88 név (értékelés és nyereményjáték)
John Chu egy online szerepjátékos-segéd, akinek az a munkája, hogy ügyfeleit különféle kalandokba kíséri. De mi történik, ha a legújabb gazdag ügyfele nem csupán nagy kalandokra vágyik? Mi történik, ha virtuális munka a valóságba is kiszivárog?
Tartsatok bloggereinkkel legújabb blogturnénkon, és ne felejtsetek el játszani se. A turné végén megnyerhetitek az Agave Könyvek kiadó által felajánlott 88 név című regényt.
Kiadó: Agave Könyvek, 2022
Oldalszám: 266 oldal
ISBN: 9789634199854
Eredeti cím: 88 Names
Fordította: Horváth Norbert
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
John Chu egy „serpa”, aki társaival együtt jó pénzért virtuális kalandokra kíséri ügyfeleit online szerepjátékokba, ahol jól felszerelt karakterekkel élhetnek át felejthetetlen izgalmakat: sárkányokat ölhetnek, űrcsatákban vehetnek részt, bankot rabolhatnak vagy zombihordákkal küzdhetnek.
Az új ügyfelük a titokzatos, magát gazdag és ismert személynek mondó Mr. Jones rengeteg pénzt kínál azért, hogy átfogó idegenvezetést kapjon a virtuális valóság játékvilágáról. Chu számára ez az álommunka, de ahogy belevágnak a kalandozásba, gyanítani kezdi, hogy Mr. Jonest inkább az emberek felett gyakorolt hatalmi potenciál, semmint a szórakozási lehetőségek megismerése vezérli. A fergeteges online kalandnak induló megbízás aztán hamarosan átszivárog a való világba, ahol Chunak minden leleményességére szüksége van, hogy egy lépéssel előrébb járjon mindenkinél – mert a valóságban nincs újraindító gomb.
Matt Ruff legújabb regénye egyrészt tisztelgés a videojátékok világa és a videojátékos közösségek előtt, másrészt izgalmas jelenetekbe ágyazott észrevételek sora arról, hogy mi rejlik a virtuális valóságban, és egyben milyen veszélyekre kell felkészülnie az embereknek a jövőben.
Véleményem:
Azt már többször fejtegettem, hogy nem vagyok egy nagy sci-fi szakértő, és bár egyre többet próbálkozom a műfajjal, azért még mindig óvatosan válogatok. Matt Ruff regénye, a 88 név egy vonatkozása miatt került fel azonnal a kívánságlistámra: nagyon reméltem, hogy ha csak nyomokban, de hasonlítani fog a Ready Player One-ra, az ugyanis borzasztóan tetszett annak idején. Nos, még ha a virtuális valóság és az ebben zajló játékélmény témája hasonlóvá is teszi a két történetet, más vonatkozásukban utólag nem nagyon találtam azonosságot, de ez még önmagában nem is lenne baj. Inkább más dolgok miatt érzem úgy, hogy ez nem lett száz százalékosan az én regényem, de ahhoz, hogy ezt érdemben kifejtsem, tisztázni kell néhány alapvetést rólam, az olvasóról.
Először is, nem igazán mondhatom nagy gémernek magamat. Persze, gyerekkoromban én is rettenetesen rá voltam cuppanva a Commodore 64-es játékokra (a legmaradandóbb élményt az Időrégész című kalandjáték adta, amit soha nem sikerült végigvinnem:)), de aztán nagyon sok idő esett ki, amíg egyáltalán nem volt számítógépünk, aztán később fiatal felnőttként is a Heroes of Might and Magic III volt az egyetlen játék, ami tartósan be tudott szippantani. Ebből adódóan azt is csak a könyv olvasása során tudtam meg, mi az a MMORPG (ha esetleg más sem tudja, sok szereplős online szerepjáték), manapság sokkal inkább lekötnek az igazi társasjátékok, mint virtuális változataik. Nos, ez a hosszú bevezető azért volt, mert az értékelésem a könyvről azoknak lehet érdekes igazán, akik hozzám hasonlóan kevéssé járatosak a témában, arra a kérdésre tudok jól válaszolni, milyen élményt ad a 88 név olyasvalakiknek, akiktől alapvetően távol áll a számítógépes játékok világa.
A történetünk főhőse egy John Chu nevű fiatal srác, aki serpaként keresi a kenyerét. A serpa jelen esetben olyan segítőt, kísérőt jelent, akit gazdag ügyfelek bíznak meg azzal, hogy segítsék őket az online szerepjátékok során. A könyv világában a legnépszerűbb ilyen játék a Call to Wizardry, ahol avatarjaink különféle fajok, kasztok szerint kalandozhatnak, teljesíthetnek küldetéseket, vagy öldöshetik egymást. A regény a nem túl távoli jövőben játszódik, amikor már sokkal fejlettebb a virtuális valóság, így ezek a kalandok szinte valódi élményt nyújtanak a felhasználóknak. Az izgalmasabb események akkor kezdődnek, amikor Johnt egy titokzatos fickó keresi meg, hogy vezesse be a MMORPG-ek világába, és ezért elképesztően sok pénzt ajánl. Mivel a megbízó, egy bizonyos Mr. Jones a lehető legmagasabb szintű biztonsági eljárásokat alkalmazza és ragaszkodik a totális anonimitáshoz, főhősünket egyre inkább furdalja a kíváncsiság, hogy ki lehet valójában és mi a célja, főleg, miután más szereplők is bekerülnek a képbe, akik kémkednek a fiú és a virtuális kalandozások után. Nos, a cselekményről ennél többet nem mondanék el, hogy ne lőjem le a poénokat, legfeljebb annyit, hogy a végkifejletig azért tartogat egy-két váratlan fordulatot.
Én két részre választanám valahogy azt a történetet. Először is ott van a virtuális valóságok, online szerepjátékok világa, amik a történések legnagyobb részében szolgáltatják a hátteret. Tény, hogy néhány dolognak utána kellett néznem, és hogy számomra nem természetes közeg ez a világ, de ettől függetlenül tudtam élvezni, "látványosnak" tartottam, és kifejezetten kíváncsi voltam, hogy ebben a jövőben mi mindenre képes a technika, illetve ez milyen morális problémákat vet fel. A regényben központi elem, hogy a szereplők sok esetben nem ismerik egymás valódi személyazonosságát. Ez a problémakör már a jelen világunkban is égető, aktuális és fontos kérdés, nem csupán biztonsági, hanem pszichés szempontból is. A jövő, amit Ruff előrevetít, sok szempontból izgalmas és érdekes, ugyanakkor félek, hogy ha egy olyan világban kellene léteznünk, ahol még annyira sem kell vállalnunk önmagunkat és az "arcunkat", mint most, annak nem lennének éppen fényes következményei. Mindenesetre a regény többféle, technológiával, virtuális valósággal vagy online játékkal kapcsolatos problémát és dilemmát vet fel, amik érdemesek a továbbgondolásra. Sőt, ráadásként a hozzám hasonló laikusok kedvéért a történet után olvashatunk egy rövid szószedetet is, ami a gyakori gamer-kifejezések magyarázatát tartalmazza.
A másik rész, amivel foglalkozni kell, maga a krimi szál, és bevallom, én ezt éreztem gyengének, azzal együtt is, hogy a történetben sok mindent elvitt a környezet, a háttér és a többnyire pörgős cselekmény. Nem éreztem a feszültséget, nem volt mindig logikus számomra, hogy mi történik, mintha nem a cselekmény ötletét ültette volna a szerző egy sci-fi környezetbe, hanem a meglévő háttérbe próbált volna valamiféle akciót beleszuszakolni. Úgyhogy érdekes módon, ahhoz képest, hogy a játékos száltól féltem jobban, valójában az tetszett inkább. Fontos lehet még, hogy a regény sokszor trágár vagy obszcén, ez sokakat zavarhat, én nem mentem éppen a falnak tőle, de nem mindig éreztem a létjogosultságát - hacsak nem az volt, hogy a szerző az ezzel kapcsolatos gátlástalanságot is ki akarta domborítani, mint a virtuális létezés sajátosságait. Összességében tehát nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet, de már csak a nosztalgia-faktor miatt is marad továbbra a Ready Player One a szívem csücske, amit nem sikerült most letaszítani a trónról. Ha viszont valaki úgy érzi, hogy nálam jobban vonzza ez a téma és világ, mindenképpen érdemes próbát tenni vele, mert azért érdekes kérdéseket vet fel és látványos kalandokat mesél el.
Értékelésem: 5/3,5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, akit érdekel az online szerepjátékok és virtuális valóságok világa, és aki szívesen olvasna egy ezzel kapcsolatos, mozgalmas történetet.
Nyereményjáték:
Bloggereink nagyon szereti a virtuális valósággal kapcsolatos olvasmányokat, szóval a mostani játékunkban ki kell találnotok az egyes blogokon elhelyezett idézetekből, hogy mely könyvre gondoltunk! Kivételesen lesz egy extra lehetőségetek is nyerni, ha kitöltöttétek a rafflecoptert.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
“– A Beatles tagjai LSD-n éltek, és tudatmódosítókat használtak írás közben – magyaráztam neki –, úgyhogy magának lélekgyógyászként több esélye van a dalszövegeik megfejtésére, mint nekem.– Ez így igaz – válaszolta –, de lehet, hogy nekem elkerülik a figyelmemet olyan irodalmi aspektusok, amelyekre a maga figyelme ki van hegyezve. Tudja, sokkal több Baudleaire ragadt rám a beszélgetéseink során, mint az appokból, úgyhogy ketten együtt talán értelmezni tudnánk az Abbey Road-ot…”
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése