Távolból ​őrzöm (értékelés és nyereményjáték)

 

Nemrégiben jelent meg az első regénye Ádám Veronikának a Jaffa Kiadó jóvoltából, melynek nemcsak szépirodalmi, hanem történelmi jelentősége van, hiszen miközben egy csodálatos női barátságnak lehetünk szemtanúi, a történet megismertet minket azzal is, hogy miért hagyták el oly sokan az országunkat a XX. század elejétől kezdve, hogy Amerikában folytassák az életüket. Kövessétek bloggereinket, hogy megismerhessétek ezt az érdekes regényt, és ha velünk játszotok, akkor meg is nyerhetitek a könyv egy példányát!

Kiadó: Jaffa, 2020

Oldalszám: 288 oldal

ISBN: 9789634753988

A könyvet ITT tudod megrendelni!

Fülszöveg:

Edit ​az 1930-as években érkezik Amerikába. Pontosabban: menekül. Az akkor már a háború felé tántorgó Európából, Magyarországról, ahol orvosnak akart tanulni, de ez a lehetőség neki és sorstársainak nem adatik meg. Az Újvilág számára nemcsak az új élet reményét jelenti, de magát az életet. A helyet, ahol valóra válthatja álmait.

Roni a nyolcvanas években jár először Amerikában. A szabadságát tölti, de nem turistaként. Egy kutatóintézet laboratóriumában dolgozik. Ahogy aztán minden nyáron sok éven át. Ő is az álmait szeretné valóra váltani – tudományos álmait, amelyeknek beteljesítésére az akkori szocialista Magyarországon kevés lehetőség nyílik.

Egy forró nyári napon Roni egyszerre csak ott találja magát Edit árnyas kertjében – még nem sejti, hogy egy életre szóló barátság kezdete ez. Eleinte a szakmájuk, hivatásuk köti össze őket, de lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Roni barátnője elbeszéléséből nemcsak Edit, hanem a családja – és ezen keresztül egy kezdetben ortodox, majd lassan asszimilálódó, a 20. századi történelem kegyetlen viszontagságainak kitett közép-európai zsidó család – fájdalmasan tipikus sorsával ismerkedhet meg. Megrendülten fedezi fel az addig számára ismeretlen világot. Roni gyökerei máshonnan erednek, de útjaik mégis keresztezték egymást. Ők ketten megérkeztek egymáshoz. És ezt az immár örökre szóló búcsú sem teheti semmissé.

Két nő az Atlanti-óceán két partján. Sok ezer mérföld választja el őket, mégis oly közel vannak egymáshoz.

Ádám Veronika különleges érzékenységgel és érzékletességgel megírt első regénye két tehetséges, elszánt, akár a sorssal is dacoló nő évtizedeken, kontinenseken és generációkon átívelő története. Egy kivételes barátság mozaikszerűen, epizódról epizódra kibontakozó, érzelmekkel telített, személyes élményekkel hitelesített, bensőséges krónikája. A Távolból őrzöm nagyfokú empátiával és ugyanakkor a természettudós pontosságával megrajzolt portréiból és élettörténeteiből egyszerre kaphatunk képet a 20. század első felének Magyarországáról, többek közt a második világháború alatti zsidó ellenállás egy kevéssé ismert fejezetéről, a rendszerváltás előtti és utáni értelmiségi létről és az amerikai felső középosztály életéről. Világok találkozásának lehetünk tanúi.

Véleményem:

Az utóbbi években elég tudatosan választok magamnak olvasnivalókat, és viszonylag ritka, hogy csak úgy váratlanul beröppen egy könyv a várólistámra. Ádám Veronika regényével mégis kicsit így történt, a megjelenése előtt valahogy elkerülte a figyelmemet, és csak a kiadó megkeresésének és a blogturnénak köszönhetően szereztem róla tudomást. A fülszöveg aztán meggyőzött arról, hogy ez egy olyan történet lehet, amit érdemes és fontos elolvasni, és most, hogy már a végére értem, nagyon örülök ennek a szerencsés, véletlen találkozásnak, mert kár lett volna kihagyni ezt az érzékeny, lélekig hatoló kötetet.

A könyv cselekményét nehéz röviden összefoglalni, hiszen ez egyfajta visszaemlékezés és emberi történetek gyönyörűen összefűzött sorozata. Ilyenkor az értékelés sem könnyű, hiszen az ember lánya a megélt benyomásait és érzéseit próbálja összegyűjteni, lehetőség szerint rendezetten, holott még bennem is kavarog egy csomó minden azzal kapcsolatban, amit olvastam. A Távolból őrzöm leginkább két nő barátságának története, akik között ugyan nagy földrajzi távolság van és nem ugyanabba a generációba tartoznak, a sorsuk bizonyos aspektusai által mégis jobban megértik egymást, mint sokan mások. Valahol a 80-as években járunk eredetileg (azért mondom így, mert a regény során folyamatosan ugrálunk az időben a 20. század évtizedeiben), ahol a nagykanizsai származású Roni, aki  kemény tanulással és munkával fontos kutatói pozíciót ért el, Amerikába látogat egy tudományos konferenciára. Itt ismerkedik meg Edittel, aki szintén orvosi végzettséggel rendelkezik, ugyanakkor az ő története nagyon máshogy alakult a 30-as években. Konzervatív zsidó család gyermekeként már fiatalon megérezte, hogy a közelgő háború nem sok jót ígér a számára, ezért a diplomája megszerzése után Amerikába menekült, és ott is maradt, később testvérei is csatlakoztak hozzá. A két nő hamar igen közel kerül egymáshoz, és bár Roni és férje később csak a nyarakat töltik Editnél, amikor a magyar szabadságuk idején a tengerentúlra utaznak dolgozni, ezek a nyarak és a közben megélt beszélgetések, élmények, örökre meghatározók maradnak minden érintett számára. 

Igazi időutazás ez a történet, az a fajta, amit a szerencsésebbek akkor élhetnek meg, amikor a szülők vagy nagyszülők köré kuporodnak egy csendes délutánon, hogy ámulattal hallgassák a régi idők emlék-szilánkjairól szóló elbeszéléseket. Ahogy Edit és később a rokonai, barátai mesélik el Roninak, milyen megpróbáltatásokat, örömöket vagy kudarcokat éltek meg az évtizedek alatt, úgy kicsit olyan, mintha nekünk is mesélnének. Akár itt maradtunk, akár elmentünk máshová, olvasás közben úgy érezhetjük, hogy részesei leszünk valami nagyobb, kollektív emlékezetnek. Érdekes volt számomra, hogy a II. világháborúnak egy olyan aspektusáról olvashattam bővebben, amivel kapcsolatban kevesebb információval rendelkeztem. Sok holokauszt témájú regényt olvasok, de ezek között kevés olyan szerepelt eddig, ami kifejezetten a túlélők történeteire fókuszált volna, arra, hogy még a szerencsésebb helyzetben lévő emberek számára is micsoda tragédiát jelentett a menekülés, az otthonról és a szerettektől való elszakadás, az új identitás, új szokások kialakítása és az esetleges talajtalanság érzése. Edit karaktere nagyon különleges volt, sokat szenvedett a háború előtt és alatt, veszített el családtagokat és szerelmeket, mégis emberfeletti erővel, szorgalommal és tartással vívta ki magának azt a helyet az új hazájában, amiben mind szakmai, mind anyagi siker vette körül. És közben nagyon érdekes volt azt is látni a Ronival folytatott beszélgetéseiből, hogy még így is tele volt számtalan kétséggel, hadilábon állt saját hitével, és csak remélni tudta, hogy földi életében betöltötte azt a feladatot, ami ki volt jelölve számára. 

Tetszett, hogy nem direkt vagy erőszakos módon, csupán az elmesélt emlékekből és baráti beszélgetésekből annyi érdekes kérdés és téma merült fel a regényben. Az egyik visszatérő momentum az volt, hogy a külföldre menekült vagy disszidált személyek hogyan élték meg ezt az identitásuk, önazonosságuk vonatkozásában. Akadt olyan, akit annyira megviselt saját hazája vagy a sors árulása, hogy többé meg sem volt hajlandó szólalni az anyanyelvén, de olyan is, aki kellemes nosztalgiával emlékezett az otthon töltött időkre és szívesen vissza is látogatott. Roni személye valahol a szélsőségek között mozgott: a szocialista Magyarországból ugyan kutatói állása miatt elutazhatott külföldre és ez a szabadság érzetével kecsegtette, mégis sokkal jobb lehetőségeket kaphattak volna férjével, ha végleg letelepednek Amerikában. Roni viszont erre nem képes, neki ennél fontosabb, hogy milyen nyelven gondolkodik, hova kötik a gyökerei, és mi az a hely, amit igazán az otthonának nevezhet. Szerintem ezek a kérdések, dilemmák és megélt érzések napjainkban is igen aktuálisak, amikor egyre többen döntenek úgy, hogy máshol próbálnak szerencsét, és örültem neki, hogy Ádám Veronika ezekben a kérdésekben nem foglal állást, csupán különböző szempontokat mutat nekünk. Ahogy haladunk előre az olvasással, szereplőink is egyre idősebbek lesznek, a két barátnő között pedig lassan elkerülhetetlen lesz a búcsú. Ezek a részek számomra különösen meghatóak voltak, és nagyon szép lezárást adtak a regénynek.

Nagyon örülök, hogy a kezembe akadt ez a történet, mert rendelkezik minden olyan tulajdonsággal, ami által egy regény az elejétől a végéig képes lekötni és hatni az érzelmeimre. Maga a szöveg eléggé sűrű abból a szempontból, hogy nem oszlik külön fejezetekre, így kevesebb a lehetőség megpihenni olvasás közben, de erre nem is igazán volt igényem, annyira vittek magukkal az emlékek, és különösen Edit határozott, erős, mégis szeretetteljes karaktere. Nagyon remélem, hogy az írónőtől lesz még lehetőségünk mást is olvasni, mert bebizonyította, hogy nagyszerű mesélő, aki érzékenyen, érdekesen, szépirodalmi minőségben tudja átadni nekünk a múlt egy szeletét.

Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, akit érdekel a XX. századi történelem, különösen, ha női sorsokon keresztül olvashat róla.

Nyereményjáték:

A regényben nagyon fontos szerepet kap a barátság, ezért játékunkban most olyan könyveket keresünk, amelyekben szintén nagy jelentőséget kap a nők közötti barátság. Minden állomáson egy-egy idézetet olvashatsz, melyek történetesen egy-egy ilyen regény felütései, és a feladatod az lesz, hogy kitaláld, mely történet kezdődik ezekkel a szavakkal.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:

 „Azt tudom, hogy péntek reggel, amikor felkeltem, jól voltam – legfeljebb egy kicsit közönyösebbnek éreztem magam a szokásosnál.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

11. 10. Utószó

11. 12. Kelly és Lupi olvas

11. 14. Könyv és más