A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló (értékelés és nyereményjáték)
Charlie Mackesy könyvén már akkor megakadt a szemem, amikor még nem jelent meg fizikai valójában hazánkban, de már láttam belőle egy-egy részletet vagy képet az interneten. Különleges illusztrációkkal és kedves állatokkal szinte bármit el lehet adni nekem, először erre a kötetre is azt hittem, hogy valamilyen mesekönyv lesz, de később bebizonyosodott, hogy sokkal-sokkal több annál. Most, hogy írok róla, már túl vagyok vagy fél tucat olvasáson (ami egyébként a szöveg mennyiségét tekintve nem nagy teljesítmény, hiszen elég rövid történetről van szó), és bár talán meglepő, de azt kell mondjam, hogy A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló volt az egyik legtartalmasabb, legbölcsebb könyv, amit az utóbbi hónapokban volt szerencsém elolvasni.
"Képzeld el, milyen lenne, ha kevésbé félnénk."
Ez a történet egy kisfiúról szól, aki eleinte kicsit magányos, majd találkozik a vakonddal. Később együtt kiszabadítják a csapdába esett rókát, majd csatlakozik hozzájuk egy ló is. Üldögélnek, beszélgetnek, kalandokba keverednek, átélnek napsütést, vihart, jobb és rosszabb napokat. És itt tulajdonképpen véget is ér, amit a cselekményről el lehet mondani, de mielőtt valaki megijedne és kevésnek érezné ezt, fontos hangsúlyozni, hogy a cselekménynél sokkal fontosabbak a szereplők között elhangzó mondatok, gondolatok, illetve a szerző fantasztikusan kifejező, egyedi rajzai, festményei.
Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek teljesen más élményt fog nyújtani ez a könyv, és pont ettől annyira nagyszerű. Engem leginkább egy önismereti utazásra kalauzolt, ahol megélhettem több olyan archetípust és lelki állapotot, ami életem valamelyik pontján meghatározó volt. Egyszerre voltam az eleinte magányos kisfiú, aki fél attól, hogy nem elég különleges ahhoz, hogy szeressék, a vakond, aki legtöbbször a sütire összpontosít, a róka, aki kicsit bizalmatlan és nehezen megszelídíthető, és a ló, aki csak ritkán mutatja meg, hogy tud repülni. Ez a könyv a szeretetről és önmagunk elfogadásáról szól, a bátorságról, ami ahhoz kell, hogy bármilyen körülmények között felálljunk és továbbmenjünk, illetve arról, hogy felismerjük a bennünk élő kisfiút - vagy kislányt-, vakondot, rókát és lovat, öleljük őket szorosan magunkhoz és ne feledjük el, mik az igazán fontos dolgok az életben.
"Azt hiszem, mindenki egyszerűen csak haza szeretne találni."
Összességében egyértelműen kedvenc lett, ráadásul ez egy oly kötet, amit nem csak egyszer olvasunk el, hanem újra és újra előveszünk, ha szükségünk van rá. Egy nehéz, kilátástalan nap után igazi gyógyír átlapozni, különösen akkor, ha kellően meditatív, befelé figyelő állapotba tudunk hozzá kerülni, hogy mélyebben átadjuk magunkat a látszólag egyszerű kis mondatoknak. Mivel tökéletesen ártatlan, tele szeretettel, kedvességgel és megértéssel, akár már gyerekeknek is el lehet olvasni, ettől függetlenül nem tartom gyerekkönyvnek, sokkal inkább univerzális füveskönyvnek vagy önismereti, terápiás olvasmánynak. Emiatt, és a csodálatos kivitelezés miatt úgy gondolom, minden könyvespolcon ott a helye ennek a rendkívüli kis kötetnek.
Nyereményjáték:
Feladvány:
"A békesség olyan fa, mely hosszú növekedést igényel. "
Megjegyzések
Megjegyzés küldése