Momo (értékelés és nyereményjáték)

 

Michael Ende méltán ismert ifjúsági regénye idén csodaszép új köntösben és Győri László új fordításával jelent meg a Móra Könyvkiadó jóvoltából. Ismerjétek meg Momót és barátait, szálljatok ti is szembe a szürke urakkal, vegyetek részt a nyereményjátékon, és nyerjétek meg a Kiadó által felajánlott példányt!

Kiadó: Móra Könyvkiadó, 2024

Oldalszám: 256 oldal

Eredeti cím: Momo

Fordította: Győri László

Illusztrálta: Michael Ende

ISBN: 9789636035839

A könyvet ITT tudod megrendelni!

Fülszöveg:

A Végtelen történet szerzőjének világsikerű műve egy modern nagyvárosban játszódik, valahol Dél-Európában. Egy kísérteties társaság, a szürke urak csoportosulása hatalmába keríti az embereket, és arra ösztönzi őket, hogy takarékoskodjanak az idővel. A regény a kiváló műfordító, Győri László új fordításában jelenik meg.

Véleményem:

Nagyon szeretem Michael Ende történeteit, valahogy számomra egészen különleges és egyedi a hangulatuk, illetve úgy érzem, hogy a bennük szereplő kérdések, problémák is fajsúlyosabbak, mint sok másik ifjúsági regény esetében. A Végtelen Történet után, több, mint tíz évvel ezelőtt a Momót is elolvastam, viszont őszintén szólva a fő cselekményszálon kívül viszonylag kevés dologra emlékeztem belőle. Úgy gondoltam, a Móra Könyvkiadó új kiadásának köszönhetően érdemes lenne feleleveníteni az élményt, és utólag egy cseppet sem bánom a döntésemet. Szerintem én is sokat változtam ez alatt a tíz év alatt, mindenesetre úgy éreztem, sokkal többet adott ez a történet és Momót is sikerült jobban megismernem, mint annak idején. 

A regényünk Dél-Európa egy névtelen városában játszódik, azon belül is kezdetben egy régi, elhagyatott amfiteátrumnál. Itt él ugyanis főhősünk, Momo, a titokzatos kislány, aki nem emlékszik rá, mióta él, hogyan került ide vagy kik voltak a szülei, egyszerűen csak itt van és valahogy igyekszik elboldogulni az életben. Ebben sokat segítenek a barátai is, akik mindig gondoskodnak arról, hogy legyen mit ennie, különösen Utcaseprő Beppóval és Idegenvezető Gigivel ápol szoros kapcsolatot. A sok jóért cserébe persze Momo is megteszi a magáét: olyan jó hallgatóság ugyanis, mint ő, nincs még egy a városban. Mellette az emberek úgy érzik, sokkal okosabbak, mint máskor, a gyerekeknek remek játékötletei támadnak, és összességében mindenki nagyon jól érzi magát a kislány közelében. Nem is lenne semmi, ami megzavarja ezt az idillt, ha egy nap nem bukkannának fel a városban a titokzatos szürke urak, az Időtakarék munkatársai. 

Ezek az egyforma, szürke urak először csak apránként, később egyre durvább módszerekkel hálózzák be a helyi lakosokat. Különös számításaikkal rávilágítanak, hogy a felnőttek mennyire nem tudnak takarékoskodni az idejükkel, és a napjaik tele vannak olyan tevékenységekkel, amiknek semmi gyakorlati haszna nincsen. Lehetőséget ajánlanak arra, hogy ezen mindenki változtathasson: az időtakarékosság jóvoltából ugyan ezentúl egy perc szabadideje sem lesz senkinek, cserébe majd egy nap kamatostul visszakapják az így megspórolt idejüket. Csakhogy, mint minden aljas tervben, itt is akad egy gonosz csavar, ugyanis, mire odajutnának, már senki sem fog emlékezni, mi értelme is volt takarékoskodni, a szürke mindennapok és a monoton robotolás minden lelket kiöl így az emberekből. 

A szürke urak számára egyetlen személy van, akivel szemben teljesen tehetetlenek, ez pedig Momo, aki különleges adottságának köszönhetően az első pillanatban átlát szándékaikon. Ugyanakkor akadnak más módszereik, amikkel a saját malmukra hajthatják a vizet. Ha Momót nem is tudják megtörni, de a barátait igen, és képesek elérni, hogy a kislány teljesen egyedül érezze magát a világban. Szerencsére Momo nem marad mégsem teljesen egyedül, a rejtélyes Hora mester és egy jövőbelátó teknősbéka, Kassziopeia segítségével megpróbálhatja megállítani az Időtakarék szürke embereit, viszont kérdés, hogy van-e esélye a győzelemre, amikor senki más nem képes ellenállni az újfajta életmódnak. 

A történetet olvasva újfent rácsodálkoztam arra, hogy Michael Ende milyen mély és elgondolkodtató témákat visz be a regényeibe. Bár ez a könyv eredetileg 1973-ban jelent meg, a benne megjelenő problémák nem is lehetnének aktuálisabbak. A mai, felgyorsult világunkban mindenki igyekszik zsonglőrködni az idejével, minél kevesebb üresjáratot hagyva, hogy ne vesszenek kárba az órák és a percek, csak éppen mindeközben a lényegről feledkezünk meg: arról, hogy teljes szívünkkel megéljük az adott pillanatokat. Természetesen mi, felnőttek sokkal inkább ki vagyunk téve ennek a veszélynek, mint a gyerekek, ugyanakkor, ha nem vigyázunk, nekik is átadhatjuk ezt a boldogtalan örökséget. Momo ebben az értelmezésben számomra magát a reményt szimbolizálta, mindannak az összességét, amiért egyáltalán érdemes élni, és sokszor nagyon szívszorító volt olvasni, mennyi nehézség árán tudja mások szemét is felnyitni az igazsággal kapcsolatban. 

A megrajzolt világ (ebben az esetben szó szerint is, köszönhetően a szerző saját illusztrációinak), a városka, a szürke urak rideg egyformasága egyszerre volt nagyon képszerű, ugyanakkor kicsit nyomasztó is. Az biztos, hogy ez nem egy könnyen emészthető mese, hanem egy mélyen tanító történet, amihez azért kell bizonyos fokú érettség, emiatt én elsősorban a felsős korosztálynak ajánlanám. Ugyanakkor felső korhatár szerintem nem létezik, sőt, nagyon jó lenne, ha minél több felnőtthöz jutna el ez a történet, és ráismernénk azokra a dolgokra, amiket esetleg rosszul csinálunk az életünkben. Nagyon a szívemhez nőttek a regény szereplői, különösen Momo és Kassziopeia, de tulajdonképpen a mellékszereplőket is nagyon egyedinek és különlegesnek találtam. Volt lehetőségem kicsit alaposabban összehasonlítani Győri László  új fordítását a régebbi, Kalász Márton által fordított darabbal, és úgy érzem, érdemes volt egy kis friss színt vinni a szövegbe. Én mondjuk a korábbi verziót is kedveltem, de az új valamivel lendületesebb, könnyebben olvasható, így pedig szerintem jobban meg tudja szólítani a fiatalabb olvasókat. Összességében nagyon örülök, hogy újra elolvastam, és bízom benne, hogy a blogturné is hozzájárulhat kicsit ahhoz, hogy megkapja azt a figyelmet, amit megérdemel. 

Értékelésem: 5/5

Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a kicsit komolyabb, borongósabb, elgondolkodtató ifjúsági történeteket. 

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban Michael Ende további köteteinek nyomába eredünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány: 

"Mert már tudta: a világ az öröm ezer meg ezer formáját kínálja, de ezek alapjában véve mind egyet jelentenek, a szeretni tudás örömét. A kettő egy és ugyanaz."

 

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

10.31. Könyv és más

11.02. Spirit Bliss Sárga könyves út

11.05. Szembetűnő