HiSztorik- Cserhalmi Dániel: Szibériai ​csapda- ÁVH-regény

Cserhalmi Dániel: Szibériai ​csapda- ÁVH-regény

Alexandra, Pécs, 2020
ISBN: 9789634478553

Fülszöveg:

Csonka György ezredest nem csak a múltja üldözi: az Államvédelmi Hatóság rettegett nyomozói is a sarkában vannak. Jól ismeri a módszereiket, hiszen korábban maga is alkalmazta őket; tudja, hogy ha egyszer elkapják, többé nincs menekvés.

Öngyilkossági kísérlete nem sikerül, és már az alkohol sem hoz megnyugvást. Nincs mese: családjával együtt el kell hagynia az országot. De vajon lehetséges-e a szökés – a disszidálás – a besúgók láthatatlan hadserege közepette? Tud-e még bízni bárkiben is? Félreállíthat-e az útból mindenkit?

Cserhalmi Dániel második ÁVH-regénye először elaltatja az olvasó éberségét… aztán felborítja a sakktáblát, és szanaszét röpködnek a sakkfigurák… de persze lehet, hogy ez is csak a játszma része.

A könyv az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltára szakmai támogatásával készült.

HiSztorik Alosztály           SZIGORÚAN TITKOS

Tárgy: Cserhalmi Dániel Szibériai csapda című regényének megfigyelése

Jelentés

Budapest, 2021. január 20.

Jelentem, hogy elolvastam Cserhalmi Dániel második ÁVH-regényét. Egy komor hangulatú, feszültséggel teli történelmi fikcióra számítottam, azonban ennél sokkal többet kaptam. A Szibéria csapda műfaji sokszínűsége egyszerre nyújthat igényes kikapcsolódást, mind a korhű történelmi regények, mind az izgalmas politikai krimik, thrillerek, mind a lélektani drámák kedvelőinek. Az első oldalaktól kezdve magával ragadott, és mindvégig tartotta a rendkívül feszes tempót, ami letehetetlenné tette a kötetet. A dramaturgiailag nagyon jól felépített cselekmény szinte filmszerűen pergett végig a 460 oldalon. Számomra maradandó élményt nyújtott, bátran ajánlom a fent említett műfajok bármelyikét kedvelő olvasóknak.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy ez a történet nem a jók és a rosszak egymás elleni harca, annál sokkal összetettebb társadalmi és emberi viszonyokat tár elénk. A regény címe, a Szibériai csapda egy sakk-csapda, egy játszmára utal nem is akárkik között. Egyik oldalon (ha úgy tetszik a fekete bábuk) az ÁVH legjobbjai, míg a másikon a korábbi „katpolos” Csonka György ezredes áll, aki pontosan tudja, mire számíthat, hiszen a Katonapolitikai Osztálynál dolgozva korábban ő is hasonló munkát végzett. Rákosi elvtárs kiadta a parancsot, neki pedig csak egyetlen lehetősége maradt a túlélésre: külföldre szökni, ami szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Ő mégis megpróbálja. Elvileg Csonka áll a „világos” oldalon, de ő sem tekinthető pozitív hősnek. A regény előrehaladtával felvillannak epizódok a múltból, leplezetlenül tárulnak elénk korábbi bűnei és motivációi. Óhatatlanul is mélységes erkölcsi dilemmával szembesül az olvasó: meddig mehet el egy ember saját maga és családja védelmében? Mi hogy döntöttünk volna a helyében? Törhetünk-e pálcát felette? 

Megállapítottam, hogy a regény erősen cselekményközpontú, a történet az események láncolatán, a szereplők tettein és párbeszédein keresztül bontakozik ki. Szinte minden másodpercében történik valami, a leíró részek minimálisak, csak a legszükségesebbekre korlátozódik. Stílusa egyszerű, lényegre törő, írásmódja mellőz minden magasabb rendű irodalmiságot. Ez azonban csupán ténymegállapítás, nem kritika. Így lett kifejezőbb az írás. Ezáltal fokozódik szinte a végletekig a feszültség, így lesz még intenzívebb a baljós hangulat. A regény során folyamatosan fel-felbukkanó dőlt betűvel szedett jelentések szintén remek eszköznek bizonyultak az állandó fenyegetettség érzékeltetésében. 

A regény ugyan a képzelet szüleménye, a benne bemutatott világ és az emberi sorsok azonban fájdalmasan valóságosak. A történetben felbukkanó történelmi személyiségek és a fiktív szereplők a történet végén jól elkülöníthetők a szerző által írt utószó segítségével, ugyanakkor az írói képzelet által alkotott karakterek ugyanolyan hitelességgel illeszkednek az 50-es évek elejének magyar valóságába, mint Rákosi Mátyás vagy Péter Gábor. Ezen kívül a szerző nem csak egy rendkívül hiteles korrajzot alkotott, de zseniális módos sikerült érzékeltetnie a korszakra oly jellemző bizonytalanságot is. A regényben nagyon erős a lélektani vonulat, ami a bizalom, mint egyik legalapvetőbb emberi szükséglet köré szerveződik. Létezhetnek egyáltalán őszinte emberi kapcsolatok ebben a besúgókkal teli világban?

A megfigyelés eredményeit összefoglalva megállapítható, hogy a regény egyértelműen kiérdemli a HiSztorik Alosztálytól megszerezhető maximális 10 pontot. Örömteli, hogy nemcsak a régmúlt témáiból születnek kiemelkedő történelmi témájú regények, hanem a 20. század második feléből is. Megállapítom, hogy a szerző további megfigyelése szükséges, melyet a Csengőfrász című másik regényével hamarosan folytatok.

Jehuka ügynök