A Kimondatlan Név - Kígyókapuk 1. (értékelés és nyereményjáték)
A. K. Larkwood első regénye, A Kimondatlan Név egy nagyívű fantasy történet, melyet az Agave Könyvek hozott el nekünk magyar nyelven. Tarts te is a Blogturné Klub bloggereivel, és tudj meg többet erről az izgalmas könyvről, melynek egy példányát akár meg is nyerheted!
Kiadó: Agave Könyvek, 2022
Oldalszám: 544 oldal
ISBN: 9789634199977
Eredeti cím: The Unspoken Name
Fordította: Tamás Gábor
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Mi lenne, ha tudnád, hogyan és mikor fogsz meghalni?
Kszorvejt az ősi mágia egyik szektája nevelte. Mindig is tudta, hogy a tizennegyedik születésnapján felmászik majd a hegyre, belép a szentélybe, és az istenük, a Kimondatlan áldozata lesz. Ám a halála napján felkeresi egy nagy hatalmú varázsló, és lehetőséget kínál neki: fordítson hátat a végzetének, hogy tolvajjá, kémmé és orgyilkossá váljon – a varázsló hű fegyverévé. A lány sosem akart értelmetlen halált halni, ezért elfogadja az ajánlatot.
Kezdetben segít megdönteni egy ország vezetését és visszaadni a varázslónak a hatalmát, aztán a megbízásából kutatni kezd egy ereklye után, amely számos világot képes lenne megváltoztatni.
Eljön azonban a nap, amitől Kszorvej mindvégig rettegett. Szembetalálkozik régi szektájával, amelynek tagjai ugyanazt a mágikus tárgyat keresik. Kszorverjnek el kell számolnia a múltjával, ráadásul szembesül a ténnyel, hogy az istenek nem felejtenek, és idővel minden adósságot meg kell fizetni…
Véleményem:
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján már nagyjából kialakult bennem az a rutin, hogy ha igényes kortárs fantasy regényt szeretnék olvasni, akkor első körben az Agave Könyvek friss megjelenéseit veszem szemügyre. Nem mondom, hogy kivétel nélkül csak telitalálatokba nyúlok bele, de rengeteg számomra kedves írót fedeztem fel általuk és sok különleges történetet ismertem meg. A. K. Larkwood első regénye, A Kimondatlan Név régi emlékeket idézett fel bennem a borítójával, eszembe juttatta azokat a fantasyket, amiket még tinédzser koromban olvastam el. Ez a benyomás és az ígéretes fülszöveg elég volt, hogy meg akarjam ismerni a történetet, amiben nem is kellett szerencsére csalódnom. Igaz, kicsit tömény és nagyobb odafigyelést igénylő darab, de próbálom magam tudatosan "visszaszoktatni" az ilyen könyvekhez, hiszen sokkal inkább garantálják, hogy az ember teljesen elmerüljön egy adott világban, ami tartósan kiszakítja a valóságból.
A regény kezdetén megismerjük főhősünket, az akkor tizenhárom éves Kszorvejt, aki a Némaság Házában nevelkedő ork - a regényben osárük - lány. Egész életében arra készítették fel, hogy a helyi istenség, a Kimondatlan menyasszonya legyen, akit tizennegyedik születésnapján feláldoznak majd a szentélyben. A lány, bár fél az egyre közeledő határidőtől, azért alapvetően megbékélt a sorsával, legalábbis nem igazán tud elképzelni olyan lehetőséget, ami által megszabadulhatna tőle. Egészen addig, amíg fel nem keresi Belthandrosz Szethennáj, a saját hazájából száműzött varázsló, aki különös alkut ajánl neki. Ha Kszorvej hajlandó részt venni a kiképzésen és segíteni őt abban, hogy visszaszerezze hatalmát saját otthonában, Tlánthothéban, akkor segít neki megszökni sorsa és a biztos halál elől. A lány elfogadja a kínálkozó lehetőséget, és ezzel kezdetét veszi a négy nagyobb tartalmi egységre tagolható, szerteágazó kaland. Kszorvej hamarosan megtudja, hogy Szethennáj célja több a visszatérésnél, egy különleges ereklyetartót keres, ami állítólag elképzelhetetlen és hatalmas tudással ruházza fel a birtokosát. Persze az értékes kincsre mások is szemet vetettek, így a regény során hőseinknek számos intrikával, ellenséggel és veszélyes helyzettel kell szembenézniük.
Az írónő által felépített világ sok szempontból megidézi a klasszikusabb fantasy-regényeket. Napjaink népszerű lényei után felüdülés volt például olyan történetet olvasni, ahol orkok, elfek és varázslók népesítik be a lapokat. A regény környezetét adó univerzumban nekem nagyon tetszett az a megoldás, hogy különféle kapukon keresztül lehet utazni, felkeresni más világokat. Ezek a világok igen eltérőek fejlettségi, társadalmi vagy környezeti szempontból, de az közös a legtöbben, hogy a vallásnak, különféle isteneknek fontos szerepe van. A mágusok és varázslók általában ezektől az istenektől nyerik az erejüket, az viszont soha nem teljesen egyértelmű, ki helyezkedik el a jó vagy a rossz oldalon. Igaz ez a karakterekre is, nem lehet senkit egyértelműen pozitív vagy negatív hősként emlegetni, mindenkinek megvannak a maga céljai, önös érdekei és motivációi, és ha kell, szereplőink nem félnek áldozatokat hozni azért, hogy ezeket elérjék. Kszorvej is sok szempontból különleges főhősnő. Ork származásával, látványos agyaraival nem tipikus szépségideál (amit én egyáltalán nem bánok, néha már zavarba ejtő, hogy minden fantasy-regény főhőse szupermodell), megjelenése helyett sokkal fontosabbak belső tulajdonságai. Kezdetben legfőképp a Szethennáj iránti hála motiválja, illetve az, hogy nem nagyon van választása, mit is kezdhetne az életével. Később ez fokozatosan alakul és változik, ahogy ő maga is kezdi egyre jobban ismerni és érteni az őt körülvevő világot, és amikor megismer olyan személyeket, akik fontossá válnak a számára.
Ahogy korábban is említettem, a kötet négy nagyobb tartalmi egységre osztható, melyek ugyan összefüggenek és egymásra épülnek, de azért jól érzékelhetően elhatárolják a történet egy-egy szeletét. Nekem leginkább az első és az utolsó tetszett, előbbi azért, mert ott történik a tényleges világépítés és hőseink megismerése, a végére pedig kezd szép fokozatosan tetőfokára hágni a feszültség, izgatottan vártam, milyen váratlan fordulatok lapulnak az írónő tarsolyában, illetve eddigre ért össze bennem igazán a bemutatott világ, a mágia és az istenek természete, illetve a különféle varázslatos képességek mibenléte. Tovább színesítette a cselekményt, amikor bekerült a képbe Suthmíli karaktere, izgalmasnak találtam a Kszorvejjel alkotott kettősüket, ahogy azt is, ahogy főhősünk segít neki abban, hogy megtalálja önmagát és ő is szembeszálljon azzal a sorssal, amit eleve elrendeltek a számára. Ahogyan reméltem, a regény végére tényleg kapunk néhány érdekesebb csavart és fordulatot, de persze így is maradnak jócskán lezáratlan ügyek, melyekkel kapcsolatban majd a folytatásból fogjuk megkapni a válaszokat.
A Kimondatlan Név szerintem egy kifejezetten olvasóbarát fantasy. A felépített világ kellően eredeti és érdekes, megfelelő részletességgel kidolgozott, mégis olyan nyelvezettel, hogy nem éreztem úgy, hogy nagyon erőlködnöm kell, ha mindent fel szeretnék fogni. Néhol kicsit humoros, néhol kicsit trágár, akad benne szolidan romantika is, de nem ez játssza a főszerepet. Én szeretem, ha olvasóként sokáig azt érzem, hogy a szerző eltitkol előlem valamit, és a főhőssel együtt rakhatom össze a kirakós darabkáit, ahogyan azt is, ha a különféle lények, istenek, tájak és varázslatok magukba szippantanak és kiragadnak kicsit a hétköznapokból. Még valami pluszra várok azért, amit reményeim szerint megkapok majd a folytatástól, de szerintem ez egy igazán jól sikerült bemutatkozó regény, amit érdemes a fantasy-rajongóknak a kezükbe venniük.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a mágiával átitatott, mozgalmas fantasyket, a belevaló női főhősöket és az érdekes világokat.
Nyereményjáték:
A. K. Larkwood regényében sok klasszikus fantasy lény szerepel, azonban mindegyikük egészen másként tűnik fel, mint ahogy megszokhattuk. Ennek ellenére Larkwood számos fantasy regényből inspirálódhatott, melyek közül néhányat most ki kell találnotok. Az állomásokon egy-egy könyv fülszövegéből idéztünk, a ti feladatotok pedig az, hogy felismerjétek, hogy melyik könyv gondoltunk!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
„Mostanra a szabadságért vívott harc véget ért, és a Kaulok új generációja immár Kekon rohamtempóban fejlődő fővárosának uralmáért verseng. Mindent megtesznek, hogy megvédjék az övéiket, ellenőrizzék a jádekereskedelmet, és megóvják a területeiket. A klánok mindennapjait meghatározó ősi tradícióknak egyre kevesebb tér marad gyorsan változó világukban.”
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése