskóták és kevert sütemények, piték, torták, krémek és lekvárok. Mivel olyan könyvről van szó, ami az inzulinrezisztenciával vagy cukorbetegséggel élők lehetőségeit kívánja bővíteni, fontos része a receptek elején található bevezető, illetve a Pangl-Szarka Dorottya dietetikus által írt fejezet, mely remekül összefoglalja a szénhidrátdiéták fontosabb ismérveit és a különféle alapanyagok sajátosságait. Az elkészíthető ételeknél nem csupán fotó szerepel minden esetben (nekem személy szerint ez nagyon fontos), hanem egy adatsor is a süteményekre vonatkozólag (egy szelet hány kalóriát/gramm szénhidrátot stb. tartalmaz). Szóval a felépítés egyszerű, letisztult, követhető és logikus.
Hozzávalók/alapanyagok:
Mivel ez egy speciális diétákhoz és életmódhoz illeszkedő szakácskönyv, teljesen érthető módon nem a sztenderd alapanyagokkal fogunk találkozni, hanem sokféle különlegesebb liszttel és őrleménnyel, illetve édesítőszerekkel. Aki számára szükséges, hogy ilyen diétát kövessen, annak valószínűleg ezek nem fognak újdonságot jelenteni, szerencsére azért már elég sok helyen be lehet szerezni őket. Ami a jelenlegi helyzetben számomra csavart jelentett (főleg ugye a receptek kipróbálásánál), az az, hogy hetekig gyakorlatilag semmilyen lisztet nem tudtam venni, nem hogy különlegesebbeket (mindezt a főváros egy központi kerületében). Azért végül sikerült megoldani a dolgot, és ha eltekintünk a jelenlegi, sajnálatos állapotoktól, akkor nem gondolom, hogy általánosságban nehezen beszerezhetők lennének a hozzávalók. Az ár már egy másik kérdés, sajnos a különlegesebb lisztek vagy édesítők alapvetően drágábbak szoktak lenni, de összességében úgy tapasztaltam, hogy a receptek pénztárca szempontjából az átlagos övezetbe esnek.
Tartalom/leírás:
Először is nagyon tetszik, hogy a bevezető fejezetben nem hosszan, de a lényeget összefoglalva olvashatunk az alapanyagok használatáról a szénhidrátdiétában. Végre lett egy érthető képem arról, hogy mi a különbség pontosan egyes lisztfajták között, illetve a különböző édesítőszerekről aszerint, hogy mennyi az energiatartalmuk, glikémiás indexük, és hogy egyáltalán természetes vagy mesterséges édesítőnek számítanak-e. Ezen felül számomra mindig az a kulcskérdés, hogy a receptekhez adott instrukciók mennyire pontosak és követhetők a magamfajta amatőr háziasszony számára. Talán itt volt az egyetlen gyenge pont, de ez abszolút szubjektív. A leírások rövidek, a lényegre szorítkoznak, így volt, ahol maradt bennem kérdőjel azzal kapcsolatban, hogy biztosan mindent jól csinálok-e. Azért ahogy az a későbbiekben kiderül, így se történt katasztrófa, de én szeretem, ha valami rendesen a számba van rágva.
Külön kiemelném, hogy a könyvben szereplő desszertek szerintem remekül lettek válogatva, tényleg megtalálható szinte minden finomság, amire az ember a gyerekkorából vagy a cukrászdák pultjából emlékszik, ráadásul a bonyolultságuk is elég széles spektrumon mozog. Úgy gondolom, akinek speciális diétát kell tartania, biztosan fog találni olyan receptet, ami meg fogja azt könnyíteni (vagy ha úgy tetszik, édesíteni:)).
Kipróbálás:
A mostani helyzetben, amikor az ember nem ugrik ki egy-két dologért a boltba, csak amikor feltétlenül szükséges, kicsivel nehezebb volt olyan recepteket kiválogatni, amihez biztosan tudtam, hogy minden hozzávalót könnyedén megszerezhetek. Első körben így a biztonsági játékra mentem, és kiválasztottam a krémtúró receptjét. Ezt a desszertet nagyon szeretem amúgy is, és valamiért még soha nem jutott eszembe, hogy én is elkészíthetném otthon, pedig tényleg nem tűnt nagy ördöngösségnek (na azért később kiderült, hogy kicsit mégis :)). Az alapanyagok beszerzésével nem volt probléma, maximum annyiban, hogy az én citromom nem volt bio, de hát ezzel együtt tudok élni.
