Globális öngyilkosság- Bolygónk megmentése a reggelinél kezdődik (értékelés és nyereményjáték)
A nagy sikerű Rém hangosan és irtó közel szerzője, Jonathan Safran Foer ezúttal a globális felmelegedés témakörére igyekszik felhívni a figyelmet. Személyes hangvételű írásában arra próbál rávilágítani, miért vagyunk tétlenek ebben a kérdésben, és hogyan változtathatnánk ezen - lehetőleg minél előbb. A Globális öngyilkosság - Bolygónk megmentése a reggelinél kezdődik című könyvet magyarul a Helikon Kiadó jóvoltából olvashatjuk idén nyártól.
Oldalszám: 308 oldal
ISBN: 9789634793892
Eredeti cím: We are the Weather: Saving the Planet Begins at Breakfat
Fordító: Tábori Zoltán
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Van-e ma égetőbben aktuális téma a klímaválságnál? Annak nyomasztó tudata, hogy Földünk az emberi tevékenység következtében fokozatosan melegszik, egyre inkább a mindennapjaink részévé válik. A tudományos élet szakértői napról napra vészhelyzetet hirdetnek, évente dőlnek meg hőségrekordok, és egyre riasztóbbak a statisztikák.
Hogyan lehetne érdekelté tenni az emberiséget tulajdon túlélésében? Miképp tudnánk leküzdeni azt a tétlen közönyt, mely lehetetlenné teszi, hogy szembenézzünk a globális környezeti krízis jelentette veszélyekkel? És tehet-e egyáltalán bármit is az átlagember bolygónk megmentése érdekében? Jonathan Safran Foer ezen fajsúlyos kérdések megválaszolására vállalkozik. A Globális öngyilkosság egyedülállóan bátor számvetés a klímaválságot övező félelmekkel és tehetetlen dühvel; aprólékos kutatáson nyugvó, gondolatébresztő értekezés az éghajlatváltozás okairól és lehetséges megoldásairól, élvezetes történelmi példákkal tűzdelt, egyszerre illúziómentes és reményteli felszólítás a kollektív cselekvésre, egyúttal magával ragadó személyes vallomás is, amelyben a szerző kíméletlen őszinteséggel tárja fel a könyv írását kísérő belső vívódásait.
Hogyan lehetne érdekelté tenni az emberiséget tulajdon túlélésében? Miképp tudnánk leküzdeni azt a tétlen közönyt, mely lehetetlenné teszi, hogy szembenézzünk a globális környezeti krízis jelentette veszélyekkel? És tehet-e egyáltalán bármit is az átlagember bolygónk megmentése érdekében? Jonathan Safran Foer ezen fajsúlyos kérdések megválaszolására vállalkozik. A Globális öngyilkosság egyedülállóan bátor számvetés a klímaválságot övező félelmekkel és tehetetlen dühvel; aprólékos kutatáson nyugvó, gondolatébresztő értekezés az éghajlatváltozás okairól és lehetséges megoldásairól, élvezetes történelmi példákkal tűzdelt, egyszerre illúziómentes és reményteli felszólítás a kollektív cselekvésre, egyúttal magával ragadó személyes vallomás is, amelyben a szerző kíméletlen őszinteséggel tárja fel a könyv írását kísérő belső vívódásait.
Véleményem:
Ahogy már említettem hét elején, most valahogy sorozatosan olyan könyvek kerülnek a kezembe, melyek közvetlenebb vagy közvetett módon kapcsolódnak a környezetvédelemhez, klímaválsághoz, bolygónk jövőjéhez. Jonathan Safran Foer könyve határozottan a közvetlenebb fajtából való, személyes hangvételű, kicsit rendhagyó ismeretterjesztő kötet, mely egyszerre igyekszik felnyitni az olvasó szemét korunk kihívásaira és a cselekvés égető sürgősségére, illetve egyfajta önismereti vagy motivációs erőként hatni az íróra magára. Mivel a Rém hangosan és irtó közel egyike a kedvenc könyveimnek, nem volt kérdés, hogy kezembe vegyem a Globális öngyilkosságot, bár tudtam, hogy ez nem regény lesz, mindenképpen kíváncsi voltam egy olyan ember véleményére, akinek a munkásságát sokra tartom.
Kicsit nehéz tömören összefoglalni, miről is szól ez a kötet valójában. Persze, ahogy a cím is ígéri, napjaink legégetőbb és legaktuálisabb kérdéseiről, klímaválságról, globális felmelegedésről, a lehetséges megoldásokról és az egyéni cselekvési lehetőségekről, de mindezt mégsem úgy kell elképzelni, mintha egy ismeretterjesztő könyvet nyitnánk fel, ahol a fenti témakörök megfelelő pontok alá rendeződnek. A szerző munkája egy sajátos belső monológ, gondolkodási folyamat, állandó önreflexió és kérdésfelvetés, ahová sokszor becsatolódnak olyan témák és gondolatok is, amik látszólag nem is kapcsolódnak a kiinduló témakörhöz. Amikor elkezdtem olvasni, egyből beszippantott a személyes és már-már tolakodóan őszinte hangnem, ugyanakkor eleinte nehezen tudtam követni, hogy a felmerülő témák - holokauszt, emberjogi harcok, holdra szállás - hogyan fognak kilyukadni a környezetvédelemnél. Amikor azonban ez megtörténik, és megértjük, hogy a felvonultatott példák és hasonlatok hogyan szolgálják a mondanivalót, egyszerre sorozatos aha-élményeink lesznek, amik rendkívül inspirálóak.
Ahhoz, hogy még jobban átadjam, mit jelentett nekem ez a könyv, muszáj, hogy egy kicsit én is megosszak pár személyesebb dolgot a kérdéshez való viszonyulásomból. Igaz, hogy jó pár éve igyekszem tudatosabban élni abból a szempontból, hogy a lehető legkevesebb kárt okozzam a környezetnek a már meglévőkön felül (szelektív hulladékgyűjtés, műanyagok kerülése, újrafelhasználás, csomagolásmentes termékek), de ha kíméletlenül őszinte akarok lenni, akkor be kell vallanom, hogy ezeket az igyekezeteket sokszor felülírja a kényelem és a praktikum. Ha őszinte vagyok, akkor azt is be kell vallanom, hogy bár szeretek úgy tekinteni magamra, mint akit érdekel a bolygó sorsa, rettentő szerény mértékű konkrét tudományos ismerettel rendelkezem, sok összefüggést nem értek pontosan, és gyakran jut eszembe az a gondolat, hogy végső soron úgysem az én döntéseimen múlnak majd a dolgok, hanem a nagy cégek, vállalatok, kormányok döntésein. Persze ha mindezt továbbgondolom, akkor hamar kilyukadok oda, hogy minden nagy változás az egyének viselkedésén vagy döntésein múlik, de szerintem nagyon fontos, hogy lássuk a saját gyengeségünket, teszetoszaságunkat és maszatolásunkat, amit akár meg is ideologizálhatunk, mégis oda vezetnek, hogy a változás túl későn következik majd be. Na, és most jutottunk el oda, miért nagyszerű ez a könyv: pontosan emiatt a kíméletlen őszinteség miatt, ugyanis a szerző folyamatosan kiemeli, hogy hiába tudja, hogy nagy a baj, mégsem hiszi, nem érzi a bőrén, a klímakatasztrófa túlságosan elvont és óriási fogalom ahhoz, hogy azonnali cselekvésre késztesse a legtöbb embert. Ritka, amikor valamilyen hasonlóan fontos témában ennyire őszintén ki meri valaki hangosítani a gyengeségeinket és hibáinkat, pedig azt gondolom, minden cselekvés és változtatás nulladik lépésének ennek kéne lennie.
