Kegyetlen tavasz (értékelés és nyereményjáték)
A General Press Kiadó jóvoltából Anders de La Motte évszakos krimisorozatának utolsó része is megérkezett a magyar olvasókhoz. A Kegyetlen tavasz című krimiben ezúttal egy harminc évvel ezelőtti gyilkosságot göngyölítünk fel a főszereplőnk, Thea segítségével. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével és nyerjétek meg a könyv egy példányát!
Kiadó: General Press, 2020
Oldalszám: 432 oldal
ISBN: 9789634524090
Eredeti cím: Våroffer
Fordító: Dobosi Beáta
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
1986 tavaszán egy tizenhat éves lány rituális gyilkosság áldozata lesz egy kastély mellett húzódó svéd erdőben. A bűntettnek négy tizenéves fiatal a tanúja; a vallomásuk alapján a lány féltestvérét ítélik el, és zárják börtönbe. Nemsokára az áldozat családjának többi tagja is nyom nélkül eltűnik a környékről, és soha többé nem hallanak felőlük a faluban.
Amikor 2019 tavaszán az új háziorvos, Thea Lind beköltözik a kastélyba, és egy különös fotóra bukkan egy ősrégi tölgyfában, a több mint három évtizedes eset felkelti az érdeklődését. A kutakodása során megdöbbentő hasonlóságot fedez fel a halott lány gyermekkora és a saját, traumákkal teli múltja között, és ettől az ügy hirtelen személyessé válik. A sok megválaszolatlan kérdés miatt Thea egyre biztosabb benne, hogy a gyilkosságról sohasem derült ki az igazság, és egyesek bármit megtennének, hogy ez így is maradjon. Lehet, hogy 1986 kegyetlen tavasza egynél több áldozatot követelt? És talán ő lesz a következő…?
Véleményem:
Anders de La Motte Scane-tetralógiájába viszonylag későn, a harmadik kötetnél kezdtem bekapcsolódni, de mivel a sorozat részei nem függenek össze szorosan egymással, ez nem okozott problémát. A Pokoli tél (értékelés ITT) a tavalyi év egyik nagy felfedezettje volt számomra, így egyértelmű volt, hogy a sorozatzáró Kegyetlen tavaszt is el szeretném olvasni. Azoknak, akik hamisítatlan, borongós skandináv atmoszférát, kicsit misztikus háttérsztorit és sok-sok eltemetett titkot keresnek egy jó krimiben, nem kell csalódniuk, a szerző ugyanis mindezt remekül hozza a legújabb regényében, ahol az utolsó pillanatig várhatunk, mire a kirakós minden darabkája a helyére kerül.
A regény helyszínéül az író által kitalált település, Tornaby szolgál, ami sok szempontból jól illik egy rejtélyes történethez. Vannak itt eldugott telkek, sötét erdők és ódon kastély is, egyszóval tényleg tökéletes díszlet egy izgalmas thrillerhez. A cselekmény ott kezdődik, amikor a Tornaby-ból származó David és felesége, Thea kibéreli a kastélyt, hogy a férfi itt indíthassa be vendéglátós karrierjét. Thea látszólag boldogan támogatja férjét az ambícióiban, és igyekszik minél jobban beilleszkedni a helyi közösségbe, elvállalja a helyi háziorvosi állást, és David ellentmondást nem tűrő anyjával is igyekszik jól kijönni. A regény érdekesebb eseményei ott indulnak be, amikor Thea megtudja, hogy évekkel korábban, 1986-ban szörnyű gyilkosság történt az erdőben Walpurgis éjjelén, amikor is az egyik környékbeli fiatal lányt, Elitát holtan találták a régi áldozókőnél: mintha maga a Zöld Ember vitte volna magával tavaszi áldozatként. Bár férje családtagjai és ismerősei mind azt sulykolják belé, hogy ne foglalkozzon ezzel a réges-régen lezárt üggyel, Thea egyszerűen nem tud szabadulni Elita szellemétől és az akkori eseményektől. Amikor megtudja, hogy férje is érintett volt valamilyen módon a történésekben, már végképp mindenáron ki akarja deríteni, mi történt azon a végzetes éjszakán. Csakhogy Tornaby megvédi a saját titkait, a közösségben pedig sokkal több embernek van rejtegetnivalója annál, minthogy egy kívülállónak engedjék, hogy a múltban vájkáljon...
A kerettörténet alapvetően nem hordoz magában semmi elképesztően újszerűt, tipikus "csontvázak a szekrényben" sztori, megspékelve egy régi gyilkossággal, ami sok kérdőjelet hagyott maga után. Ilyenkor mindig az a kérdés számomra, hogy a szerző tud-e az elbeszélés módjában, a karakterek ábrázolásában vagy az események csavarásában nyújtani valami olyan többletet, ami kiemeli a regényt a hasonló darabok közül. Nos, a válaszom felemás erre a kérdésre, mert sok minden volt, amit kimagasló színvonalúnak tartottam ebben a könyvben, de voltak olyan aspektusai is, amik megmaradtak az átlagos tartományban. Kezdve a pozitívumokkal, először is nagyon tetszett, hogy az egész központi témának, magának a gyilkosságnak van egy erős kapcsolódása a misztikumhoz, folklórhoz és a pogány rítusokhoz. A tavaszi áldozat rituáléjaként a hagyomány szerint minden évben fel kell áldozni egy ártatlan lányt a Zöld Embernek, hogy a természet megújulhasson, és a régi helyett valami új születhessen. Persze ezt a szertartást csak képletesen szokás elvégezni, de úgy tűnik, valaki annak idején nagyon is komolyan megvalósította annak részleteit. A második dolog, ami miatt nagyon jól működött ez a történet, az a fő elbeszélő, Thea titokzatossága volt. Nagyon sokáig nem áll össze a kép azzal kapcsolatban, hogy pontosan ki ő és miért találja olyan nehezen a helyét a közösségben, csak azt tudjuk, hogy az asszony maga is súlyos titkokat őriz, és talán ezért is tud olyan könnyen azonosulni az 1986-os gyilkosság áldozatával, Elitával. Azt nem állítanám, hogy kifejezetten szimpatikus volt a karaktere, azt viszont nagyon értékeltem benne, hogy szinte megszállottként hajszolta az igazságot, még akkor is, amikor erről mindenki próbálta lebeszélni.
A harmadik dolog, amit kiemelnék, magának a közösségnek az ábrázolása. Ahogy írtam, nem olyan újszerű egy olyan kisvárost leírni, ahol mindenkinek van valami rejtegetnivalója, de a szerző szerintem nagyon jól választotta meg a témáit és a karaktereit. Tornaby-ban járva megismerhetjük sikeres és kevésbé sikeres családok történetét, olyanokét is, akik a társadalom peremére szorultak, ilyen volt maga Elita is, akit egyszerre gyűlöltek és imádtak szépsége, zabolázatlan természete és titokzatossága miatt. Érdekes és hiteles volt, ahogy de la Motte azt a fajta képmutatást ábrázolta, ahogy az emberek képesek hátat fordítani azoknak, akik valamilyen szempontból kényelmetlenséget okoznak nekik vagy nem illenek bele a világról alkotott idilli képükbe, hogy aztán máskor, amikor szükségük van rájuk, gátlástalanul kihasználják őket. Az egyetlen problémám néha a mennyiséggel volt: egy bizonyos ponton olyan sok szereplő került be a képbe, hogy nagyon kellett figyelnem, hogy ne kavarodjanak össze bennem az információk, főleg azért, mert az író egyetlen figurát sem vetett véletlenül a papírra, mindenkinek volt valamilyen fontos szerepe a történetben. Igazi negatívumot nem tudnék kiemelni, de az tény, hogy egy darabig nehezen haladtam az olvasással, féltem is attól, hogy ez a történet nem fog úgy elkapni, mint a szerző előző kötete, de szerencsére nagyjából a felétől elég szépen beindultak az események, volt bőven feszültség és izgalom, a végére pedig sok olyan fordulat, amire egyáltalán nem számítottam.
Összességében jó érzéssel tettem le ezt a könyvet, főleg így, hogy a vége felé haladva egyre jobban felvettem a fonalat és izgultam a végkifejlet miatt. Nem volt elsöprő erejű szerelem, de hozott egy stabil és színvonalas, állandó minőséget, ami alapján mindenképpen érdemes elolvasnia azoknak, akik szeretik a jó és fordulatos krimiket. A fogalmazásmód és a stílus végig gördülékeny és igényes, ráadásul Thea szemszögét néha felváltják a régebbi, Elita nézőpontjából elmesélt események is, amik tovább színesítik a regényt. Most már biztos vagyok benne, hogy a sorozat előző két kötetét is el fogom olvasni, Anders de la Motte nevére pedig oda fogok figyelni a jövőben is.
Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretik a kicsit misztikus, de nem természetfeletti krimiket, illetve az olyan történeteket, ahol egy közösség sötét titkait ismerhetik meg.
Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretik a kicsit misztikus, de nem természetfeletti krimiket, illetve az olyan történeteket, ahol egy közösség sötét titkait ismerhetik meg.
Nyereményjáték:
A könyv egyik központi eleme a tavaszköszöntő ünnep, úgyhogy játékunk során körbeutazunk egy kicsit a világban és megnézzük, hogyan ünneplik más kultúrákban a tavasz érkezését. A leírás alapján találjátok ki a tavaszköszöntő hagyomány nevét és írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő rubrikáiba!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Több napon át tartó, hindu tavaszköszöntő ünnep Indiában. Az ünnep phálgun hónap teliholdas napjára, azaz február-márciusra esik. Az ünneplők festékporral szórják és színezett vízzel locsolják egymást, illetve gyakran raknak ünnepi máglyákat, amelyekkel a rossz szellemeket igyekeznek elűzni.
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése