Akiknek két anyja van (értékelés és nyereményjáték)
Mártonffy Zsuzsa, az Örökbe.hu bloggere első műve egy hiánypótló kincs az örökbefogadás témájában. A kötetben igaz történetekről olvashatunk, melyek megrendítőek és elgondolkodtatóak. Ha kíváncsiak vagytok erre az egyedülálló és érzelmes könyvre, tartsatok bloggereinkkel, hiszen megnyerhettek egy példányt belőle!
Kiadó: Bookline, 2020
Oldalszám: 304 oldal
ISBN: 9789634337782
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Milyen nő az, aki képes lemondani a saját gyerekéről?
Milyen, amikor az örökbe adott felnőttként találkozik az anyjával, aki évtizedekkel korábban lemondott róla?
Milyen egy nevelőszülőnek örökre elválnia egy kisgyerektől, akit születése pillanatától nevelt?
Lehet-e úgy szeretni egy örökbefogadottat, mint a saját vérünket?
Mártonffy Zsuzsa könyvében olyan személyes élettörténeteket ismerhetünk meg, amelyek segítenek, hogy az előítéleteinken, a félelmeinken vagy akár a romantikus elképzeléseinken túllépve jobban értsük az örökbefogadás világát.
Ezek a személyes vallomások egytől egyig megrendítőek, hiszen a megszólalók – örökbefogadottak, örökbefogadó szülők, örökbeadók, nevelőszülők és szakemberek – a legbelsőbb vívódásaikat osztják meg velünk. Mártonffy Zsuzsa tapintatosan, mégis lényeglátóan mutatja meg, hogy ezek a sorsok küzdelemről és élni akarásról, szeretetről és szeretetlenségről, kilátástalanságról és megnyugvásról, egyszóval az élet legnagyobb kérdéseiről szólnak.
A kötetben olvasható anyagokat az örökbefogadás jogi és szabályozási hátterét megvilágító, praktikus információkat összegyűjtő Örökbefogadás A-tól Z-ig című fejezet teszi teljessé.
Véleményem:
Azt gondolom - legalábbis szeretném gondolni -, hogy az örökbefogadás témája ma már nem számít tabunak Magyarországon, ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy nagyon sok ember számára még mindig egy kicsit misztikus, néha ijesztő vagy különös kérdéskör, amivel kapcsolatban rengeteg dolog foglalkoztat minket. A személyes érdeklődésem a téma iránt nagyrészt szakmai, majdnem-pszichopedagógusként és tíz éve gyakorló pedagógusként minden olyan jelenség vagy működésmód érdekel, ami a családokkal, gyerekekkel, az emberi lélekkel kapcsolatos. Nem volt kérdés, hogy olvasni szeretném Mártonffy Zsuzsa könyvét, annál is inkább, mivel az Örökbe.hu blogot korábban nem ismertem, és úgy gondoltam, én is találok majd rengeteg fontos és új információt ebben a kötetben. Arra pedig nem is számítottam, hogy emellett különleges emberi történeteket, sorsokat is megismerhetek majd, amik sokkal gazdagabbá tettek.
Azok kedvéért, akik hozzám hasonlóan nem igazán voltak képben a szerző előéletével, érdemes megemlíteni, hogy Mártonffy Zsuzsa 2013 óta igazán érintett az örökbefogadás kérdéskörében, egyrészt ekkortól lett örökbefogadó szülő, másrészt ezután indította útnak blogját, mely hiánypótló információ- és történet-gyűjtemény a témában, hat év alatt több, mint 500 megjelent cikkel. Az Akiknek két anyja van egy olyan válogatás, mely a blogon megjelent cikkek, írások egy részét gyűjti össze néhány főbb témakör köré csoportosítva, ezen kívül az interjúk után tartalmaz egy olyan örökbefogadási "kisokost", ami minden fontos információt magába foglal az örökbefogadásról, kezdve a szereplőktől a különféle intézmények működésén át magáig az eljárás folyamatáig. Mondhatjuk tehát, hogy jellegét tekintve is kettős funkciót tölt be ez a kötet, egyrészt ismeretterjesztő irodalom, másrészt emberi sorsok gyűjteménye, melyeket olvasva hol mosolygunk, hol könnyezünk kicsit, de az biztos, hogy egyik történet sem hagy minket hidegen.
Nekem nagyon tetszett, hogy a könyv olvasása közben tényleg széleskörű rálátásunk lesz a témára, legalábbis olyan értelemben biztosan, hogy egyáltalán tudjuk, kikre, milyen szereplőkre gondolhatunk, ha az örökbefogadásól beszélünk. Az örökbefogadó szülő és az örökbefogadott gyermek magától értetődő, viszont emellett találunk interjút nevelőszülőkkel, vér szerinti szülővel, illetve a gyermekvédelmi szakellátás különböző szereplőivel. Olvashatunk egymásra találásokról és veszteségekről egyaránt, illetve arról a jogi és intézményes környezetről, mely jelenleg Magyarországon meghatározza az örökbefogadás folyamatát, az alkalmasság kritériumait illetve a gyermekek és szülők egymásra találását. Azt hiszem, ez a könyv csak úgy lehetett igazán hiteles, hogy egy olyan szerző írta, aki maga is érintett a témában, egész más volt úgy olvasni ezeket a történeteket, hogy végig átjárta őket a személyesség - amellett, hogy ha kell, Mártonffy abszolút tárgyilagos, sőt, olyan kérdéseket sem söpör a szőnyeg alá, amikről sokan inkább hallgatni szeretnek.
Nagyon fontos kérdések kerülnek napirendre a különböző interjúk kapcsán. Ilyen például, hogy mennyire fontos, hogy a gyermekek a kezdetektől tisztában legyenek azzal, hogy őket örökbe fogadták, illetve az is, hogy a családjuk tartsa tiszteletben gyökereiket, és elfogadja azt a teljesen természetes igényüket, hogy egyszer felkeressék a vér szerinti szüleiket. Ugyanilyen fontosnak tartom azt is, hogy a kötet felhívja a figyelmet azokra a rossz motivációkra is, melyek eredménye sokszor sikertelen örökbefogadás lesz, ilyen például, ha a szülő saját meg nem született gyermekét kívánja felfedezni a kis jövevényben, vagy ha anélkül kezd bele ebbe a folyamatba, hogy elgyászolta volna a saját veszteségét és tisztázta volna magában a pontos igényeit, érzéseit. Sokat olvashatunk arról is, hogy hazánkban miért ilyen hosszadalmas az örökbefogadás folyamata, mi a zárt és nyílt örökbefogadás menete, illetve melyek azok az intézmények vagy civil szervezetek, akik segíteni tudnak nekünk ilyen kérdésekben.
A könyvet nagyon rövid idő alatt kiolvastam, számomra mindig nagyon izgalmas és érdekes, amikor valamilyen társadalmi, pszichológiai kérdésről, jelenségről személyes történeteken keresztül olvashatok. Sok olyan szempontot, megfontolandó dolgot olvastam, amit biztosan magammal fogok vinni a későbbiekben, és úgy érzem, ezek nagy része akkor is hasznos és építő, ha valakinek egyébként nem lesz örökbefogadott gyermeke. Szerintem nagyon fontos lenne elfogadni, hogy egyik fajta család sem jobb vagy különb a másiknál, és hogy a valódi minőségi különbségek nem a genetikai háttéren múlnak, hanem azon, hogy egy család tagjai mennyire képesek szembenézni a saját sérelmeikkel, motivációikkal, mennyire tudják tisztelni egymást, és képesek-e azt a fajta szeretetet nyújtani, amire a másiknak szüksége van. Egy örökbefogadásban érintett család számára természetesen lesznek olyan pontok és kérdések, amik speciálisak és melyekre fel kell készülni, de ettől eltekintve csupa olyan, nagyon érzékeny történetet ismertem meg, melyek az általános látásmódunkat, gondolkodásunkat formálhatják. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben az írónő blogját is rendszeresen fogom látogatni, mert kiválóan ötvözi az érzékenységet és a tárgyilagosságot egy nagyon fontos szakmai és emberi kérdéskörben.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Bárkinek, aki nyitott a családok dinamikájára, működésére, vagy akit foglalkoztat az örökbefogadás témája, ezen felül szülőknek, pedagógusoknak, pszichológusoknak.
Azt gondolom - legalábbis szeretném gondolni -, hogy az örökbefogadás témája ma már nem számít tabunak Magyarországon, ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy nagyon sok ember számára még mindig egy kicsit misztikus, néha ijesztő vagy különös kérdéskör, amivel kapcsolatban rengeteg dolog foglalkoztat minket. A személyes érdeklődésem a téma iránt nagyrészt szakmai, majdnem-pszichopedagógusként és tíz éve gyakorló pedagógusként minden olyan jelenség vagy működésmód érdekel, ami a családokkal, gyerekekkel, az emberi lélekkel kapcsolatos. Nem volt kérdés, hogy olvasni szeretném Mártonffy Zsuzsa könyvét, annál is inkább, mivel az Örökbe.hu blogot korábban nem ismertem, és úgy gondoltam, én is találok majd rengeteg fontos és új információt ebben a kötetben. Arra pedig nem is számítottam, hogy emellett különleges emberi történeteket, sorsokat is megismerhetek majd, amik sokkal gazdagabbá tettek.
Azok kedvéért, akik hozzám hasonlóan nem igazán voltak képben a szerző előéletével, érdemes megemlíteni, hogy Mártonffy Zsuzsa 2013 óta igazán érintett az örökbefogadás kérdéskörében, egyrészt ekkortól lett örökbefogadó szülő, másrészt ezután indította útnak blogját, mely hiánypótló információ- és történet-gyűjtemény a témában, hat év alatt több, mint 500 megjelent cikkel. Az Akiknek két anyja van egy olyan válogatás, mely a blogon megjelent cikkek, írások egy részét gyűjti össze néhány főbb témakör köré csoportosítva, ezen kívül az interjúk után tartalmaz egy olyan örökbefogadási "kisokost", ami minden fontos információt magába foglal az örökbefogadásról, kezdve a szereplőktől a különféle intézmények működésén át magáig az eljárás folyamatáig. Mondhatjuk tehát, hogy jellegét tekintve is kettős funkciót tölt be ez a kötet, egyrészt ismeretterjesztő irodalom, másrészt emberi sorsok gyűjteménye, melyeket olvasva hol mosolygunk, hol könnyezünk kicsit, de az biztos, hogy egyik történet sem hagy minket hidegen.
Nekem nagyon tetszett, hogy a könyv olvasása közben tényleg széleskörű rálátásunk lesz a témára, legalábbis olyan értelemben biztosan, hogy egyáltalán tudjuk, kikre, milyen szereplőkre gondolhatunk, ha az örökbefogadásól beszélünk. Az örökbefogadó szülő és az örökbefogadott gyermek magától értetődő, viszont emellett találunk interjút nevelőszülőkkel, vér szerinti szülővel, illetve a gyermekvédelmi szakellátás különböző szereplőivel. Olvashatunk egymásra találásokról és veszteségekről egyaránt, illetve arról a jogi és intézményes környezetről, mely jelenleg Magyarországon meghatározza az örökbefogadás folyamatát, az alkalmasság kritériumait illetve a gyermekek és szülők egymásra találását. Azt hiszem, ez a könyv csak úgy lehetett igazán hiteles, hogy egy olyan szerző írta, aki maga is érintett a témában, egész más volt úgy olvasni ezeket a történeteket, hogy végig átjárta őket a személyesség - amellett, hogy ha kell, Mártonffy abszolút tárgyilagos, sőt, olyan kérdéseket sem söpör a szőnyeg alá, amikről sokan inkább hallgatni szeretnek.
Nagyon fontos kérdések kerülnek napirendre a különböző interjúk kapcsán. Ilyen például, hogy mennyire fontos, hogy a gyermekek a kezdetektől tisztában legyenek azzal, hogy őket örökbe fogadták, illetve az is, hogy a családjuk tartsa tiszteletben gyökereiket, és elfogadja azt a teljesen természetes igényüket, hogy egyszer felkeressék a vér szerinti szüleiket. Ugyanilyen fontosnak tartom azt is, hogy a kötet felhívja a figyelmet azokra a rossz motivációkra is, melyek eredménye sokszor sikertelen örökbefogadás lesz, ilyen például, ha a szülő saját meg nem született gyermekét kívánja felfedezni a kis jövevényben, vagy ha anélkül kezd bele ebbe a folyamatba, hogy elgyászolta volna a saját veszteségét és tisztázta volna magában a pontos igényeit, érzéseit. Sokat olvashatunk arról is, hogy hazánkban miért ilyen hosszadalmas az örökbefogadás folyamata, mi a zárt és nyílt örökbefogadás menete, illetve melyek azok az intézmények vagy civil szervezetek, akik segíteni tudnak nekünk ilyen kérdésekben.
A könyvet nagyon rövid idő alatt kiolvastam, számomra mindig nagyon izgalmas és érdekes, amikor valamilyen társadalmi, pszichológiai kérdésről, jelenségről személyes történeteken keresztül olvashatok. Sok olyan szempontot, megfontolandó dolgot olvastam, amit biztosan magammal fogok vinni a későbbiekben, és úgy érzem, ezek nagy része akkor is hasznos és építő, ha valakinek egyébként nem lesz örökbefogadott gyermeke. Szerintem nagyon fontos lenne elfogadni, hogy egyik fajta család sem jobb vagy különb a másiknál, és hogy a valódi minőségi különbségek nem a genetikai háttéren múlnak, hanem azon, hogy egy család tagjai mennyire képesek szembenézni a saját sérelmeikkel, motivációikkal, mennyire tudják tisztelni egymást, és képesek-e azt a fajta szeretetet nyújtani, amire a másiknak szüksége van. Egy örökbefogadásban érintett család számára természetesen lesznek olyan pontok és kérdések, amik speciálisak és melyekre fel kell készülni, de ettől eltekintve csupa olyan, nagyon érzékeny történetet ismertem meg, melyek az általános látásmódunkat, gondolkodásunkat formálhatják. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben az írónő blogját is rendszeresen fogom látogatni, mert kiválóan ötvözi az érzékenységet és a tárgyilagosságot egy nagyon fontos szakmai és emberi kérdéskörben.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Bárkinek, aki nyitott a családok dinamikájára, működésére, vagy akit foglalkoztat az örökbefogadás témája, ezen felül szülőknek, pedagógusoknak, pszichológusoknak.
Nyereményjáték:
Mártonffy Zsuzsa évek óta tevékenykedik bloggerként is, ezáltal sok információt megtudhatunk róla. Bloggereink összegyűjtöttek pár kérdést az írónő életéhez kapcsolódóan, nektek pedig nincs más dolgotok, mint beírni a Rafflecopter megfelelő sorába a választ.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Hány örökbefogadott gyermeke van?
Állomáslista:
07. 06. - Fanni’s Library
07. 08. - Könyv és más
07. 10. - Readinspo
Megjegyzések
Megjegyzés küldése