Na persze attól függetlenül, hogy Jonathan Safran Foer sokszor leírja, miért nehéz változtatni, azért javasol is olyan lépéseket, amiket mindenki megtehet, aki igyekszik meghatározó csepp lenni a tengerben. Bár viszonylag soká lyukadunk ki ide olvasás során, a legfontosabb témakör, amiről szó lesz, az állati eredetű élelmiszerek fogyasztásának csökkentése. A szerző szerint ha csak annyira képes lenne mindenki, hogy vacsoráig nem fogyaszt állati eredetű ételt, azzal már rengeteget tennénk a környezetünkért, hiszen az üvegházhatású gázok nagy százaléka az állattenyésztéshez kapcsolódóan keletkezik. A sorokat olvasva látjuk, mennyire komolyan utánajárt a konkrét adatoknak és statisztikáknak, melyek szépen le is vannak hivatkozva, ráadásul elég köznapian van minden megfogalmazva ahhoz, hogy a laikusabb olvasó is megértse. Én egy ideje már törekszem arra, hogy nagyon kevés húst fogasszak, és úgy érzem, ez a könyv most megint lökött rajtam annyit, hogy tartósabban és intenzívebben kitartsak az elhatározásom mellett.
Volt ennek a könyvnek még egy vonatkozása, ami egyáltalán nem direkt vagy látványos, de számomra fantasztikus volt. Nem tudom, hogy volt-e ebben bármi szándékosság, de olyan volt sokszor olvasni a sorait, mintha a szerző egyfajta terápiás céllal is írta volna ezt a kötetet, hogy egy látszólag teljesen független téma feldolgozása kapcsán feldolgozza a saját családjának történetét, annak minden tragédiájával és titkával. Jonathan Safran Foer felmenői között sokan vannak, akik a holokauszt áldozataiként haltak meg, és olyanok is, akik túlélték a szörnyűségeket. Bár elsőre nem gondolnánk, hogy ez a téma, ez a családi narratíva kapcsolódhat a környezettudatossághoz, az író mégis megtalálja azokat a kapcsolódási pontokat és párhuzamokat, amivel feldolgozhatóbbá és elfogadhatóbbá teszi a saját történeteit is. Ritkán tapasztalom, amikor egy könyvben ennyire megelevenedik egy belső pszichológiai folyamat, aminek mi, olvasók is részesei lehetünk, és nagyon hálás vagyok, hogy a szerző ilyen közel engedett a legbelsőbb gondolataihoz és érzéseihez.
Összességében szerintem ez egy nagyon különleges és fontos olvasmány, amit szívem szerint mindenkinek a kezébe adnék, hiszen előbb-utóbb tényleg muszáj tudomásul venni, hogy a jelenleg ismert bolygónk végzetesen meg fog változni. Sőt, most már ott tartunk, hogy a tudomásul vétel sem elegendő, a következő lépésnek kell következnie, amikor felelősségteljesen, a jövő generációira gondolva elkezdünk cselekedni, akár hisszük, akár nem, hogy mekkora a baj.
Ahogy már említettem hét elején, most valahogy sorozatosan olyan könyvek kerülnek a kezembe, melyek közvetlenebb vagy közvetett módon kapcsolódnak a környezetvédelemhez, klímaválsághoz, bolygónk jövőjéhez. Jonathan Safran Foer könyve határozottan a közvetlenebb fajtából való, személyes hangvételű, kicsit rendhagyó ismeretterjesztő kötet, mely egyszerre igyekszik felnyitni az olvasó szemét korunk kihívásaira és a cselekvés égető sürgősségére, illetve egyfajta önismereti vagy motivációs erőként hatni az íróra magára. Mivel a Rém hangosan és irtó közel egyike a kedvenc könyveimnek, nem volt kérdés, hogy kezembe vegyem a Globális öngyilkosságot, bár tudtam, hogy ez nem regény lesz, mindenképpen kíváncsi voltam egy olyan ember véleményére, akinek a munkásságát sokra tartom.
