Ivan, az egyetlen (értékelés és nyereményjáték)
A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Katherine Applegate legújabb regénye, a Bob, a legbátrabb, melyben az Ivan, az egyetlenből megismert kiskutya válik főszereplővé. Ennek örömére a Blogturné Klub négy tagja bemutatja a sorozat mindkét kötetét, melyekben a szerző humort és megrendítő érzelmeket vegyítve varázsolja el az olvasó szívét.
Tartsatok velünk, ismerjétek meg Ivan és Bob szívet melengető sztorijait, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménypéldányok egyikét.
Kiadó: Maxim Kiadó, 2015
Oldalszám: 296 oldal
ISBN: 9789632616117
Eredeti cím: The One and Only Ivan
Fordító: E. Gábor Éva
Illusztrálta: Patricia Castelao
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Amitől ez a könyv nagyon más lett számomra, mint a hasonló állatos történetek, az Ivan narratívája. Tőmondatokban, nem túl szószátyár módon mesél nekünk az életéről és a gondolatairól, és pont ez a tömörség elképesztően hatásossá teszi az elbeszélést. Ivan szemén keresztül látni a világot és önmagunkat egyszerre megindító, humoros, és sokszor bizony elkeserítő. Nekem legalábbis mindig sokkoló azzal szembesülni, hogy az életünkben mennyi céltalan, pazarló, vagy éppen kegyetlen momentum van, és hogy néha mennyire önző módon zsákmányoljuk ki a természetet (és ehhez hozzátartozik az is, hogy személy szerint mélyen elítélem az állatokat foglalkoztató cirkuszokat, különösen, mióta jó pár történetet hallottam embertelen körülmények között tartott jószágokról). Tetszett ugyanakkor, hogy a szerző nem csupán arra hegyezte ki a történetet, hogy hatásvadász módon megmutassa, milyen szörnyűek az emberek, hanem folyamatosan belecsempészte a remény szilánkjait is: bizonyítékokat arra, hogy mi sem vagyunk mind egyformák, és hogy képesek vagyunk változtatni és jót cselekedni.
Fülszöveg:
Ivan egy nagyon jó természetű gorilla. A Nagy Csúcs Bevásárlóközpont és Játékterem 8-as kijáratánál él, és hozzászokott ahhoz, hogy emberek bámulják lakhelyének üvegfalain át. Ritkán hiányzik neki az az élet, amelyet egykor a dzsungelben élt, valójában aligalig gondol rá. Ehelyett nemrég látott tévéműsorok jutnak az eszébe, és jó barátjával, Stellával, egy idős elefánttal, és Bobbal, egy kóbor kiskutyával tölti a napjait. De leginkább a művészetről gondolkodik, és arról, hogyan lehet színekkel és jól rajzolt vonalakkal megragadni egy mangó ízét vagy a falevelek susogását. Azután találkozik Rubyval, az elefántbébivel, akit elragadtak a családjától, és akinek a hatására már más szemmel látja az otthonukat és a művészetét. Amikor Ruby megérkezik, vele jön a változás is, és most már Ivantól függ, hogy vajon jobbra tudja-e fordítani az életüket.
Katherine Applegate humort és megrendítő érzelmeket vegyítve hozza létre Ivan felejthetetlen, egyes szám első személyben elmesélt történetét, amely a barátságról, a művészetről és a reményről szól.
Véleményem:
Már az eredeti megjelenés idején felfigyeltem Katherine Applegate könyvére, hiszen általában kapható vagyok minden érzékeny, megható, állatokkal kapcsolatos történetre, de akkoriban valahogy mégis kimaradt az olvasmánylistámból. A friss filmes adaptációnak és az aktuális blogturnénak köszönhetően azonban most lehetőségem volt pótolni a mulasztást, így kíváncsian vágtam bele a sorozat első részébe, az Ivan, az egyetlen című regénybe. Aki azt gondolná, hogy ez csak egy a szívszorító állatos történetek sorában, szerintem téved, nekem ugyanis ennél sokkal többet adott. Egyszerre tükör, amiben megláthatjuk önmagunkat, mint embert és mint a természetet uraló fajt, és egyszerre bölcs gondolatok és sokszínű érzelmek tárháza, amiből sokat tanulhatunk, ha nyitott szemmel és szívvel olvassuk.
Már az eredeti megjelenés idején felfigyeltem Katherine Applegate könyvére, hiszen általában kapható vagyok minden érzékeny, megható, állatokkal kapcsolatos történetre, de akkoriban valahogy mégis kimaradt az olvasmánylistámból. A friss filmes adaptációnak és az aktuális blogturnénak köszönhetően azonban most lehetőségem volt pótolni a mulasztást, így kíváncsian vágtam bele a sorozat első részébe, az Ivan, az egyetlen című regénybe. Aki azt gondolná, hogy ez csak egy a szívszorító állatos történetek sorában, szerintem téved, nekem ugyanis ennél sokkal többet adott. Egyszerre tükör, amiben megláthatjuk önmagunkat, mint embert és mint a természetet uraló fajt, és egyszerre bölcs gondolatok és sokszínű érzelmek tárháza, amiből sokat tanulhatunk, ha nyitott szemmel és szívvel olvassuk.