Ahogy korábban is írtam, a receptekben található instrukciók nem mindig a legrészletesebbek, főleg, ha hozzám hasonlóan valaki szereti, ha egész konkrétan megmondják, mit milyenre kell csinálni. Na már most itt a gondom akkor kezdődött, amikor a recept leírta, hogy a vaníliás krémet puding sűrűségűre főzzem, én pedig rögtön elméláztam, hogy oké, de a puding mely stációjában? Olyanra, amikor még forró és híg, vagy amikor már megdermedt? Érzés szerint zártam el a gázt a krém alatt, ami utólag úgy látom, talán korainak bizonyult, mert a krémtúróm a hűtés után is hígabb maradt a kelleténél (lehet, hogy ezen segített volna, ha turmixolom és nem botmixert használok, de úgy voltam vele, a turmixból kapirgálja ki a rosseb, jó lesz ez így). Végső soron elégedettek voltunk, mert a krémtúró nagyon finom lett, bár engem sokkal jobban emlékeztetett a túrós palacsinta töltelékére, mint a bolti változatra (ami mondjuk azért nem baj, mert életemben először az enyém lehetett egy egész tál túrókrém, és anyukám se kergetett meg a fakanállal, mint palacsintasütés közben).
Később úgy adódott, hogy maradt időm a citromos-mákos keksz elkészítésére is, amire nagyon kíváncsi voltam, a keksz az egyik kedvenc süteményem és folyamatosan gyűjtöm a recepteket. Itt azért csaltam egy pár helyen a hozzávalók beszerezhetősége miatt (rizsliszt helyett teljes kiőrlésű búzalisztet, egész mák helyett meg daráltat használtam), de többé-kevésbé sikerült követni az eredeti receptet. A végeredmény egy finom, omlós mákos keksz lett, amiben én a citromot sajnos kevésbé éreztem, mint szerettem volna, de panaszra nincs ok, a két tepsi nem érte meg az estét. :) Összességében tehát eredményesek voltak a próbálkozásaim és örülök, hogy sikerült színesítenem az itthoni édesség-repertoárt, ráadásul egészségesebb alapanyagokkal.
Azt mondhatom tehát, hogy bár nem én vagyok az elsődleges célközönség, mégis sok hasznos információt kaptam ettől a kötettől, és jó néhány olyan receptet, amit biztosan be fogok építeni a mindennapokba. A leírások néha lehettek volna picit egyértelműbbek, de egy gyakorlott háziasszonynak valószínűleg nem fognak gondot okozni. Én meg majd legközelebb pudingabbra főzöm a krémet. :)
Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Inzulinrezisztens és cukorbeteg olvasókon kívül bárkinek, aki szeretne picit tudatosabban és egészségesebben bűnözni.
Iklódi Dóra receptgyűjteménye két dolog miatt került fel a kívánságlistámra. Az egyik, hogy az én családomban is van cukorbeteg, aki számára jó lenne néha olyan finomságokat készíteni, amit kockázat nélkül fogyaszthat. A másik, hogy én magam rettenetesen édesszájú vagyok, ami fiatalabb koromban még nem jelentett túl nagy problémát- látszólag- azonban most már a harmadik x után próbálok figyelni arra, hogy csökkentsem a fölösleges szénhidrátbevitelt - nem csak az alakom, hanem az egészségem miatt is. Szóval én alapvetően jó néven veszek minden olyan ötletet, amely által csökkenteni lehet az édes élvezetek káros hatásait, és bár szerencsére nincs olyan érzékenységem vagy betegségem, ami miatt létszükséglet egy ilyen könyv, sokaknak van, és nagyon jó dolognak tartom, hogy egyre több kötet jelenik meg hasonló receptekkel. A továbbiakban a már megszokott szempontok szerint beszélek kicsit a könyvről, majd arról is, mit sikerült belőle kipróbálnom itthon.
Felépítés/külalak:
Bár a Cukormentes édességek puha borítós kötéssel jelent meg, elég strapabíró és masszív a papír, így most kevésbé zavart a kemény védőborító hiánya, mint általában szokott a szakácskönyvek esetében. A kötet stílusa letisztult, nagyon szép és igényes ételfotók díszítik, amik segítenek abban, hogy kedvet kapjunk egy-egy édesség kipróbálásához. A recepteket tematikus fejezetekben találjuk, ilyenek például a piskóták és kevert sütemények, piték, torták, krémek és lekvárok. Mivel olyan könyvről van szó, ami az inzulinrezisztenciával vagy cukorbetegséggel élők lehetőségeit kívánja bővíteni, fontos része a receptek elején található bevezető, illetve a Pangl-Szarka Dorottya dietetikus által írt fejezet, mely remekül összefoglalja a szénhidrátdiéták fontosabb ismérveit és a különféle alapanyagok sajátosságait. Az elkészíthető ételeknél nem csupán fotó szerepel minden esetben (nekem személy szerint ez nagyon fontos), hanem egy adatsor is a süteményekre vonatkozólag (egy szelet hány kalóriát/gramm szénhidrátot stb. tartalmaz). Szóval a felépítés egyszerű, letisztult, követhető és logikus.
Hozzávalók/alapanyagok:
Mivel ez egy speciális diétákhoz és életmódhoz illeszkedő szakácskönyv, teljesen érthető módon nem a sztenderd alapanyagokkal fogunk találkozni, hanem sokféle különlegesebb liszttel és őrleménnyel, illetve édesítőszerekkel. Aki számára szükséges, hogy ilyen diétát kövessen, annak valószínűleg ezek nem fognak újdonságot jelenteni, szerencsére azért már elég sok helyen be lehet szerezni őket. Ami a jelenlegi helyzetben számomra csavart jelentett (főleg ugye a receptek kipróbálásánál), az az, hogy hetekig gyakorlatilag semmilyen lisztet nem tudtam venni, nem hogy különlegesebbeket (mindezt a főváros egy központi kerületében). Azért végül sikerült megoldani a dolgot, és ha eltekintünk a jelenlegi, sajnálatos állapotoktól, akkor nem gondolom, hogy általánosságban nehezen beszerezhetők lennének a hozzávalók. Az ár már egy másik kérdés, sajnos a különlegesebb lisztek vagy édesítők alapvetően drágábbak szoktak lenni, de összességében úgy tapasztaltam, hogy a receptek pénztárca szempontjából az átlagos övezetbe esnek.
Tartalom/leírás:
Először is nagyon tetszik, hogy a bevezető fejezetben nem hosszan, de a lényeget összefoglalva olvashatunk az alapanyagok használatáról a szénhidrátdiétában. Végre lett egy érthető képem arról, hogy mi a különbség pontosan egyes lisztfajták között, illetve a különböző édesítőszerekről aszerint, hogy mennyi az energiatartalmuk, glikémiás indexük, és hogy egyáltalán természetes vagy mesterséges édesítőnek számítanak-e. Ezen felül számomra mindig az a kulcskérdés, hogy a receptekhez adott instrukciók mennyire pontosak és követhetők a magamfajta amatőr háziasszony számára. Talán itt volt az egyetlen gyenge pont, de ez abszolút szubjektív. A leírások rövidek, a lényegre szorítkoznak, így volt, ahol maradt bennem kérdőjel azzal kapcsolatban, hogy biztosan mindent jól csinálok-e. Azért ahogy az a későbbiekben kiderül, így se történt katasztrófa, de én szeretem, ha valami rendesen a számba van rágva.
Külön kiemelném, hogy a könyvben szereplő desszertek szerintem remekül lettek válogatva, tényleg megtalálható szinte minden finomság, amire az ember a gyerekkorából vagy a cukrászdák pultjából emlékszik, ráadásul a bonyolultságuk is elég széles spektrumon mozog. Úgy gondolom, akinek speciális diétát kell tartania, biztosan fog találni olyan receptet, ami meg fogja azt könnyíteni (vagy ha úgy tetszik, édesíteni:)).
Kipróbálás:
A mostani helyzetben, amikor az ember nem ugrik ki egy-két dologért a boltba, csak amikor feltétlenül szükséges, kicsivel nehezebb volt olyan recepteket kiválogatni, amihez biztosan tudtam, hogy minden hozzávalót könnyedén megszerezhetek. Első körben így a biztonsági játékra mentem, és kiválasztottam a krémtúró receptjét. Ezt a desszertet nagyon szeretem amúgy is, és valamiért még soha nem jutott eszembe, hogy én is elkészíthetném otthon, pedig tényleg nem tűnt nagy ördöngösségnek (na azért később kiderült, hogy kicsit mégis :)). Az alapanyagok beszerzésével nem volt probléma, maximum annyiban, hogy az én citromom nem volt bio, de hát ezzel együtt tudok élni.
Ahogy korábban is írtam, a receptekben található instrukciók nem mindig a legrészletesebbek, főleg, ha hozzám hasonlóan valaki szereti, ha egész konkrétan megmondják, mit milyenre kell csinálni. Na már most itt a gondom akkor kezdődött, amikor a recept leírta, hogy a vaníliás krémet puding sűrűségűre főzzem, én pedig rögtön elméláztam, hogy oké, de a puding mely stációjában? Olyanra, amikor még forró és híg, vagy amikor már megdermedt? Érzés szerint zártam el a gázt a krém alatt, ami utólag úgy látom, talán korainak bizonyult, mert a krémtúróm a hűtés után is hígabb maradt a kelleténél (lehet, hogy ezen segített volna, ha turmixolom és nem botmixert használok, de úgy voltam vele, a turmixból kapirgálja ki a rosseb, jó lesz ez így). Végső soron elégedettek voltunk, mert a krémtúró nagyon finom lett, bár engem sokkal jobban emlékeztetett a túrós palacsinta töltelékére, mint a bolti változatra (ami mondjuk azért nem baj, mert életemben először az enyém lehetett egy egész tál túrókrém, és anyukám se kergetett meg a fakanállal, mint palacsintasütés közben).
Később úgy adódott, hogy maradt időm a citromos-mákos keksz elkészítésére is, amire nagyon kíváncsi voltam, a keksz az egyik kedvenc süteményem és folyamatosan gyűjtöm a recepteket. Itt azért csaltam egy pár helyen a hozzávalók beszerezhetősége miatt (rizsliszt helyett teljes kiőrlésű búzalisztet, egész mák helyett meg daráltat használtam), de többé-kevésbé sikerült követni az eredeti receptet. A végeredmény egy finom, omlós mákos keksz lett, amiben én a citromot sajnos kevésbé éreztem, mint szerettem volna, de panaszra nincs ok, a két tepsi nem érte meg az estét. :) Összességében tehát eredményesek voltak a próbálkozásaim és örülök, hogy sikerült színesítenem az itthoni édesség-repertoárt, ráadásul egészségesebb alapanyagokkal.
Azt mondhatom tehát, hogy bár nem én vagyok az elsődleges célközönség, mégis sok hasznos információt kaptam ettől a kötettől, és jó néhány olyan receptet, amit biztosan be fogok építeni a mindennapokba. A leírások néha lehettek volna picit egyértelműbbek, de egy gyakorlott háziasszonynak valószínűleg nem fognak gondot okozni. Én meg majd legközelebb pudingabbra főzöm a krémet. :)
Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Inzulinrezisztens és cukorbeteg olvasókon kívül bárkinek, aki szeretne picit tudatosabban és egészségesebben bűnözni.
Nyereményjáték:
Játékunk során kiválasztottunk néhány tradícionális magyar süteményt Iklódi Dóra könyvéből, titeket pedig arra kérünk, találjátok ki, mik lehetnek ezek. Minden állomáson láthatjátok az édességek neveit… csak kicsit hiányosan. Pótoljátok fel őket! Ha pedig segítségre lenne szükségetek, a nyereménydobozban találtok hozzájuk rövid leírásokat.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)
Feladvány:
a Rafflecopter giveaway
_ _ANYG_LU_K_
Állomáslista:
Blogturné Klub
04/20 Könyv és más
04/22 Spirit Bliss Sárga könyves út
04/24 Hagyjatok! Olvasok!
04/26 Kelly & Lupi olvas
04/28 Readinspo
04/30 Dreamworld
Megjegyzések
Megjegyzés küldése