Kicsit nehéz tömören összefoglalni, miről is szól ez a kötet valójában. Persze, ahogy a cím is ígéri, napjaink legégetőbb és legaktuálisabb kérdéseiről, klímaválságról, globális felmelegedésről, a lehetséges megoldásokról és az egyéni cselekvési lehetőségekről, de mindezt mégsem úgy kell elképzelni, mintha egy ismeretterjesztő könyvet nyitnánk fel, ahol a fenti témakörök megfelelő pontok alá rendeződnek. A szerző munkája egy sajátos belső monológ, gondolkodási folyamat, állandó önreflexió és kérdésfelvetés, ahová sokszor becsatolódnak olyan témák és gondolatok is, amik látszólag nem is kapcsolódnak a kiinduló témakörhöz. Amikor elkezdtem olvasni, egyből beszippantott a személyes és már-már tolakodóan őszinte hangnem, ugyanakkor eleinte nehezen tudtam követni, hogy a felmerülő témák - holokauszt, emberjogi harcok, holdra szállás - hogyan fognak kilyukadni a környezetvédelemnél. Amikor azonban ez megtörténik, és megértjük, hogy a felvonultatott példák és hasonlatok hogyan szolgálják a mondanivalót, egyszerre sorozatos aha-élményeink lesznek, amik rendkívül inspirálóak.
Ahhoz, hogy még jobban átadjam, mit jelentett nekem ez a könyv, muszáj, hogy egy kicsit én is megosszak pár személyesebb dolgot a kérdéshez való viszonyulásomból. Igaz, hogy jó pár éve igyekszem tudatosabban élni abból a szempontból, hogy a lehető legkevesebb kárt okozzam a környezetnek a már meglévőkön felül (szelektív hulladékgyűjtés, műanyagok kerülése, újrafelhasználás, csomagolásmentes termékek), de ha kíméletlenül őszinte akarok lenni, akkor be kell vallanom, hogy ezeket az igyekezeteket sokszor felülírja a kényelem és a praktikum. Ha őszinte vagyok, akkor azt is be kell vallanom, hogy bár szeretek úgy tekinteni magamra, mint akit érdekel a bolygó sorsa, rettentő szerény mértékű konkrét tudományos ismerettel rendelkezem, sok összefüggést nem értek pontosan, és gyakran jut eszembe az a gondolat, hogy végső soron úgysem az én döntéseimen múlnak majd a dolgok, hanem a nagy cégek, vállalatok, kormányok döntésein. Persze ha mindezt továbbgondolom, akkor hamar kilyukadok oda, hogy minden nagy változás az egyének viselkedésén vagy döntésein múlik, de szerintem nagyon fontos, hogy lássuk a saját gyengeségünket, teszetoszaságunkat és maszatolásunkat, amit akár meg is ideologizálhatunk, mégis oda vezetnek, hogy a változás túl későn következik majd be. Na, és most jutottunk el oda, miért nagyszerű ez a könyv: pontosan emiatt a kíméletlen őszinteség miatt, ugyanis a szerző folyamatosan kiemeli, hogy hiába tudja, hogy nagy a baj, mégsem hiszi, nem érzi a bőrén, a klímakatasztrófa túlságosan elvont és óriási fogalom ahhoz, hogy azonnali cselekvésre késztesse a legtöbb embert. Ritka, amikor valamilyen hasonlóan fontos témában ennyire őszintén ki meri valaki hangosítani a gyengeségeinket és hibáinkat, pedig azt gondolom, minden cselekvés és változtatás nulladik lépésének ennek kéne lennie.
"Értelmünkkel elfogadni az igazságot önmagában nem erény. És nem ment meg bennünket. Gyermekként gyakran mondták nekem, hogy ""lehetett volna eszed"", amikor valami olyasmit tettem, amit nem kellett volna. Az észnéllét jelentette a különbséget a tévedés és a vétség közt."