A regény egyes szám első személyben meséli el Ivan, a gorilla különleges történetét. Ivan már 27 éve él fogságban, egész pontosan a Nagy Csúcs Bevásárlóközpont és Játékterem 8-as kijáratánál. Gazdája, Mack, őt és a többi állatot is azért gyűjtötte össze, hogy az embereknek mutogatva őket, egyfajta mini-cirkuszként pénzt keressen velük. Ivanon kívül itt él még Stella, az idős elefánthölgy, illetve Bob, a kóbor kutya is, igaz, ő nem látványosságként, hanem csupán idetévedt, otthontalan fickóként. Ivan elbeszéléseiből megtudhatjuk, milyen az itt élő állatok élete, hogyan múlatják az időt, miről álmodoznak, illetve összességében hogyan látják saját sorsukat és minket, embereket. Amikor az üzlet elkezd kevésbé menni, Mack úgy dönt, ideje a vérfrissítésnek. Ruby személyében egy új kiselefántot hoz a bevásárlóközpontba, hogy több vendéget csalogasson az előadásokra. Ivan, Stella és a többiek már beletörődtek a saját sorsukba és a monoton, szürke mindennapokba, de Ruby felbukkanása mindent megváltoztat: ő még túl fiatal, túl élénk és vidám ahhoz, hogy ez a hely őt is megtörje, éppen ezért Ivan elhatározza, hogy mindent megpróbál annak érdekében, hogy kijuttassa innen. A gorilla ehhez különleges képességét próbálja felhasználni, és az általa készített rajzokkal, festményekkel igyekszik megvalósítani a tervét - hogy mégis milyen formában, és hogy sikerrel jár-e, megtudhatjuk a regényből.
Amitől ez a könyv nagyon más lett számomra, mint a hasonló állatos történetek, az Ivan narratívája. Tőmondatokban, nem túl szószátyár módon mesél nekünk az életéről és a gondolatairól, és pont ez a tömörség elképesztően hatásossá teszi az elbeszélést. Ivan szemén keresztül látni a világot és önmagunkat egyszerre megindító, humoros, és sokszor bizony elkeserítő. Nekem legalábbis mindig sokkoló azzal szembesülni, hogy az életünkben mennyi céltalan, pazarló, vagy éppen kegyetlen momentum van, és hogy néha mennyire önző módon zsákmányoljuk ki a természetet (és ehhez hozzátartozik az is, hogy személy szerint mélyen elítélem az állatokat foglalkoztató cirkuszokat, különösen, mióta jó pár történetet hallottam embertelen körülmények között tartott jószágokról). Tetszett ugyanakkor, hogy a szerző nem csupán arra hegyezte ki a történetet, hogy hatásvadász módon megmutassa, milyen szörnyűek az emberek, hanem folyamatosan belecsempészte a remény szilánkjait is: bizonyítékokat arra, hogy mi sem vagyunk mind egyformák, és hogy képesek vagyunk változtatni és jót cselekedni.
A történetben szereplő állatok ábrázolása eléggé kettős lett. Egyrészt a szerző felruházza őket bizonyos mennyiségű emberi tulajdonsággal, hiszen beszélgetnek egymással, érzéseket és gondolatokat fogalmaznak meg, ugyanakkor mégis megmaradtak állatoknak, akik sokszor nem értik, hogy a körülöttük lévő emberi lények mit miért csinálnak. Amellett, hogy a történet sokszor valóban szívszorító (én bevallom, többször elpityeredtem rajta), szerencsére bőven akadnak könnyedebb és humorosabb jelenetek is, így összességében egy reményteli, pozitív üzenetekkel teli könyvet kapunk. Csak az olvasás után tudtam meg, hogy az írónő igaz történet alapján dolgozott, amit kellően fontosnak és különlegesnek érzett ahhoz, hogy megmutassa és kiszínezze a saját fikciójával, egy véleményem szerint remek végeredményt produkálva.
Tőlem tehát megkapja a maximális pontot, egyrészt azért, mert Ivan személyében egy igazán különleges főhőst ismerhettem meg, akitől nagyon sokat tanulhattam a világról és önmagamról, másrészt pedig amiatt, hogy az írónő egy nagyon hatásos és érzékeny stílust és hangnemet tudott megütni a könyvében. Bár szerintem nem ez a kötet legnagyobb erőssége, de olvasás közben feldobja a lapokat néhány illusztráció, melyeket Patricia Castelao készített. Már alig várom, hogy folytassam a sort Bob, a kóbor kutya történetével, akit szintén nagyon megkedveltem, és előbb-utóbb mindenképpen sort kerítek a filmes adaptációra is.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretik az érzelmes, megható történeteket emberekről, állatokról, barátságról és bátorságról.
Nyereményjáték:
Nyereményjáték:
Játékunk során a kutyusoké lesz a főszerep. Minden állomáson láthattok egy - ismert - mesebeli kutyát ábrázoló képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint beírni a nevét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Feladvány:
Feladvány:
Állomáslista:
01/31 Könyv és más - Ivan, az egyetlen
02/02 Csak olvass! - Bob, a legbátrabb
02/04 Kelly és Lupi olvas - Bob, a legbátrabb
02/06 Könyv és más - Bob, a legbátrabb
02/08 Dreamworld - Bob, a legbátrabb
Megjegyzések
Megjegyzés küldése