Így ​neveld a macskádat!

 

Fülszöveg:

Az emberiség évszázadok óta a macskák bűvöletében él. E titokzatos és elegáns négylábú legősibb társunk, és generációk óta családtagként éli világát. Ugyanakkor számtalanszor tapasztaljuk, hogy – minden jó szándékunk és odaadó szeretetünk ellenére – a macskánk magatartása kifürkészhetetlen. Anneleen Bru macskaterapeuta kézikönyve mindent megcáfol, amit eddig a macskák természetéről tudni véltünk. A könnyen elsajátítható trükkök és hasznos tippek segítenek a gazdiknak, hogy megértsék a kis kedvencük testbeszédét, finom jelzéseit, és tökéletes legyen az összhang imádott cicájuk és a kétlábúak között.

Induljunk hát izgalmas utazásra a házimacskák világába, és tegyük boldogabbá macskánk mindennapjait – kezdődhet a macskaforradalom!

Véleményem:

Egész életemben imádtam a macskákat, és mivel kertes házban nőttem fel, mindig volt legalább 2-3 cicánk, akik főleg kint laktak. Ez amolyan családi szabály volt nálunk, "az állatnak kint a helye" alapon, és sokáig elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy szőrös négylábú teljes szimbiózisban éljen velünk. Aztán jött Hajni. Egy barátom tukmálta rám, mondván, hogy ő nem igazán tudja gondját viselni, de egyébként áldott, jó cica. Haza is hoztuk annak rendje és módja szerint, ugyanakkor hamar kiderült, hogy Hajnitól igen távol áll a kulturált viselkedés, és az is, hogy esze ágában sincs a kertben lakni, mert fél mindentől. Így kezdődött hat évvel ezelőtt a több évig tartó szocializációs folyamat, amiben volt sok nevetés, sírás, voltak olyan pillanatok, amikor legszívesebben kivágtuk volna az ablakon a jószágot, annyira nehéz volt vele élni, de végül eljutottunk oda, hogy mind azt mondjuk, megérte a fáradozást és a türelmet. Azóta Hajni igazi családtag, aki néha nagy kegyesen megengedi szüleimnek is, hogy kinyújtózzanak a saját ágyukban, és aki szinte már megszólal, olyan szoros kapcsolatban áll velünk. Nos, az, amit mi macskanevelés címszóval véghezvittünk, nem volt sem tudatos, sem átgondolt, inkább csak követtük az ösztöneinket és igyekeztünk türelmesek maradni. Ha akkor, hat évvel ezelőtt lett volna egy ilyen kötet, mint Anneleen Bru Így neveld a macskádat! című könyve, akkor talán kevesebb kétségbeeséssel és bosszúsággal járt volna a folyamat. Ugyanakkor egyáltalán nem bánom, hogy most hozzám került ez a könyv, hiszen tele van számos olyan ténnyel, trükkel és tippel, amivel még boldogabbá és elégedettebbé tehetjük kedvencünket. 

A könyv nagyon igényes kivitelezésű, sok színes illusztráció díszíti, és emellett a szöveg is elég könnyen olvasható és szellős. Anneleen Bru hivatásos macskaviselkedés-terapeutaként közérthető nyelven, mégis tudományos igényességgel vezet minket végig a macskák legfontosabb tulajdonságain, öröklött ösztönein és viselkedésén. A kicsit szárazabb (bár szerintem a szárazabb részek is érdekesek voltak) leírások után mindig van egy-egy kép vagy kedves, macskás idézet a szerzőtől, így elég változatos élményt nyújt az olvasás, könnyű haladni a könyvvel.  

"Nincs két egyforma macska, és ezt tiszteletben kell tartanunk, ha boldoggá akarjuk tenni őket."

Tartalmi szempontból a kötet több, nagyobb fejezetre oszlik. Az első ilyen egy átfogó képet ad a macsekokról, arról, hogy milyen "háttérből" érkeztek, és ennek alapján melyek a legfontosabb ösztöneik, hogyan, mely érzékszerveikkel érzékelik a külvilágot és milyen főbb különbségeket állapíthatunk meg egyéni vagy fajta szinten. A második nagyobb egység kedvenceink etológiai hátterével foglalkozik, ez a rész nagyon hasznos annak, aki szeretné megérteni, pontosan mi áll a cicák viselkedésének hátterében. Érdekes és viszonylag újszerű információ volt számomra, hogy a macskáktól alapvetően teljesen távol áll a társas viselkedés, hiszen a természetben inkább magányos vadászokként vannak jelen. Nálunk ugyan csak egy macska van a háznál, de aki esetleg többet szeretne otthon tartani, az nagyon részletes tervet olvashat arra vonatkozóan, hogyan érdemes összeszoktatni szép fokozatosan őket, hogy később problémamentes legyen a kapcsolatuk. A kommunikációval foglalkozó fejezetben nagyon praktikus dolgokat olvashatunk azzal kapcsolatban, hogy négylábú kedvenceink hogyan fejezik ki magukat, ezek egy része eddig sem volt ismeretlen a számomra (például az, hogy a dorombolás nem csak az elégedettséget fejezheti ki, hanem betegséget vagy fájdalmat is), viszont volt, ami teljesen új információ volt. Ilyen például, hogy a bajusz állásából hogyan lehet következtetni a cicák hangulatára, érzéseire. 

Érdekes és fontos mondanivaló a könyvben, ami többször visszaköszön, hogy nem jó irány, ha a macskákat a saját viselkedésünk, saját érzéseink függvényében próbáljuk megérteni. Bármilyen szomorú, el kell fogadni, hogy a legtöbb cica számára nem olyan kellemesek azok a dolgok, amiket mi művelni akarunk velük (lásd a szuttyongatva szeretgetés különféle formái), persze azért szerencsére akadnak kivételek. Mindenesetre jó, ha elfogadjuk, hogy az a macsek, aki nem akar folyton bújni és nem igényli a simogatást, nem egy utolsó bunkó, egyszerűen csak nem természetesek számára ezek az érintkezési formák, és nagyobb biztonságban érzi magát, ha csak távolról imádjuk. :)

Az utolsó nagyobb egység, ami nekem sok új dolgot tanított, a macskák életterének kialakításával kapcsolatos, lebontva sok kisebb szempontra. Itt részletesen olvashatunk arról, hogyan és milyen elosztásban érdemes az ennivalót kihelyezni, milyenek a jó alom ismérvei, vagy akár arról, hogyan és mivel érdemes játszani a cicánkkal. Itt is volt pár dolog, amin fennakadt a szemem, eddig például fogalmam se volt arról, hogy a vizestálat nem célszerű az ennivalós tál közelébe tenni, mert az számos ponton ellentmondásban van az állatok ösztöneivel. 

Összességében úgy gondolom, ez egy nagyon hasznos és informatív kötet, különösen akkor, ha valaki még csak most készül fel lelkiekben a macskatartásra (bár ahogy az én példám is mutatja, a rutinos gazdik is találnak majd benne egy csomó érdekességet). Tetszett az a szemlélet, amit végig képviselt, aminek az alapja mindenekelőtt kedvencünk jóléte és biztonságérzete, folyamatosan kiemelve, hogy ez nem feltétlenül úgy valósul meg, ahogy nekünk logikus lenne, és hogy még a legjobb szándék mellett is alakíthatjuk úgy az együttélés körülményeit, hogy az nem igazán komfortos a cicánknak. Pár dologról még szívesen olvastam volna, amik nem kerültek be a kötetbe, de gondolom, terjedelmi megfontolásból sem lehet mindenre kiterjedő képet nyújtani egy ilyen ismeretterjesztő könyvnél, és végső soron nem vagyok elégedetlen, mert sok újat megtudtam így is. A végső tanulság pedig, hogy szeressük továbbra is a cicáinkat, és fogadjuk el, hogy mindannyian önálló egyéniségek, sajátos igényekkel és szükségletekkel.

Értékelésem: 5/4,5

Kinek ajánlom? Azoknak is, akik már rutinos macska-gazdik, és azoknak is, akik még csak kacérkodnak a gondolattal, hogy szerezzenek egy nyávogó barátot.

A kötetet köszönöm szépen a Partvonal Kiadónak!