Evelyn Hardcastle 7 halála (értékelés és nyereményjáték)
Nemrég megjelent Stuart Turton Evelyn Hardcastle 7 halála című regénye, amiben napról napra másik szemtanú bőrébe bújhatunk, ugyanis Evelyn Hardcastle minden egyes nap meg fog halni, amíg Aiden Bishop nem nevezi meg a gyilkosát, és nem töri meg az időhurok átkát. Tartsatok bloggereinkkel, olvassátok el az ajánlóinkat, és játsszatok velünk minden állomáson, ugyanis a turné végén a Maxim kiadó jóvoltából egy szerencsés olvasónk megnyeri ezt a misztikus krimit!
Kiadó: Maxim, 2020
Oldalszám: 496 oldal
ISBN: 9789634992479
Eredeti cím: The 7½ Deaths of Evelyn Hardcastle
Fordító: Őri Péter
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
A Blackheath-ház szabályai: Evelyn Hardcastle-t este tizenegykor meg fogják ölni. Nyolc nap alatt nyolc különböző szemtanú bőrébe bújhatsz. Csak akkor engedünk szabadon, ha elárulod nekünk a gyilkos nevét. Érthető? Akkor kezdjük!
Evelyn Hardcastle meg fog halni. És minden egyes nap meg fog halni, amíg Aiden Bishop nem nevezi meg a gyilkosát, és nem töri meg az átkot. Ám valahányszor új nap kezdődik, Aiden egy másik szemtanú testében ébred. A gazdatestek között pedig lesznek segítőkészek, és olyanok is, akik csak annyit segítenek, amennyit feltétlenül szükséges. Az év legeredetibb bemutatkozó regénye kivételes fantáziával fűzi össze a történetszálakat, és az olvasót egészen az utolsó oldalakig bizonytalanságban tartja.
Stuart Turton Evelyn Hardcastle hét halála című könyve megkapta a 2018-as Costa-díjat a legjobb brit bemutatkozó regény kategóriában, a Books Are My Bag a legjobb bemutatkozó regénynek, míg a NetGalley UK 2018 legjobb regényének választotta, valamint felkerült a Specsavers Nemzeti Könyvdíj legjobb új szerzőinek rövidlistájára. A Waterstones 2018 októberében a hónap legjobb könyvének választotta.
Véleményem:
Stuart Turton regénye egyértelműen a frappáns és szokatlan tartalmat ígérő címével hívta fel magára a figyelmemet, bár akkor még sejtelmem sem volt arról, hogy milyen jellegű történettel lesz dolgom. Később, amikor már a fülszöveg is elérhető lett, kifejezetten izgatott voltam, hogyan lehet majd jól összefűzni egy klasszikus, nyomozós krimi műfaji sajátosságait egy időhurkos-misztikus szállal. Most, hogy végre magyarul is elérhető az Evelyn Hardcastle 7 halála, én is elolvashattam, és bár nem mondom, hogy minden aspektusával maradéktalanul elégedett vagyok, azt határozottan kijelenthetjük, hogy egy igazán egyedi és különleges történet - ami már önmagában nagy szó a nagy mennyiségű könyves megjelenés között.
A regény egyből belecsap az események sűrűjébe, bármiféle bevezetés nélkül rögtön a titokzatos Blackheath-birtokon találjuk magunkat, egy olyan férfi szemszögén keresztül, aki nem tudja sem azt, hogy kicsoda ő, sem pedig azt, hogy került oda. Igazából, ha a fülszöveg nem ismertette volna a cselekmény főbb vonalait, kicsit bajban is lettem volna azzal kapcsolatban, hogy mi is történik itt voltaképpen. Később persze sokat tisztul a kép, és főhősünkkel, Aiden Bishoppal együtt kezdjük szép lassan összerakni a kirakós darabjait. Nevezetesen azt, hogy az a nap, amelyet a férfi megél, újra és újra megismétlődik, ő pedig minden nap egy új "gazdatestben" fog felébredni (ezek a gazdatestek olyan személyek, akik összegyűltek a Hardcastle család tulajdonában álló Blackheath-házban egy nagyobb volumenű társasági eseményre). Mindez a ciklikusság egészen addig folytatódik, amíg Aiden rá nem jön arra, ki ölte meg/fogja megölni Evelyn Hardcastle-t az este folyamán.
Stuart Turton regénye egyértelműen a frappáns és szokatlan tartalmat ígérő címével hívta fel magára a figyelmemet, bár akkor még sejtelmem sem volt arról, hogy milyen jellegű történettel lesz dolgom. Később, amikor már a fülszöveg is elérhető lett, kifejezetten izgatott voltam, hogyan lehet majd jól összefűzni egy klasszikus, nyomozós krimi műfaji sajátosságait egy időhurkos-misztikus szállal. Most, hogy végre magyarul is elérhető az Evelyn Hardcastle 7 halála, én is elolvashattam, és bár nem mondom, hogy minden aspektusával maradéktalanul elégedett vagyok, azt határozottan kijelenthetjük, hogy egy igazán egyedi és különleges történet - ami már önmagában nagy szó a nagy mennyiségű könyves megjelenés között.
A regény egyből belecsap az események sűrűjébe, bármiféle bevezetés nélkül rögtön a titokzatos Blackheath-birtokon találjuk magunkat, egy olyan férfi szemszögén keresztül, aki nem tudja sem azt, hogy kicsoda ő, sem pedig azt, hogy került oda. Igazából, ha a fülszöveg nem ismertette volna a cselekmény főbb vonalait, kicsit bajban is lettem volna azzal kapcsolatban, hogy mi is történik itt voltaképpen. Később persze sokat tisztul a kép, és főhősünkkel, Aiden Bishoppal együtt kezdjük szép lassan összerakni a kirakós darabjait. Nevezetesen azt, hogy az a nap, amelyet a férfi megél, újra és újra megismétlődik, ő pedig minden nap egy új "gazdatestben" fog felébredni (ezek a gazdatestek olyan személyek, akik összegyűltek a Hardcastle család tulajdonában álló Blackheath-házban egy nagyobb volumenű társasági eseményre). Mindez a ciklikusság egészen addig folytatódik, amíg Aiden rá nem jön arra, ki ölte meg/fogja megölni Evelyn Hardcastle-t az este folyamán.
Először beszélnék egy kicsit a regény krimi-oldaláról. A szerző eléggé színes palettát tár elénk, hiszen a Blackheath-házban rengeteg szereplő bukkan fel. Itt van mindjárt a vendéglátó Hardcastle család, az ő barátaik és befolyásos ismerőseik, egy rendőrnyomozó, több orvos, ügyvédek, egy ifjú szerencsejátékos, és persze a kiszolgáló személyzet is. Apránként derül fény arra, kinek milyen kapcsolati rendszere van, milyen viszonyban állnak a szereplők egymással, illetve mit titkolnak egymás elől - mert természetesen szinte mindenkinek van valamilyen rejtegetnivalója. Külön megfűszerezi a dolgokat, hogy a birtokon már tizenkilenc évvel ezelőtt is történt egy szörnyű tragédia, és úgy tűnik, a mostani alkalommal szinte pontosan ugyanazok a vendégek vesznek részt, mint annak idején. Nyomoznivaló tehát bőven akad, így főhősünk már akkor sem unatkozna, ha ez egy szimpla idővezetésű történet lenne, ahol fel kell deríteni egy gyilkosságot.
Gondolom, hogy Stuart Turton ezt a klasszikus krimi-vonalat szerette volna megfejelni valami különlegességgel, így jött az ötlet, hogy Aiden minden nap más szemtanú bőrébe bújjon, ami által nem csak a rá leselkedő veszélyekkel kell megküzdenie, hanem azzal is, hogy ezen gazdatestek személyisége sokszor felülkerekedik saját jellemén. Ráadásul később kiderül, hogy a helyzetnek kompetitív aspektusa is van, mert nem biztos, hogy Aiden az egyetlen, aki ki akarja deríteni az igazságot és meg akar szabadulni ebből az ördögi hurokból. Nos, itt érdemes beszélni arról, hogy mennyire működött a misztikus/időhurkos szál a regényben.
Én személy szerint kedvelem az időutazással vagy időhurkokkal kapcsolatos történeteket, de tény, hogy rettenetesen kritikus tudok lenni velük szemben. Ez tipikusan olyan téma, ahol az alkotóknak törekedniük kell rá, hogy a mai tudományos ismereteink szerint leginkább hiteles verziót mutassák be, ahol pedig ez nem lehetséges, ott olyan kompromisszumokat kössenek, amik nem vezetnek ordító ellentmondásokhoz (hogy az ízlésemet be tudjátok lőni, szerintem hasonló témában a Dark című sorozat, ami toronymagasan kiugrik az utóbbi évekből, bár hozzáteszem, abban is voltak olyan dolgok, amiknél összeráncoltam a szemöldökömet). Itt ugye egy időhurokról van szó, vagyis arról, hogy egy nap pontosan ugyanúgy megismétlődik újra meg újra, tehát a legfőbb kapcsolódó kérdések, hogy lehet-e változtatni olyasmin, ami már megtörtént - és újra meg újra megtörténik-, ha pedig nem, akkor mennyire képes a szerző úgy átadni az események láncolatát, hogy érezzük és értsük, minden mindennek az eredője és egyben következménye is. Szerintem ezeket a fogásokat nagyrészt jól megvalósította Turton, ahol pedig felmerülhettek volna komolyabb paradoxonok, ott elegánsan nem hozta magát olyan helyzetbe, ahol ez az olvasónak is fájón szemet szúrt volna.
Nos, valamennyire összegezve ezt a (spoiler-mentesen) nem túl könnyen összegezhető történetet, nekem a legfőbb benyomásom az volt, hogy a szerző hatalmas ötlettel állt elő, nagyon sokat dolgozott azon, hogy ez a sokszereplős, szövevényes cselekmény szépen összeálljon, de mégis mintha egy picit többet markolt volna annál, amit még emészthetően és könnyedén be lehet fogadni. Az olvasás élménye sokszor volt küzdelmes, nagyon kellett összpontosítanom, hogy ne veszítsem el a fonalat, főleg, hogy többször még az időben és a gazdatestek között is ugrálunk. A krimi elemeinek köszönhetően alapvetően izgalmas a regény, szeretnénk megtudni, mi történt valójában és hova fog minden kifutni, de nekem hiányzott a könnyedség és a nagy-nagy rácsodálkozások és wtf-élmények. A végkifejlet is kettős érzéseket váltott ki belőlem, egyrészt tetszett, hogy sok meglepetést okozott, másrészt nekem kissé elütött a történet korábbi hangulatától és logikájától. Egy dolog biztos, nem egy tucat-sztori, és ha valaki rászánja az időt és a fáradtságot, akkor egy nagyon egyedi olvasmányélmény kerekedik ki belőle.
Én személy szerint kedvelem az időutazással vagy időhurkokkal kapcsolatos történeteket, de tény, hogy rettenetesen kritikus tudok lenni velük szemben. Ez tipikusan olyan téma, ahol az alkotóknak törekedniük kell rá, hogy a mai tudományos ismereteink szerint leginkább hiteles verziót mutassák be, ahol pedig ez nem lehetséges, ott olyan kompromisszumokat kössenek, amik nem vezetnek ordító ellentmondásokhoz (hogy az ízlésemet be tudjátok lőni, szerintem hasonló témában a Dark című sorozat, ami toronymagasan kiugrik az utóbbi évekből, bár hozzáteszem, abban is voltak olyan dolgok, amiknél összeráncoltam a szemöldökömet). Itt ugye egy időhurokról van szó, vagyis arról, hogy egy nap pontosan ugyanúgy megismétlődik újra meg újra, tehát a legfőbb kapcsolódó kérdések, hogy lehet-e változtatni olyasmin, ami már megtörtént - és újra meg újra megtörténik-, ha pedig nem, akkor mennyire képes a szerző úgy átadni az események láncolatát, hogy érezzük és értsük, minden mindennek az eredője és egyben következménye is. Szerintem ezeket a fogásokat nagyrészt jól megvalósította Turton, ahol pedig felmerülhettek volna komolyabb paradoxonok, ott elegánsan nem hozta magát olyan helyzetbe, ahol ez az olvasónak is fájón szemet szúrt volna.
Nos, valamennyire összegezve ezt a (spoiler-mentesen) nem túl könnyen összegezhető történetet, nekem a legfőbb benyomásom az volt, hogy a szerző hatalmas ötlettel állt elő, nagyon sokat dolgozott azon, hogy ez a sokszereplős, szövevényes cselekmény szépen összeálljon, de mégis mintha egy picit többet markolt volna annál, amit még emészthetően és könnyedén be lehet fogadni. Az olvasás élménye sokszor volt küzdelmes, nagyon kellett összpontosítanom, hogy ne veszítsem el a fonalat, főleg, hogy többször még az időben és a gazdatestek között is ugrálunk. A krimi elemeinek köszönhetően alapvetően izgalmas a regény, szeretnénk megtudni, mi történt valójában és hova fog minden kifutni, de nekem hiányzott a könnyedség és a nagy-nagy rácsodálkozások és wtf-élmények. A végkifejlet is kettős érzéseket váltott ki belőlem, egyrészt tetszett, hogy sok meglepetést okozott, másrészt nekem kissé elütött a történet korábbi hangulatától és logikájától. Egy dolog biztos, nem egy tucat-sztori, és ha valaki rászánja az időt és a fáradtságot, akkor egy nagyon egyedi olvasmányélmény kerekedik ki belőle.
Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Nehéz pontosan megítélni, mert szerintem megosztó regény lesz, de elsősorban azoknak ajánlanám, akik szeretik az irodalmi különlegességeket és a műfajok keverésével való bátor kísérletezést.
Nyereményjáték:
Nyereményjáték:
Evelyn Hardcastle halála napról napra megismétlődik egy időhurok miatt, ezért úgy döntöttünk, hogy keressünk olyan történeteket, amelyekben szintén szerepel időhurok! Minden állomáson találtok egy fülszövegrészletet, ami alapján ki kell találnotok melyik könyvre gondoltunk!
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Feladvány:
Feladvány:
“Egy rejtélyes sziget Egy elhagyott árvaház Egy különös fényképekből álló gyűjtemény Történetünk kezdetén rettenetes családi tragédia indítja útnak a tizenhat esztendős Jacobot egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre, ahol felfedez(...) gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait.”
Állomáslista:
19 - Hagyjatok! Olvasok!
23 - Könyv és más
27 - Veronika's Reader Feeder
Megjegyzések
Megjegyzés küldése