Na persze attól függetlenül, hogy Jonathan Safran Foer sokszor leírja, miért nehéz változtatni, azért javasol is olyan lépéseket, amiket mindenki megtehet, aki igyekszik meghatározó csepp lenni a tengerben. Bár viszonylag soká lyukadunk ki ide olvasás során, a legfontosabb témakör, amiről szó lesz, az állati eredetű élelmiszerek fogyasztásának csökkentése. A szerző szerint ha csak annyira képes lenne mindenki, hogy vacsoráig nem fogyaszt állati eredetű ételt, azzal már rengeteget tennénk a környezetünkért, hiszen az üvegházhatású gázok nagy százaléka az állattenyésztéshez kapcsolódóan keletkezik. A sorokat olvasva látjuk, mennyire komolyan utánajárt a konkrét adatoknak és statisztikáknak, melyek szépen le is vannak hivatkozva, ráadásul elég köznapian van minden megfogalmazva ahhoz, hogy a laikusabb olvasó is megértse. Én egy ideje már törekszem arra, hogy nagyon kevés húst fogasszak, és úgy érzem, ez a könyv most megint lökött rajtam annyit, hogy tartósabban és intenzívebben kitartsak az elhatározásom mellett.
Volt ennek a könyvnek még egy vonatkozása, ami egyáltalán nem direkt vagy látványos, de számomra fantasztikus volt. Nem tudom, hogy volt-e ebben bármi szándékosság, de olyan volt sokszor olvasni a sorait, mintha a szerző egyfajta terápiás céllal is írta volna ezt a kötetet, hogy egy látszólag teljesen független téma feldolgozása kapcsán feldolgozza a saját családjának történetét, annak minden tragédiájával és titkával. Jonathan Safran Foer felmenői között sokan vannak, akik a holokauszt áldozataiként haltak meg, és olyanok is, akik túlélték a szörnyűségeket. Bár elsőre nem gondolnánk, hogy ez a téma, ez a családi narratíva kapcsolódhat a környezettudatossághoz, az író mégis megtalálja azokat a kapcsolódási pontokat és párhuzamokat, amivel feldolgozhatóbbá és elfogadhatóbbá teszi a saját történeteit is. Ritkán tapasztalom, amikor egy könyvben ennyire megelevenedik egy belső pszichológiai folyamat, aminek mi, olvasók is részesei lehetünk, és nagyon hálás vagyok, hogy a szerző ilyen közel engedett a legbelsőbb gondolataihoz és érzéseihez.
"Ahogy te, én is sok mindent gondolok magamról, mintha a gondolkodás tenne azzá. Közben, mialatt gondolkodom - mialatt te gondolkodsz, mialatt mi gondolkodunk -, tetteink és tétlenségeink teremtik és pusztítják el a világot."
Összességében szerintem ez egy nagyon különleges és fontos olvasmány, amit szívem szerint mindenkinek a kezébe adnék, hiszen előbb-utóbb tényleg muszáj tudomásul venni, hogy a jelenleg ismert bolygónk végzetesen meg fog változni. Sőt, most már ott tartunk, hogy a tudomásul vétel sem elegendő, a következő lépésnek kell következnie, amikor felelősségteljesen, a jövő generációira gondolva elkezdünk cselekedni, akár hisszük, akár nem, hogy mekkora a baj.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Tudományosabb jellegéből adódóan középiskolás kortól mindenkinek.
Kinek ajánlom? Tudományosabb jellegéből adódóan középiskolás kortól mindenkinek.
Nyereményjáték:
A Globális öngyilkosság célja nem más, mint felhívni a figyelmet a környezetvédelem fontosságára, és cselekvésre ösztönözni az olvasót. Játékunkban arra kérünk benneteket, a megadott szempontok szerint írjatok környezettudatos praktikákat (pl. villany lekapcsolása az üres szobában), amelyeket magatok is alkalmaztok, vagy szeretnétek a jövőben!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
a Rafflecopter giveaway
Spórolás az energiával
Állomáslista:
Blogturné Klub
07.20. Readinspo
07.22. Nem félünk a könyvektől
07.24. Könyv és más
07.26. Readinspo (extra)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése