Vesztegzár ​a Grand Hotelben (értékelés és nyereményjáték)



Ezúttal Rejtő Jenő egyik klasszikusát olvasták el bloggereink, a Vesztegzárt a Grand Hotelbent! Tartsatok velünk, hogy megtudjátok, hogy a bubópestises megbetegedés ürügyén vesztegzár alá helyezett hotelben előkerül-e a sokak által keresett Banánoxid nevű találmány vegyi képlete. A turné végén a Helikon kiadó jóvoltából egy szerencsés olvasó meg is nyerheti a könyvet!



Kiadó: Helikon, 2020
Oldalszám: 212 oldal
ISBN: 9789634794943
Illusztrálta: Korcsmáros Pál


A könyvet ITT tudod megrendelni!


Fülszöveg:

A Rejtő-regények világában járatos olvasók tudják, hogy a szerző előszeretettel öltözteti álruhába hőseit. A Vesztegzár a Grand Hotelben szereplőinek jó része is inkognitóban, álnév mögé és/vagy álruhába bújva vesz részt ebben az izgalmas és mulatságos trópusi kalandban. A főhőst, Van der Gullen Félixet azonban nemcsak káprázatos alkalmi öltözékei – pizsama s hozzá fejfedőként selyem lámpaernyő, pepita kabáthoz nadrágként viselt lepedő – miatt zárjuk a szívünkbe, hiszen a fiatalember mindent megtesz, hogy megmentsen a börtöntől egy csinos, ifjú hölgyet, s leleplezze a Grand Hotelben (természetesen álnéven) megbúvó veszélyes bűnözőt. Hogy ennek a derék ifjúnak mindezen hőstettek közepette hogyan sikerül elnyernie a „Jáva Réme” címet is? Nos, a regény végén erre a kérdésre is választ kapunk Elder főfelügyelőtől, a bennszülött királyok (és díszműárusok) szóra bírásának specialistájától.

Véleményem:

Már jó ideje feszít, hogy még semmit nem olvastam Rejtő Jenőtől, pedig nagyon sokan ajánlották már az évek során. Nincs különösebb, racionális magyarázatom arra, miért vonakodtam tőle, inkább csak mindig volt valami más, ami előrébb szerepelt a várólistámon vagy jobban érdekelt. A Helikon Kiadó új kiadása és a blogturné lehetősége azonban egyfajta égi jel volt, hogy most aztán már nincs több halogatás, és ideje elveszítenem a Rejtő-szüzességemet, belevetettem hát magam a Vesztegzár a Grand Hotelben abszurd, humoros és izgalmas kalandjaiba. 


Az első dolog, amivel megnyert magának ez a regény, az, hogy egyből az események közepébe vág, elég ritka ugyanis, hogy egy történet azzal indul, hogy egy titokzatos fiatalember előbukkan egy hölgy hotelszobájának szekrényéből, fején egy zöld lámpaburával. Nos, itt pontosan ez történik, így egyből megismerhetjük egyik legfontosabb (és számomra legkedvesebb) főhősünket, Félixet, és a csinos, fiatal hölgyet, Maud-ot, akikről már az első oldalakon kiderül, hogy nem egészen azok, akiknek mutatják magukat. Az egzotikus helyszínen álló, impozáns Grand Hotel vendégeinek élete hamarosan fenekestül felfordul, aminek hátterében két aprócska tény áll: az egyik, hogy egy szobában találnak egy holttestet, a másik, hogy bubópestis miatt vesztegzár alá kell vonni a hotel teljes épületét, ahonnan senki sem mehet ki. Ilyen körülmények között zajlik a rendőrségi nyomozás, jelentősen beszűkítve a játékteret, ugyanakkor Rejtő mindent megtesz azért, hogy ebből a fizikai környezetből és a szereplők sokaságából a lehető legötletesebb és szórakoztatóbb helyzetkomikumokat hozza ki. 

Ahogy a nyomozók munkája halad előre, szép lassan megismerjük a hotel vendégeinek és dolgozóinak nagy részét. Bevallom, a legnagyobb nehézségeim ezzel kapcsolatban voltak, ugyanis annyi különféle karaktert vonultat fel a szerző, hogy komoly koncentráció kellett ahhoz, hogy nagyjából elhelyezzem őket és meg tudjam jegyezni, ki kicsoda és miért tartózkodik Kis-Lagondán. De talán nem is az a legfontosabb, hogy minden szereplőt precízen nyomon tudjunk követni, hiszen a humor átvisz bennünket a legtöbb fejezeten. Rendkívül szórakoztató párbeszédeknek lehetünk tanúi, a személyes kedvenceim azokhoz a jelenetekhez kapcsolódtak, amikor vagy féltucat szereplő igyekszik különböző motivációkból magára vállalni a gyilkosságot, ellehetetlenítve ezzel a nyomozók munkáját (persze azért kapunk egy tehetséges és titokzatos rendőr-karaktert is, aki a regény végéig nem teregeti ki a kártyáit, de szépen, csöndben felgöngyölíti az eseményeket). Mindemellett viszonylag szorosan követhetjük Félix kalandjait, akiről magáról sem tudhatjuk biztosan, hogy becsületes fickó, vagy épp a rettegett jávai rém, mindenesetre folyamatos alul-öltözöttsége, ennivaló utáni hadjáratai és mókás udvarlási kísérletei gyakran csalnak mosolyt az arcunkra. 

Hogy mitől működik ez a történet igazán? Szerintem attól a könnyed, de intelligens humortól, amit Rejtő soha nem tol túl, és a nagyon képszerű jelenetektől, párbeszédektől (nagyon előttem van, mennyire jó színházi feldolgozást lehetne csinálni belőle). Bár a cselekmény középpontjában egy súlyos bűncselekmény áll, végig megmaradunk a szórakoztató műfaj határain belül, hiszen az izgalmasabb jelenetek végén is szinte mindig találunk valamilyen humoros csattanót. A szereplők főleg nagyobb, sablonosabb karaktereket személyesítenek meg, nem feltétlenül kerülnek részletes, lélektani mélységű kidolgozásra, de ez feltehetően nem is volt cél, a sokszínűség itt inkább abban segít, hogy kellemes kalamajkát teremtsen és jól összezavarja az olvasót, aki az utolsó pillanatig nem tudja, mi is történt valójában. Csak az biztos, hogy senki sem az, akinek látszik, mindenkinek van valamilyen titkolnivalója, a végére pedig szépen összeáll, mi is történt itt valójában. 


Érdemes néhány szót ejteni a friss kiadásról, ugyanis Korcsmáros Pál illusztrációi nagyon feldobják a történetet. A fekete-fehér képeknek köszönhetően még jobban el tudjuk képzelni a szereplőket és a helyszíneket, stílusban pedig remekül passzolnak az egyébként is humoros, kicsit abszurd cselekményhez. Az illusztrációk mennyisége szerintem jól el lett találva, ráadásul a borító is nagyon klassz lett így, hogy a kötetben szereplő rajzok montázsa díszíti. 

Összességében elégedett vagyok, és most már sokkal jobban értem, mire fel a nagy rajongás Rejtő történetei iránt, hiszen már az első, általam olvasott regényben találtam egy csomó olyan mondatot, ami örökre beégett az agyamba, és egyfajta szállóigeként valószínűleg hosszútávon is megmarad. Az egyetlen apró levonást azért adom, mert pont a könyv végére éreztem úgy, hogy icipicit ellaposodik, kevesebb volt a humor és többször vesztettem el a fonalat a szereplők útvesztőjében, de ettől függetlenül egyáltalán nem vette el ez sem a kedvemet attól, hogy további Rejtő-köteteket is elolvassak. Remélem, hogy ebben a szuper, illusztrált új kiadásban előbb-utóbb további történeteket is olvashatunk majd.

Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Azoknak, akik a véresebb krimik helyett inkább a szórakoztató, humoros nyomozós történeteket kedvelik, illetve akik értékelik a különleges illusztrációkat.

Nyereményjáték:

Habár sokan szeretjük Rejtő Jenő “ponyváit”, mégis keveset tudunk magáról az íróról. Úgy döntöttünk, hogy ezúttal IGAZ/HAMIS játékot játszunk, hogy az igazság felkutatása közben mindannyian egy kicsit jobban megismerjük őt! Azt, hogy az adott állomáson talált mondat igaz vagy hamis, írjátok be a rafflecopter megfelelő rubrikájába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:

 “19 éves kora körül színésznek tanult Rákosi Szidi színitanodájában, de átlagos tehetségű volt, ki-kimaradozott.”


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:
11.11. - Könyv és más
11.13. - Hagyjatok! Olvasok!
11.15. - Angelika blogja

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések