Dr. Moreau szigete (értékelés és nyereményjáték)

 

A Dr. Moreau szigete, H.G.Wells 1896-ban megjelent klasszikusa több generációt borzongatott már meg a horror és a sci-fi jegyeit egyaránt magába foglaló történetével. A Cser Kiadónak és Németh Gyula illusztrátornak köszönhetően most egy csodálatos, új kiadást tarthat a kezében az olvasó, ahol a lapokon megelevenednek a Wells által megálmodott teremtmények. Tartsatok három bloggerünkkel, és játsszatok a kiadó által felajánlott nyereménypéldányért! 

Kiadó: Cser Kiadó, 2020

Oldalszám: 268 oldal

ISBN: 9789632786339

Eredeti cím: The Island of Doctor Moreau

Fordító: Rózsa György

Illusztrálta: Németh Gyula

A könyvet ITT tudod megrendelni!

Fülszöveg:

Herbert George Wells Dr. Moreau szigete című regénye a sci-fi- és horrorirodalom egyik alapműve. Bár az első megjelenés óta több mint 120 év telt el, mondanivalója a tudomány és technika rohamos fejlődésének korában is aktuális.

A történetben szereplő, ember alkotta fenevadakról nem tudjuk, Wells hogy képzelte el őket. A Németh Gyula illusztrációival készült mostani kiadás az első, amely teljes látványvilággal segít életre kelteni az Állatnépet, egyben intő példát mutatva arra, milyen határokat nem szabadna átlépni az emberiségnek.

Véleményem:

H.G.Wells munkásságával kapcsolatban eddig csak annyira voltam képben, hogy nagyjából tudtam, milyen jellegű regényeket írt, na meg persze azt, hogy nagymamámnak egy csomó megvolt közülük, melyek azóta is a polcon állnak. Aztán vannak homályos emlékeim azzal kapcsolatban is, hogy a kilenc éves koromban bemutatott Dr. Moreau szigete című filmet nem nézhettem meg, mert még kicsi voltam, bár később többen megnyugtattak, hogy nem vesztettem vele sokat. Most, hogy újra a látókörömbe került ez a történet a Cser Kiadó friss kiadásának köszönhetően, egyszerre birizgálni kezdett, hogy vajon hogy ragadta meg egy szerző a sci-fi vagy horror műfaját 1896-ban, illetve az is, hogy egy ilyen régen megálmodott történet vajon milyen tanulságokkal szolgálhat a mai olvasó számára. 

A regény egy visszaemlékezés, melyben Edward Prendick különös kalandjairól olvashatunk, aki 1887-ben hajótörést szenved. Mivel a hajó, ami kimentette a vízből, nem hajlandó őt tovább szállítani, kénytelen ő is egy Montgomery nevű férfiúval együtt kikötni egy különös szigeten, ahol csak reménykedhet abban, hogy hamarosan a segítségére lesznek abban, hogy hazataláljon. Kezdetben nem is tűnik úgy, hogy bármi probléma lenne, igaz, a szigeten élő, orvosnak mondott ősz öregúr kissé furcsán viselkedik, Prendick pedig egyre több olyan embert és más teremtményt lát, akikkel kapcsolatban érzi, hogy valami nem stimmel. Hamarosan fény derül a szörnyű igazságra is, miszerint az idős orvos, Dr. Moreau nem mindennapi kísérleteket folytat a szigeten: különböző állatokat operál össze egymással, célja pedig, hogy ezek a teremtmények az emberrel hasonló értelmi szintre érhessenek és emberként viselkedjenek. Prendick egészen elszörnyed ezen a felfedezésen, majd később arról is több részletet megtud, hogy miután a doktor kísérletei nem nyerik el a tetszését, milyen kegyetlen módon engedi útjukra ezeket a se nem ember, se nem állat lényeket, akik kezdetben igyekszenek betartani a teremtőjük által rájuk szabott törvényeket, de egyre közelebb állnak ahhoz, hogy fellázadjanak...Prendick ezután már az életéért küzd, és igen nagy kérdés, hogy ha túl is éli a szörnyűségeket, annak milyen ára lesz.

Nos, bár talán napjainkban már nem számítanak ennyire eredetinek a hasonló témák, 1896-ban még viszonylag újszerűek voltak azok a kérdések, amiket akár tudományos, akár morális szempontból feszeget ez a regény. Az ember, mint teremtő, aki saját maga kreál újfajta életet, persze már korábban is megjelent, elég csak Mary Shelley 1818-ban megjelent Frankenstein-jére gondolnunk. Én a főbb különbséget talán abban látom, hogy Wells könyvében erőteljesebb a horror, illetve az a szándék, hogy a cselekmény rettegéssel és borzongással töltsön el minket, és kicsit kisebb hangsúlyt kapott a filozófiai háttér. Prendick-kel együtt az olvasó is nagyon szeretne választ kapni arra a kérdésre, hogy mégis mi célja ezeknek a kísérleteknek, hogyan visznek előre a tudomány területén, de aztán csalódottan kell tapasztalnunk, hogy igazi koncepció nincsen emögött. Mindez pusztán egy őrült elme játszótere, aki istennek képzeli magát, és aki bármennyit próbálkozik, bármennyi szenvedést okoz, mégsem lesz soha elégedett a teremtményeivel, így aztán magukra is hagyja őket, anélkül, hogy érdemben gondoskodna róluk. Ezt a vonulatot nyilván párhuzamba lehet állítani sok mindennel, én nem éreztem, hogy ez direkt és didaktikus szándéka lenne a szerzőnek, mindenesetre aki szeretne, bátran elmélázhat a felmerülő kérdéseken. Ugyanígy például azon is, hogy mi tesz valakit emberré, mik azok a szabályok, törvények, viselkedési módok, ami alapján valakit már a civilizált világ részének tekinthetünk, és persze ott vannak a klasszikus kérdések is, miszerint mennyire van jogunk beleavatkozni a természet rendjébe (még ha ebben a történetben ez elég extrém módon is történik).

A regényben szereplő lények eléggé vegyes képet mutatnak, egyszerre ébresztenek az olvasóban iszonyatot és szánalmat. Bár ezek az emberállatok elvileg arra lettek tanítva, hogy tagadják meg állati ösztöneiket, azért az már az elejétől borítékolható, hogy ez nem minden esetben lesz sikeres. Aztán persze elmélázhatunk azon is olvasás közben, hogy mitől lesz valami vagy valaki emberi és állati, attól, hogy felegyenesedve jár, vagy attól, hogy nem kaszabol fel értelmetlenül más élőlényeket. Akad a regényben néhány izgalmasabb jelenet, persze azért ne számítsunk arra, hogy a mai jump scare-eken edződött idegeink fel fogják mondani a szolgálatot, de kellemesen fenntartják az ember adrenalin-szintjét.

A személyes benyomásaim némileg vegyesek, de határozottan inkább pozitívak. Egyrészt azt fontos hangsúlyozni, hogy a könyv nagyon olvasmányos, visz magával előre a cselekmény, ráadásul Németh Gyula illusztrációi egészen fantasztikusak, tökéletesen illenek a történethez és nagyon feldobják az olvasás élményét (ráadásul a regény vége után még egy külön galériát is találunk, szintén remek alkotásokkal). Másrészt nekem mind a horrorból, mind a felmerülő morális, lélektani vagy tudományos kérdésekből jöhetett volna még sokkal több, szerettem volna kicsit jobban megismerni Montgomery-t, megérteni az ő motivációit, vagy többet olvasni a doktor eljárásának "tudományos hátteréről", még akkor is, ha ez csupán fikció lett volna. Ugyanakkor, ha szem előtt tartom, hogy egy 124 éves regényről beszélünk, ami most is meg tudott borzongatni, akkor egyáltalán nem vagyok elégedetlen, annak pedig végképp örülök, hogy végre megismerkedtem kicsit a szerző munkásságával. És ki tudja, lehet, hogy most majd be merem vállalni az 1996-os filmfeldolgozást is. :)

Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretnének a horror/sci-fi műfaján belül egy igazi klasszikust olvasni, illetve mindenkinek, aki szereti a lenyűgözően esztétikus, igényes köteteket.

Nyereményjáték:

A mostani játékunkban további Wells-regények nyomába eredünk, de egy apró csavarral megfűszerezve! Minden állomáson találtok egy-egy regénycímet, csak éppen nem az eredeti verzióban, hanem egy anagramma formájában. Fejtsétek meg a szójátékot, és írjátok be a regény címét a rafflecopter doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:

Abálhatatlan terem

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

Blogturné Klub

11.06. Könyv és más

11.08. A Szofisztikált Macska

11.10. Booktastic Boglinc

11.12. Könyv és más (extra)