HiSztorik- Urbánszki László: Vérszerződés (Honfoglalás 1.)
Lazi, Szeged, 2020
ISBN: 9789632674698
Fülszöveg:
A nyolcszázas évek közepén a magyar törzsek állandó fenyegetettségben élnek a Dnyeper mellett, Etelközben. Északról az erősödő Kijev városállama terjeszkedne, keletről a Kazár Birodalom, délről a besenyők, északkeletről pedig a kimek nomádok szorongatják őket, ráadásul a magyar törzsek is torzsalkodnak egymással.
A földre éhes rusz urak lerohanják a közeli Kürt és Gyarmat törzseket. Győzelmet győzelemre halmoznak, és várható, hogy egyenként felszámolják az összefogni képtelen magyar törzseket. Álmos, a megyerek fejedelme felismeri a parancsoló szükséget, és szövetség szervezésébe kezd…
A Vérszerződés a négyrészes Honfoglalás sorozat nyitó kötete. Az író újszerűen nyúl a kényes témához. Nem hisz az öncélú hősiességben, esendő alakjait nem isteni erők vezérlik, hanem a kényszerítő körülmények. Álmos tárgyal, győzködik, olykor erőszakkal viszi végbe akaratát, végül győz, és megkötik a Vérszerződést. Ha ő nincs, a magyarság felmorzsolódik, mint a tartósan összefogni képtelen besenyők és kunok. Általa válik a „Hetumoger” szövetség a térség egyik meghatározó nagyhatalmává, és indul el azon az úton, melynek végén új, nagyszerű hazára lelnek a Kárpát-medencében.
A földre éhes rusz urak lerohanják a közeli Kürt és Gyarmat törzseket. Győzelmet győzelemre halmoznak, és várható, hogy egyenként felszámolják az összefogni képtelen magyar törzseket. Álmos, a megyerek fejedelme felismeri a parancsoló szükséget, és szövetség szervezésébe kezd…
A Vérszerződés a négyrészes Honfoglalás sorozat nyitó kötete. Az író újszerűen nyúl a kényes témához. Nem hisz az öncélú hősiességben, esendő alakjait nem isteni erők vezérlik, hanem a kényszerítő körülmények. Álmos tárgyal, győzködik, olykor erőszakkal viszi végbe akaratát, végül győz, és megkötik a Vérszerződést. Ha ő nincs, a magyarság felmorzsolódik, mint a tartósan összefogni képtelen besenyők és kunok. Általa válik a „Hetumoger” szövetség a térség egyik meghatározó nagyhatalmává, és indul el azon az úton, melynek végén új, nagyszerű hazára lelnek a Kárpát-medencében.
Véleményem:
Minél több a sötét folt és kevesebb az írott forrás egy adott korról, adott történelmi eseményekről, annál fokozottabb szerepet kap a történelmi regényíró fantáziája a hézagok kitöltésében, így a lehetséges ok-okozati összefüggések megrajzolásában is. Igaz ez Urbánszki László legújabb, Honfoglalás című sorozatának nyitó kötetére is. A vándorló magyar nemzetségek „Etelközben” tartózkodásáról, életmódjáról, harcairól, külügyi kapcsolatairól ugyan vannak idegen, a környező népektől fennmaradt források, ugyanakkor a nemzetségek belső viszonyairól sokkal kevesebb a konkrét adat. A törzsek (vezérnemzetségek) nevei fellelhetők Konstantin bizánci császár egyik művében, a hét vezér névsora viszont csak valószínűsítés. Magáról a vérszerződésről Anonymus Gesta Hungarorumában olvashatunk, ami 1200 körül keletkezhetett, azaz több, mint 300 évvel később a szövetség megkötése után. Amikor tehát a regény történelmiségét kell megítélnünk, ezeket a körülményeket mind figyelembe kell vennünk.
A fent leírtak miatt a kötet inkább volt számomra kalandregény, mint történelmi regény. Bár a történelmi jelleg vitathatatlan, konkrét történelmi esemény nem igen volt a történetben, azaz adott keretek között a mű a szerző fantáziájának terméke. Ilyen helyzetben szerintem akkor tud hiteles lenni egy regény, ha az olvasó úgy érzi, akár így is történhetett. Nos, jelen esetben ez a kritérium majdnem teljes mértékben megvalósult, legalábbis számomra. Egyedül a vérszerződés megkötését megelőző csellel nem tudtam ebből a szempontból megbarátkozni. Ugyanakkor minden elismerésem a szerző felé, hogy bevállalta ezt a fajta huncutságot.
Mivel egy sorozat nyitó kötetéről van szó, a regény nagy részét a korabeli viszonyok feltérképezése és a szereplők megismertetése teszi ki, ugyanakkor a cselekmény az első oldalaktól kezdve mozgalmas. A cselekmény több szálon indul, és az egymást követő színek gyors egymásutánisága egy másodpercre sem ereszti el a kalandokra, harcokra éhes olvasót. Az izgalmas összecsapások során nemcsak a magyar pásztorok és a varég (rusz) kalózok életének nehézségeit ismerhetjük meg, hanem bepillantást nyerhetünk a nemzetségfők mindennapjaiba, és a kazár udvar kulisszái mögé is. A regény nem szűkölködik jól kitalált, érdekes karakterekben sem, legyen szó Karacsról, a pásztor fenegyerekről (aki olvasta a szerző A magyarok nyilaitól... című sorozatát, nem lesz számára ismeretlen a személyisége), Álmos fejedelemről, a kis Árpádról vagy Levediről. Szereplői ízig-vérig hús-vér emberek.
Erre a regényre is jellemző a szerzőtől már jól megszokott ízes-zamatos szókincs, ugyanakkor stílusa érettebbé vált a korábbi írásaihoz képest. Tetszett, hogy olykor naturális módon, köntörfalazás nélkül ábrázol, fogalmaz, nincs tekintettel a kevésbé harcedzett gyomorral rendelkező olvasókra. Viszont a kacagtató humor most kissé alábbhagyott, bár el nem tűnt teljesen. Harctéri huncutságban azonban nincs hiány. Köszönöm a szerzőnek a könyv végén elhelyezett Utószót, melyben bepillantást nyújtott a szokásostól eltérő fogalomhasználat indokaira és ismertette a személyes döntéseinek hátterét.
Összességében elmondhatom, hogy tetszett a regény, különösen az első kétharmada. A vége kicsit talán összekapott lett, főleg a vérszerződés közvetlen előzményeire vonatkozó rész. Itt kicsivel több diplomáciát, egyeztetést vártam volna. Számszerűsítve a 10-es skálámon 8 pontot adok azzal, hogy kíváncsian várom a folytatást.
A fent leírtak miatt a kötet inkább volt számomra kalandregény, mint történelmi regény. Bár a történelmi jelleg vitathatatlan, konkrét történelmi esemény nem igen volt a történetben, azaz adott keretek között a mű a szerző fantáziájának terméke. Ilyen helyzetben szerintem akkor tud hiteles lenni egy regény, ha az olvasó úgy érzi, akár így is történhetett. Nos, jelen esetben ez a kritérium majdnem teljes mértékben megvalósult, legalábbis számomra. Egyedül a vérszerződés megkötését megelőző csellel nem tudtam ebből a szempontból megbarátkozni. Ugyanakkor minden elismerésem a szerző felé, hogy bevállalta ezt a fajta huncutságot.
Mivel egy sorozat nyitó kötetéről van szó, a regény nagy részét a korabeli viszonyok feltérképezése és a szereplők megismertetése teszi ki, ugyanakkor a cselekmény az első oldalaktól kezdve mozgalmas. A cselekmény több szálon indul, és az egymást követő színek gyors egymásutánisága egy másodpercre sem ereszti el a kalandokra, harcokra éhes olvasót. Az izgalmas összecsapások során nemcsak a magyar pásztorok és a varég (rusz) kalózok életének nehézségeit ismerhetjük meg, hanem bepillantást nyerhetünk a nemzetségfők mindennapjaiba, és a kazár udvar kulisszái mögé is. A regény nem szűkölködik jól kitalált, érdekes karakterekben sem, legyen szó Karacsról, a pásztor fenegyerekről (aki olvasta a szerző A magyarok nyilaitól... című sorozatát, nem lesz számára ismeretlen a személyisége), Álmos fejedelemről, a kis Árpádról vagy Levediről. Szereplői ízig-vérig hús-vér emberek.
Székely Bertalan Vérszerződés c. freskója. Forrás: Wikipedia
Erre a regényre is jellemző a szerzőtől már jól megszokott ízes-zamatos szókincs, ugyanakkor stílusa érettebbé vált a korábbi írásaihoz képest. Tetszett, hogy olykor naturális módon, köntörfalazás nélkül ábrázol, fogalmaz, nincs tekintettel a kevésbé harcedzett gyomorral rendelkező olvasókra. Viszont a kacagtató humor most kissé alábbhagyott, bár el nem tűnt teljesen. Harctéri huncutságban azonban nincs hiány. Köszönöm a szerzőnek a könyv végén elhelyezett Utószót, melyben bepillantást nyújtott a szokásostól eltérő fogalomhasználat indokaira és ismertette a személyes döntéseinek hátterét.
Összességében elmondhatom, hogy tetszett a regény, különösen az első kétharmada. A vége kicsit talán összekapott lett, főleg a vérszerződés közvetlen előzményeire vonatkozó rész. Itt kicsivel több diplomáciát, egyeztetést vártam volna. Számszerűsítve a 10-es skálámon 8 pontot adok azzal, hogy kíváncsian várom a folytatást.
A könyvet köszönöm szépen Urbánszki Lászlónak és a Lazi Könyvkiadónak!
Jehuka
Megjegyzések
Megjegyzés küldése