A terapeuta (értékelés és nyereményjáték)
Helene Flood első magyarul megjelent regényében megismerhetünk egy fiatal pszichológusnőt, akinek látszólag tökéletesen rendben van az élete: éppen megörökölt házukat újítják fel a férjével, mindketten igyekeznek beindítani a karrierjüket, a házasságuk pedig rendben van. De vajon milyen titkok húzódnak a felszín alatt és milyen fordulatokat vesznek az események, amikor a férj váratlanul eltűnik? Ha kíváncsiak vagytok a válaszokra, tartsatok három bloggerünkkel, és nyerjétek meg a Partvonal Kiadó által felajánlott példányt!
Kiadó: Partvonal, 2020
Oldalszám: 350 oldal
ISBN: 9786155783913
Eredeti cím: Terapeuten
Fordította: Petrikovics Edit
A könyvet ITT tudod megrendelni!
A terapeutával kapcsolatban elég vegyesek voltak a benyomásaim, akadt benne sok jó lehetőség és pozitívum, de voltak kihagyott ziccerek és kevésbé szerencsés megoldások is. Kezdjük a pozitívumokkal. Ha az ember tudja, mire számítson, és nem egy nagyon mozgalmas, véres és akciódús történetet vár, akkor szerintem sokra lehet értékelni a domináns lélektani szálat. Sokszor az volt az érzésem, hogy bár egy rejtély és egy potenciális bűnügy áll a dolgok hátterében, mégsem ez a legfontosabb, hanem a főszereplők életének részletei. Szép fokozatosan bontakozik ki előttünk Sara és Sigurd házasságának képe, ahogyan az is, hogy a főszereplőnk milyen élmények hatására lett olyan, amilyen, milyen, akár gyerekkori traumák befolyásolják a döntéseit vagy az érzelmi reakcióit. Ilyen szempontból ez egy nagyon részletes és alapos karakter-ábrázolás volt, amivel csak az az egy gondom volt, hogy magát Sarat nem találtam kifejezetten szimpatikusnak (de hát ez nem is feltétlenül elvárás egy regénynél). Tetszett az is, hogy Flood (és Petrikovics Edit) olvasmányosan, gördülékenyen fogalmaz, gyorsan lehet haladni a történettel, és még olyankor is fenntartja a figyelmet, amikor éppen nem történik semmi különös. Nagyon sokára áll össze a teljes kép és az, hogy mi is történt valójában, azért pedig szintén plusz pont, hogy olyan végkifejletet kaptam, amire nem számítottam.
Ahogy az előbb is említettem, Saraval nagyon nehéz volt azonosulnom, még ha sokszor értettem is, miért viselkedik úgy, ahogy, nem tudtam igazán közel kerülni hozzá. Ami viszont ennél jobban zavart, az Sara terapeutai szakmai személyisége volt. Főleg a könyv elején bepillantást nyerhetünk a munkájába, a klienseivel való kapcsolatába, és ezek alapján nekem nagyon szakmaiatlannak tűnt, az egész gondolkodásmódja és a terápiákban folytatott viselkedése nem tükrözött semmiféle profizmust vagy valódi hozzáértést. Nem tudom eldönteni, hogy ez szándékos húzás volt-e az írónő részéről (szeretném hinni, hogy igen), mindenesetre ez engem elég sokszor felbosszantott. A másik dolog, amit fájó szívvel, de muszáj megemlítenem, hogy a könyvben nagyon sok az elírás/félreütés, ez abszolút az én heppem, de mindig kiszúrom ezeket és nagyon ki tud zökkenteni, ha sok van belőlük.
A negatívumok ellenére azért szerencsére nem volt itt nagyobb baj, hiszen összességében élveztem, szórakoztatott, teljesen korrekt történetnek mondanám, ami valószínűleg főként azoknak fog tetszeni, akik egy konkrét történés hátterére, indítékaira, előzményeire kíváncsiak, és akiknek fontos, hogy a főszereplő élete, gondolatvilága és érzelmei minél alaposabban legyenek ábrázolva. Bemutatkozó regénynek szerintem abszolút megállja a helyét, Helene Flood jó érzékkel látja, hogy milyen témákhoz érdemes nyúlni, legfeljebb még a megvalósítás módján érdemes csiszolni egy kicsit. Mindenesetre ha majd új regénnyel jelentkezik, biztos, hogy annak is fogok adni egy esélyt.
Fülszöveg:
Az emlékek változnak. De vérfagyasztó igazság előbb-utóbb kiderül.
Sara, a fiatal pszichológusnő egy nemrég megörökölt, régi oslói házban praktizál, amelyet közösen újít fel ambiciózus, építész férjével, Sigurddal. Azonban mind a munka, mind a felújítás nehézkesen halad, a férfi pedig egy nap furcsa üzenetet hagy Sara telefonján, majd eltűnik. A magányos Sara egyre kevésbé érzi otthonosnak és biztonságosnak a félkész házat. Furcsa dolgok történnek körülötte: tárgyak tűnnek el, majd bukkannak fel újra, éjszaka pedig mintha lépéseket hallana a padlásról – vagy csak kezdi elveszíteni a józan eszét?
Sara a fenyegetések hatására végül eljut arra a pontra, hogy úgy érzi, nem bízhat senkiben – legkevésbé a férjében, akiről igencsak titokzatos dolgok derülnek ki…
Véleményem:
Amikor csak időm és lehetőségem van rá, mindig igyekszem elolvasni a friss krimi- és thriller-megjelenéseket, különösen akkor, ha első könyves szerzőről van szó. Helene Flood esetében plusz szempont volt az elolvasás mellett, hogy nagyon kedvelem az olyan történeteket, amiben központi szerepe van a pszichológiának, vagy éppen egy terapeuta a főszereplő. Nos, itt már a cím sem árul zsákbamacskát ezzel kapcsolatban, én pedig nagyon reméltem, hogy egy izgalmas, borongós hangulatú, igazi lélektani thrillert fogok olvasni.
A regény főszereplője Sara, a harmincas évei elején járó pszichológusnő, aki férjével, Sigurddal nemrég költözött be a frissen megörökölt, ódon házba. A felújítási munkálatok elég lassan haladnak, főleg, hogy mind a ketten éppen most igyekeznek felvirágoztatni a karrierjüket, a férj építészként, Sara pedig terapeutaként. Látszólag átlagos, normális életük van, amit a nehézségek ellenére bárki megirigyelhet, de ahogy az lenni szokott a hasonló történeteknél, szép lassan kiderül, hogy a csillogó felszín alatt sok eltemetett sérelem és probléma húzódik. A cselekmény akkor indul be igazán, amikor egy hétvégén Sara egyedül marad otthon. Sigurd a barátaival tervezett fiús programot, így a nőnek végre van ideje és lehetősége arra, hogy csak magával foglalkozzon. Az idill azonban nem tart sokáig, hamarosan ugyanis telefonhívást kap férje barátaitól, amiből kiderül, hogy Sigurd nem érkezett meg hozzájuk a vidéki házba, Sara pedig nem tudja őt elérni. Nos, a tulajdonképpeni cselekmény nagy része ennyivel le is írható (természetesen a rejtélyes eltűnés később kibontakozó részleteit a spoilerek miatt nem osztom meg), a szükséges idő letelte után a rendőrség nyomozni kezd, Sara pedig ezzel párhuzamosan egyfajta belső utazásra invitál minket, ahol nagyon alaposan megismerhetjük mind az ő személyiségét, mind a házassága valódi részleteit. Helen Flood még egy plusz elemet is bevisz a történetbe annak érdekében, hogy fokozza a feszültséget, mégpedig olyan formában, hogy főhősünk egyre inkább úgy érzi, valaki megfigyeli otthonában, a házban különös zajokat hall az éjszaka közepén, és mintha a berendezés bizonyos elemeihez is hozzányúlna valaki olykor-olykor. Mindez dramaturgiai szempontból nagy lehetőségeket hordozott magában, hiszen az olvasó maga is elbizonytalanodhat - ahogy a rendőrség is -, hogy vajon tényleg komoly veszély leselkedik a nőre, vagy csak megtépázott idegei kezdik felmondani a szolgálatot.
A terapeutával kapcsolatban elég vegyesek voltak a benyomásaim, akadt benne sok jó lehetőség és pozitívum, de voltak kihagyott ziccerek és kevésbé szerencsés megoldások is. Kezdjük a pozitívumokkal. Ha az ember tudja, mire számítson, és nem egy nagyon mozgalmas, véres és akciódús történetet vár, akkor szerintem sokra lehet értékelni a domináns lélektani szálat. Sokszor az volt az érzésem, hogy bár egy rejtély és egy potenciális bűnügy áll a dolgok hátterében, mégsem ez a legfontosabb, hanem a főszereplők életének részletei. Szép fokozatosan bontakozik ki előttünk Sara és Sigurd házasságának képe, ahogyan az is, hogy a főszereplőnk milyen élmények hatására lett olyan, amilyen, milyen, akár gyerekkori traumák befolyásolják a döntéseit vagy az érzelmi reakcióit. Ilyen szempontból ez egy nagyon részletes és alapos karakter-ábrázolás volt, amivel csak az az egy gondom volt, hogy magát Sarat nem találtam kifejezetten szimpatikusnak (de hát ez nem is feltétlenül elvárás egy regénynél). Tetszett az is, hogy Flood (és Petrikovics Edit) olvasmányosan, gördülékenyen fogalmaz, gyorsan lehet haladni a történettel, és még olyankor is fenntartja a figyelmet, amikor éppen nem történik semmi különös. Nagyon sokára áll össze a teljes kép és az, hogy mi is történt valójában, azért pedig szintén plusz pont, hogy olyan végkifejletet kaptam, amire nem számítottam.
Ahogy az előbb is említettem, Saraval nagyon nehéz volt azonosulnom, még ha sokszor értettem is, miért viselkedik úgy, ahogy, nem tudtam igazán közel kerülni hozzá. Ami viszont ennél jobban zavart, az Sara terapeutai szakmai személyisége volt. Főleg a könyv elején bepillantást nyerhetünk a munkájába, a klienseivel való kapcsolatába, és ezek alapján nekem nagyon szakmaiatlannak tűnt, az egész gondolkodásmódja és a terápiákban folytatott viselkedése nem tükrözött semmiféle profizmust vagy valódi hozzáértést. Nem tudom eldönteni, hogy ez szándékos húzás volt-e az írónő részéről (szeretném hinni, hogy igen), mindenesetre ez engem elég sokszor felbosszantott. A másik dolog, amit fájó szívvel, de muszáj megemlítenem, hogy a könyvben nagyon sok az elírás/félreütés, ez abszolút az én heppem, de mindig kiszúrom ezeket és nagyon ki tud zökkenteni, ha sok van belőlük.
A negatívumok ellenére azért szerencsére nem volt itt nagyobb baj, hiszen összességében élveztem, szórakoztatott, teljesen korrekt történetnek mondanám, ami valószínűleg főként azoknak fog tetszeni, akik egy konkrét történés hátterére, indítékaira, előzményeire kíváncsiak, és akiknek fontos, hogy a főszereplő élete, gondolatvilága és érzelmei minél alaposabban legyenek ábrázolva. Bemutatkozó regénynek szerintem abszolút megállja a helyét, Helene Flood jó érzékkel látja, hogy milyen témákhoz érdemes nyúlni, legfeljebb még a megvalósítás módján érdemes csiszolni egy kicsit. Mindenesetre ha majd új regénnyel jelentkezik, biztos, hogy annak is fogok adni egy esélyt.
Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretik, ha a véresebb jelenetek helyett inkább a lélektani oldal dominál egy thrillerben, és azt is, ha csak szép lassan bontakozik ki a teljes igazság.
Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretik, ha a véresebb jelenetek helyett inkább a lélektani oldal dominál egy thrillerben, és azt is, ha csak szép lassan bontakozik ki a teljes igazság.
Nyereményjáték:
Nem rendhagyó dolog, hogy a krimik és thrillerek főszereplői pszichológusok vagy terapeuták. Mostani nyereményjátékunkban ilyen regényeket keresünk: minden állomáson találtok egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
“Törvényszéki pszichológusként találkoztam már gyilkosokkal, pszichopatákkal és szociopatákkal, de nem vagyok hajlandó jókra és rosszakra osztani az embereket. A bűntett inkább a jó hiánya, nem pedig valami elkerülhetetlen, ami bele van kódolva a DNS-ünkbe, vagy amit ránk erőltettek a hülye szüleink, a nemtörődöm tanáraink vagy a kegyetlen barátaink. A gonoszság nem egy állapot, hanem egy tulajdonság, és amikor ez valakinél nagyon felerősödik, a személyisége meghatározó elemévé válik.”
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése