Rintaró és a könyvek útvesztője (értékelés és nyereményjáték)

március 25, 2022 Címkék: Blogturné Értékelések gyász Japán Libri mágikus realizmus Nyereményjáték

Rintaró és a könyvek útvesztője (értékelés és nyereményjáték)

A Libri könyvkiadó jóvoltából végre mi is megismerkedhetünk Rintaró, és Tora, a könyvmentő macska történetével. Az izgalmas és sokrétű regény kalandos utazásra hívja olvasóit, s ha velünk tartasz, lehetőséged lesz nyerni egy példányt a könyvből.

Kiadó: Libri, 2021

Oldalszám: 206 oldal

ISBN: 9789634337423

Eredeti cím: 本を守ろうとする猫の話

Fordította: Mayer Ingrid

A könyvet ITT tudod megrendelni!

Fülszöveg:

Rintaró csak egy átlagos gimnazista, aki utál iskolába járni, sok időt tölt a gondolataiba merülve, és kissé nehezen ért szót a többi emberrel. Egy különleges képessége mégis van: senki sem ismeri úgy a könyveket, ahogyan ő. Nagyapja üzlete, a Nacuki Antikvárium igazi kincsesbánya, ahol elfeledett regények, régi klasszikusok és valódi ritkaságok sorakoznak az ódon könyvespolcokon. Nagyapó őszintén hitt abban, hogy a könyveknek hatalmas ereje van, és képesek jobbá tenni az emberiséget, és bár vevőköre sosem volt túl népes, sokan osztoztak a meggyőződésében. Egy nap azonban az öregúr meghal, Rintarónak pedig el kell hagynia szeretett antikváriumát, hogy a nagynénjéhez költözzön. A szomorú előkészületek közepette váratlan látogató toppan be hozzá: egy nagyszájú, sőt egyenesen pimasz macska, aki azért jött, hogy magával vigye Rintarót egy titkokkal és veszélyekkel teli utazásra, amelynek tétje nem kevesebb, mint a könyvek megmentése a végső kihalástól. Nacukava Szószuke varázslatos meséje lélegzetelállító világokba kalauzol, ahol újra és újra megtapasztalhatjuk, mennyire nehéz, ugyanakkor felemelő küldetés valódi olvasóvá válni. Kivételes alkotás, amely magával ragadó hangulatával Murakami Haruki és Michael Ende legkülönlegesebb munkáit idézi.

NACUKAVA SZÓSZUKE orvosként dolgozik Naganóban, a neve írói álnév. Első műve, a rangos díjakat nyert Kamiszama no karute [Isteni kartoték] több mint hárommillió példányban kelt el Japánban, filmfeldolgozás és sorozat is született belőle. A Rintaró és a könyvek útvesztője a második regénye.

Véleményem:

Mókás dolog, hogy teljesen véletlenül úgy alakult, egymás után két regényt is olvashattam, melyek középpontjában a könyvek állnak (az előző A könyvsétáltató volt). Az pedig egy nagyon élvezetes tapasztalat volt, hogy a hasonló téma ellenére mennyire másfajta élményeket kaptam a két írótól. Nacukava Szószuke új szerző a számomra (nagy eséllyel más hazai olvasónak is, ugyanis a Rintaró és a könyvek útvesztője az első magyarul megjelent kötete), és mivel viszonylag ritkán van szerencsém ázsiai íróktól olvasni, kíváncsian vettem a kezembe a regényt. Csak az járt a fejemben, hogy amiben fontos szerepet kapnak az antikváriumok, könyvek és macskák, azzal nagyon nem lőhetek mellé, és szerencsére így is lett: bár sok szempontból eltért attól, amire számítottam, a Rintaró és a könyvek útvesztője egy különleges utazásra invitálja az olvasót, ahol van lehetőségünk alaposan átgondolni, hogyan is viszonyulunk a könyvekhez, az emberi kapcsolatokhoz, és persze saját magunkhoz.

A főszereplőnk egy igen magának való fiú, Rintaró, aki a közelmúltban veszítette el szeretett nagyapját. A családi hátterét nem fejti ki a szerző, de annyi világossá válik, hogy nincsenek szülei, és a nagypapa halála után csak egy nagynénire számíthat, akit korábban nem ismert, és aki azt akarja, hogy költözzön hozzá. Sok tinédzser számára egy ilyen változás főként azért lenne drasztikus, mert ott kell hagynia az iskolát és a sok barátot, nem így Rintaró esetében. A fiú, amikor csak teheti, kerüli az iskolát, közeli barátai nincsenek, és a legkedvesebb időtöltés számára, ha nagyapja antikváriumában tüsténkedhet, és olvashatja az ott található, szeretett könyveket. Rintaróra sajátos módon hat a gyász, érzelmei inkább befelé nyilvánulnak meg, hatalmas magányt és kiüresedettséget érez magában. Mielőtt teljesen az apátiába süllyedhetne, egy váratlan vendég toppan be hozzá egyik nap az antikváriumba, nevezetesen egy beszélő macska, aki határozottan arra kéri, segítsen megmenteni a könyveket.

Innentől kezdve a regény dimenziója megnyílik, és a hétköznapi mellett beléphetünk Rintaróval együtt egy mágikus világba. A különféle útvesztőkben, ahová a macska kíséri, furcsa, zavarba ejtő vagy éppen ijesztő jeleneteknek lehet tanúja, melyek során a felbukkanó, különc alakok valamilyen módon éppen megszentségtelenítik, megsemmisítik vagy értéktelenítik a könyveket. Rintaró feladata, hogy ezeket a folyamatokat állítsa le, és segítsen abban, hogy a könyvek szabadon létezhessenek, és betölthessék azt a fontos szerepet, amit szerinte és nagyapja szerint is be kell tölteniük az emberek életében. A próbák során, melyeket ki kell állnia, természetesen saját magával is szembe kell néznie, hogy végül ráleljen azokra a belső erőkre és célokra, amik segíthetik tovább az életében.

A regény nyelvezete olvasmányos, mégis igényes, szépen megfogalmazott és elgondolkodtató mondatokkal. Mégsem ez volt az, ami igazán megragadott, hanem az a mágikus utazás, melyen Rintaró a macskával, később pedig egy osztálytársnőjével együtt vett részt. Olvasás közben több dolog is megidéződött bennem, a népmesék három próbát kiálló szegénylegényeitől kezdve Madách Imre Az ember tragédiája című művéig. Igaz, itt a különféle jelenetek középpontjában nem az ember küzdelme, felemelkedése és bukása áll, hanem a könyvekhez való viszonyulása, mégis sokszor hasonló érzésem volt, ahogy az útvesztőkben barangoltam. A szerző számára különösen fontos szerepet tölthetnek be a könyvek, ez egyértelműen érződik a kötetből, és izgalmasnak találtam azokat a kérdéseket, amiket Rintaró történetén keresztül felvetett. Vajon a könyvek és az olvasás tekintetében a mennyiség vagy a minőség a döntő? Mennyire tekinthető gazdagnak, aki ugyan rengeteg könyvet birtokol, mégsem szereti őket igazán? Mi a fontosabb, kiszolgálni a társadalom ízlését, vagy éppen az írott szöveg erejével formálni azt? A felvetett kérdések sok szempontból kritikusnak vagy provokatívnak is tekinthetők (bevallom, én például könyves bloggerként elég komoly önreflexiót tartottam olvasás közben arra vonatkozóan, hogy vajon még mindig ugyanazzal az alázattal/szeretettel/tisztelettel nyitok ki egy új könyvet, mint ötszáz olvasmánnyal ezelőtt), de végső soron érthető és elfogadható tanulság fogalmazódik meg a könyvek igazi szerepével kapcsolatban - ami azt illeti, ez a tanulság elég direkt is, úgyhogy nem kell különösen bajlódni a kihámozásával.

Érdekes, hogy ahhoz képest, hogy arra számítottam, afféle esszenciája lesz a regénynek a macskaszereplő, igazából nem is éreztem úgy, hogy Tora elvitte volna a "show'-t. A szerepe az volt, hogy kísérje Rintarót az úton, lehetett volna éppen ember is, de azért valljuk be, a macskarajongó olvasóknak mégis csak kellemesebb, hogy egy beszélő négylábú lett inkább. Összességében én kifejezetten érdekes és gondolatébresztő olvasmányként éltem meg, nem is az a legjobb szó rá, hogy szórakoztatott - egyébként azt is, különösen Torának nagyon frappáns és szellemes megnyilvánulásai voltak -, inkább nekem is segített kicsit eltöprengeni dolgokon. Remélem, hogy a jövőben lesz még szerencsénk Nacukava Szószuke más történeteihez is.

Értékelésem: 5/4,5

Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a könyveket, antikváriumokat vagy macskákat - vagy ezek bármilyen kombinációját.

Nyereményjáték:

Történetünkben fontos szerephez jut egy Tora nevű vörös macska, éppen ezért ebben a játékunkban további könyves cicákat fogunk keresni. A feladatotok annyi, hogy beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába, hogy az adott állomás képén látható macska melyik történetben szerepel, és mi a neve. Vigyázz, lehet becsapósak vagyunk! (könyvcím + macska neve, ha van)

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány: