Zúzmaraszív (értékelés és nyereményjáték)
Jamie Littler regényében egy Ash nevű kisfiút kísérhetünk el kalandos útjára, amely során a végtelen jéggel borított világ, szörnyek, varázslat és számtalan kaland és veszély vár rá. Tartsatok velünk a Blogturnén, és nyerjétek meg a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott példányt a könyvből!
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, 2020
Oldalszám: 448 oldal
ISBN: 9789635613564
Eredeti cím: Frostheart
Fordító: Soponyai Alexandra Bianka
Illusztrálta: Jamie Littler
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Jamie Littler egy igazán fagyos, rideg és kíméletlen világba kalauzol bennünket. Nem tudni, hogy ez a világ pontosan hol helyezkedik el, illetve hogy térben/időben/valóságosságában hogyan viszonyul a miénkhez, az viszont biztos, hogy mindent hó és jég borít, mintha a sarkvidéken járnánk. Ebben a jeges univerzumban egymástól távol lévő erődítményekben élnek az emberek és a különböző, másfajta fajok, akik a könyörtelen természet és az erőforrások szűkössége miatt keményen küzdenek a túlélésért. Az egyik ilyen elszigetelt településen él főszereplőnk, Ash, a jólelkű, ám igen határozatlan és bizonytalan fiúcska, kinek szülei még kiskorában elhagyták az erődítményt, hogy úgynevezett útkeresőként felvegyék a kapcsolatot más településekkel annak reményében, hogy a maroknyi ember egy szép napon összefogjon. Ugyanis nem csupán a hideg az, ami problémát okoz az itt élőknek, hanem a kegyetlen szörnyetegek, a leviatánok is, akik amolyan "Ahová lépek, szörny terem"-jelleggel bukkannak elő a hó alól, hogy elpusztítsák az embereket, akik már régóta keresik a megoldást arra, hogy végleg legyőzhessék őket. Ash a rideg körülmények ellenére igyekszik boldogulni, de sajnos mind a település vezetőitől, mind társaitól folyamatos elutasítást kap, mégpedig egy egész ártatlannak tűnő szokása miatt: történetesen, hogy szeret énekelni.
A firák falujában már régóta suttognak a rejtélyes és veszélyes dalszövőkről, akik képesek arra, hogy énekeik révén kapcsolatba lépjenek a szörnyetegekkel, ami akár jól is elsülhetne, ha nem kellene attól rettegni, hogy a leviatánok átveszik az uralmat a daloló elméjén, hogy aztán felhasználják őt a pusztításra. Miután egyre gyanúsabbá válik, hogy Ash is a különleges dalszövők közé tartozik, a falu kiveti őt magából, az egyetlen személy, aki kiáll mellette, a Tobu nevű jeti, akinek a gondjaira bízták annak idején. Szerencsére éppen arrafelé állomásozik az egyik útkereső szán, a Zúzmaraszív, akik befogadják maguk közé a különc párost, ezzel pedig kezdetét veszi az igazi kaland. Amellett, hogy sikeresen el kell érniük úti céljukat és meg kell küzdeniük a leviatánokkal és a lidércekkel, Ash-nek arra is rá kell jönnie, hogyan uralja a képességét, illetve arra is, hogy mi történt a szüleivel. Közben egyre többet tud meg saját magáról és a dalszövők múltjáról is, kérdés, hogy ezek a válaszok mennyire hoznak majd megnyugvást számára...
Nos, ahogy korábban is írtam, óriásiak voltak az elvárásaim ezzel a regénnyel szemben, és talán pont emiatt egy kicsit megijedtem, amikor körülbelül az első 100 oldalig azt tapasztaltam, hogy nagyon lassan és nehézkesen rázódok bele. Lehet, hogy az én ízlésemnek kicsit kevés volt a magyarázat, mindenesetre idő volt, mire helyükre tettem a szereplőket és a felépített világ elemeit. Nem igazán tudom, mi lehetett a gond, mert objektíve nem találok megfogalmazható kivetnivalót a történetben, talán csak a stílusa kevésbé passzolt hozzám, mint más ifjúsági regényeké. Lehet, hogy az is belejátszott ebbe, hogy a főszereplőt, Ash-t nem éreztem egy nagyon erőteljes és meghatározó karakternek, és ezalatt nem arra gondolok, hogy ő maga határozatlan vagy bizonytalan volt, azzal nem volt semmi problémám. Jól átjött az is, hogy az egész életében jelen lévő magányosság és a másság érzése milyen nyomot hagyott a személyiségén, és a cselekmény előrehaladtával fejlődik is a jelleme, nekem valahogy mégis vérszegény maradt a figurája. Szerencsére a regény többi szereplője ezt elég jól kompenzálta, nagyon megszerettem a hatalmas és mogorva jetit, Tobut, ahogyan a Zúzmaraszív szinte teljes legénységét is, különösen a különc Lunát.
Ami viszont nagyon tetszett, az a felépített világ maga, és azok az ötletek, amiket a szerző beleszőtt ebbe a különleges ifjúsági fantasy-be. Mind a leviatánok, mind a dalszövés folyamata és a hozzá kapcsolódó misztériumok szerintem nagyon jó elemek voltak, olyannyira, hogy akár egy felnőtt fantasy-ben is simán megállnák a helyüket, ennek ellenére Jamie Littler nagyon jó érzékkel alakította úgy az eseményeket, hogy csak annyira legyenek komplexek vagy félelmetesek, amennyire a megcélzott korosztálynak még ideális. A cselekmény egyébként végig elég mozgalmas, még ha nagy részben egy utazás is áll a középpontjában, akkor is folyamatosan történik valami, ami fenntartja az érdeklődést. Emellett pedig kiemelendők a szerző illusztrációi, amik amellett, hogy esztétikailag feldobják a lapokat, sokat segítenek abban, hogy el tudjuk képzelni a szokatlan lényeket, eszközöket vagy helyszíneket, és nem mellesleg nagyon szerethetők és humorosak.
Összességében tehát azt mondom, hogy a Zúzmaraszív mindenképpen figyelemreméltó olvasmány, mert az ifjúsági fantasy műfaján belül (és itt most elsősorban a kiskamasz korosztályról beszélünk) egy nagyon sajátos és jól felépített világot mutat be, abszolút szórakoztató élményt nyújt az olvasása, de nekem valami plusz hiányzott ahhoz, hogy igazán kedvenccé váljon. Mivel sorozatról van szó, bízom benne, hogy a későbbiekben sikerül közelebb kerülnöm Ash-hez (mert azért persze piszkál annyira a dolog, hogy folytatni akarjam), illetve azt is, hogy választ kapunk sok olyan kérdésre, ami az első rész végén még nyitva maradt.
Fülszöveg:
Lépj fel a Zúzmaraszív fedélzetére, és légy részese a kalandnak…!
Messze-messze, a szörnyektől hemzsegő Hó-tenger legfagyosabb csücskében, Ash eltűnt szüleit várja, és egyetlen társa a morcos jeti, akit védelmezőjének jelölt ki a falu tanácsnoka.
Amikor azonban egy véletlen folytán kiderül, hogy Ash elképesztő varázserővel rendelkezik, hirtelen a Zúzmaraszív, egy útkereső szán fedélzetén találja magát, aminek vakmerő legénysége Ash segítségére szorul.
Vajon a segítségükkel Ash megtanulja használni új varázserejét, és nyomára bukkan elveszett szüleinek?
Véleményem:
Nagyon vártam ezt a könyvet attól a pillanattól kezdve, hogy először megláttam a borítóját, később pedig, amikor még több részletet lehetett fellelni a gyönyörű kivitelezéséről, a történetről és az illusztrációról, már szinte biztos voltam benne, hogy én ezt nagyon fogom szeretni. Egyébként is nagy rajongója vagyok az ifjúsági regényeknek, különösen akkor, ha valamilyen különleges, varázslattal és csodákkal átitatott történetet mesélnek el, a Zúzmaraszív pedig minden szempontból megfelelni látszott ezeknek a kritériumoknak. Most, az olvasás után még mindig úgy gondolom, hogy ez sok szempontból különleges olvasmány, de azért a közös kalandunk nem volt annyira zökkenőmentes, mint vártam volna - és ebben leginkább az előzetes elvárásaim játszottak szerepet, de erről majd később.
Nagyon vártam ezt a könyvet attól a pillanattól kezdve, hogy először megláttam a borítóját, később pedig, amikor még több részletet lehetett fellelni a gyönyörű kivitelezéséről, a történetről és az illusztrációról, már szinte biztos voltam benne, hogy én ezt nagyon fogom szeretni. Egyébként is nagy rajongója vagyok az ifjúsági regényeknek, különösen akkor, ha valamilyen különleges, varázslattal és csodákkal átitatott történetet mesélnek el, a Zúzmaraszív pedig minden szempontból megfelelni látszott ezeknek a kritériumoknak. Most, az olvasás után még mindig úgy gondolom, hogy ez sok szempontból különleges olvasmány, de azért a közös kalandunk nem volt annyira zökkenőmentes, mint vártam volna - és ebben leginkább az előzetes elvárásaim játszottak szerepet, de erről majd később.
Jamie Littler egy igazán fagyos, rideg és kíméletlen világba kalauzol bennünket. Nem tudni, hogy ez a világ pontosan hol helyezkedik el, illetve hogy térben/időben/valóságosságában hogyan viszonyul a miénkhez, az viszont biztos, hogy mindent hó és jég borít, mintha a sarkvidéken járnánk. Ebben a jeges univerzumban egymástól távol lévő erődítményekben élnek az emberek és a különböző, másfajta fajok, akik a könyörtelen természet és az erőforrások szűkössége miatt keményen küzdenek a túlélésért. Az egyik ilyen elszigetelt településen él főszereplőnk, Ash, a jólelkű, ám igen határozatlan és bizonytalan fiúcska, kinek szülei még kiskorában elhagyták az erődítményt, hogy úgynevezett útkeresőként felvegyék a kapcsolatot más településekkel annak reményében, hogy a maroknyi ember egy szép napon összefogjon. Ugyanis nem csupán a hideg az, ami problémát okoz az itt élőknek, hanem a kegyetlen szörnyetegek, a leviatánok is, akik amolyan "Ahová lépek, szörny terem"-jelleggel bukkannak elő a hó alól, hogy elpusztítsák az embereket, akik már régóta keresik a megoldást arra, hogy végleg legyőzhessék őket. Ash a rideg körülmények ellenére igyekszik boldogulni, de sajnos mind a település vezetőitől, mind társaitól folyamatos elutasítást kap, mégpedig egy egész ártatlannak tűnő szokása miatt: történetesen, hogy szeret énekelni.
A firák falujában már régóta suttognak a rejtélyes és veszélyes dalszövőkről, akik képesek arra, hogy énekeik révén kapcsolatba lépjenek a szörnyetegekkel, ami akár jól is elsülhetne, ha nem kellene attól rettegni, hogy a leviatánok átveszik az uralmat a daloló elméjén, hogy aztán felhasználják őt a pusztításra. Miután egyre gyanúsabbá válik, hogy Ash is a különleges dalszövők közé tartozik, a falu kiveti őt magából, az egyetlen személy, aki kiáll mellette, a Tobu nevű jeti, akinek a gondjaira bízták annak idején. Szerencsére éppen arrafelé állomásozik az egyik útkereső szán, a Zúzmaraszív, akik befogadják maguk közé a különc párost, ezzel pedig kezdetét veszi az igazi kaland. Amellett, hogy sikeresen el kell érniük úti céljukat és meg kell küzdeniük a leviatánokkal és a lidércekkel, Ash-nek arra is rá kell jönnie, hogyan uralja a képességét, illetve arra is, hogy mi történt a szüleivel. Közben egyre többet tud meg saját magáról és a dalszövők múltjáról is, kérdés, hogy ezek a válaszok mennyire hoznak majd megnyugvást számára...
Nos, ahogy korábban is írtam, óriásiak voltak az elvárásaim ezzel a regénnyel szemben, és talán pont emiatt egy kicsit megijedtem, amikor körülbelül az első 100 oldalig azt tapasztaltam, hogy nagyon lassan és nehézkesen rázódok bele. Lehet, hogy az én ízlésemnek kicsit kevés volt a magyarázat, mindenesetre idő volt, mire helyükre tettem a szereplőket és a felépített világ elemeit. Nem igazán tudom, mi lehetett a gond, mert objektíve nem találok megfogalmazható kivetnivalót a történetben, talán csak a stílusa kevésbé passzolt hozzám, mint más ifjúsági regényeké. Lehet, hogy az is belejátszott ebbe, hogy a főszereplőt, Ash-t nem éreztem egy nagyon erőteljes és meghatározó karakternek, és ezalatt nem arra gondolok, hogy ő maga határozatlan vagy bizonytalan volt, azzal nem volt semmi problémám. Jól átjött az is, hogy az egész életében jelen lévő magányosság és a másság érzése milyen nyomot hagyott a személyiségén, és a cselekmény előrehaladtával fejlődik is a jelleme, nekem valahogy mégis vérszegény maradt a figurája. Szerencsére a regény többi szereplője ezt elég jól kompenzálta, nagyon megszerettem a hatalmas és mogorva jetit, Tobut, ahogyan a Zúzmaraszív szinte teljes legénységét is, különösen a különc Lunát.
Ami viszont nagyon tetszett, az a felépített világ maga, és azok az ötletek, amiket a szerző beleszőtt ebbe a különleges ifjúsági fantasy-be. Mind a leviatánok, mind a dalszövés folyamata és a hozzá kapcsolódó misztériumok szerintem nagyon jó elemek voltak, olyannyira, hogy akár egy felnőtt fantasy-ben is simán megállnák a helyüket, ennek ellenére Jamie Littler nagyon jó érzékkel alakította úgy az eseményeket, hogy csak annyira legyenek komplexek vagy félelmetesek, amennyire a megcélzott korosztálynak még ideális. A cselekmény egyébként végig elég mozgalmas, még ha nagy részben egy utazás is áll a középpontjában, akkor is folyamatosan történik valami, ami fenntartja az érdeklődést. Emellett pedig kiemelendők a szerző illusztrációi, amik amellett, hogy esztétikailag feldobják a lapokat, sokat segítenek abban, hogy el tudjuk képzelni a szokatlan lényeket, eszközöket vagy helyszíneket, és nem mellesleg nagyon szerethetők és humorosak.
Összességében tehát azt mondom, hogy a Zúzmaraszív mindenképpen figyelemreméltó olvasmány, mert az ifjúsági fantasy műfaján belül (és itt most elsősorban a kiskamasz korosztályról beszélünk) egy nagyon sajátos és jól felépített világot mutat be, abszolút szórakoztató élményt nyújt az olvasása, de nekem valami plusz hiányzott ahhoz, hogy igazán kedvenccé váljon. Mivel sorozatról van szó, bízom benne, hogy a későbbiekben sikerül közelebb kerülnöm Ash-hez (mert azért persze piszkál annyira a dolog, hogy folytatni akarjam), illetve azt is, hogy választ kapunk sok olyan kérdésre, ami az első rész végén még nyitva maradt.
Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Kiskamasz korosztálytól felfelé mindenkinek, aki egy akciódús, varázslattal átszőtt történetet szeretne olvasni, ami a jég és fagy birodalmába kalauzol bennünket.
Nyereményjáték:
Nyereményjáték:
Mostani játékunk során olyan animációs filmeket gyűjtöttünk össze, amelyek a Zúzmaraszívhez hasonlóan számos kalandot, izgalmat és varázslatot tartalmaznak. A feladat az, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok az adott blogon található mese címét. Tartsatok velünk, és nyerjétek meg a Könyvmolyképző Könyvkiadó által felajánlott példány a könyvből!
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Feladvány:
Feladvány:
Állomáslista:
01/30 - Könyv és más
02/01 - Utószó
02/03 - Csak olvass!
02/05 - Spirit Bliss Sárga könyves út
02/07 - Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)
02/09 - Hagyjatok! Olvasok!
02/11 - Veronika’s Reader Feeder
Megjegyzések
Megjegyzés küldése